Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 7.

         Hétvégén a Harrods megtartotta a karácsonyi felvonulást, ott volt SpongyaBob, Alice, meg a Fehér Nyúl, így hivatalosan is beköszöntött az ünnepi szezon. A karácsonyt szépnek tartjuk, joggal féltjük és tiszteljük (és csépeljük). Előtte Richard Cheese lemezeket hallgatunk, s ezt minden évben túlzásba is visszük. A holnapi asztalközép már téli lesz és jó illatú, az egyik darabját szeretném megmutatni ma: a szegfűszeggel díszített narancsot.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 6.

          Hozott a postás egy karamellizálópisztolyt, nem csak úgy, áthozta, hanem rendeltük és ő volt a kézbesítő. Szép kivitel, acél és műanyag, olyan, mint Jamie Oliveré, működik is. A tortán ragyogó, egyenletesen pirított cukorfelületet nyertünk általa. A linzeres tészta finom lett, tölteléke édes-fanyar, túlkapások nélküli birsalmakrém, ez az első almatorta a tatin után, amelyik igazán ízlett nekem. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 5.

         Sötét lett odakint, ez olyan váratlanul ért engem, mint ahogy december végén szokott az első hó, amikor még mindig a nyári gumik vannak fenn. Egyszerűen nem sejtettem, hogy lesz tél vagy ősz, nem voltak ráutaló jelek. 
         Ez az új nappali félhomály, valamint a véletlen inspirálta a mai munkát. A húgom közvetlen keze ügyébe került egy zokni és két lufi, s ő ebből úgy értette, hogy ha a lufit belehelyezi a zokniba és a kettőt együtt fújja föl, akkor egy nem túlzottan hosszú élettartamú, ám minden kétséget kizáróan hangulatot sugárzó világítást kap, amennyiben a zokni-lufi együttest egy asztali lámpa alapjára szereli. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 31.

         Meg vagyok illetődve ilyen ünnepeken, mint amilyen a mai, mert nem tudom, hogy ez a nap jelent nekünk valamit vagy nem, vagy hogy lehet beszélni erről vagy másról nem is illik, vagy csak örülünk, mert nem kell menni dolgozni. Terveztem mindenesetre egy utolsó őszi asztaldíszt, sok gyertyával, az egy közös érdeklődési területünk az ünneppel, és míg a vendégeket vártuk vacsorára – melynek menüjén igazán nem tiszteletlenségből, csak borok és múmiavirslik szerepeltek – részletesen lefényképeztem ezt a színeiben szürkéskék, padlizsánszín, narancs, sárga, zöld, arany, fehér, üveg, rézszín asztalközepet. 

Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt
Szerkesztette: Keresztesi Barbara 

 A zöldséglámpa-faragás, az 1700-as években jelent meg az ír népszokásokban, de a tarlórépa-lampionokat csak a XIX. század elején kezdték Jack Lámpásoknak {Jack o’lanternnek) nevezni Írországban. A legendában, amelyet a szóbeszéd a zöldségvájás köré kerített, egy alattomos kocsmatöltelék hírében álló ember, bizonyos Zsugori Jack kapta a főszerepet. Jack iszákosságától és kegyetlen tréfáitól sokat szenvedtek ismerősei, nem csoda hát, hogy hamar eljött érte az ördög. Mielőtt azonban sötét lelkét kilehelte volna, Jack megkérte a poklok urát, hogy teljesítse utolsó kívánságát, és hozzon le neki egy almát a közeli gyümölcsfa csúcsáról. Az ördög kötélnek állt, felmászott a fára, Jack, a tréfamester pedig komótosan kereszteket tűzdelt a fa törzse köré, és rajzolt belőlük néhányat a fa kérgére is. A szorult helyzetbe került fenevad, kelletlenül beleegyezett abba, hogy ha a vallási szimbólumok eltűnnek végre, és ő lejöhet a fáról, nemcsak hogy életben hagyja Jacket, de ha egyszer az mégis meg találna halni, akkor sem engedi lelkét a pokol kapuján betérni.

Sok évvel azután, hogy üzletbe bonyolódott az ördöggel, Jack, a későbbi Halloween ünnep főhőse, elhunyt. De amikor bebocsátást kért a Mennyek országába, Szent Péter elébe tartotta bűneinek lajstromát, és ellentmondást nem tűrő hangon, Jacket a pokolba parancsolta. Az ördög, aki jelen monda tanúsága szerint szavatartó egyén, emlékezett Jackkel kötött megállapodására, és a gonosz lelket nem engedte belépni birodalmába. Jack tanácstalanul állt a pokol kapujában, ezért az ördög – mert nemcsak szavatartó, de minden bizonnyal segítőkész polgár is – azt javasolta Jack sötét lelkének, hogy menjen vissza a földre, ahonnan érkezett. Továbbá, hogy ne kelljen sötétben tapogatóznia, dobott neki egy szikrát a pokol tüzéből, amit Jack, a nála lévő, félig megevett tarlórépába helyezett. Így lett Jackből, Lámpás Jack, akinek írek között bolyongó lelkét az élők úgy tarthatják távol maguktól, ha faragott zöldség-lámpásokat helyeznek ki otthonuk ablakába. 
Kevesen tudják, hogy az írek, az őszi betakarítások idején, eredetileg kerek zöldségekből, tarlórépából, krumpliból faragták lámpásaikat. Ezeket a lampion-alapanyagokat, az új világba érkező bevándorlók cserélték le az Amerikában honos sütőtökre. Arról is csak néhány forrás szól, hogy a faragott lámpások 1866-ig, nem is kapcsolódtak a késő őszi Halloween ünnephez. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 29.

         Az indiai kávék mutatták be nekem a kávé mint önálló desszert koncepciót. A férjem indiaiakkal dolgozott együtt, röhögök Russel Peters viccein és van egy indiai szakácskönyvem, nem sokat tudok tehát Indiáról. Azért én írok (levelet önnek) most róla mégis, mert annyit azért meg tudok állapítani, hogy a sütőtökös latte hasonlít egy indiai kávéra, izgalmas, aromás, édes, fűszeres, mellette egy tortaszeletnek vagy keksznek nagyon össze kell szednie magát.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 27.

         Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, ... I'm an expert on Shakespeare and that's a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában. 
        Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 26.

         Van egy jó arányérzékem, gúlaszeletek szögeit tudom megsaccolni például nagy biztonsággal, és ezzel nyilván felléphetnék a cirkuszban is. De konkrét hasznát nem vettük ennek addig, amíg üvegkínálók és vázák, csipkebogyó-kalárisok és birsalmák, dísztökök és őszi vörös levelek kellemes balanszú elhelyezésével nem kezdtem múlatni az időt.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 25.

         Az Addams Family teasüteményei közül a boszorkányujj a legismertebb. Az íze? Nem, nem üt át rajta a boszorkány egyáltalán. Olyan a zamata, mint bármelyik emberi ujjnak, amit itt, a sarki boltban árulnak.

Készítette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365 + rovat - 2013. október 23.

         Bodonyi tanár úr reggel úszott egyet a Dunában, majd kilenckor ‒ pálinkával előidézve a flow-t – festeni kezdett. A tanítványok is festettek. Az ihlet ebédig tartott, ekkor evett, a tanítványok is ettek, mindenkihez volt egy implicit rossz szava, kávénál nekem például az aranymetszést vezette le papíron, nem volt rá szükségem momentán, de leírta, hogy legalább ennyit én is tudjak. Bodonyi tanár úr nem volt kellemes ember, de rajzolni, azt tud. Most van egy eredeti Bodonyim, az aranymetszés képlete, szignózva persze nincs és bemondásra nyilván senki nem fogja elhinni, de ez most nem is fontos. Megtaláltam ezt a darab papírt a héten, és gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni: lerajzolhatnám az aranymetszést, végső soron. Tegnap éjjel fel is vittem egy keretbe a képletet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 24.

         Nyílt Angliában a közelben egy horrorshop, Halloweenra lehetett ott napi bevásárlást intézni, voltak levágott fejek, letépett végtagok, kiesett szemek, fogak, csak a legszükségesebb. Meghívtak engem egy partira, ahová a belépés jelmezben volt lehetséges, és egy húszas évei elején járó nő (hermelinnel) majdnem bármit magára húz, de a bolt női részlegén addigra már csak három jelmez maradt: egy intimbetét, tényleg de tényleg vékony, szóval abba nem fértem bele, egy tükörtojás és egy Yoda (??) jelmez, én ezt az utóbbit választottam. 
         Ma a Bolondos Kalaposnak kellett volna megjelennie itt, de a modell leutazott Kenesére, az addigi munkafotók pedig valahogyan eltűntek, így a kalapos kalapját, ezt az egyébként igen nagy teljesítményt, egyetlen kockában leszünk kénytelenek bemutatni azzal a megjegyzéssel, hogy folytatása következik.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 22.

         Adódott egy élethelyzete ennek a boszorkánynak: még ilyen régi típusú seprűje volt, se szervó, se fék, és a figyelme is elkalandozott egy pillanatra, mert meglátott egy stoppost, akit nem tudott ugyan fölvenni, de öregem, hogy ez milyen jó pasi volt. Ekkor csavarodott fel a fára szegény.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 20.

         A lazaccarpacciohoz gránátalmás ecetet ajánlottak, és nem tudom, hogy ez mennyire elképzelhetetlen, de nem volt itthon. Tulajdonképpen egész Budapesten nem volt. Barbi talált egy receptet és elkészítette, így két héten belül lesz gránátalmaecetünk. Akkor remélem, megtudjuk azt is, mi az a lazaccarpaccio.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 21.

         Karl azért utálta Güntert, mert legutóbb, amikor az Aidában együtt énekeltek Radames győzelmi menetében, Günter egész végig egy műanyagpálma nyelével próbálta eltalálni Karl nagylábujját, és ettől magát rémesen viccesnek hitte. Amikor pedig új karriert kezdtek, és ezzel a gospel kórussal járták be Európát, Karl nem tudott pihenni a hotelben a koncertek után, mert Günter a szokások rabja volt, és a szobában állandóan ijesztgette az embereket.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 19.

         Nekem ez a kétszázadik nap, a tegnapi másoknak volt az. Mert nem volt a szemem előtt az oldott kéve. Azért. Akartam valami intimet mondani ezen a napon arról, hogy mi mindenem változott meg az elmúlt 6,6 hónap alatt. Hosszú ideig ültem itt a gép előtt, várakoztam, hogy magától megjelenjen bennem ez a személyes gondolat, és nem jött gyorsan, de mondjuk a Daily Mailt tisztességesen elolvastam tűnődés közben, így a nettó, beleéléssel töltött időről nem tudjuk, mennyi volt pontosan. Az elmúlt hat hónapról, amely vitán felül az egyik legfontosabb szakasza volt eddigi életemnek, nem jut más egyelőre eszembe, csak az, hogy szinte megállás nélkül sírtam a kétszáz nap alatt. Sírtam, mint Paul Vitti. Mint a nő a Sleepless in Seattle-ban, mint Sean Penn, mint Marlon Brando, mint a Truly Madly Deeplyben Juliet Stevenson. Úgy bőgtem, mint Diane Keaton, írás közben, előtte és utána is. Miközben vicceltem is bőgtem, lesírtam a szemfestékemet. Úgy sírtam, mintha Alice Cooper sírna személyesen. Nem mindig a bánat miatt zokogtam, volt, hogy örültem ennek-annak, azért bőgtem. Erről az új minőségű életről nem tudunk még mindent, annyit esetleg, hogy majdnem elviselhetetlenül érdekesebb a korábbinál, ezt hoznám föl mentségemül.

Vegyük most elő Barbit e blog szubjektumaként inkább. Ez végül is az ő blogja, csak a hetedik napon látta, hogy kellene ide még egy szövegíró, meg egy fotós, és Seth MacFarlane nyilván erősebb kezdőjátékos lett volna, de nem ért rá, így lettem én. Már a munka negyedik hónapjában gyanította a húgom, hogy számára a merj alkotni paradigma, az egy tágabb értelem legfeljebb, mert őt sokkal jobban érdekli a közgazdaságtan, mint, teszem azt, a Rembrandt képein szereplő alakok szeme körül keletkezett nyugvópontok létezése. És hogy mégis, mi lehet, mi lehet az értelme annak, hogy a művészet és kultúra történetét franciául tanulta, azon tanakodtunk, s egyszer csak észrevettük e tűnődés közben, hogy a húgom könnyű kézzel, magabiztosan válogatja a konyha francia nyelvű receptjeit, és ugyanilyen magától értetődően süt szuflét, bármiből, bármikor. És meglepődtünk azon, mennyire hasonlítunk ebben, mert nem volt olyan régen, hogy azért dühöngtem, mert a fenébe, hogy ez az egyedüli dolog, amihez jól értek, hogy mint Bernstein mesélte a partitúráról, ugyanúgy tudom olvasni a recepteket. A képzeletemben érzem az ízeket, így rendezem össze szépen, majdnem tévedhetetlenül mindet, de hogy ennél százszor hasznosabb emberfeletti képességek léteznek. Ott van a farkasember például vagy a fiú, amelyiknek szeméből az a tűzcsóva szökik elő, és itt vagyok én, aki ügyesen olvas el egy receptet. Ez történt itt röviden az elmúlt félévben.

         Az utóiratban helyénvaló volna örömömnek hangot adni azért – és remek lenne, ha nem bőgném el kivételesen magam – hogy a blog kilépett azoknak a showműsoroknak sorából, amelyeket senki nem néz, de mindenki tudja, hogy bennük mi van. Nyílt beszédtéma lettünk, ez mi ez a blog, hogy megy ez, ebből mi lesz akkor, mi jön következőleg kérdezik, egészen széles körben, és hogy olyan normálisak ennek a blognak az olvasói, annak sírás közben nagyon örülöhööhööök, és a világbéke is komolyan érdekel.
         Az ünnepi édesség egy gesztenyés pralinétorta. A lisztet benne az összezúzott gesztenye helyettesíti, a desszertet nem eltúlzottan csokoládés, enyhén gesztenyés, perfekt bonbonként érdemes elképzelni. Frissen tálalva úgy működik, mint egy lávatorta, de ha éjszakára hűtőszekrénybe kerül, szépen szelhető struktúrává áll össze. Vaníliafagylaltot tessék enni mellé.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 18.

         Ma van a kétszázadik napunk. Ezt egy rövid bejegyzéssel ünnepeljük meg, mert elszámoltam a napokat, és én ma egy gesztenyetortához írtam szöveget. Az pedig csak nagyon tág asszociációban illene ehhez, az egy 1921-es kiadású képeskönyvből vett búzakéve-aszatközéphez.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.

         Megbeszéltük, hogy nem lesz több nördi kísérlet, elefántfogkrém és visszhangpuska, bizonytalanul írok róluk. Most amúgy is Adorno parafrázisok foglalnak le szinte teljesen, tehát ha, teszem azt, össze is találkoznék egy peroxidos vegyülettel a fürdőben, jóformán föl sem tudnám fogni, és azt hiszem, megénekelni sem lennék képes. Igaz, hogy én javasoltam ezt a cukros pálcát. El szeretném mondani, mentegetőzésképpen, hogy egy hétköznapi, házi édesítőszernek hittem, később derült ki róla, hogy ez is csak egy újabb nördi kísérlet. Az internetes leírások ragyogó eredményt ígérnek, puszit dob a lány a cikk végén, az elején meg az mondja, hogy: belenyomod a színes, cukros folyadékba a nyelet, és vársz néhány napot. A fadarab és a cukorkristályok között mintegy vákuum képződik, rászívódik hirtelen a gyémántfényű cukor a karóra, és ezt el ne higgye valaki, kérem, mert az igazság az, hogy a pálcikák három hét alatt nevelik magukra ezt a vékony cukorréteget. Élőmunka-igényük is jelentős, s ha bárki édesen inná nálunk a kávét vagy teát, akkor még megérteném az igyekezetet, de hogy mi nem teszünk cukrot a frissítőkbe, ez is csak utólag jutott eszembe. Az édesítőpálcikák egyébként nagyon szépek, ha bárki úgy érzi, hogy van ideje kivárni ennek, a végül egy kockányi kristálycukornak átlényegülését, akkor az alábbi leírás mutat utat a művelethez. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit 
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.

        Korábban soha nem szerettem még lakást, ez az első, és ezt azzal tudom magyarázni, hogy ezen a helyen azért van ott minden ahol van, mert Philippe de Champagne-ból magától értetődően következik. Áll egy kanapé a dolgozószobában, azon ülve és onnan kitekintve balra, egy Toulouse-Lautrec-et látunk a falon. A másik irányban egy gobelinszáj, Schrödinger macskája, Warhol Monroe pirítósai tartják magukat, és van egy képszög, amelyiken cserélődnek a művek kedélyállapothoz és időjáráshoz igazodva. Ma jött is éppen egy új, amely talán a meghatározhatóság lényegi lehetetlenségét vonja kétségbe, vagy nem, hanem. Az aktív felfedezés élményétől senkit nem szeretnék megfosztani.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 15.

         Ez a mai ötlet vagy vérfagyasztó, hátborzongató, fedett pályás sampion kísérteties vagy nem, és akkor ma csak arra derült fény, hogy én félek a selyemcukorkörmű átlátszó kesztyűktől, ha popcornt hordoznak is.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit 
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 14.

         Az emberekkel tűrhetően viselkedem. A növényekkel, nem annyira. Nem döglenek ki a felügyeletem alatt, de ezt a szolgáltatást is csak újabban tudom nyújtani nekik, nem tehetek róla. A metélőhagyma túlélt két hetet a konyhapulton, itt volt az idő valamit készíteni belőle. Most olyan, mint egy minyon a Despicable me-ben, körülbelül.