Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat
2013. október 15.

Fotó: Lakatos Péter - MTI

Két éve a Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválján egy óra alatt több mint kétszáz tököt faragtagtunk a Napfény utcán.  A sablonokat is le tudod letölteni pdf-ben, ha a bejegyzés végén a tökfej ikonokra kattintasz. Hamarosan feltöltöm az idei sablonokat is. Ne maradj le róluk, iratkozz fel itt a hírlevelünkre.

A Harmadik Töklámpa-fesztivál képekben: 
Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválja, 2011. október 8. délután 5 óra. Fotó: Lakatos Péter - MTI

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 13.

         Ez itt, az első őszi puncs. Illetve az első őszi puncs, amelyben benne volt a kezem. Vagy valakinek a keze. Egy kéz benne volt, ezt biztos. Amikor poharakba mertük a puncsot, letörtek az ujjak, ezért a jégcsapok a pohárban valójában egy gyűrűsujj, és egy hüvelykujj. Ilyen remek vicceink vannak nekünk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 12. 

         Ez a poszt a tegnapi folytatása, a sütőtök édes változatát mutatja be. A neve egy rajzfilmfiguráéra emlékeztet. Szeretném, ha tudnánk, honnan indultunk: nem ettem sütőtököt. Kényszer alatt sem. Ez az után történt, hogy egy kanál tökpürét a falra köptem, de akkoriban kopasz voltam és fogatlan, rosszul szabott kezeslábasban, egy ilyen külsejű egyéntől nem lehet rendesebb viselkedésre számítani. A kapcsolatot óvatosan vettem fel újra a sütőtökkel, amelynek húsa a főtt répáéra hasonlít, a színe is olyan, és tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent. Először egy tökkenyeret próbáltam ki, de ez valójában nem ér, mert benne a tök nem látható és nem is érezhető, a fesztiválokon is mindenki csak mézes süteményként emlegette. Ez a mostani édesség felnőtteknek való. A River Cottage-os Hugh Fearnley-Whittingstalltól származik, aki művész, ellentétben Gordon Ramsayvel, aki pedig iparos, s kinek receptjei kiszámíthatóan kifogástalanok, de Hugh F-W ételei képzőművészeti alkotások, érzékszervekre gyakorolt hatásuk kis híján elviselhetetlen. Ebben a receptben a habcsókok az enyhén linzeres, édes pitetésztába töltött almás-vajas sütőtökkrém felszínén billegnek. Nem is tudom, ez a kifinomultan komponált desszert, földi értelemben, egyszerűen csak nem normális dolog.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 11.

         A BBC-n nem olyan régen három, nagyon jó francia séf szomorkodott. Egy csőbe jöttek be, mint kiderült. Egy nő hívta meg őket, aki korábban náluk ebédelt, és ezt filmre is vették, ők pedig kifőzték a lelküket ennek a nőnek, és a nő imádott is mindent, amit ezek hárman elébe tettek. A nő mentségére legyen mondva, nem tudta, hogy mit tesz azzal, ha beülteti három francia barátját a stúdióba, és angolul szegezi nekik azt a kérdést, hogy a francia konyha vajon csak egy túlmarketingelt baromság vagy tényleg van benne valami különleges? A fiúk nem beszéltek jól angolul, good, good, hajtogatták, nice, tették hozzá, de láthatóan feldúlta őket ez a támadás, szívesen felelték volna a nőnek, hogy a francia konyha attól francia konyha, hogy okos, körültekintő, nyitott, felvilágosult, nagyvonalú és a fakéregből is szószt főz, ha fantáziát lát benne. Részben a flow mozgatja, részben a homeosztázis; felfogta az evést, mint szükségletet. Érti az ízspecifikus telítődést, ahogyan az étel elővételezett kellemességére hagyatkozó érzéki, legyőzhetetlen emberi vágyat is, jó ütemben, jó adagokban, finom, színes ételeket ad fel, és ebben megoldás rejlik megannyi civilizációs problémára, és különben is, milyen otromba egy kérdés volt ez, mi a fene bajod van neked Maureen? Szeretém a nő mentségére elmondani, hogy a nő nem akart rosszat, ő ezt a feleletet várta, kifejezetten örült volna ennek a riposztnak, de, hogy a szakácsok angolórákon a kolotyón cigiztek, azt számításon kívül hagyta. A séfek azt a feladatot kapták korábban a nőtől egyébként, hogy hozzanak magukkal egy-egy alapanyagot, amelyet a konyhában nélkülözhetetlennek gondolnak. Az egyik kaprot mutatott, a másik fügét, a harmadik sütőtököt. A fügés és a sütőtökös egybehangzóan állították, hogy a két anyagot azért szeretik, mert ezekből sósan és édesen egyaránt, minden képzeletet felülmúlóan tökéletes étel készíthető.
         A sütőtökös receptek közül Barbi a chilis fokhagymás rozmaringost választotta. Ez a fogás három érzékszervet tesz boldoggá közvetlenül: a narancsszínű hússal sült fűszerek ízének összhangja, illata és szépsége is lenyűgöző.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 9.

         A pszichológia modulon belül volt egy relaxációs terápiák gyakorlat, amelynek egyik tárgya az autogén tréning. A tanulás  része, s egyben fő szabálya, hogy a hallgatók behunyt szemmel fekszenek a padlón, a doktor pedig alfába instruálja őket. Egy autogén tréning órának háromféle résztvevője lehet normálisan, az alfán túli, az alfán inneni és az alfában lévő. Az alfán túliak horkolnak, az a bajuk. Régi rémálma teljesül ilyenkor az embernek, hat pasas húzza a lóbőrt mellette, lágyabban és erőteljesebben, D-moll, A-dúr süpsüpsüp, hrrrr-hööööö negyven percen át. Az egyetemen soha nem voltam alfa közelében, külső igyekezettel pedig csak egyszer; valami varázsló varázsolt bele engem, a hadonászó karjától fáradtam el, mintegy megadtam magam neki, ekkor indultak el a színes rajzfilmvirágok a szemem előtt. Külön személyiségekkel felruházva nevettek és táncoltak, mint egy bármilyen történet Disney feldolgozásában, egy merő virágfelvonulás lett az élet. Legalább tudjuk, hogy ilyen sötét gondolatok lappanganak a tudatom mélyén. Sajnos a kontroll, mely alatt az univerzumot tartom, ritkán enged lazítani. Az alternatív terápiák közé tartozik a fehérborok biztos vonalvezetésű használata, illetve a jóga a konyhában. Ha kekszet sütök és közben megnézem Az ötödik elemet, az megnyugtat engem. Kölcsönadtam ezt a módszert, tegnap Barbi sütött kekszet és nézte meg Az ötödik elemet. Egy szellemes és szép, nem linzeralapú almás teasüteményt próbált ki, amely az enyhén fűszeres, kissé sós pitetésztájúak közül való. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 8.

         Ma, este jött a postás. Mi a szösz. A szembe szomszédhoz csöngetett be, kinéztem a kukucskálón és hosszú másodpercekig figyeltem. Oh, kérlek - jegyezte meg Barbi - korai volna még ezt a folyosóneszre leskelődést elkezdened. 
         A Jóbarátokban eredetileg egy tükör lógott az ajtón, de a stáb egyik tagja eltörte. A tükör keretét végül az ajtón hagyták, mert szépen emelte ki a kukucskáló lyukat.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 7.

          Vasárnap mozi est volt, az új Louis CK showt néztük meg, később pedig, hogy múlt és jelen egyensúlyba kerüljön, a 1967-es Producereket. Vetítettek amellé egy riportfilmet is, amelyen Carl Reiner és Mel Brooks beszélgettek. Reiner azt kérdezte Brookstól, hogy biztos volt-e a Hitler jelenetben. Brooks azt felelte, hogy egyáltalán nem, de amikor írta, ő úgy röhögött, hogy nem kapott levegőt, és mivel neki elég jó humora van, ezért benne hagyta a szövegben, hátha lesz más is, aki viccesnek találja. Így kapott Oscart érte és később tizenkét Tonyt.  A filmekhez karamell popcorn járt, nagyon elégedett volt mindenki. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 6.

         A sós, vajas tésztában megsütött gorgonzolás körte zöldsalátával egy igazán felvilágosult, tökéletes előétel. Gyakorlatlan kóstolótól rendes hozzáállást igényel, mert az agy eleinte torzít az élményen a maradi, édes körtéhez szokott hozzáállásával. De ha először apró, a rétegeket jól összefoglaló falatok kerülnek a szájba, a koncept megértését követően kárpótol az agy korábbi, előítéletes viselkedéséért.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 5.

         Álltunk a Nagykörúton a dugóban, a férjem kérdezgette, hogy mik a tervek, milyen virágrendezési vagy porcelánozási gondolatok foglalkoztatnak, társasági beszélgetést igyekezett kezdeményezni. Ősziek, mondtam. Pocsék társaság vagyok olykor. Mondta, hogy lenyűgöző terv, szedjek gesztenyét, biztosan beleillik majd. Nem szedek, feleltem, nem elég szokatlan, nem széles látókörű, én nem használok mikulást decemberben, az provinciális. Mondta, hogy de lehetne egy olyan nyakba akaszthatós kis gesztenyegyűjtő zacskót is készíteni valamikor, mondtam, hogy szeretném, ha nem emlegetnénk ezt a gesztenyét többé, nem kell, nem érdekel, nem ihlet meg. Az én munkám egyébként sem elhatározás kérdése, én nem akkor dolgozom, ha leesik a gesztenye vagy a hó, engem nem lehet mindenféle gravitációs-ügyekkel szekírozni, és elvárnám, ha nem is tudom: nemcsak regisztrálná az én, igen így, munkakiszolgáltatottságomat, hanem, hacsak a maga módján is, értékelné….
- Jól van csillagom.
         Később egy doboz gesztenyére lett égető szükségem, egészen egyszerűen elodázhatatlanul. Szívem, mondtam, hol vannak a gesztenyék? Felelte, hogy ne szóljak hozzá ebben a tárgyban, helyesebben ne feszítsem ezt a húrt a kelleténél kintebb/tovább vagy hogy is van ez a kifejezés. Mindenesetre nem akarja, hogy ehhez az érzékeny ponthoz az ő múltjában még egyszer hozzányúljak. De, mondtam, nekem elég nagy szükségem volna azokra a gesztenyékre, amelyeket múltkor megbeszéltünk, hogy nem tűrnek halasztást, úgy is fogalmazhatok. A dolgozószobában ült és dolgozott, azután indulnia is kellett, és kifelé menet mondta nekem, hogy szedett gesztenyét, ahogy megbeszéltük, odarakta mindet a Népligetbe. De, hogy ne vigyék el, elrejtette a fűben, trükközött is, tehát egy elég nagy területen szórta széjjel a mieinket. Lehet, hogy a Városligeti fasornál is szedett párat, azokat leghelyesebb volna ott keresnem. A kis szedőzacskó is készen van, ilyen tűvel-cérnával összeszerelhetősre merte alkotni, rám már csak az alkatrészek helyes sorrendű egymásra szervezése hárul, reméli, ez így rendben van. 
         Ez a piros, méregzöld, barna és ezüst alapú asztali dísz végül gesztenyét, nem tartalmaz. De a közelében olyan, mintha erdei környezetben, szabadlevegőn ebédelne az ember egy szép, őszi vasárnapon. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 4.

         Az egyik töklámpafesztiválon azzal kábítottam a meghívottakat, hogy a helyszínen bőségszarukból kiáramló gyümölcsök és őszi termések lesznek. Írtam lendületesen a hirdetést, mint a marketinges Kis a pokolban, nem megilletődve attól, hogy igazságtartalmat, azt nem tudok garantálni az ígérethez.  Ez után mentem el a boltba, hogy levegyek a polcról egy bőségszarut, de vagy ez a bolt volt speciálisan kicsi, s mint olyan, kisméretű bőségszaruknak fenntartva, vagy itt, nálunk ez a bőség egy ilyen relatív fogalom, mert azokból a szarukból nem sok minden ömölhetett volna ki nagyvonalúan, egy répa, legfeljebb, ha jól számolom. De jobb is volt így talán, mert amelyikből meg ki tudnának áramlani ezek a mindenféle gyümölcsök bőségesen, az az asztalnál eltakarta volna egymástól a vendégeket.
Kitaláltam ennek az őszi termésdísznek egy vacsoraasztalon működő változatát, ezt nézhetjük meg holnap. Ma néhány karácsonyfadísz munkaerejét allokálta Barbi, így készítette el a dekorhoz szükséges ezüst almákat. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 3.

         Volt itt hat narancsszín gyertya, ezekből összeraktam egy narancsszín asztali díszt korábban, egy narancsdrámát helyesebben, minden csupa narancs volt benne, sprickolt a narancs szanaszét. Ha ránézett, olyan érzése lett az embernek, mint mikor a John Malkovich menetben Malkovich ugrik be Malkovichba, és ettől mindenki úgy kezd kinézni, mint Malkovich. A gyertyák helye a szertárban volt a bukást követően, de ma kaptak egy újabb esélyt. Hétvégére egy szép, őszi asztali dekort állítottam fel, és megkértem Barbit, hogy faragjon embert ezekből a gyertyákból, de ha lehet, a narancsból ne láthassak sokat. És ő ki is hozta belőlük a legjobbat (egy helyes gyertya szusit).

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 2.

         Ma egy habosnak nem nevezhető munkával készültem el az érzékenyítésről, le is adtam. Azután órákon át ültem egy bohóc orrban, és bámultam ki az ablakon.  Amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell, mondja Wittgenstein. Amiről nem tudunk beszélni, arról egy stand up comedian simán tud, szerintem. 

Recept: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 1.

         Tegnap lementem az erdőbe. Vajon sokan elmondhatják, hogy a liftből egy erdőbe lépnek ki? Vagy be?  Találkoztam az úton egy lánnyal, akivel futó az ismeretségünk, de beszélgetni megállunk, megbízható káderek vagyunk, egyikünkből sem lehetne kiverni a másik nevét, mert arról tényleg fogalmunk sincs. Ő mondta, hogy úgy hallotta, a szilva remekül megy a fehér csokoládéval. Később elmeséltem ezt a találkozást Barbinak csak úgy, tízből legfeljebb egy négyes pletykának szánva, de ő komolyan vette, megnézte az interneten és csakugyan, a karamellizált szilvát és fehér csokoládét együtt a francia receptek is felemlegetik. A szilvás fehércsokoládé-hab egy könnyű édesség, olyasmi, mint a joghurt lekvárral. Az a különbség mindössze, hogy miután ezt megeszi az ember, nem szeretne akkor most már egy rendes desszertet is végre.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 30.

         A 182 és feledik napnál tartunk (a 7 és feledik emeleten). Este sima tequilák alkalmazásával ünnepeltünk, és közben arról beszélgettünk a gyertyafényben, hogy mostanra ügyesebbek lettünk ebben a blogolásban, az igaz. De amíg úgy, ott ültünk, nem tudtuk nem tudni, hogy a felén vagyunk túl, ipso facto a végéig még van hátra ugyanennyi, és erről azonnal Louis CK jutott eszembe, akinek akkorra már két gyereke volt, és amikor reggel a második kölyköt is betömte a jobb hátsó ülésre, majd rávágta az ajtót, azután megfordult, és a csomagtartót nagy ívben kerülve meg, lassú léptekkel közeledett a kocsi bal első ajtaja felé, na elmondása szerint ez a séta volt az ő összes szabadideje pár éven keresztül. A 182 és feledik napon úgy tudnám összefoglalni az eddig történteket, hogy meglepően őszintén otthon érzem magam ebben a projektben, de nagy szívás, az biztos. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 29.

         Abonyba új kistigrisek érkeztek. Elmentünk, megsimogattuk őket. Ez a ketreces munka nem lehet lélekemelő, bámulunk, megjegyzéseket teszünk, hogy ez a kecske nem egy Einstein, a disznó csupa sár, a víziló kövér. A víziló duzzog és nem szól semmit, csak arra gondolt, hogy hát, te sem vagy éppen egy Bo Derek haver. Az állatok egyébként állítólag zárás után összejönnek, jól beisznak, és kibeszélik a látogatókat.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 28.

         Létezik egy gyömbérkeksz, ősz íze van. Ebből négyszáz adagot sütöttem le tavaly egy teadélutánra, és mellé másik ötféle zöldséges édességet is. A partin odalépett az asztalhoz egy férfi, de ő a süteményekből nem könnyelműen választott, mint a többiek, neki én ahhoz túlságosan gyanús voltam. Igazán gyönyörű itt minden, mondta, de hogy ebben itt mi van, kérdezte, feleltem, hogy répa. Fujj, mondta. És abban? Abban cukkíni. Ááhhv, undorkodott, és az micsoda, siklott tovább a tekintete, az céklás trüffel, állítottam, úúúhbuh, siránkozott. Ez kibírhatatlan, nincs itt valami, amit meg lehet enni? És akkor azt mondtam ennek az embernek, hogy bízzon meg bennem: próbája ki azt a gyömbéres kekszet, azzal nem lesz semmi baj. Az illető később megkeresett a tömegben újra, és valami olyasmit mondott, hogy fogadni mert volna, hogy soha meg nem enne ilyen zöldséges marhaságokat, de most nem is tudja hirtelen, melyik volt a jobb, a céklás trüffel-e vagy a gyömbérkeksz? Azt hiszi, a keksz lehetett, a sós-édes gyömbér szétroppant a szájában, és a feketekávé, melyet mellé ivott, szokatlanul jól teljesítette ki ezt az élményt.
         A kekszet érdemes lezárt üvegben tárolni. Azután feldíszíteni, és az egyik csomagot Domának ajándékozni, aki hat héttel ezelőtt megszületett.

Recept: Keresztesi Barbara
Írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 26.

         Minden akkor kezdődött, amikor az a tahó Grimod de la Reynière, Párizs krémjének rendezett vacsoráin egy apja ruháiba öltöztetett disznót ültetett az asztalfőre. Az arisztokraták általában nincsenek elragadtatva, ha gyerekük minden igyekezetét összeszedve csinál belőlük majmot, így XVI. Lajos sürgető kérésére Grimod szülei, fiukat a nancyi kolostorba küldték, hogy ott kimeditálja magából ezt az ő viselkedését. Grimod de la Reynière-nek az apát – tudniillik az apátság apátja - tanította meg a terített asztal rendjét és szókészletét. Később, a forradalom éveiben újra párizsi érdekeltségű Grimod a kolostorban hallottakra hagyatkozva teremtette meg az ételkritikust mint megkülönböztetett foglalkozást és a gasztroirodalmat mint önálló műfajt. Otthon a Société Epicurienne körében elfogyasztott vagy helyi bisztrókban megevett ebédek elragadó történeteit a Journal des Gourmands et des Belles-ben vagy az éves Almanach des Gourmands-ban jelentette meg. A jakobinus diktatúra idején a lépés rosszul is kijöhetett volna a francia konyha számára, de szerencsére a művészet még az arisztokrácia iránt érzett fékevesztett utálatnál is vonzóbb környezeti inger, s Grimod de la Reynière addig főzött, adott látványos vacsorákat és írt minderről jól és sokat, amíg a polgárság az elit haute cuisine evolúciójának aktív részese lett.
         Grimod kortársaival, Jean Anthelme Brillant-Savarin kellemesen dilis gasztrofilozófussal és Antonin Carême mesterszakáccsal fektette le a modern francia konyha alapjait. Carême volt az első séf, aki eligazodott a fogások rengetegében, az alapanyagokat a köztük lévő harmónia szerint fő és alosztályokba sorolta, neki köszönhető, hogy a francia grande cuisine ma egy strukturált, sokdimenziós, táguló iparművészeti mátrix, s mint ilyen, a nagyon hasonlóan táguló univerzumot nem számolva, egyedülálló a világon. Caréme kulináris diskurzusának lényege, hogy ragaszkodik az intim, felbonthatatlan kötelékhez konyha és emberiség között. Azt mondja, hogy az étel viszonyba tesz a kultúra legeldugottabb részleteivel. Közbeiktatásával enyhülés mutatkozik aránytalanul rohadt helyzetekben, s ennek iskolapéldája - e mondat érthetősége iránti igény legteljesebb figyelmen kívül hagyásával -  egy nem olyan régen, postán ideért szakácskönyv az 1800-as évekből.
        A mai clafoutis és a történet többi része viszont úgy állnak összefüggésben, hogy a clafoutis egy klasszikus francia reggeli. Barbi egy cseresznyés receptet értelmezett át szilvásra. Egyszer megírtam itt Julia Child clafoutis-ját, most egy másikat próbáltunk ki, ennek a változatnak a tésztája magasra duzzad, ropogósra, pirosra sül, szerkezete olyan könnyű lesz, mint a yorkshire puddingé. Lényeges, hogy ebbe a sütőben sült palacsintatésztába édes termés kerüljön, valamiért savanyú gyümölcsökkel nem működik jól.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Barbara
Merj Alkotn! 365+ rovat - 2013. szeptember 25.

         Úgy volt, hogy a sportkockák négy kört írtak elő a pályán, és én ma lefutottam mind a négyet a légvonalban harminc méterre, tényszerűen azonban rögvest az ablak alatt kezdődő parkban. Ah, bármit mondhatok, úgysem látott senki: hat kört futottam. Futottam ma száz kört a pályán, majdnem. A rózsás asztalközép visszaérkezésemkor már itt állt. Vendégeket vártunk, nem olyan sokkal később fiatal férfiak és nők hajlongtak a nappalinkban, és az ő, a zöldalmás közép tőszomszédságában ették meg azt szilvás clafouties-t, amelynek képeit holnap adja közre Barbara. Ezen a nagyon szép, szerdai napon, az almás-rózsás asztalközép úgy jöhetett létre ilyen hirtelen, hogy hétvégén egy gyümölcsösben jártunk, és így nagy tételben, több színben és méretben volt kéznél alma itthon.

Fényképezte: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 24.

         Hideg van? Hideg van. Nincs királyi út. Királyi út? Nos, nem lehet minden nap egy irodalmi diadalmenet. Egy kirakatban figyeltem meg az őszi férfitrendeket, hogy miért pont azokat, arra is tudnék mondani valamit, nyilván. Nemtől függetlenül érdekelnek a cipő és táska, időjárás és óraszíj, szemhéjpúder és művelődéspolitika kapcsolatai. A férjem megkötött ma egy sálat, Barbi lefényképezte, én meg megírtam, tessék parancsolni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 23.

         Visszamentem festeni. Volt egy órám múlt csütörtökön, amelyet úgy kell elképzelni, mint az óvodában a beszoktatós napot, tehát nem fogtunk ecsetet, csak rákészültünk a festés gondolatára. Azt mondták, hogy próbáljuk előhívni a flow-t. Az órát egy lány tartotta, aki abból doktorált, hogy az alkotás egy alapkésztetés, olyan, mint a levegővétel, ha visszatartod, megfulladsz. Ezen a foglalkozáson nem volt érdekes, hogy tudok-e kockát rajzolni (tudok), és az sem, hogy ismerem-e a láb anatómiáját, csak azt várták el, hogy mondjuk készítsek két vécépapír gurigából bármit, egy óra alatt. Láttam egyszer Junior Fritz Jacquet szobrokat és láttam a húsvét-szigeti kőfaragványokat, és ezek voltak a múzsáim körülbelül.