Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 21.

         Szeretném, ha megkóstolnánk ezt a fügetortát. A sütemény szokatlan, izgalmas, a három textúra - három íz perfekt kombinációját a kesus tészta, a mandulavaj és maga a gyümölcs adja. A fügét azzal vádolják, hogy füge íze van, és ez tulajdonképpen nem egy rágalom, mert csakugyan nincs eper íze, de akkor is, kalandvágyból érdemes beleharapni. Ha véletlenül nem szeretnénk meg azonnal, akkor jár neki legalább még egy esély. A szerelem - még ha ilyen gyönyörű és/vagy finom is valami - csak nagyon ritkán lobban fel első látásra újdonságok iránt. Az első majonézélmény emléke fájó, az első csokor felvágott koriander illatától rosszul lettem, Angliában, az első répaleveses kolbászkák elfogyasztása közben azt kívántam, bárcsak leütne valaki. Az első falat friss füge emléke sokkal kellemesebb. A fügetorta titkos összetevője a krém, tessék nagylelkűen bánni vele, tessék jól cukrozni, és akkor nem lesz semmi baj.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit (Esterházy Péter 1989-ben írt cikke alapján)
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 20.

         Aki ismer, tudja jól, hogy nem vagyok egy Habsburg-faló, nincsenek olyan nosztalgikus emlékeim, mint illendő volna. Fölvettem egy órát az egyetemen nem olyan régen, kisebbségi és többségi identitás tárgyban, ott a név szerint és nemzetiségi értelemben is tót tanár megmutatta ezt az archivált filmet, egy gyöngyöt a mélyben, amelyen jól látható, hogy az amúgy nem olyan rossz riporter mindenáron kezet igyekszik csókolni a kamerák közt rémülten menekülő minden magyarok királyának 1989 nyarán. Kisétáltam a teremből, így nem tudtam meg, hogy ott, helyben felajánlotta-e neki Mária országát, vagy maradt még pár hétig a proletárdiktatúra? Egyébként nem értem, hogy mit csodálkozom Habsburg Ottó akkori népszerűségén, aki nagyon is aranyosan raccsolt és nagyatyját – ki minimo calculo a szintén nagy becsben tartott aradi vértanuk elemésztője, s kinek a győzelmet arató I. Miklós cár (53) 1849-ben megírta, hogymi, uralkodók, a megtorlás minimalizálására szoktunk törekedni kisfiam, (büntetés a felbujtóknak, kegyelem a megtévelyedetteknek technológiával), s erre Ferenc József (19) valami otrombaságot felelt ugyancsak írásban, azután pedig kivégezte az akkori hazai elitet komótosan, sőt, a biztonság kedvéért mélyebbre is bekanalazott – tehát, hogy ezt az embert mi kedvesen ferencjóskázzuk… 
         Ez most arról jutott eszembe, hogy az egyébként Gordon Ramsay receptúrája alapján készült brokkolikrémlevest, - s ezzel Ramsay séfet nem akarnám indirekte felelőssé tenni az 1849 után történtekért – egy Habsburg jelzésű porcelánban adtam fel, amely az Orczy kastély múlt század eleji készletéből menekült meg. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 19.

         Múlt héten hozott a férjem egy porcelánkészletet, szinte a szemétből mentette ki. A darabokat egy terézvárosi nagymama kapta nászajándékba, ő a gyerekeire hagyta, azok az ő gyerekeikre hagyták, a harmadik generáció pedig feltette a Vaterára az egészet, háromezerért. A porcelán, ha meg kellene önmagát határoznia, rugalmas, áttetsző, mégis erős hús, a környezeti húzóingerek, gondolati és érzelmi végtelen repertoárok reflexiója. A porcelán én vagyok. A porcelánművészet azoknak a ritka megnyilvánulásoknak egyike, amelyek nemcsak megkülönböztetik, de el is tiltják az embert a vadállatiasságtól. Az asztal ki van találva, mellette nem szekírozunk senkit, nem érünk rá tudniillik, halkés lent, a só elöl, a kenyeres tányér balra fent, a vizespoharak vacsorahosszig működnek, a borosok közül csak az, amelyikben a fogáshoz illő bort szervírozták, az eszközökkel szépen, befelé haladva dolgozunk. A magas asztalkultúra nem bízik az ösztönösségben, a természetességtől egyenesen belázasodik. Szabályai bonyolultak és logikátlanok, puszta akarással vagy intelligenciával nem lehet őket elsajátítani, az asztalt tanulni kell. A szigort némiképp menti, hogy az asztalkultúra az embert a primitív ösztönök uralma alól vonja ki. De, hogy valami jót is mondjak, az együtt evés erős érzelmi kötést alakít ki az együtt evők között: ugyanaz az étel van bennem és benned, fizikailag egyesít bennünket a közös táplálék, ha ez nem számít intim pillanatnak, akkor semmi. 
         A terítékből hiányzott egy tortatál, ezt végül egy rézkancsóból és egy smaragdzöldre festett üvegtányérból állítottuk elő, szilikon segítségével.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 18.

         Ahogy mondtam korábban, a magyar rossz idő elől gyáván vagy okosan, ezt kinek-kinek szabad megítélésére bízom, kiszaladva Ausztria fővárosába, szombaton a Naschmarkton kötöttünk ki a törököknél. A naschmarkti hummusz különlegesen, megbízhatóan finom. Közel iparművészeti fogalom. Ebben a törökök nagy profik, hogy ott állnak a pult mögött és tudják a hummuszt. Egy azerbajdzsáni fiúnál vásároltunk, az azeri nem tudott kicsi magyarul, mint a törökök, viszont nagyon jól beszélt angolul, s ez egy újabb nyugvópontnak bizonyult.
         A jó hummusz sima, nem keserű, enyhén citromos, egészséges szendvicskrém. Az étel egészségességére tett megjegyzésemet nem szabad nagyon komolyan venni, mert szerintem például a palacsintatésztában kirántott Bounty csoki is egészséges. A krém a lassan felhabosított szezámpaszta és a héjától megfosztott csicseriborsó szakszerű összegzése. Később ezt az itt közzétett, nagyon is megbízható receptet ki lehet színezni ízlés szerint, paradicsomossá, vagy chilissé, vagy mangóssá léptethető elő.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 17.

         A fagyasztóban augusztus óta áll két kilogramm ipari jég, és ha nem tűnik el azonnal, kihajítom a hetedikről - érvelt valaki logikusan. Senki nem ijedt meg, sőt megszólítva sem érezte magát semelyik, csak vihogtak, mint ilyenkor általában, magabiztosan. Aztán jött ez a hideg szerencsére, és egyikük végre belelátta a jégbe azt a hómezőt, amelyikre korábban valaki azt a feliratot tette ki, hogy: itt összeszerelhető hóember, olcsón kapható. Építettek is néhány hóembert a közelgő karácsony tiszteletére (ezzel nem akarnék kiborítani senkit, fogadjuk csak el).

A nő, aki legyőzte a kaktuszfügét: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 16.

         A kaktusz gyümölcse, más néven a sabra állt nyerésre korábban, 6:1, 6:4, satöbbi. Ez a szomjoltó, édes- savanyú, grillázsmagvakkal teli termés addig szép, amíg a héjában marad, ám amint a külső burok lekerül a húsról, inkább egy szervkereskedelmi tételhez kezd hasonlítani, vagy távolról szükséges fényképezni, akkor nem történhet nagyobb baj. A sabra és az ember közötti viszály alapjául az szolgál, hogy az anyakaktusz átörökíti az önvédelmet. A termés felülete álnok tüskékkel van teli, s ha az ember valamiért megfogja az árut, és teszem azt, homlokához illesztve azzal kérkedik, milyen nagy kinövései (pattanásai, így fogalmazott) keletkeztek, később éjszakába nyúlóan szedegetheti a bőr alá besurrant, égető sörtéket, amelyek éppen csak annyira fájnak, hogy ne lehessen tőlük aludni.
De a sabra, minden undoksága ellenére, megéri a fáradozást.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 15.

         Budapesten, szombaton ramaty egy idő volt, tizennégy fok, állítólag zuhogott az eső, a vízállás, a hajóvonták meg ilyesmik, néma csönd. Nem tudok az egészről, Bécsben voltunk. Az ottani napsütésben fetrengtünk a MuseumsQuartier szabadtéri könyvtárában, és egy vonósnégyest tartottunk szemmel, akik hangoltak a szökőkútban. Később a Freud parkban ebédeltünk. Volt ott egy emberi jogi program, esküszöm, hogy nem sejtettem előre, legfeljebb, ha tudat alatt; Freud tapsikolna örömében. Késő délutánig koncerteket hallgattuk, és megpróbáltunk a lehető legjobban hasonlítani Sigmund Freudra.

Készítette: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 14.

         Van egy játék, amely lávalámpa néven vált népszerűvé, de mi valami másnak fogjuk hívni, mert a lávalámpa világít, ez pedig nem világít, csak színes buborékokat keringtet egy folyadékban. A családtagjaim megvesznek ezekért a kísérletekért, elég, ha két anyag kölcsönhatásba kerül, és ez máris bearanyozza a napjukat. Most olajba vizet öntöttek, ezt követte az ételfesték. Végül pezsgőtablettát dobtak az üvegbe, hátradőltek, és nézték a showt. (...?)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 13.

         A tanulóvezetői életszakaszban szakszerűen, szépen ívelő algoritmus szerint zúztam le a fényezést a családi autókról a garázsajtó félfáján, de közúton soha nem okoztam balesetet, és eddig csak onnan voltak elképzeléseim arról, mi zajlik ilyen helyzetekben, hogy egyszer egy nő hátulról belém jött, azután azonnal kiugrott a kocsiból, előrerohant, jajveszékelt és felindultságában legszívesebben lekevert volna nekem egyet, azt mondta. Ezért gondoltam, hogy amikor kéthete nekikoccantunk egy porcelánkereskedés teherautójának (elefántcsonttorony a porcelánboltnak), a sofőr, ugrás és kiabálás után kétszer akkorát akar majd lekeverni, mint múltkor az a nő, mert most mégis az én autóm okozta a bajt. Azonban a világban lehet valamiféle egyensúly, mert a fickó csak félreállt, azután szinte megkönnyebbülve állapította meg, hogy ilyesmi mindenkivel előfordul. Nyilván segítette ebben, hogy az ő autója nem sérült meg, az enyémen is csak apró karcolások keletkeztek, de az öröm fő forrása mégis inkább az ő épen maradt kocsija lehetett.
         A képen látható, hogy a Peugeot lábadozik, sérülései hamarosan begyógyulnak. A ragtapasz segíti ebben, gondolom. 

(Utóirat: Külön megértek, hogy írjam ide: nem én vezettem.)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 11.

         Van egy szőlős történeted legalább? – érdeklődtek. Van – mondtam – mert csakugyan volt. Hogy ősszel hunyót játszottunk. Szabadon lehettünk volna ipiapacs bárhol, de mi Baksaiék szőlejében tolongtunk, nem kellett semmi mást tennie az illetőnek, aki hunyt, csak áhítatosan leballagni a kertbe, és elkapni az egész bandát. A szőlőt elengedett kézzel ettük a tőkékről, később anyák és apák osztottak szobafogságot ezzel összefüggésben, jól megnyomva a tollat, mert Baksaival nem volt egy öröm a beszélgetés, s ezt ők ilyenformán továbbérvényesítették. 
        A friss szőlő után, de bőven a szőlőüdítő előtt helyezkedik el élvezeti értékben az a szőlőzselé, amelyet ma készített Barbi. Ebben a zselében a kardamom és a citrom egyensúlyozza ki az édes ízt. Míg a vajas almaszószt szárnyasokhoz, ezt fokhagymás vörös sültekhez érdemes feladni.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 10.

         A karamell jó példája mindannak, amire elmondhatjuk, hogy nem értek hozzá, de beleszólok. Nem akarnám túldramatizálni a kapcsolatomat a karamellel, de bármikor a múltban lefőztem, sem szép, sem karamell-ízű nem lett, állítólag termométer és/vagy ész kell hozzá, és termométerem például egyáltalán nincs nekem. A karamell az igazság órája, mindent tudni kell, mindet bele kell rakni, és várni. Most Barbi talált egy receptet, ezt követve eszményi, szépen terülő krémet kapott, amely hűtőszekrényben legfeljebb mogyoróvaj-keménységűre szilárdul. Ezzel töltötte meg a szombati minitortákat.

Készítette: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 9.

         Ez a játék a sörfesztivál kedvéért készült. A szabály az, hogy amikor az ellenfél eltalálja a hajót, a másik játékosnak meg kell innia a találatot.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 8.

         A papírcsövek az organzával és a selyempapírokkal érkeztek, de csak akkor tűntek elő, amikor az anyag már lefogyott róluk. Normálisan a szemétbe kellett volna kerülniük, de errefelé nem zajlanak normális események, így a hengerek, minthogyha csak Marcell Duchamp piszoárja lennének, díszhelyet kaptak a szekrény tetején. Azt hittem, hogy csütörtökön a húgom késő estig az egyetemen lesz, és le is jegyeztem a szándékot, az én szándékomat piszkozatban, hogy aznap délután rendet teszek a lakásában. Azt is megemlítettem magamnak - most olvasom vissza -, hogy ezt nem szereti majd, sőt, korábban mintha utalt volna rá, hogy ha még egyszer átrendezem a holmiját, kitöm. De nem ez tartott vissza végül, hanem az, hogy az órái nem csütörtökön voltak mégsem, és ez nagyon jó hír, mert ha aznap vannak, akkor első dolgom lett volna, hogy kihajítom ezeket a papírgurigákat az ablakon. És ha ez megtörténik, akkor az is biztos, hogy mielőtt Barbi dudorászva kipreparál, még elzavar új gurigákért a régiek helyett, mert nem lett volna miből elkészítenie ezeket az aranyos óriásgyertyákat a hétvégi ünnepségre.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 7.

       Közép-európai idő szerint most, Bécsben kellene lennünk. Délben a többiekkel egy piaci bisztróban ebédeltünk volna, s ezalatt, magunkat ismerve, vagy Andy Roddick elbénázott meccslabdáján vitatkozunk, vagy azon tűnődünk, hogy ha egyéb lehetőség nincs, és egy taréj vagy egy, a legkisebb örömre is csóválódó vizslafarok között kellene választani, akkor melyiket akarnánk, hogy hozzánk nőjön? A bécsi út egy héttel későbbre tolódott. Úgy volt, hogy ezeket a sütőtök – karamell - vaníliavaj ízesítésű minitortákat is magunkkal visszük, ajándékba. De így itthon fényképeztem le őket.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 6.

         Ez a fahéjas bőrradír valamelyik édesség részeként is kaphatott volna munkát, ehelyett azonban a szépségiparban helyezkedett el. Az első bőrradíromat még készen vettem, abban tengeri sót dolgoztak el babaolajjal, és semmi mást. A só hatalmasra marta az ajkam, ez nem a termék hibája volt, hanem az enyém, mindenesetre ekkor cseréltük le az alapot cukorra, és indítottuk újtára a fűszeres radírok láncolatát. Ebbe a változatba a fahéjon kívül szerecsendiót és szegfűszeget kevertünk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 5.

         Az író főállásban írt, két kéziratot is vártak tőle, hármat, ha pontosak akarunk lenni. A harmadikra tett ígéretét nem vették komolyan, mondjuk úgy inkább, hogy sóvárogtak csak a kézirat után. Korábban megpróbálták rendre szoktatni, megfegyelmezni az írót, aki kezesnek, de legalábbis kezelhetőnek tűnt, és ha megkérdezik, vagy ha be lehet ikszelni valahol, akkor ő szívesen megmondta volna, hogy kezesnek a legkevésbé sem jellemezné magát. Amikor még csak tényszerűen, őszintén rossz reklámszövegeket írt, hetventől húsz négyzetméterig terjedően voltak neki irodái. Ezekben dolgozott, s azután ezeket hagyta ott, valamilyen homályos belső késztetésre hivatkozva.
         Az író azt határozta el, hogy először szabadidejében, a klotyón fut be magazinírói, majd szépírói karriert, s amikor már úgy nézett ki, hogy jól tudja elhelyezni egyik szót a másik után kiengedték onnan, és a szoba erkélyén adtak neki íráshelyet csütörtökönként, plusz még két napon, reggel. Az erkély alapterülete a napjárástól függően egytől fél nézetméterig terjed, ez az író irodája momentán, és mivel a lakás többi részletétől üvegajtók választják el, jól látható, hogy az író, kreatív idejében facebookozik, s ha ilyenkor megkérik arra, hogy ugorjon le tejért, akkor kikéri ezt magának. Őmiattuk, mondja, igen szögezzük le, ez csakis őket terheli, őmiattuk kényszerül ő most innét elmenni, és a tejet elfelejtve idejét a szemben fekvő parkban napozással elütni, ahelyett nemdebár, hogy kiszolgáltatná magát az ő nagy-nagy tehetségének az irodájában.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 4.

         A bejegyzés témája egy konzerv, és a hozzá méretben passzoló írói blokk. Ránéztem erre az üveg gyönyörű, olívaolajban eltett paradicsomra, és vártam, hogy a fantáziám elindul irányába, s később sopánkodás tárgyát képezte, hogy nem indult. Nem vagyunk kapcsolatban, így fogalmaztam, nem értem a paradicsom részéről ezt a kelletlenséget. - De megkóstoltam-e már magát az ételt, kérdezték a többiek, nem, mondtam, akkor mégis hogyan képzeltem ezt az interurbán kerülést vele? Ez igaz, gondoltam. Bepótoltam a mulasztást, és most közvetítem a történteket: egy pirítósra tettem négy, olajban érlelt paradicsomot, beleharaptam a kenyérbe, aprót, óvatosan, soha nem lehet tudni. Enyhe kardamom ütött át, kellemes savanyú-édes ízzel keveredett, ha sikerült egy falatba fogni a fokhagymát, a paradicsomot és a pirítóst, akkor kiadták a zsenialitást, amelyet egy ilyesmi munkától elvárhatunk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető sorok: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 3.

         Dr. Germán Tibor, (fül-, orr-, gégészprofesszor) valahányszor korán ment el hazulról, s nem tudott a feleségével beszélni, kis, viaszpecsétes leveleket hagyott Bajor Gizi asztalán, amelyekben mondanivalóját ehhez hasonló versekbe foglalta: 

1935. január 22.

Kilenctől - féltízig a Jánosban
         imádom,
Féltíztől – féltizenegyig a Pajorban
         imádom,
Féltizenegytől – egyóráig a Poliklinikán
         imádom,
Egytől konzíliumokon
         imádom
S ha kocsira szüksége van, telefonálja meg
Valamelyik helyre, ahol akkor éppen véletlenül
         imádni fogom Magát.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 2.

         „A nézőpont-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. Vagyis, ha ráirányítod valakire és meghúzod a ravaszt, az illető rögtön a te felfogásodban látja az eseményeket. A fegyvert a Bölcs Elme tervezte, de a rendelést az intergalaktikus dühös háziasszonyok konzorciuma adta le, akik torkig voltak már azzal, hogy a férjükkel folytatott számtalan veszekedést ezzel a mondattal kénytelenek lezárni: - Most mondd meg, mit nem lehet ezen érteni? „ (Douglas Adams, ford.: KJ)
         A pillecukor-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. A szombati rizspuffancsos édességből maradt pillecukrot lehet vele össze-vissza lövöldözni.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 1.

         Ehhez a francia recepthez nincs megjegyzésem. Mégis annyi talán, hogy három hónapja volt egy veszekedésünk a húgommal a konyhában, a konyháról. Ő azt mondta, hogy oda nem teszi be a lábát, és jobban járnánk mind a ketten, úgy vélte, ha semmilyen, főzéssel viszonyba hozható munkát nem találnék neki. Később analízisben kimondta, hogy a főzés kívül esik a komfortzónáján. Ez azért kerülhette el a figyelmünket idáig, mert olyanok is belül vannak az ő komfortzónáján, mint a bázisugrás, a francia reneszánsz vagy a biokémia. Negyedév alatt jutott el a vajas kenyértől mint gasztronómiai teljesítménymaximumtól, a mai libamájhabig. Ez konyhai időszámításban olyasmi fejlődés, mint földiben a dinóktól Jackson Pollockig tartó evolúciós szakasz. Nyílt egy új francia reggelizőhely a városban, ott ettünk hasonlót, Barbi most ezt a szendvicset utánozta le. Imádtam.