Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 1.
Ehhez a francia recepthez nincs megjegyzésem. Mégis annyi talán, hogy három hónapja volt egy veszekedésünk a húgommal a konyhában, a konyháról. Ő azt mondta, hogy oda nem teszi be a lábát, és jobban járnánk mind a ketten, úgy vélte, ha semmilyen, főzéssel viszonyba hozható munkát nem találnék neki. Később analízisben kimondta, hogy a főzés kívül esik a komfortzónáján. Ez azért kerülhette el a figyelmünket idáig, mert olyanok is belül vannak az ő komfortzónáján, mint a bázisugrás, a francia reneszánsz vagy a biokémia. Negyedév alatt jutott el a vajas kenyértől mint gasztronómiai teljesítménymaximumtól, a mai libamájhabig. Ez konyhai időszámításban olyasmi fejlődés, mint földiben a dinóktól Jackson Pollockig tartó evolúciós szakasz. Nyílt egy új francia reggelizőhely a városban, ott ettünk hasonlót, Barbi most ezt a szendvicset utánozta le. Imádtam.