Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. augusztus 16.

         Eszembe jutott Zelma levele Bécsből, rögtön azután pedig eszembe jutott az ő baszk tortája, és elmosolyodtam, bólintottam, csak úgy magamnak, aztán fölemeltem a fejemet és rámosolyogtam a gyönyörű sárgaréz csillárra, a csillár öt kristály kelyhére, és akkor mondtam, hogy én az európai felvilágosodás tisztelője vagyok, ugyanaz a szisztéma van a fejemben, mint Goethének vagy Mozartnak, nem kell nyugtalankodni. Azt nem tudom, hogy egyáltalán aggódott-e bárki bármennyire is a fejemben lévő szisztémák miatt, mindenesetre az asztal körül ülők elnevették magukat. Később jónak láttam elmesélni azt a történetet, amelyiket a levélben olvastam. Hogy Zelma még fiatalkorában beleszeretett egy férfiba, aki a Bécsi Egyetemen tanított, ezüstveretes sétabotot hordott és naponta kétszer váltott inget, az egyiket reggel vette föl, a másikat este. Zelma sütött neki egy baszk tortát, abból ettek vasárnap délután a biedermeier bútorral berendezett, virággal díszített szobában, aztán már útban kifelé, az ajtónál a férfi egyszer csak megfordult, és azt mondta Zelmának szigorúan: - Maga az enyém. Ezt vegye tudomásul. Tudomásul vettem, felelte neki Zelma vidáman. Jöjjön be az irodámba szerdán, kérem. Bemegyek, kérem. És legyen nagyon szép. Szép leszek, kérem. Imádjon engem, kérem. Imádom, kérem. Hozzon ebből a tortából, ha marad. Hozok, kérem.
         Éppen egy tortára volt szükségem. Ami nem soklapos vagy egyéb, bonyolult dolog, egy szimpla torta, finom, inkább pite, mint torta, egy tortának látszó pite, ezért jutott eszembe Zelma. Ez a baszk torta az egyszerű sütemények közé tartozik, mint a rácsos pite, de a tésztája elsőrangú, nem viccelek, ezt érdemes más pitealapnak is meggyúrni. A tortába cseresznyedzsemet vagy szilvalekvárt kennek, és hogy harmadnapra sem szárad ki, azt a vele együtt sütött sűrű vaníliás mandulakrémnek tudhatjuk be.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 18.

         Ahogy mondtam korábban, a magyar rossz idő elől gyáván vagy okosan, ezt kinek-kinek szabad megítélésére bízom, kiszaladva Ausztria fővárosába, szombaton a Naschmarkton kötöttünk ki a törököknél. A naschmarkti hummusz különlegesen, megbízhatóan finom. Közel iparművészeti fogalom. Ebben a törökök nagy profik, hogy ott állnak a pult mögött és tudják a hummuszt. Egy azerbajdzsáni fiúnál vásároltunk, az azeri nem tudott kicsi magyarul, mint a törökök, viszont nagyon jól beszélt angolul, s ez egy újabb nyugvópontnak bizonyult.
         A jó hummusz sima, nem keserű, enyhén citromos, egészséges szendvicskrém. Az étel egészségességére tett megjegyzésemet nem szabad nagyon komolyan venni, mert szerintem például a palacsintatésztában kirántott Bounty csoki is egészséges. A krém a lassan felhabosított szezámpaszta és a héjától megfosztott csicseriborsó szakszerű összegzése. Később ezt az itt közzétett, nagyon is megbízható receptet ki lehet színezni ízlés szerint, paradicsomossá, vagy chilissé, vagy mangóssá léptethető elő.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 15.

         Budapesten, szombaton ramaty egy idő volt, tizennégy fok, állítólag zuhogott az eső, a vízállás, a hajóvonták meg ilyesmik, néma csönd. Nem tudok az egészről, Bécsben voltunk. Az ottani napsütésben fetrengtünk a MuseumsQuartier szabadtéri könyvtárában, és egy vonósnégyest tartottunk szemmel, akik hangoltak a szökőkútban. Később a Freud parkban ebédeltünk. Volt ott egy emberi jogi program, esküszöm, hogy nem sejtettem előre, legfeljebb, ha tudat alatt; Freud tapsikolna örömében. Késő délutánig koncerteket hallgattuk, és megpróbáltunk a lehető legjobban hasonlítani Sigmund Freudra.

„Van egy hattyús-történetem, 
… odaajándékozom neki …?”
Esterházy Péter

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat- Napfény Poszt - 2012. október 18.

Naschmarkt Bécsben

Ez a férjem története, nem az enyém. Üzletet kötöttünk, nem egy előnyös üzlet, olyasmi, hogy ő átmozgat egy lakásnyi bútort Budáról Pestre, én meg leírom ide azt az öt mondatot, ami eszébe jutott. Bécsbe utaztunk a hétvégén, hogy megnézzünk egy szobrot, amit nem olyan régen állítottak ki a Múzeum Negyedben. Még nem készült el, vagy nem értek vele oda, vagy nem beszélünk németül. Úgyhogy kimentünk a piacra, és megittunk egy kávét. Ez a piac az uram biztos pontja, hacsak teheti kimegy oda, hogy elmondása szerint, otthon érezze magát. Bort ittunk, mandulát ettünk krémsajttal töltött datolyával, meg kenyeret olyan humusszal, de olyannal… Karamell a váltópénz azon a helyen, mentaillat árad mindenfelől.

 Csinos befőttesüvegek elkészítési útmutatója

Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni! rovat, 2012. június 9.

"- Akármit lehet benne tartani - mondta Mackó gyorsan.
- Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, az ám! - tette hozzá dicsekedve, de nem őszintén. - És azt akarom kérdezni...
- Esetleg írhatsz rá valami üdvözletet.
- Éppen ez az, magam is így gondoltam. Nem volnál olyan kedves felírni rá: "Sok ilyen boldog születésnapot kívánok: Micimackó"?" Milne, Micimackó

Múlt szombaton voltam a Printában. A hely Erzsébetváros szívében, amolyan interkulturális olvasztótégelyként működik, a bejárat felőli rész közösségi kávézó és kiállítótér. A pultnál egy boldogtalan jogászból lett boldog barista főzi a tényleg nagyon jó kávét. A mester hirtelen haragú, ha valaki kritizálja a feketét berág, de gyorsan lehiggad és amikor visszajön, készít az illetőnek egy vigasztaló kávét. Szinte már megéri, hogy felhúzd. Az üzlet hátsó részében egy szitaműhelyet találunk. Minden hónap első szombatján itt vezetik be az erre vállalkozókat a szitakészítésbe, mely műveletnek első hallásra a liszthez lehet kapcsolata, valójában azonban a lenyomatokhoz van köze. A szitázás konkrét szinonimája a lenyomatkészítésnek.