Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.

         Megbeszéltük, hogy nem lesz több nördi kísérlet, elefántfogkrém és visszhangpuska, bizonytalanul írok róluk. Most amúgy is Adorno parafrázisok foglalnak le szinte teljesen, tehát ha, teszem azt, össze is találkoznék egy peroxidos vegyülettel a fürdőben, jóformán föl sem tudnám fogni, és azt hiszem, megénekelni sem lennék képes. Igaz, hogy én javasoltam ezt a cukros pálcát. El szeretném mondani, mentegetőzésképpen, hogy egy hétköznapi, házi édesítőszernek hittem, később derült ki róla, hogy ez is csak egy újabb nördi kísérlet. Az internetes leírások ragyogó eredményt ígérnek, puszit dob a lány a cikk végén, az elején meg az mondja, hogy: belenyomod a színes, cukros folyadékba a nyelet, és vársz néhány napot. A fadarab és a cukorkristályok között mintegy vákuum képződik, rászívódik hirtelen a gyémántfényű cukor a karóra, és ezt el ne higgye valaki, kérem, mert az igazság az, hogy a pálcikák három hét alatt nevelik magukra ezt a vékony cukorréteget. Élőmunka-igényük is jelentős, s ha bárki édesen inná nálunk a kávét vagy teát, akkor még megérteném az igyekezetet, de hogy mi nem teszünk cukrot a frissítőkbe, ez is csak utólag jutott eszembe. Az édesítőpálcikák egyébként nagyon szépek, ha bárki úgy érzi, hogy van ideje kivárni ennek, a végül egy kockányi kristálycukornak átlényegülését, akkor az alábbi leírás mutat utat a művelethez.