Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 3.

         A kilencvenes években egy kanapé plüsstámláján négy csipketerítő, egymástól huszonkét centiméter távolságban kapott helyet. Amikor a harmónia, amelyre inkább illett a kíméletlen rend kifejezés megbomlással fenyegetett, egy kéz nyúlt előre, hogy kelletlenül elegyengesse a terítők ráncait. Ezen a helyen az aggályos figyelem kiterjedt a kesztyű és cipő, hangulat és kávéskészlet, szemfesték és külpolitikai helyzet kapcsolatára, s ugyanitt a rizsa és máma szavak használata szigorú tilalom alá tartozott. Örülök, hogy ez az emlék halványodik.

Barbi ma Star Wars-os csipkéket készített.

Készítette: Keresztesi Barbara 
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - - 2013. június 27.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat 365+ - 2013. június 26.

         Minden úgy kezdődött, hogy Dávidnak születésnapja lett, és a sógorom, aki érzése szerint ezt a 365 napos projektet menedzseli azt mondja nekem ad hoc, hogy kitalált valami rendkívülit. Az iparcikk kézzel készítve volna legmegfelelőbb, úgy érzi. Az ügy nem tűr halasztást mondja, mert ma (tegnap) egy férfiak egymás közt sörözésen vesz részt, és ehhez az ünnepléshez szerinte egy csendes, introspektív fanyalgás helyett, valami vaskos tréfa illene. Egy bohóc, aki belül csupa szomorúság, de közben nagyon durva hasmenése van. Valami ilyesmi. Egy söralátét? Milyen eredeti, mondom, de ez egy különlegesen pajzán söralátét, mondja, pironkodna láttán az a nem kisebb nevű ember is, aki Balzac.
          Fis kihelyezte hozzám ezt a feladatot, tehát nem én találtam ki, hanem ő, de ezt nem mentegetőzésképpen mondom, (pironkodva), hanem mert intimitás issúim vannak, feltehetően. A pajzán söralátétet én készítettem el, Dávid örült neki, így hárman is boldogok voltunk, az ünnepelt, az ünneplő és én, akinek ezen a blogon, ma fejeződött be a nyolcvanhatodik napja.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 29.

         Most a lassziról szeretnék írni. Ez egy indiai frissítő, tizenkét perccel vagyunk éjfél után, nekem hirtelen csak egy karórás pakisztáni történet jut eszembe. Vagy a Lassie hazatér. Visszakanyarodva a lasszihoz, barackos lett, kissé sós, édes és hideg, a szívószálakra pedig lila pillangókat tettem. Mindenki nagyon örült ennek a nyolcvankilencedik napon.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 24.

         Meglett Schrödinger macskája. (Ez végső soron örvendetes - gondolta a nő szórakozottan.) A macska egy dobozban élt és ugyanakkor, ugyanott, halott is volt. Valószínűleg. E törékeny kvantumállapot szondázása kapcsán írtak róla az újságban. Az volt a hír (körülbelül), hogy a macskára sikerült vetniük egy pillantást anélkül, hogy ránéztek volna. Nos, itt tartunk most. 

Az újságcikkről jutott eszembe ez a poszter.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. június 24.

         Ma volt az év legrövidebb éjszakája. A pénteki bazsarózsákat ezért egy Titánia koszorúba rendeztem, azután kisétáltunk az Erzsébet térre, és megkértem négy iparművészt, hogy viseljék ők is egy fotó erejéig.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 22.

         Rettenetesen meleg volt. Tihanyban Paul Éluard francia költő leszállt a vonatról, majd komótosan Illyés Gyula villájához baktatott. Megebédelt a háziakkal, rögtön ezután pedig Illyés feleségének, Flórának társaságában könnyű sétára indult a félszigeten. Éluard-nak sejtése sem volt arról, hogy Szabó Lőrinc korábban egy helybeli gazdától elkérte a munkaruháját, abba beöltözve és orra alá tömött bajuszt ragasztva kapálgatott a szőlőben, így várva az Éluard-ralvéletlenül arra járó Flórát. Mikor a nő megpillantotta a gazdát, odafordult Éluard-hoz: - Akarsz látni egy igazi magyar földmunkást? – kérdezte. A költő akarta látni az igazi magyar parasztot, úgyhogy közelebb mentek. Néhány mondat után a kapájára támaszkodó Szabó átváltott francia nyelvre. Éluard a meglepetéstől szinte kővé válva jegyzete meg: á la bonne heur! (ez igen!) … Élénk társalgába kezdtek, franciául. A paraszt a szürrealizmus kezdeteiről kérdezgetett, és érdeklődött Éluard ambivalens kapcsolatáról Bretonnal. Majd a kortárs francia irodalom is szóba került. A paraszt megpödörte bajszát, ami alól csak úgy röpködtek a nevek: Aragon, Gide, Tzara, Cocteau, Malraux, Sartre, Frénaud stb… Amikor a paraszt még idézett is néhány strófát Éluard korai költészetéből a Le devoir et l’inquiétude-ből, a francia könnybe lábadt szemmel bámulta, majd átölelte.

         Ma nem tudtam jól működni (kiolvad az agyam ettől a melegtőőől) és a koncentrációt igénylő virágkorona helyett készítettem egy pár fürdőző citromot, ha bárki kíváncsi volna ilyesmire, a citromember hozzávalói:

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 20. 

         A cseresznyezselé valójában egy különleges rövidital. Az eredményért komolyan megdolgoztunk, az első receptből ízetlen gumidarabok születtek, a másodikból kemény, kellemetlen aromájú zselé, a harmadik főzet azonban szép lett és várakozáson felül finom.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 19.

         Megtörtént, hogy az író egész nap hallgatott, csak ült a szobájában. Rettenetes arcokat vágott és tapsikolással hajtotta el a galambokat az erkélyről, amit mindenki utált, de az legalább cselekvés. A magyar gondolkodás nagy becsben tartja a cselekvést, amin azonban szigorúan izommunkát ért, tehát ha egy gondolkodó gondolkodik, az nem számít, kivéve, ha gondolkodás közben füvet nyír. Az író nem szerette, ha ilyenkor bárki zavarta, ne szólongassanak kérem, mondta azon a különleges alkalmakra tartogatott, kimért, tenyérbemászó hangján. Nem volt készen, de már majdnem. Az az igazság, hogy az író szeretett füllenteni az ilyen határidős ügyekről, ha azt mondta, hogy majdnem készen van, mindenki tudta, hogy a szöveg egyelőre sem kéziratban, sem sehogyan máshogy nem látott napvilágot, legfeljebb konyhai dialógokban lehetett hallani belőle részleteket korábban.
         Az író azután megunta, hogy a magára zárt ajtó, ha nem is senkinek, de talán nem mindenkinek jelent kellően erőteljes üzenetet arra nézve, hogy ne zavarják, ne emeljenek rá várakozó tekinteteket, sőt egyáltalán, semmilyen szemmozgás tanújaként ne lehessen róla megemlékezni később. Ezért távoltartó leveleket helyezett el a kilincsén.

Írta: Keresztesi Barbara: Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 16.

         Nagyon meleg lett. Harris Telemacher meteorológus, akit Sara McDowel szimplán időjárás-jelentőnek hívott, a Los Angeles-i County Museum of Art kiállítóterének enyhén ereszkedő padlóján görkorcsolyázott el Roberto Ubaldino bíboros portréja előtt. Ezt Telemacher performansz-művészetnek gondolta, Ariel a barátja, kidobott időnek.
         Budapesten is nagyon meleg lett. A padlizsánok, Karla és Günter, nyugodtan feküdtek egymás mellett a konyhapulton. Karla hirtelen úgy érzete, hogy nem bírja tovább a hőséget, és legyőzve szemérmességét fürdőruhára vetkőzött. Ezt én ad hoc jelmeztervezésnek hívom, a barátaim (soha nem mondanák a szemembe), kidobott időnek.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
 Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 17.

         Nem tudom, mennyire ismert adat, de Spock kapitány a Star Trekből valójában Immanuel Kant (1724-1804) tudományos fantasztikus változata. Mielőtt a popkultúra magáévá tette, a kanti gondolat lényege az volt, hogy minden férfi (akkoriban ezt a sportot exkluzivitás jellemezte) köteles megérteni: ki ő, mit lehet tudnia, mit kell tennie és mit szabad remélnie. A helyzet ilyen mélységű feltérképezése törvényszerűen vezeti az egyént arra, hogy megoldjon minden olyan problémát, amellyel hajlandó szembenézni. (És a jelenlegiek takarásában lévő, összehasonlíthatatlanul nagyobb problémák megoldására is készsége keletkezzen, de ebbe ne menjünk most bele, mert már az előző állítás is éppen elég meredek). A Star Trek forgatókönyvírója, Roddenberry megragadta Kantot, kellemesen eltúlozta a füleit, majd kiterjesztette paradigmáját az összes létező lényre, tekintet nélkül azok faji, nemi, etnikai és csillagközi hovatartozásra. (Alexander 1991) A roddemberry-i filozófia Start Trek rajongóhoz (hozzám) közelebb álló megfogalmazásban úgy néz ki, hogy az emberiség és azon kívül is minden intelligens lélek küldetése, hogy autonómmá váljon, önállóan képes legyen helyesen dönteni, egyszerűen: merjen tudni. 
         Az eredeti Star Trek sorozat befejezése után negyven évvel egyébként dr. Sheldon Cooper (Big Bang Theory), a kő-papír-olló nevű kétségkívül bölcs döntéshozatali szisztémát, Az ítélőerő kritikája (Kant 1790) iránti rajongásból kő-papír-olló-gyík-Spock lehetőségekre bővítette.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 9. 

Egy rosszabb napomon egy csirke is megverne amőbában. Szerencsére akadnak jobb napok, ha ilyenkor egyedül backgammont játszom, Grabovskyhoz hasonlóan tízből nyolcszor megverem magam, a maradék kétszer meg én nyerek. A telefonról ma kihoztam a játékot a térbe. A bábukat söröskupakokból készítettem, ezeket esküszöm, hogy guberáltam.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat, Napfény Poszt - 2013. június 6.


    Striker tanár úrnak megjelent egy verseskötete a múlt héten. Belső tél a címe. Megrendeltem, de az nem úgy van a Könyvtárellátónál, hogy megrendeled és ott lesz, hanem megrendeled online, aztán szólsz telefonon és előbb-utóbb ott lesz. 

dr. Striker Sándor (2012)

Ott is lett, elhoztuk, elolvastuk, írtam róla egy oldalt, aztán visszatöröltem az utolsó betűig. Van egy ilyen kibírhatatlan szokásom, hogy gyáva vagyok, és őszintén, ha felütöd a kötetet és rögtön látsz egy tizenhét éves gyereket, aki olyan érzékeny, hogy érzi a halakat a Dunában, aztán pedig húsz éven át interurbán van mindennel ami lényeges, akkor megilletődsz. Mert az a tizenhéttől harmincöt éves ember ma, vagyis újabb húsz évvel később nemcsak hogy a legjobb kultúrafilozófus, akit ismersz – feltételezve és megengedve, hogy nem ismersz sok kultúrafilozófust – de az életének boldognak a legnagyobb jóindulattal sem mondható szakaszához versein át veszélyesen közel engedett. Örülök, hogy nem kell hazudoznom összevissza, ha valaki ezekről a versekről kérdez, szerencsére zseniálisak. Barbi készített is egy képet az egyik részletből. A szerző szombaton, június 8-án, 13 és 14 óra között dedikálja Belső tél című kötetét az Ünnepi könyvhéten, a 76-os számú Kello pavilonban.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat -Napfény Poszt - 2013. június 2.

         Az író Fran Lebowitz, aki minden kétséget kizáróan átmenet Dorothy Parker, Mark Twain és egy olyan barátod között, aki egyszerűen képtelen bekussolni, húszévesen úgy vetette fel magát az Interview magazinhoz, hogy hívatlanul odament Andy Warhol stúdiójához (a The Factory-hoz), aminek az ajtajára kiírta Warhol, hogy ebédelek, ha itt hagytad a kulcsod, kopogj, és mondd meg a neved. Lebowitz kopogott, és azt kiabálta: Andy, nyisd ki, én vagyok az, Fran.
         Későre jár, és fejből kellett ide egy igaz, nem merev történetet írnom Andy Warholról. Szeretném, ha most szemet hunynánk afölött, hogy az írás alanya nem is egyértelműen Warhol. Május végén, egy aukción harmincnyolcmillió dollárt adtak a négy eredeti Marilyn nyomatért, az én falamon a reprók láthatók mától, penészedésig.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 12.

         Ma megbeszéltük, hogy kimegyünk a bolhapiacra, és a következő terítéshez fehér, domborúmintás porcelánt s hozzá türkizkék üvegtárgyakat veszünk.
Ezzel egy időben, ugyancsak itt, Budapesten, egy angol pár a szállodai foglaláshoz járó reggeli kávé mellett megegyezett abban, hogy fehér porcelánokat és türkizkék üveg holmikat vásárol, s ennek érdekében felkeresik a helyi bolhapiacot.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 5.

„A kocsmáros a pult mögött állt és unottan törölgette a poharakat. A konyharuha nem volt tiszta, utoljára akkor cserélhette, amikor az anyja itt járt, szerencsére a poharakról leitatott víz lazított a rongy foltjain. Jóval elmúlt éjfél, a bár amúgy sem volt népszerű, most is csak öt nőtlen férfi ült bent szétszórva az asztaloknál. Hirtelen az elcsigázott politikusforma felnézett, tekintetét a szakállasra szegezte, amikor az viszonozta pillantását, a politikus szeme átsiklott a vörös, kopaszodó humoristára. Egymásra biccentettek, majd mindhárman egyszerre álltak fel, hogy áttelepedjenek a középkorú híresség asztalához. Newton csak ekkor lépett a helyiségbe, odament a többiekhez és különösebb ceremónia nélkül helyet foglalt. Hosszan nem szólalt meg senki, a csendet a magas, középkorú törte meg.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. május 1.

Ma egy hónapja, hogy naponta készítek valamit. Az áttörés, egyben első összeomlás a huszonhetedik napon következett be, azt hittem akkor, hogy nem bírom tovább szabadidő és alvás nélkül. Amikor impulzíve úgy határoztam, hogy egy éven keresztül minden nap a kereteken kívüli alkotásra kötelezem magam nem sejtettem, hogy magam körül mindenki mást is ugyanerre kötelezek.
Nem tudtam továbbá, hogy az én napi projektjeim, ha mégoly egyszerűek is, egy-egy mini shownak feleltethetők meg, és rajtam kívül szükséges hozzájuk fotós, kameraman, produkciós, író, és pszichiáter. És hogy ezekkel mind egy fedél alatt lakom, azt sem tudtam. Elég sok mindent nem tudtam. Egy hónap telt el, tizenegy van hátra és egyelőre úgy tűnik, folytatom annak kiderítését, hogy mit nem tudok még.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 30. 

Közgazdaságtudományt tanulok, ugyanazért, amiért Bill Murray, aki író létére felszolgált egy étteremben azt mondta, hogy azért eszi le a sült krumplit arról a tányérról, amit pedig Dustin Hoffman készült kivinni a vendégnek, mert ha megkérdezi valaki, hogy egyáltalán eszi-e ezt a kosztot, azt mondhassa, hogy igen, ő eszi. Néhány vizsgára vagyok a befejezéstől. Ma tíz oldalt kellett írnom, és meg is írtam, de a munka annyira elhúzódott, hogy át kellett ütemeznem holnapra a mára tervezett projektet.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 22.

         Egy gyönyörű, szörnyű fejezet nyílt az emberiség történetében azzal, hogy 1680 táján Denis Papin megálmodta a gőzgépet. Majd nagyjából háromszáz évvel később, amikor a nukleáris robbanással sikerült mesterségesen előidézni a csillagokon belüli folyamatokat, ugyanez a szakasz le is zárult. Ebben a rövid, három évszázadnyi ablakban a technológiai haladás tulajdonképpen nem jelentett mást, mint még nagyobb sebességet, még magasabb hőmérsékletet, sokkal magasabb nyomást. A kakaskodás vége egybeesett a második világháború végével, ekörül szakadtunk le a technológiai modellről, és vetettük tekintetünket a biológiai folyamatokra. És csodálkozva láttuk, hogy azok központi magvát nem az energia jelenti, hanem az információ. (Drucker 1985, 12.)

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. április 21.

Az eddigi vasárnapokon, hogy lazítsak egy kicsit, vagy a levegőbe ugrottam, vagy elefántot hajtottam egy törülközőből. Mára úgy számítottam, hogy a Pinterest útmutatása alapján készítek egy szív alakú főtt tojást. Megtettem mindent, a leírás alapján három alkalommal is megpróbáltam szívvé nyomorítani a tojásokat. Az utolsó szett már szívre hasonlított, de nem lett tökéletes.