Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt


Kilencvenkilencedik nap: Levendulás testradír

2013. július 27. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 9.
levendulas borradir nyito01
         Kelly Dixon kitalált egy játékot, amit „idd ezt, gyártsd azt” névre keresztelt. A szabályok értelmében néha bekever egy érdekes színösszeállítású limonádét, és mellé legyárt egy valamilyen tárgyat, az itallal harmonizáló dekorral. Hát igen, sekélyes, de nem érdekel, nekem az awesome possum feliratú póló is tetszik. Hétvégéről maradt még levendula, így adta magát ez a mai poszt. Éppen Kelly Dixonnál találtam is egy levendulás testradírt, de az már túlment minden határon, mert Dixon ételfestéket kevert a cukorba, hogy a végeredmény szép lila legyen. Ami mutatós, de én szoktam ételfestékben turkálni, az nem jön le azért olyan könnyen. Így kitaláltam egy másik receptet.

Tovább

Kilencvenhatodik nap: Levendulás mécsesek

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 6.
pauszlampa nyito01
         Ma Tihanyban jártunk egy szedd magad levendulamezőn. A helyszínt nem lehetett eltéveszteni, balkéz felől az út mentén lila szőnyeg borította a dombokat, a levegő nehéz virágillattal volt tele. Valaki azt állította az interneten, hogy ezen a különös mezőn tolonganak a méhek, ami igaz. De hogy a méhek csípnek, ezt is mondta az illető, és valójában nem a csípés bekövetkezése a kérdés, mert csípés lesz, ez biztos, hanem az, hogy egységnyi idő alatt hány valószínűsíthető? A valóságban a levendulabokrok között működő méhek egyszerűen nem érdeklődnek a szüretelők iránt. A hatalmas csokorral sértetlenül hagyhattuk el a területet, a virágokat itthon talpas poharakba szórtam, a virágágyra mécseseket állítottam, és szép, bőrpausz lámpaburákat helyeztem a poharakra.

Tovább

Hol legyen a zongora?

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. február 14.
DSC 7491
         A költözés volt a végszó, és aztán szünetre mentem. Nem tudtam, hogy szünetre megyek, azt hittem, hogy jut majd időm az írásra, és ha legalább sejteném az időről, hogy mi az, biztosan életszerűbben gondolkodnék róla. Az elmúlt két hétben – négyben? - a lakást, a régi-új lakást tettük a földdel egyenlővé. Falak omlottak le, ezt az új kezdet metaforájának, a jövőre nézve jó jelnek tekintettük. A kollégium (kolesz) már majdnem átköltözött, most a kép annyiban módosult, hogy a kijárat nem a mosdón át vezet, hanem külön lakrészek alakultak közös vizesblokkal, kvázi a londoni állapotok álltak vissza.

Tovább
süti beállítások módosítása