Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29. 

         A szerző a nyári mikulás ellentételezéseként jégkrémet szervírozott ezen a késő őszi reggelen. A fagyasztott ananászhoz enyhén csípős gyömbért és kókusztejet kevert, ezáltal az események kaptak még valahogy egy vajszín árnyalatot.

Készítette: Keresztesi Barbara 
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29.

         Ma este csöngettek. A postás volt az, ott állt és éppen abban a pillanatban lett boldogtalan, hogy kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátott, zokogni kezdett, szörcsögött, picsogott, hullott a könnye, és mert szégyenében vissza akarta tartani, vékony éneklő nyekergés is jött belőle, nem volt egy profi bőgésben, úgy vettem észre. Nőügy, világos. Kérne-e esetleg egy pohár vizet vagy egy vajas kenyeret vagy mit tudom én, ami megnyugtatná? – kérdeztem. Egy pohár víz jólesne neki, azt mondta, úgyhogy behívtam, és amikor már lecsillapodott kissé, észrevette ezt a terítéket az asztalon, meg körülötte a nagy lámpákat, ernyőket, kamerát. Mit tetszik itt csinálni? – tudakolta. Mondtam, hogy én most ezt a terítéket fényképezem éppen, különös figyelemmel ott, arra a szalvétagyűrűre. Aha – mondta – és a szalvétagyűrűről meg az egész felesleges felhajtásról, érdeklődés hiányában, nem is esett több szó. A beszélgetés a nőügyre terelődött, de annak részleteit meg itt nem tárgyalhatom ki, legnagyobb sajnálatomra. 
Így csak a fényképeket tudom megmutatni, de a postás egyiken sem szerepel.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 27. 

        Guberáltam a Vaterán egy kristályvázát és egy fakkos kristálykínálót. Ezek így, külön-külön, objektíve nem egy leányálom, nem őrületesen szépek, és nem is nagyon merészek, elmennek, de kicsit szocialista realisták, különösen az egyik, meg a másik. Az alkotó véletlenül helyezte őket egymásra, hogy ha már itt vannak, legalább nézzenek ki úgy, mint az egyik UFO a Sötét zsarukból. Amikor az illető ilyen módon kijátszotta magát, az jutott eszébe, hogy karácsonyfaizzókat töm a vázába, a kínálóba pedig aranyra festett diókat szór. Így egy tündöklő asztaldíszt kapott, mely egyben a legjobban sikerült darab a karácsonyi szériában.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 26. 

         Ha /amikor/ az ember tengernyi csillagánizsra tesz szert egy felelőtlen novemberi pillanatban, az megszabja az idei karácsony díszeinek alapanyagát. A virágkötőtől vásárolt csillagánizs olyasmi, mint a sárga hó az indiánsátor mögött: nem szabad belőle enni. De, hogy akkor mi legyen vele? A húgom kitalált egy technikát, nem akarom túlmagyarázni: teleragasztotta a kopogtatót fűszerrel és becsillámporozta, ettől jó szagú lett és csillogó. Majd egy kis, festett gipszszobrot helyezett a közepébe, attól pedig fessé változott.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25. 

         Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak - mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 24. 

         Tíz éve körülbelül bezárt egy lemezbolt, és a tulajdonos nyakán maradt az áru, ami még a régi vágású vinyl vagy milyen lemez, nem akarnék ebben az anyagismereti kérdésbe jobban elmerülni. Mindenesetre ebből a készletből kaptunk ajándékba tizenkét darabot akkoriban, és valószínűtlennek, Benny Hilles fordulatnak tűnhet, de Soltész Rezső lemezek voltak mind, még azt sem állítanám, hogy különböző albumok, hanem Soltész Rezső, nyolcvanas évekből való egyazon hanglemezéből egy tucat. Felhasználása sokoldalú egy ilyen ajándéknak, be lehet olvasztani belőle tizenegyet, vagy szelektíven gyűjteni, vagy ki lehet hajítani az egészet az ablakon. Vagy, egy évtized múlva, egy ilyen blog egyik projektjeként, speciális festékkel akantuszleveleket lehet rá festeni, majd sütőben kisütni és rosszabb esetben ettől úgy néz majd ki, mintha valamilyen betegség megtámadta volna, de néhány sikerült darab igazán reneszánsz lesz, és tányéralátétként szolgál majd az idők végezetéig.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 23. 

         Talán már említettem, hogy az intézetben a barbarizmustól való eltávolodás a szakterületem, és hogy nem kezeltként vagyok regisztrálva abban az intézetben, ez mondjuk fontos. A munka lényeges részét teszi ki az asztali tárgyak értelmezése, ezt így, ebben a formában most egyszerűen csak fogadjuk el. Amikor különböző személyeket – itthon – arról faggattam rutinszerűen, hogy egy pillantást vetve erre a kis angyalkás szettre, mi jut rögtön eszükbe, egyesekben az a kérdés merült fel azonnal, hogy hova cipeli az angyalka a hátán azt a karikát vajon? Mások ehhez képest arra voltak kíváncsiak, hogy mi oka volt bárkinek rádrótoznia egy kerékre, kvázi kerékbe törni ezt a derék angyalkát, azt mondaná már meg nekik valaki? A tréfás, melankolikus, (tahó) barátok között ült itt egy angol fiú is, ő azt mondta, hogy milyen szép angyalkás szalvétagyűrű ez, olyan, mintha cukorból volna. Egyébként az angol mindig hoz virágot, ilyesmire lehet egy világbirodalmat alapozni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 21. 

         Ma hivatalból kínlódtam egy terítékkel, tologattam ide-oda a tányérokat, fölraktam a családi ezüstöt, levettem, ráközelítettem a kamerával, később megnéztem távolról is, de a panoráma sehogyan sem adta ki XIV. Lajost. Úgyhogy kiemeltem a sikerült darabokat, melyek általában glitterezett mini cserepek valamint tobozok, és ezeket most megmutatom.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 20.

         Hajnali háromkor még ébren voltam, hétkor meg már az autóban ültem, gyönyörű reggel volt, de ez akkor is túlzás. Mire hazaértem éjjel lett újra, és ekkor már nem jöhetett szóba a Freud adventi naptár, ami eredetileg szerepelt a tervben; valami kevésbé sokdimenziós munkára volt szükség, gyorsra, és ennek a feltételnek a gyöngyös szalagfenyő megfelelt. A kész művet nézegettem egy darabig, de nem tudnám száz százalékra megmondani, mire használható. Szép, az biztos, és éjfél előtt befejezte a napot, ezért külön hálás vagyok.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 19. 

         Ez a gránátalmás recept minden tekintetben ellentétje a szombatinak, ami -  emlékeztetésképpen – a könnyűlovasságnak elegendő cukros karamellszószos, cukros fahéjas, cukros tekercs volt. Ez itt, pedig egy francia tempójú gyümölcsös krém, kis adag, elegáns ízvilág, fél óra ráfordított idő. A gyorsaság lelassul valamennyire, ha nincs otthon gránátalmaecet, mert annak elkészítése két hét körülbelül. De mit van mit tenni: a desszert gránátalmaecet, körte, narancslikőr, méz, joghurt, bors és tejszín keveréke. Tökéletes szerintem. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 18.

         Lesz egy sportprogram a hétvégén, ahol én a közönség leszek. Nem állítom, hogy egyedül; többen kaptunk megbízást, szurkolói feladatokat látunk majd el. Úgy gondolta a húgom, hogy mi lenne, ha nem a klasszikus lánygúlát csinálnánk most, hanem valami jobban testreszabottat, mondjuk legyen a pomponos kesztyű. De arra nem számítottam, hogy ez ilyen jól sikerül, vagy engem ennyire könnyű szórakoztatni, az is előfordulhat. Mindenesetre ebben a kesztyűben olyan, mintha két jól karbantartott pudli írna ide, vagy a Grincs, vagy egyszerre az egész Szezám utca. Lehet benne látványosan szurkolni is, kipróbáltuk, a cikk végén az animgif előrevetíti ezt a hétvégi élményt némileg. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 17.

         Ez itt Hank, Frank és Paul, akik nem olyan régen még hóemberek voltak, de a kétszázharmincadik napon (valószínűleg Rosie unokatestvérem kivillanó bokái láttán), elolvadtak itt nekünk. Az olvadt hóembereket tavaly szervíroztuk egy karácsonyi partin. Szokatlanul népszerűek voltak, a vendégek úgy fogyasztották őket, mintha Dom Pérignon volnának. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.

         Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 15. 

         Múlt héten elidétlenkedtünk egy sütőtökös kekszet, és úgy éreztük, hogy ideje volna hozni valami kézzelfogható teljesítményt helyette. Íme. Komolyan kell beszélnünk: ez a recept nem egyszerűen egy sütőtökös kekszet ad ki, hanem azt a sütőtökös kekszet, amelyet születése óta minden nő és férfi keres a Földön. Az alapízt szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, fahéj, feketebors, szerecsendió egészítik ki, a keksz diós, zabpelyhes, nem nagyon cukros, és nem is túlságosan nem az. A süteményhez még múlt vasárnap, a bolhapiacon választottam egy krémszín foltokkal díszített, magasfényű kerámiavázát, amelybe a húgom később jónak látott beletömni egy zöld műtollboát, és a váza meg a boa most együtt élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Végül ehhez a kombinált tárgyhoz igazodva rendeztem be a fotózás helyszínét. Kérek mindenkit, akibe szorult egy szemernyi kalandvágy, próbálja ki ezt a kekszet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 14.

         Ma este, amikor leültem, hogy megírjam ezt a bejegyzést, láttam az üvegajtón keresztül, hogy egy Columbo részben William Shatner variál egy gyertyával, hogy mit, azt nem tudom, de valami rosszban sántikált. Hogy ez a gyertyajelenet éppen kapóra jött nekem, gondoltam, mert ma gyertyagyújtásra találtunk megint okot, és így azt írhatom akkor, hogy… mit is… mit is… nos, hogyan is tehetnék ebbe a történetbe valami érdekesebb fordulatot? Hacsak úgy nem, hogy szeptemberben Paul McCartney, Tom Hanks és William Shatner Los Angelesben A két veronai nemest egy színpadon olvasták fel, és valahogy úgy alakult, hogy a Shakespeare darab közepén Shatner és McCarney elvonyították a Lucy in the sky with diamonds Beatles dalt is együtt. Egy gyertyafényes jótékonysági est volt ez, így tudnám (Q.E.D) igazolni a William Shatner és a mai, gyertyákkal kivilágított papír-pausz házacskák közötti kapcsolatot. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 13.

        Ez, ma egy karácsonyi kopogtató – bárcsak látszana a képeken, milyen szép élőben – és pláne örülök, hogy van ajtónk, amin működik. Mert az jutott eszembe hirtelen, amikor szereltem, hogy harmincezer évvel korábban mint nő, egyszersmind a barlang enteriőrjéért felelős személy hiába hozakodom elő egy ilyen kitűnő ötlettel, hogy kopogtatató kellene az ajtóra. A mire? – néznének rám akkor kérdőn,  mert őrületes szókincsük, azt persze nem volna. Én meg magyarázkodnék a koncepciót illetően, privát terek, meg ilyenek, és hogy mi az a kopogtató, arra csak sokkal később térnénk rá. Azt a kérdést, hogy mi a karácsony, kínosan kerülnénk. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 12.

         Amikor Micimackó egy csupor mézet akart ajándékozni Fülesnek, de az odafelé úton figyelmetlenségből kizabálta a csupor tartalmát, azzal nyugtatta meg magát, hogy ez egy nagyon praktikus kis csupor amúgy is, mindenféléket lehet benne tartani … varrótűt, meg olyan…gombokat, esetleg… 
         Mit lehet ezekbe a dobozokba tenni? – kérdeztem ma este a mai projekt iránti érdeklődésből, meg azért, mert könnyebb úgy elemezni a művet, ha közvetlenül a szerző mondja meg, mit gondolt a szerző. A szerző a "mindenféléket" szót használta, ha jól emlékszem, és kissé borúsan érdeklődött, hogy ezentúl mindent neki kell-e kitalálni, vagy menni fog valami kis feladatmegoldás önállóan is? Ezekbe a téli ajándékdobozokba egy mini muffin belemegy, vagy valamilyen bonbon vagy, ahogy egy internetes áruház hirdetésében olvastam tegnap: a gyertyától a fenyőágig minden, ami nem olyan széles skála azért, ha jobban belegondolunk, de mindenképpen számít.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ - 2013. november 11.

        A szóváltás azért bontakozott ki, mert Charlie Harper koktéllapátnak használta az egyik rénszarvast. Blitzent, ha jól emlékszem. A szarvasok piszkálását egy Sandy nevű nő tiltotta meg, akiről senki nem tudta, mikor költözött Harperékhez, de az biztos, hogy ő tette a mikulásfogatot a zongorára, és amikor szenteste a Száncsengőt énekelték, nem örült, hogy Blitzen és Donner összekeveredtek. A helyes sorrend egyébként úgy néz ki, hogy: Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donner, Blitzen valamint a mellékelt képeken látható Rudolf, a piros orrú rénszarvas. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 9. 

         Az Addams Family volt az első sorozat az amerikai televíziózásban, amelyik kilógott a megszokottan fegyelmezett történetek közül. Addig a férfi dolgozott, a nő masnis, fodrozódó A-vonalú szoknyában főzött a tévében. A férj soha nem esett bele szembejövő másik nőkbe, a nő sem, és egyetlen fiú sem merte nyíltan kifejezni érzéseit azáltal, hogy anyjának lakástelefonját, saját készülékének 666-os gyorshívójára rögzítette be. Egyszóval nem volt életszerű az élet, és akkor, 1964-től jöttek ezek az igen merész, daliás amerikai humoristák – akik általában fél vagy legrosszabb esetben is negyed magyarok, de ebből számunkra kredit most nem származik – és nagyon elegánsan álltak a dolgok élére. Egyszóval igazat kezdtek beszélni, ha nem is túlzottan óvatosan, de valahogy mégis úgy, hogy ettől elmenjen a dolgok éle.
         A South Park írói például úgy találták, hogy dogmák megfúrására leghelyesebb, ha az ember finoman, félfamentesen, széles margóval lejegyzett szavait nyolcévesforma rajzfilmgyerekek szájába adja, mert így azokon a szavakon mindenki fetrengve röhög, persze a legnagyobb titokban. A karácsonyi idény első fadíszei ezért, vagy azért, mert a megajándékozott személyisége ezt a viccet szigorúan megkövetelte: ma Cartman, Kyle, Kenny és Stan voltak.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 8.

         A narancsos asztalközép úgy született, hogy egy hasonlót nagyon szépnek találtam egy bizonytalan eredetű fényképen. Az ugyancsak nem felfedett forrás azt írta oda biztatásul, hogy minden rendben lesz, de hogy mit illetően lesz itt minden rendben, nem mondta. Mindazonáltal tényleg rendben lett minden. A dísz csakugyan elragadó, az illata is finom, a temérdek szegfűszeg aromája a megbontott narancshéjjal összekeveredve igazán ellenállhatatlan.