Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2013. március 15.

         Egy kereskedelmi rádió promóciós igazgatója voltam. S ez a karrier végül nem tudott kibontakozni, mert sem nem hatott rám Kozsó művészete, sem nem tudtam megkülönböztetni Royt Ádámtól. Folyamatában egy átlagos gyereket érdemes elképzelni, aki végbizonyítványra tesz szert egy nem rossz, ám laissez-faire légkörű iskolában, ahol példának okáért fogadás tárgyát képezi, hogy szűz könyvvel, vagyis a jegyzet érintése nélkül melyikük tud levizsgázni szállítmányozási paritásokból, és amikor ezt a bátor tettet véghezviszik, mert mondjuk véghezviszik, annyira leisszák magukat, hogy hónapokon át egy üvegpalack puszta érintésére is rosszullétet éreznek. Később a rutin, vagy más szóval beidegződés segít, - tegyük fel, tizennégy éves kortól kötelező a nyári munka, semmi intellektuális, amit a gyerek talál, lényeg, hogy önállóan tegyen szert állásra - állása, az mindig van, egyre tűrhetőbb, és aztán valahogy (enyhe nyomásra, melyet egymás közt nyugodtan nevezhetünk zsarolásnak) benne találja magát egy székben az ő íróasztala mögött, az ő saját irodájában, és ott, hát nem jó. Jönnek hozzá mindenféle ismert népek, de van ez a problémája a nevekkel, az apjától örökölte. Ül a zenésszel szemben, más nincs ott, csak ő, meg ez a fickó, a kettő közül ez valamelyik, ennyit tud biztosra. Hol van Roy, kérdezi a saját irodás, itt vagyok, mondja amaz, amelyik ott van, hát, mit tudnék mondani, szól emez szórakozottan, ne haragudj, nem láttalak. Jobb voltam a villamoson odafelé menet, mint bármikor abban az állásban.

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2013. február 14.

         A költözés volt a végszó, és aztán szünetre mentem. Nem tudtam, hogy szünetre megyek, azt hittem, hogy jut majd időm az írásra, és ha legalább sejteném az időről, hogy mi az, biztosan életszerűbben gondolkodnék róla. Az elmúlt két hétben – négyben? - a lakást, a régi-új lakást tettük a földdel egyenlővé. Falak omlottak le, ezt az új kezdet metaforájának, a jövőre nézve jó jelnek tekintettük. A kollégium (kolesz) már majdnem átköltözött, most a kép annyiban módosult, hogy a kijárat nem a mosdón át vezet, hanem külön lakrészek alakultak közös vizesblokkal, kvázi a londoni állapotok álltak vissza.

“Rosszkedvem van édes fiam...”
Esterházy

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2013. január 11.

         Amikor a jogász ajtaján csöngetett az ÁVÓ, az odabent álmukból ébredők nem tűntek nyugtalannak. A kíméletlen neveltetés érdeme a tartás, amellyel a hírt veszi tudomásul az ember, hogy helyette, az ő tudtán kívül zárul le az ő életének egy szakasza. Bejöttek ezek a derék bőrkabátos fiatalemberek, és a nő, a ház úrnője önkéntelenül gondolt arra, hogy a szituáció megkövetelne valami vöröset, egy zsebkendőt, vagy körömlakkot legalább. De semmi. Semmi piros. Micsoda stílustalanság. Csak azután, az orra vére. - Elpakolom kisfiam a fehér Zsolnayt, az ezüstneműt, az ötös gyertyatartót, meg a magában mintás damaszt abroszt. A kitelepítésig alig marad idő, a kamaszlány egy pillantást vetett a gardróbra, milyen viseletet vigyen magával az ötórai teához. - Hagyd csillagom, nem lesz teánk.

Írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat, Napfény Poszt - 2012. december 30.

Édes-erős mandula

Hozzávalók:
1 tojásfehérje, 
50 g cukor, 
1 teáskanál só, 
½ teáskanál chili por, 
¼ teáskanál őrölt szegfűbors, 
½ teáskanál őrölt kömény, 
1 ¾ teáskanál feketebors, 
250 g nem pörkölt és nem is sózott mandula. 

Írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat - 2012. december 30.

Hozzávalók:
50 dkg ízesítés nélküli krémsajt, 
20 dkg puhavaj, 
35 g reszelt parmezán sajt, 
só, ízlés szerint, 
bors, ízlés szerint, 
3 teáskanál friss zöldhagyma, apróra vágva, 
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva, 
2 teáskanál friss bazsalikom, apróra vágva, 
2 teáskanál friss kapor, apróra vágva, 
1 teáskanál friss majoranna, apróra vágva, 
1 teáskanál friss kakukkfű, apróra vágva, 
szőlő
sós-sajtos keksz. 

Írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat, Napfény Poszt - 2012. december 27.


Hozzávalók: 
3dl darált mák,
3dl liszt,
3dl kristálycukor,
3dl hideg tej,
10dkg vaj,
5db nyers tojás,
1 evőkanál sütőpor,
1 evőkanál vanília esszencia,
1 kávéskanál só.

A krémhez:
2 evőkanál puha vaj,
12 dkg krémsajt,
20 dkg porcukor,
1 teáskanál reszelt citromhéj,
1-3 evőkanál citromlé. (Ízlés szerint.) Figyelni kell azonban arra, hogy
 a citromlé nehogy túlságosan fellazítsa a krémet.

írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - Napfény Poszt - 2012. december 30.

         Az apró szemű hozzávalóból készült, így magától értetődően bőséget hozó fogások leírásával kívánok boldog új évet ebben a cikkben. Mert nem voltak fényképeim, a mai napot az ételek elkészítésével, később fotózásával töltöttem, s erről eszembe is jutott egy történet.

“- 50 dollár. Nem gondolja, hogy ez túl sok egy játékért?
- Nos, felhívnám a figyelmét arra, hogy ezek itt friss halak. 
- Hm…
- Ha olcsóbbat akar, van halforgó ott 17 dollárért.
De azok a halak nem frissek. És sok bennük a koleszterin.” 
MMWE

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2012. december 20.

Street art a Napfény utcában

         Nem vagyok egy Reuters hírügynökség, az biztos. Vasárnap volt a 2012. évi Mézeskalácsváros építés, az egyik legjelentősebb művészeti esemény Wagner Bayreuthi Ünnepi Játékai óta, és én még csütörtök éjjel sem vagyok készen a poszttal, ami erről tudósítana. 
         Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék, ami nem érzeleg. A program előtti négy napon szinte semmit sem aludtunk, mert el voltunk késve az előkészületekkel, ezt a fegyelmezetlenséget részünkről a Comedy Central még bírná, de a Fox már biztosan kidobott volna a produkcióból. A kialvatlanság és az ólomvégtagok ügyetlensége szűnt meg azzal egy időben szinte, hogy az építők, akiket vasárnaptól nyugodtan nevezhetünk alkotóknak, délután kettőkor feltűntek a sátor előtt. 

Szükséged lesz:

2 tojásfehérje,
1/2 kg porcukor,
1 evőkanálnyi frissen facsart citromlé,
habzsák, vagy egy tiszta nejlonzacskó, amiből a cukorhabot adagolhatod.

A mézeskalácsház építésének lépései:

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. december 13.


2012. december 13. csütörtök, Luca napja

         Tavaly, 2011-ben, ezen a napon 11.12.13 címmel írtam egy szentimentálisnak mondható cikket arról, hogy a mi kultúránkban nincs nagy hagyománya a sikernek. Aztán mondtam valamit a kulturális örökségről is, hogy legtöbben a Hortobágyot, vagy a Skanzent gondolják annak, pedig a kulturális hagyaték a közös memóriában őrzött íratlan szabályok sora, egy automata program, tea tejjel, pontban ötkor bombatámadás idején ugyanúgy, mint egyéb napokon.

         Tavaly nem tudtam, hogy miről beszélek, csak megszállottan kerestem egy emléket, valaminek az írmagját a mi kultúránkban, ami a boldogtalanság generációk óta öröklődő hagyományát, tökélyre vitt technikáját megkérdőjelezi. Luca napja véletlenül került szóba egy társaságban, nem is figyeltem eleinte, a népi motívumoknak nem vagyok feltétlen híve. Az eredményt, a cselekményt, egy terv térbeli manifesztációját, vagyis a szóban forgó sámlit végül valaki egy urbánus tárggyal helyettesítette, így ragadott meg engem a téma, egyszersmind vált világossá a Luca napi rituálék lényege. Amit ez után, tavaly, éppen december 13-án kezdtünk, és ahogyan arra december 24-én pontot tettünk, ahhoz a spanyol inkvizíciónak biztosan lett volna egy-két keresetlen szava. A Luca szokás útmutatása szerint megidéztük a sikert, vagy megértettük, ezt még nem tudom, minden esetre ez a 2012-es év, - feltéve, hogy nem ér véget a világ december 21-én - azt mondhatjuk, szokatlanul jól sikerült. 

„…vagy hogy úgy mondjam micsoda
Ami innen jár le naponta oda, …”
Orbán Ottó

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2012. december 2.

A héten a TV2 SuperMokkába hívtak bennünket, és kérdezték, hogy mi a csoda, amit csinálunk? A műsorvezetők a csoda szót annak természetfölötti értelmében használták, mi előző nap, amikor a reptéri mekiben összejöttünk arra vártunk, hogy valamelyikünk foglalja már össze röviden, mi a csodával vagyunk így elfoglalva? 

Kovács Patrícia és Fenyő Iván láttak vendégül bennünket.

„Oliver Fry: - Érdekelné egy film?
Eliot Garfield: - Úgy érti, forgassunk filmet? 
Oliver Fry: - Meg is nézhetünk egyet, de dolgozni benne, sokkal nagyobb élvezet.” 
Neil Simon

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. november 23.

Our house in the middle of the street - Fotó: Fischer Tamás

         Erős belső késztetés, hogy kimenjek az utcára, és sok emberrel közösen építsek össze valamit. Nem viccelek, ez majdnem a lélegzéshez hasonló motiváció, eszembe jutnak feladatok, amik nem hagynak nyugodni míg készen nincsenek, éveket is hajlandó vagyok áldozni az életemből egyik másik megoldására. A mézeskalácsváros ebben a mostani formájában négy éve jutott eszembe. Mézeskalács, Karácsonykor, daaa, mintha büszke lehetnék arra, hogy december hatodikán eszembe jut a Télapó. (Eszembe is jutott, egy régi PR-es állásomban egy mikulásszakaszt szerveztem, Men In Red, akik győzelemre vitték a Karácsony szellemét, s ebből az  ötletből az a konkrét hasznom származott, hogy megismerkedtem a férjemmel, aki értelemszerűen akkor, abban a pillanatban, még nem volt a férjem.)

A játék kezdete 2012. december 9. vasárnap,
délután 2 óra
Helyszín: József Attila-lakótelep, Főtér

Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni rovat, Napfény Poszt - 2012. november 20.

Mézeskalácsváros 2011-ben a Napfény utcában - Fotó: Fischer Tamás

Tavaly megépítettük az első Mézeskalácsvárost Budapesten. Idén felépítjük a másodikat is. Ahogyan múlt évben, a városka idén is közös teljesítmény lesz, mi meggyúrjuk a tésztát, adagokba rendezzük, házsablonokat, valamint pontos használati utasítást nyomtatunk, és ha foglalsz magadnak telket itt, átadunk neked egy csomagot december 9-én, vasárnap, délután 2 óra és 4 óra között a Napfény utca 6. szám oldalában felállított sátorban.
A közösségi műalkotásban a te feladatod az, hogy a megadott időben gyere el a tésztáért, otthon süsd meg a házat, díszítsd fel saját ízlésed szerint, majd december 16-án hozd vissza a Főtérre állított sátorba, és építsd össze a várost a többiekkel.Az ünnepi látványosságot később december 30-ig bárki, szabadon megtekintheti.

(Hát én bizony megbetegedtem)

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. november 15.

A hetvenes években a művészvilág megenyhült a humor iránt Amerikában. Larry Gelbart (jobbra fent, szemüvegben), Neil Simon, Danny Simon, Mel Brooks, Carl Reiner, Mel Tolkin hivatalosan is a Komikus Lovagok rendjébe tartozó írók. Majdnem elviselhetetlenül szellemesek. A kép forrása: http://twentyfourframes.wordpress.com/2009/09/17/larry-gelbart/

         Lezárult egy kísérleti szakasz a múlt héten, helyesebben a többiek zárták le, én dühöngtem, és olyat vágtam a komód tetejére, hogy hosszan remegtek benne a poharak meg a családi ezüst. Nincs jelentős eufória, hát ha valami nincs, akkor eufória. Másnap ágynak estem. 
         Ebben a munkában egy fehér egér vagyok a többi közül. Sőt inkább egy méretes fehér patkány, mert relativitásban én volnék a főnök, a klinikai kísérlet alanya. Még maradni kell, próbáljak ki valamit, menjek odébb, tegyem le ezt a szálat, vegyem fel amazt. Olyan itt, mint Zimbardonál, úgy utálom, hogy a szám széle beleremeg. Ki akarok szállni. Ezek csak hümmögnek, hogy nemsokára vége lesz, de ők sem tudnak semmit, a kutatás-fejlesztés természete, hogy az ember hosszan nem biztos a dolgában, s ha valamire rájön, akkor meg nem hisz a szemének.

Az esemény fővédnöke: a Láthatatlan Nő

Írta: Keresztesi Judit -  Társasági élet rovat - 2012. november 2.

A teadélután bejárata - Fotó: Ambró Frigyes

Vasárnap hideg volt, és esett. Hétfőn hideg volt, és még havazott is, de a mulatság reggelén a tudat, hogy a jövőben lesz ennél rosszabb idő, valahogy nem tett derűsebbé bennünket. Ebben Rembrandt volt jó először: hogy csak ott áll, és boldogtalan. Aztán Hrabal... Otthon hárman, három különböző ablakon kitekintve, háromféleképpen mentünk át a gyász szakaszain. De mert vannak helyzetek, mint ez is, amikből csak befelé haladva van kijárat, úgy tettünk, mintha a hat fok és a zápor természetes körülményei lennének egy kültéri programnak.

Hogyan készülnek a cellux szobrok?

Írta: Keresztesi Barbara- Merj Alkotni! rovat, Napfény Poszt - 2012. október 30.

Vasárnap, a Nyúldombon azt ünnepeltük, hogy 902 szavazattal 800 ellenében, a mi lakóhelyünk lett 2012 Városnegyedbajnoka az Urbanistablog játékában. Október 3-án hirtelen jött ez a győzelem, aminek úgy éreztem, nem elég csak a Facebookon örülni. Nem volt sok időnk, itt állunk a tél előtt egy héttel, gyorsan kitaláltunk egy kis szabadtéri összejövetelt, amelynek egy kiállítás is részét képezte. Hamarosan érkezik a képes beszámoló a teadélutánról. Addig, arra a nem elképzelhetetlen esetre, ha valaki, valamikor, valami ilyesmit szeretne alkotni, megmutatom az egyik helyszíni installációt, és leírom azt is, hogyan készült. 

Az installáció címe: A nap, amelyen a Nyúldomb ráesett a Nyugati Boszorkányra (Fotó: Simon Benjamin)

Meghívó az I ♥ József Attila-lakótelep teadélutánjára

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. október 26.

Október 29-én, vasárnap délután 2 órakor megünnepeljük, hogy a mi lakóhelyünk nyerte az idei városnegyed bajnokságot. A helyszín a Nyúldomb, a József Attila-lakótelepen. Hogy konkrét legyek, a meghívás mindenkire vonatkozik. Urbanisták, altruisták, reciprok altruisták, futballisták, proszociális kalandorok ne kíméljenek. 

240 dkg vaj, 1 kg zabpehely, 60 dkg barnacukor, kristálycukor, liszt, 2 kg porcukor, 5 tábla csokoládé, 2 csomag kókuszreszelék, 2 csomag karamella, 3 kg sütőtök, 75 dkg cékla, 1 üveg napraforgóolaj, 35 dkg dió, 60 dkg répa, mazsola, 3 db narancs, 4 kg krémsajt, 2x12 db tojás, gyömbér, fahéj, szerecsendió

Én a lakótelep sportpályáján, a Nyúldombon rendezek be egy asztalt, de nem a városi nép megtömésén és/vagy leitatásán, majd gyors eltávolításán fáradozom, hanem azon, hogy a sok különböző igénnyel jellemezhető embert addig tartsam a helyszínen, ameddig lehet. Nem először csinálom, voltam már kint esőben, éles hóesésben, öt fokban, tízben, mínusz ötben. Hatban, háromban, a tizenegy, kész hőségnek számított. Vasárnap hideg lesz, hét fok ígérkezik, tessék szíves lenni nagyon alaposan felöltözni. 

Az I ♥ József Attila-lakótelep teadélutánjának programja:

Írta: Keresztesi Barbara - Merj alkotni! rovat, Napfény Poszt - 2012. október 26.

<<< Fotó: Lakatos Péter - MTI

Tavaly október második szombatján tartottuk a Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválját. Egy óra alatt több mint kétszáz tököt faragtak ki a jószomszédok. A sablonokat le tudod letölteni pdf-ben, ha az ikonokra kattintasz. 
Üdvözlettel
Keresztesi Barbi

Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt - 2010. szeptember 18.

 Az írek, a XIX. század közepéig, tarlórépából faragták lámpásaikat.A zöldséglámpa-faragás, az 1700-as években jelent meg az ír népszokásokban, de a tarlórépa-lampionokat csak a XIX. század elején kezdték Jack Lámpásoknak {Jack o’lanternnek) nevezni Írországban. A legendában, amelyet a szóbeszéd a zöldségvájás köré kerített, egy alattomos kocsmatöltelék hírében álló ember, bizonyos Zsugori Jack kapta a főszerepet. Jack iszákosságától és kegyetlen tréfáitól sokat szenvedtek ismerősei, nem csoda hát, hogy hamar eljött érte az ördög. Mielőtt azonban sötét lelkét kilehelte volna, Jack megkérte a poklok urát, hogy teljesítse utolsó kívánságát, és hozzon le neki egy almát a közeli gyümölcsfa csúcsáról. Az ördög kötélnek állt, felmászott a fára, Jack, a tréfamester pedig komótosan kereszteket tűzdelt a fa törzse köré, és rajzolt belőlük néhányat a fa kérgére is. A szorult helyzetbe került fenevad, kelletlenül beleegyezett abba, hogy ha a vallási szimbólumok eltűnnek végre, és ő lejöhet a fáról, nemcsak hogy életben hagyja Jacket, de ha egyszer az mégis meg találna halni, akkor sem engedi lelkét a pokol kapuján betérni.