Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt


Pezsgő ostrom után

2013. április 14. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. április 13. 
nyitokep ostromutan
         A feladat a következő volt: a lift nélküli ház negyedik emeletén összepakolni a lakást, és lehordani az utcára, majd egy másik utcában a szállítmányt felvinni a hetedikre. Oda a változatosság kedvéért vezetett lift, de abba a kanapé, az ágyak, a szekrénysor nem fértek be. Barbi kedden küldött e-mailt a szokásos címre, hogy van-e brigád csütörtökre, azért mondom, hogy a szokásos címre, mert költöztünk már életünkben, volt, hogy egyik héten beköltöztünk, a másik héten meg vissza, mi tudunk költözni. A fiatalember megírta, hogy van brigád, de csak délutánra, mert délelőtt máshol pakolnak, amikor ott végeztek, jönnek hozzánk. Mi a költözésben érdekeltek voltunk, de nem tudtuk nem tudni, hogy ha ugyanaz a négy markos legény jön délután, amelyik előzőleg hat órán át tonnákat mozgatott, akkor fáradtak lesznek, s a fáradt markos legény ingerült markos legény is egyben, ez egy axióma, aminek mint olyannak bizonyítására nincs szükség. Így mi a kézben tartott újabb tonnákat illetően voltunk bizonytalanok, a fiúk meg, vélhetően a kezeket illetően.

Tovább

Hol legyen a zongora?

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. február 14.
DSC 7491
         A költözés volt a végszó, és aztán szünetre mentem. Nem tudtam, hogy szünetre megyek, azt hittem, hogy jut majd időm az írásra, és ha legalább sejteném az időről, hogy mi az, biztosan életszerűbben gondolkodnék róla. Az elmúlt két hétben – négyben? - a lakást, a régi-új lakást tettük a földdel egyenlővé. Falak omlottak le, ezt az új kezdet metaforájának, a jövőre nézve jó jelnek tekintettük. A kollégium (kolesz) már majdnem átköltözött, most a kép annyiban módosult, hogy a kijárat nem a mosdón át vezet, hanem külön lakrészek alakultak közös vizesblokkal, kvázi a londoni állapotok álltak vissza.

Tovább

Bácskai és császármorzsa

“Rosszkedvem van édes fiam...”
Esterházy

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2013. január 11.
nyitokep bacskai rizseshus
         Amikor a jogász ajtaján csöngetett az ÁVÓ, az odabent álmukból ébredők nem tűntek nyugtalannak. A kíméletlen neveltetés érdeme a tartás, amellyel a hírt veszi tudomásul az ember, hogy helyette, az ő tudtán kívül zárul le az ő életének egy szakasza. Bejöttek ezek a derék bőrkabátos fiatalemberek, és a nő, a ház úrnője önkéntelenül gondolt arra, hogy a szituáció megkövetelne valami vöröset, egy zsebkendőt, vagy körömlakkot legalább. De semmi. Semmi piros. Micsoda stílustalanság. Csak azután, az orra vére. - Elpakolom kisfiam a fehér Zsolnayt, az ezüstneműt, az ötös gyertyatartót, meg a magában mintás damaszt abroszt. A kitelepítésig alig marad idő, a kamaszlány egy pillantást vetett a gardróbra, milyen viseletet vigyen magával az ötórai teához. - Hagyd csillagom, nem lesz teánk.

Tovább

Elefántcsonttorony a porcelánboltban

(Hát én bizony megbetegedtem)

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. november 15.

knights3

A hetvenes években a művészvilág megenyhült a humor iránt Amerikában. Larry Gelbart (jobbra fent, szemüvegben), Neil Simon, Danny Simon, Mel Brooks, Carl Reiner, Mel Tolkin hivatalosan is a Komikus Lovagok rendjébe tartozó írók. Majdnem elviselhetetlenül szellemesek. A kép forrása: http://twentyfourframes.wordpress.com/2009/09/17/larry-gelbart/

         Lezárult egy kísérleti szakasz a múlt héten, helyesebben a többiek zárták le, én dühöngtem, és olyat vágtam a komód tetejére, hogy hosszan remegtek benne a poharak meg a családi ezüst. Nincs jelentős eufória, hát ha valami nincs, akkor eufória. Másnap ágynak estem. 
         Ebben a munkában egy fehér egér vagyok a többi közül. Sőt inkább egy méretes fehér patkány, mert relativitásban én volnék a főnök, a klinikai kísérlet alanya. Még maradni kell, próbáljak ki valamit, menjek odébb, tegyem le ezt a szálat, vegyem fel amazt. Olyan itt, mint Zimbardonál, úgy utálom, hogy a szám széle beleremeg. Ki akarok szállni. Ezek csak hümmögnek, hogy nemsokára vége lesz, de ők sem tudnak semmit, a kutatás-fejlesztés természete, hogy az ember hosszan nem biztos a dolgában, s ha valamire rájön, akkor meg nem hisz a szemének.

Tovább

Bécs és a kardamomos csirke viszonyai

„Van egy hattyús-történetem, 
… odaajándékozom neki …?”
Esterházy Péter

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat- Napfény Poszt - 2012. október 18.

becs nashmarkt
Naschmarkt Bécsben

Ez a férjem története, nem az enyém. Üzletet kötöttünk, nem egy előnyös üzlet, olyasmi, hogy ő átmozgat egy lakásnyi bútort Budáról Pestre, én meg leírom ide azt az öt mondatot, ami eszébe jutott. Bécsbe utaztunk a hétvégén, hogy megnézzünk egy szobrot, amit nem olyan régen állítottak ki a Múzeum Negyedben. Még nem készült el, vagy nem értek vele oda, vagy nem beszélünk németül. Úgyhogy kimentünk a piacra, és megittunk egy kávét. Ez a piac az uram biztos pontja, hacsak teheti kimegy oda, hogy elmondása szerint, otthon érezze magát. Bort ittunk, mandulát ettünk krémsajttal töltött datolyával, meg kenyeret olyan humusszal, de olyannal… Karamell a váltópénz azon a helyen, mentaillat árad mindenfelől.

Tovább

Kacsát? Most, mikor áll a piac?

Guys after the game

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. október 12.

kacsa 03

         Majdnem napra pontosan öt évvel ez előtt, 2007 október 10-én, szerdán, délután, Rowan Atkinson 1981-es bostoni szereplését néztem meg egy dán feliratos DVD-n. Az egyik jelenetben Atkinson egy udvarias indiai étteremtulajdonost játszik, akihez kilenc, majdnem öntudatlanságig részeg angol futballszurkoló tér be vacsorára. Az angolok tuskók, az indiai kedves, mutatja az étlapot, ez kacsából van uram - mondja - pácolt comb, kókusz szósszal, nagyon finom. Nem, az étel nem kurv@ erős uram, ha engem kérdez, inkább egy jól fűszerezett fogásként írnám le. 

         Azért emlékszem ilyen jól, mert közéleti pályafutásom fél órával később, megkezdődött. Első – és utolsó – aláírásgyűjtésünket szerveztük, kelletlenül lementünk az elefántcsonttoronyból azon a napon az utcára, értem ezt szó szerinti és átvitt értelemben. Abban az időben nem voltam nagy rajongója a városnak, a környéknek meg pláne, csak a legfölső emeleti lakásunkat szerettem, amit a saját képünkre formáltunk. Az egyetlen, amit a külvilág meg köztünk tűrhetőnek, egyben említésre méltónak találtam a fürdőszoba sárga ablaküvege volt, ami azt az illúziót keltette, hogy ide mindig besüt a nap. 

Aztán valami történt - pontosan tudom, hogy mi -, ami miatt idén, mialatt valamikor koratavasszal, az autópályán közeledtünk Budapest felé, és hallgattuk a „Nékem csak Budapest kell” kuplét, és vonyítottuk az „imádom forró szerelemmel strófát”, imádtuk tény szerint, forró szerelemmel, és elérzékenyültünk.

Tovább

Jó, de hová lettek a szószok?

„Tálalva van.”
(Victor Hugo)

Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt, Nagycsillag rovat - 2012. október 4.
csaktornya szakacskonyv 01
      A Tükörteremben állunk, XIV. Lajos mondja nekem, hogy úgy harapna valamit. Mondom, mi a hozzáállása felség egy paprikás krumplihoz? Feleli nekem, hogy ha még egyszer, bármi paprikán párolt fujtósat hozok - s eme intelem fokozottan vonatkozna a bundában rántott húsokra is – felköti magát. Hát vagy engem.

      A Kazinczy utca nem tett jót a gasztroirodalomnak. Helyesbítek: a gasztroirodalomnak a Kazinczyban óraadó Izabella utca nem tett jót. Az Izabella megbonyolította a dolgokat, amíg nem találkoztunk, addig trillázva szóltam fincsi, türcsi, usziban zsufi, ebbe az idillbe zavart be az ízspecifikus telítődés, a különböző színekben rejlő különböző tápanyagok iránti ösztönös vonzalom, a kefalikus szakasz, meg az endogén tápanyagok kíméletlensége. 

Tovább

Uram, a berliniek felpumpáltak ezt-azt!

Vízfejek a tengeren – utcai installáció - Mentalgassi
 
Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt, Nagycsillag rovat - 2012. szeptember 27.
Mentalgassi1
Fotó: Mentalgassi
 

        Röviden én nem tudok másról írni, csak az ételről. Nem, arról sem. Egy apróhirdetést is úgy kell kirángatni a kezemből, a harmadik oldal lapaljánál. Barbi nem szereti az ilyesmit, a határidők iránti apátiát. Úgy vette észre, hogy ezt az absztrakciót nem értem, itthon az időt csak villanynak nevezzük. Keri Baba – így hív engem -, arra nem lesz elég villanyod. Megegyeztünk ezért, hogy a nagy cikkek mennek a kiadóba, a kis cikkek meg ide ezentúl. Kérdeztem, hogy lehet-e kivétel, mondta, hogy lehet, egyetlen feltétellel, hogy nem.

Tovább

Ez magától értetődik Watson

 Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat

           Írtam egy bejegyzést, ami kulturálisan érthetetlen. Szokásokkal halad szemben, vagyis a hatalommal, a szokás hatalma pedig olyasmi, amit nem ad ki a kezéből egykönnyen az ember. A cikknek a fiatalsághoz és egészséghez kapcsolódó dogmák a célpontjai, bizonylatokat tár az olvasó elé, mennyi minden másként lehetne, ha másként volna. Vón vón. Ez itt a huszonegyedik század, vetik oda nekem méltósággal, a mondat nem is folytatódik, mintha ez az öt kurta szó bőven elég magyarázattal szolgálna, már minden ki van találva, fölösleges okoskodni. Azért én szerkesztettem egy preambulumot, elővigyázatosságból, egy mozitrélert, ami arra figyelmeztet, hogy jön valami, ami új, a benne rejlő információ eltér a megszokottól, határokat feszeget.  A kultúra erejét hirdeti, ugyanakkor azt hogy a tradíció nem mindig megkérdőjelezhetetlen. Egyik másik része kifejezetten olyan, mint az amalgám. Betömték a gyerek fejébe korábban, de időközben tévedésnek bizonyult, ki kell azt onnan venni.

            Nem tudom, próbált-e már az olvasó elmagyarázni valamit, amiről biztosan tudta, hogy az úgy van, de senki más nem ismerte a tényeket, és nem is értett egyet, a kultúra mást sejtetett, apák bűnei fiúkban hetedíziglen, ezzel az átokkal középtávon nem sok esélye marad az embernek. Nekem van egy tehetségem, absztrakt  üzeneteket változtatok érthetővé, mintegy szépen, tütübe öltöztetve adom közre az információt, olyasmit is, ami elképzelhetetlenül bonyolult. Van még egy szokásom, ez már inkább makacsság mint kötelezvény, ezen a bolygón, ahol a veszélyes, kalandos, bonyolult, interdiszciplináris élettel szemben támasztott elvárás, hogy profán legyen, csak azért sem vagyok hajlandó vágni az anyagon. Az igazság bonyolult, ez az igazság. Szeretném, ha ezzel a ténnyel megbarátkoznánk. 

Tovább
süti beállítások módosítása