“- 50 dollár. Nem gondolja, hogy ez túl sok egy játékért?
- Nos, felhívnám a figyelmét arra, hogy ezek itt friss halak.
- Hm…
- Ha olcsóbbat akar, van halforgó ott 17 dollárért.
De azok a halak nem frissek. És sok bennük a koleszterin.”
MMWE
Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2012. december 20.
Street art a Napfény utcában
Nem vagyok egy Reuters hírügynökség, az biztos. Vasárnap volt a 2012. évi Mézeskalácsváros építés, az egyik legjelentősebb művészeti esemény Wagner Bayreuthi Ünnepi Játékai óta, és én még csütörtök éjjel sem vagyok készen a poszttal, ami erről tudósítana.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék, ami nem érzeleg. A program előtti négy napon szinte semmit sem aludtunk, mert el voltunk késve az előkészületekkel, ezt a fegyelmezetlenséget részünkről a Comedy Central még bírná, de a Fox már biztosan kidobott volna a produkcióból. A kialvatlanság és az ólomvégtagok ügyetlensége szűnt meg azzal egy időben szinte, hogy az építők, akiket vasárnaptól nyugodtan nevezhetünk alkotóknak, délután kettőkor feltűntek a sátor előtt.
Először megpróbáltam tényszerű tudósítást írni az eseményről, megkérdeztem Fischert és később Barbarát is, hogy szerintük mi történt ezen a napon, s ők egymástól függetlenül válaszolták ugyanazt. Létezik nyolcvan család, akik 2012 karácsonyán szabadidejüket arra fordították, hogy részletekbe menően kidolgozzanak egy-egy mézeskalácsházat. Fát, létrát, kis szánt, kerekes kutat, madáretetőt, az ajtókra kopogtatót gyúrtak, az ablakokból a külvilágra tekintő arcokat festettek, s szobraikat egy nagyobb egész, kicsiny, önmagában is tökéletes részeként ott hagyták a többi ember örömére az utcán. Ezt ők magától értetődőnek találták, az én iróniában otthonos szavaim az effajta tiszta élmények elbeszélésére egyszerűen csak nem alkalmasak. 
Asztalok, ládák, letakarva vatelinnel. A "fehér vászon" játék kezdete.
Délután megérkeztek az alkotók.
És lassan a fehér vászon is kiszínesedett.
Kezdetben volt a semmi, ami egy üres sátrat és fehér vatelinnel borított asztalokat jelent. Az angoloktól vettük ezt a koránt sem eszes szokást, akik feláldozva a pénzen vásárolt programok biztonságérzetét fejlesztették ki a közösségi bizalom fehérvászon játékait, mert szerintük nagyon vicces. A bizalom, az extrém sport, nem véletlen, hogy a megnyitó előtt két órával is még azt kérdezgettük egymástól, hogy ugyan mi okuk lenne az építőknek a megbeszéltek szerint megérkezni? Aztán délután kettőkor ezek a rendkívüli emberek, egyik a másik után, a kis házaikkal feltűntek a sátorban, amíg nem jöttek, addig a környezet rideg volt, üres és élettelen, s amikor meg megérkeztek, a sátor hirtelen Mister Magorium Emporiumává változott, szikrázó lett, színes, ellenállhatatlan. 
A valódi kérdés nem az volt, hogy hogyan tegyék be az óriás mézeskalácsot a csomagtartóba, hanem az, hogy hogyan hozzák ki az előszobaajtón?
A vasárnapi építkezés óta vannak friss pletykáim, legalább ennyi hasznunk származik az írói blokkból. Még aznap éjjel megérkezett a kiállítás középső eleme, az 1 négyzetméter alapterületű Iparművészeti Múzeum. Az alkotók, Renáta és Ricsi megküzdöttek az épületért, a múzeumot saját sablonok alapján, kilencvennyolc elemből állították össze, a kupolákat narancsra és müzlis tálra hajtva sütötték, s festéskor a Zsolnay kerámialapok részleteit is igyekeztek visszaadni. A viszontagságok még nem értek véget, a jobb szárny alapja a héten megrogyott, de aggodalomra nincs ok, karácsonyig lefolynak a restaurálási munkálatok. Még bele kell jönnünk a téli szabadtéri játékokba, mert ha valamire, akkor a decemberi plusz tíz fokban zuhogó esőre nem számítottunk. A nagy páratartalomtól a héten megpuhultak a házikók falai, egyenként vittük be őket a száraz levegőre, a konyha mézeskalácsmenhellyé alakult, Barbi kiszárította és megjavította a műalkotásokat. 
Ha közelebb hajolsz, előtűnnek a szellemes részletek.
A kiállítás karácsonyig új, meglepetés elemekkel bővül. David Lynchtől hallottam, hogy ha valaki meglepetés programot ígér, annak nincsenek körvonalazódott tervei. Milyen igaz. Tehát, a (magamat is ideértve) mindenki számára meglepetés mézekalács házsor, karácsonyra elkészül. Addig is, és a két ünnep között is éjjel-nappal nyitva áll a mézeskalácsváros a közönség előtt. A város kivilágítása minden nap, délután 4 óra körül esedékes, és este 10-11 óráig biztosan tart.
Nagyon boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!
Judit
A díszletben sétálhatnak a látogatók.
A házak ugyanazon sablon alapján készültek, de nincs közöttük két egyforma.
Ha az időjárás megengedi, a kiállítás év végéig látható a Napfény utcában.
