Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 20.

         Nem értem, miért változik meg az ember élete, ha túlél valami nem túlélhetőt, de megváltozik. Ilyenkor új gondolatok igyekeznek ki belőle, és ha van mihez nyúlni, amivel kifejezheti ezeket a gondolatokat, az szerencse. Kétségkívül a sokk utáni átmeneti időszak a legborzalmasabb, már nem vagy az, aki régen voltál, de még az sem vagy, aki valójában lehetnél. Kapala Györgyi története közel áll hozzám. Irigylem, amiért az őt ért trauma után volt önkifejezésre alkalmas eszköze, amivel feldolgozta a vele történteket.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 19.

         Van egy játék, „Hol van George?” a neve. A játék lényege, hogy veszünk egy 1 dolláros bankjegyet, kézzel ráírjuk, vagy nagy formátumú játékosként egyenesen rápecsételjük a weboldal címét: where is George.com. A pénzt elköltjük, természetszerűleg, majd amikor valaki, egy vadidegen a jövőben találkozik a mi feliratunkkal, és rámegy a weblapra, majd megadja a papírpénz sorszámát valamint saját irányítószámát, láthatjuk, hogy a bankjegy milyen utat jár be az évek során.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 18.

Az úristent, más néven a jó istent szórakoztatta Laplace márki optimizmusa. De azért alig várta, hogy két évszázaddal később a Heisenberg-féle határozatlansági reláció belévágja az ideget mindenkibe, aki Laplace-szal együtt elhitte, hogy a jövő kiszámítható. A teljes igazság, vagyis a káoszban uralkodó rend ilyen korai felfedésére azonban nem számított. Meg is sértődött kissé, amikor Edward N. Lorenz a tudomány előmozdítására alakult amerikai egyesület 1979-es nyitóülésén ügyes kérdést tett fel az előrejelezhetőséget illetően: vajon egy pillangó brazíliai szárnycsapása képes-e Texasban tornádót kiváltani? És a szerző előadásának végén erre a kérdésre igenlő elvi választ adott.

Írta: Keresztesi Barbara- Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 17.

         Réges-régen, 2003-ban, amikor az éktalpú cipő még divatban volt, és ez tényleg annyira régen volt, hogy ma már megint divatban van, hirtelen vettem harminc szál műibolyát. A virágok egy dobozban futottak be karriert, s most sem kerültek volna elő, még a 365 napos erőpróba ellenére sem, amelyben pedig minden jó katonára szükség volna. Ezt most nem akarom jobban kibontani, a virágok nem csúnyák, de nem is nagyon szépek. 

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 16.
 
         A New York-i Will Ryman nem olyan régen debütált utcai szobrászként, „A rózsák” című installációjával. A 35 szál, majdnem 8 méter magas rózsa, tövekbe csoportosítva fut végig a Park Avenue-n. A bokrok között elszórva, 20, különálló szoborként funkcionáló óriás rózsaszirom található. (Hat szirmot a húszból köztéri ülőhelyként is leteszteltek, s ezek nagyon kényelmesnek bizonyultak.) Amikor az utazók befordulnak a Park Avenue-ra, a rózsák, mint egy látomás, a semmiből tűnnek elő. Ryman célja az volt, hogy a tradicionálisan barátságtalan téli hónapokban üdítő látványban részesítse a járókelőket. Ugyancsak Ryman vallomása szerint, ezek a rózsák Ryman szerelmes levelei, melyeket New York városnak írt.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 15.

Fotó: Keresztesi Barbara
         Mielőtt még felkapott hely lett, a Centrál kávéházba jártunk lánynapra. Amikor Berni megérkezett, táskáinak új fotelt kellett nyitni. A főtáskában volt minden irat, a lakáskulcsok és a tárca. A táskán belül volt egy kistáska, amiben a gyógyszereit tartotta. Meg egy pótharisnyát. Egy fotótáskához hasonlóban hordta a sminket. Az egyik papírzacskóban a váltócipőt, mert a patikában nem tudott tűsarkúban állni. Egy külön reklámszatyorba pakolta az ebédjét, délután az nem mindig volt nála.
         A cirkusz utaztatását eltanultam tőle, körülbelül ez a szortiment, amivel járok kivéve, hogy a fotótáskában tényleg fényképezőgép van. A reklámszatyrot kiváltandó készítettem el ma az alább látható táskát. Pólóruhákat dolgoztam fel, a táskavarrás részleteit ma mutatom meg, a táskát díszítő virág elkészítését holnap.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 14. 
 
         „A Galaxis Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt, komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk…. Heverhetünk rajta … felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat…; takarózhatunk vele…; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Ploskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged …); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a legfontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. … ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak törülközője van, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.”* Az Útikalauz nehéz helyzetekre megfogalmazott tanácsa, hogy ne ess pánikba, és hogy mindig legyen nálad törülköző.

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. április 13. 

         A feladat a következő volt: a lift nélküli ház negyedik emeletén összepakolni a lakást, és lehordani az utcára, majd egy másik utcában a szállítmányt felvinni a hetedikre. Oda a változatosság kedvéért vezetett lift, de abba a kanapé, az ágyak, a szekrénysor nem fértek be. Barbi kedden küldött e-mailt a szokásos címre, hogy van-e brigád csütörtökre, azért mondom, hogy a szokásos címre, mert költöztünk már életünkben, volt, hogy egyik héten beköltöztünk, a másik héten meg vissza, mi tudunk költözni. A fiatalember megírta, hogy van brigád, de csak délutánra, mert délelőtt máshol pakolnak, amikor ott végeztek, jönnek hozzánk. Mi a költözésben érdekeltek voltunk, de nem tudtuk nem tudni, hogy ha ugyanaz a négy markos legény jön délután, amelyik előzőleg hat órán át tonnákat mozgatott, akkor fáradtak lesznek, s a fáradt markos legény ingerült markos legény is egyben, ez egy axióma, aminek mint olyannak bizonyítására nincs szükség. Így mi a kézben tartott újabb tonnákat illetően voltunk bizonytalanok, a fiúk meg, vélhetően a kezeket illetően.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat, Napfény Poszt - 2013. április 13.

„Egy ideig nem jött senki, a telefonfülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.
Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának. 
Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt. 
Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban. „*

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 11.

         Mára konkrét feladatom akadt, fel kellett frissítenem azt az asztalközepet, ami Judit délutáni cikkének egyik főszereplője lesz. Arról van szó, amit múlt héten kiposztoltam, de éppen azért, mert kiposztoltam, meg azért mer húsvéti, és ebből adódóan elavult, a tojásokat és a színeket ki kellett cserélnem rajta.
- Nem mutathatunk húsvéti dekorációt tíz nappal a dátum után – mondta. 
- Valóban botrányos volna – mondtam. 
- Virágokra gondoltam – mondta – kis, fehér cseresznyevirágokra. 
Bólintottam. - Meglepődtem volna, ha nem azokra gondolsz – mondtam. 
Mielőtt hozzáláttam a húsz, egyenként három rétegből összeálló, rétegenként hét milliméter átmérőjű, fehér virág legyártásához, még vetettem egy búcsúpillantást azokra a poharakra, amiket ma mécsesekké akartam átlényegíteni.

Írta: Kereszesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 10.

         Ma nekifogtam a kredencpolc fehérre antikolásának. Olyasmi lesz, mint amilyen a fenti skiccemen látható. A munka, csiszolás – festés – csiszolás – festés - csiszolás végtelenített ciklusa, ebből az első csiszolás körül tartok. Az is lehet, hogy ezen a héten nem lesz ebből show. A polcról csak sejtjük, milyen lesz, részeredményt sem tudok mutatni, ez egy elég vékonyka történet, ebben megegyezhetünk.
         Elővettem ezért egy régi Mérges Madarak (Angry Birds) projektet, amit a sógorom születésnapjára készítettünk. Szeretném elmondani, hogy a torta alkotóelemeit élelmiszerboltban vettük, de mindenből a legolcsóbbat választottuk, és amiben nem volt adalékanyag, azt is elrontottuk ételfestékkel. Az alkotás vérlázító, részleteiben és egészében mond ellent a kisfiam, ne játssz az étellel felszólításnak.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 9.

         Ma egy kanálból készítettem gyűrűt magamnak. A projekt könnyűnek tűnt, de alaposan megrángatott. Harmadik próbálkozásra jártam csak sikerrel, előtte két kanalat törtem el, gondolom, amikor fizikából a fémek megmunkálási tulajdonságait vettük, végig a klotyón cigiztem. A második elpattant kanál után megnéztem egy ékszerészt a Youtube-on, aki hegesztőpisztoly és valamilyen sav együttes alkalmazásával javasolta megtörni a fém ellenállását. Nekem sajnos hegesztőpisztolyom nincs, de elég erős vagyok, így újra megpróbáltam hidegen meghajlítani az acélkanalat, ami – legyen ez bármilyen meglepő – sikerült. Az első eltört kanálnak, ahogyan a skiccen is látható, sokkal gazdagabb mintázata volt, s mint ilyen, szebb végeredményt ígért, de ennek az elkészültnek is nagyon örülünk.

A házi kanálgyűrű hozzávalói:

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 8.

         Azt még nem mondtam, hogy nálunk sokszor ment a Julie and Julia című film. Nem én néztem. Julie Powell New York-i hivatalnok, Julia Child szakácskönyvét főzte le egy év alatt, ebből blogot írt, 365 nap, 524 recept alcímmel. Ez engem annyira nem érdekelt, hogy alig találok rá szavakat. Ami megragadott viszont, hogy van egy Lawrence Dai nevű hipszter a Northwestern Egyetemen, aki egyik reggel azon tűnődött el, milyen vicces, egyben non konform lenne, ha egy éven át minden nap megnézné filmen, ahogy Julie Powell egy éven át minden nap főz, és erről blogot írna. Ezek után Lawrence Dai háromszázhatvanötször nézte meg a Julie and Julia című filmet, és 365 bejegyzést tett róla blogján, a többiek azt hitték, hogy a harmadiknál nem jut tovább, ő önmagának egy hetet jósolt.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 7.

Fotó: Keresztesi Barbara
         Ma délután kinéztem az ablakon, és megláttam a Száva-tornyot, a főváros legmagasabb épületét. Egy Serge (Szerzs) nevű párizsi fickó jutott eszembe, akit tegnap még az Eiffel-torony közelében fotóztak le, de ma Serge (középen) Budapestre utazott, és itteni barátjával, Jánossal (balra) már a Száva-torony alatt fényképeztették magukat. A képre két vadidegen is rákeveredett, de róluk nem tudok túl sokat. Egész este az ujjaimon röhögtem. 

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat, Napfény Poszt - 2013. április 6.

Fotó: Fischer Tamás 
       Úgy gondoltam, ma lazításképpen elmegyünk, és megnézünk két százéves házat, majd miután hazaérek, még lesz időm elkészíteni a mai napi alkotást. Nem így alakult, úgyhogy a mai teljesítményem, hogy levegőbe ugrottam egy százéves szecessziós ház udvarán, az Iparművészeti Múzeummal szemben.

         Kárpótolásul közre adom a képeimet, amiket az épületről készítettem.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 5.

Amikor gyerek voltam, Mars csokit ettem, megláttam Juditot, felmutattam a csoki papírt: MARS, és mondtam, hej, Keribab! Van egy üzenetem számodra! Ennek állítottam emléket a csipeszlevelekkel.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 4.

Bal oldali kép: Big Bang Theory (Agymenők) - CBS Chuck Lorre Productions, Inc. in association with Warner Bros. Jobb oldalon: Doppler-effektus fürdőszobapadló, Keresztesi Produkció

         A fürdőszobában fekete volt a padló. Nem lett volna kötelező hozzányúlnom, de úgy éreztem, hogy ez egy jó alkalom mégis. Lehetett volna pepita, ami adná magát, de nem izgalmas. Vagy ráfesthettem a Doppler-effektust. Az ihletet dr. Sheldon Cooper jelmezéből merítettem, ő öltözött Doppler-effektusnak, de dr. Leonard Hofstadter, aki ugyanezen a rendezvényen Frodó jelmezt viselt azt gondolta, hogy dr. Cooper úgy néz ki, mint egy zebra. Dr. Cooper ekkor megjegyezte, hogy dr. Hofstadtert is inkább hasonlít a hét törpe valamelyikére, mint Frodóra. Később megegyeztek, a Doppler-effektus pedig az alábbiak szerint, bekerült a fürdőszobámba. 

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat, Napfény Poszt – 2013. április 3.

         Ez a tréfa április elsejére készült. Meghámozás nélkül, a héjában felszeleteltem két banánt, majd visszaraktam a többi közé a hűtőbe. A sógorom gyümölcssalátát készített aznap, ő lett a vicc célpontja, föl is vettem, ahogyan megtalálja a szeletelt banánt a bontatlan héjban. (Nem diszkréten, így nyilván sejtette, hogy ha április elsején valaki kamerával üldözi a lakásban, az előbb vagy utóbb árpilis elsejei anyagot akar rögzíteni.) A filmen megmutatom a banánvarrás menetét is, így ha érdekesnek találod a viccet, de az alábbi leírás nem segít eléggé, ott megnézheted, hogyan készült a héján belül szeletelt banán. 

Írta: Keresztesi Barbara- Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. április 2.


         A napokban játszottam el a gondolattal, hogy újra festeni kezdek. Megijedtem ettől, de ez most nem fontos. A tavaszi asztalközéphez magentából és cölinkékből kevertem az alapot. A végén hozzáadtam egy keveset a fekete temperából. Mély kékesbarna lett, amihez nem tudok hozzárendelni nevet, (kékes umbra, kékes wengebarna, türkizkék, cölin), maximum egy hexa kódot: #1A1919. Ez a barna a kékben kellett ahhoz, hogy az díszlet kiteljesedjen. A színeket érdemes palettán vagy egy kevésbé ázékony hullámkarton-lapon kikeverni. 

Írta: Keresztesi Barbara - 2013. április 1. - Merj Alkotni! 365+ rovat, Napfény Poszt


         Az új lakás miatt került szóba a lakberendezés, és azon belül is a kérdés, hogy milyen környezetben érezném jól magam, mert akkor olyanra kellene alakítani a lakrészemet. Ágy, asztal, nagy ablak, forrasztópáka, csillagcsavarhúzó legyen a közelben az volna a lényeg. De kértem gondolkodási időt, s ezért később tudtam válaszolni értelmesen is: az én lakberendezési stílusom olyan, mint amilyet az IKEA-ban lehet látni, csak nem a szépen, szobáknak beállított, színes, szőnyeges emeleti részlegen, hanem a lenti, beszámozott, kategorizált, targoncázható raktárszekció területén.
         Nekem az a természetem, hogy nyersanyagkészletet halmozok fel. Mindent kimosok, elteszek, nem lehet lépni a szobámban a bakelitlemeztől, lapra hajtott üres müzlis doboztól, színes textildaraboktól és a ládákban álló festéktől. Ez betegesnek tűnhet, de amikor ki kell gondolnom egy új projektet, nagyon sokat segít, egyszersmind időt takarít meg, hogy van mire alapozni. Van kék anyagod? Van. Van égett gyufád? Van. Van rafiadarabod, laminált padlócsíkod, műfüved, imbuszkulcsod, festett tapétád, 17. századi kancsófüled, 20 grammos papírhengered? Van.