Az idézet a Hal neve Wandából való
és valahogy így szól teljes terjedelmében:
„Arisztotelész soha nem volt belga,
a buddhizmus nem arról szól, hogy mindenki törődjön a maga dolgával,
a Londoni Földalatti pedig nem politikai mozgalom.
Ez mind tévedés Ottó. Utána néztem.”

Láma Ole Nydahl azt mondja: „a buddhizmus az, ha megértjük, ahogy a dolgok vannak.” Szeretnék úgy tenni, mintha ez a mondat nekem jutott volna eszembe, amikor valaki megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi a környezettudatos élet. Én erre azt válaszoltam, hogy az, ha megértjük, ahogy a dolgok vannak. Kérem, ne szóljon erről a lámának.

Vajon tudom, hogy mit eszem?

Hogyan vannak a dolgok bennünk?

           Az emberi test a Star Trek sorozat Voyager űrhajójára hasonlít. Szerintem. Egy mechanikailag tökéletes szerkezet, amelyet a gyártó lehetetlen küldetések teljesítésére fejlesztett ki. Nemcsak bámulatos, százhúsz évnyi működésre hitelesített motort szerelt e találmányba, nemcsak szuper intelligens fedélzeti számítógéppel látta el, de beleépített egy külső behatások ellen védő, láthatatlan energiapajzsot is. Ezt az energiapajzsot az egyszerűség kedvéért hívjuk most immunrendszernek. Ha karbantartjuk, az emberi erőtér szinte minden kórokozónak ellenáll, egyesek szerint a pestisnek is. Két tényezőtől gyengül meg végzetesen: ha a fedélzeti kompjúter folyton idegeskedik vagy depresszióba esik és ha ugyanez a fedélzeti kompjúter használhatatlan üzemanyagot juttat be a szervezetbe. 

           Mindjárt befejezem az idétlenkedést, de előbb rá szeretnék világítani arra, hogy míg mi, emberek a személyautónkba csakis az előírásoknak megfelelő benzint tankoljuk, óramű pontossággal pótoljuk a gépjármű motorjában az olajat, a kocsit időről időre műszaki vizsgának vetjük alá és ha valami nem tetszik nekünk a hangján, máris rohanunk vele a szerelőhöz, addig saját, fantasztikus, körültekintően tervezett, tökéletesen kivitelezett űrhajónkba minden szemetet belelapátolunk, ami a száj nevű üzemanyag adagoló nyíláson befér. 

           A hajtóanyag-bevitel, vagyis az evés, ha környezettudatosság szempontjából vizsgáljuk, bonyolultabb feladat, mint első látásra hisszük. „Az vagy, amit megeszel.” – szajkózzák nekünk úton-útfélen az egészséges étkezés alapszabályát, mi eközben arra gondolunk, hogy „barátom, nincs ember ma a Földön, aki száz százalék biztonsággal be tudná azonosítani a magához vett táplálék összetevőit”.

           Éppen egy napot töltöttem az Interneten az E jelzésű élelmiszer-adalékanyagok kártékony és jótékony hatásai után kutatva. Olvastam róluk amatőr fitness edzők, hivatásos táplálkozási szakértők, türelmes, (olykor zsémbes) orvosok és értetlenkedő élelmiszeripari mérnökök tollából. Egyetlen közös volt az írásokban: a publikálók mindegyike abszolút igazságot tárt a nyilvánosság elé, mely abszolút igazságok rendre különböztek egymástól. Találtam véleményt, amely mindegynek tartotta, hogy a C vitamint egy paprika vagy egy gyógyszergyár szintetizálja. Akadt a nyilatkozók között olyan, aki szerint az E-számok kivétel nélkül ártalmatlanok és véleménye szerint szóra sem szabadna méltatni a színezőanyagok és tartósítószerek káros hatásait firtató vásárlói kérdéseket. Volt, aki azt javasolta, hogy legyünk szívesek megtanulni az emberi egészségre veszélyt jelentő E jelzéseket és böngésszük végig az áru csomagolásán feltüntetett összetevőket, mielőtt vásárlásra szánnánk magunkat. Végül voltak akik azt mondták, hogy hiába tudjuk egy E élelmiszeradalékról, hogy önmagában nem káros az emberi egészségre, előfordulhat, hogy az bennünk összetalálkozik egy másik ártalmatlan E anyaggal s ők ketten kémiai reakcióra lépve már kiadhatnak egy olyan vegyületet, amely veszélyt jelenthet szervezetünkre.

Legjobban tesszük, ha friss élelmiszert eszünk?

           Magyarországon a külföldről származó friss áru 72%-ában találnak növényvédőszer-maradványokat, a hazai áru 30%-a szennyezett enyhén. Az import zöldség és gyümölcsmennyiség 1%-ában mutatható ki az egészségügyi határértéket meghaladó kemikália szint. A multinacionális hipermarket láncok azt állítják, hogy azért érdemes náluk beszerezni a szőlőt, paradicsomot, dinnyét, mert ott komolyabb szűrőn megy át az élelmiszer, mielőtt a pultokra kerül, mint a kistermelői piacokon. 

           Mint említettem, az import zöldség háromnegyed részében van méreganyag, egy százalékában több is, mint amennyit az emberi szervezet tolerálni képes. Import zöldséget nem lehet kapni a kistermelőknél, ők saját kertjükben, de legalább is Magyarországon termett, portékát árulnak, és ahogy említettem a hazai áru tisztább, mint a külföldi. Mindkét terepen orosz rulett vásárolni, de a szupermarketekben több töltény van a tárban. 

           Ez a „táplálkoznom kell, hogy életben maradhassak, de bármit eszem, hosszútávon belehalok” paradoxon csak látszólag feloldhatatlan. A probléma megoldását korábban említett űrhajónk energiapajzsára vagyunk kénytelenek bízni. 

           Energiapajzsunkat, vagyis immunrendszerünket kifejezetten karban tartja, ha néha kivédhet ezt-azt. Igazságtalanság, mégis igaz, hogy azok a gyerekek, akiket széltől is óvott anyjuk, sokkal gyengébb védelmi mechanizmussal rendelkeznek, mint azok, akik kétpofára zabálták a homokot a játszótéren és szüleik szent meggyőződése volt, hogy a salak kell az utód zúzájába. 

           Éppen ezért lehetetlennek tartom, hogy a zéró szennyezettség elérésére kelljen törekednünk. Igen is lehetséges, hogy immunrendszerünk edzésben tartásához néhány hajmeresztő dolog valóban kell a zúzánkba. Nem hiszek abban, hogy egész életünket az ivóvíz oldott anyag tartalma, az előlünk eltitkolt élelmiszer adalékanyagok léte vagy nem léte és a friss áruban lévő permetanyag szintje miatti aggodalommal kelljen töltenünk. Viszont vakon hiszek a matematikában, amely szerint sok élelmiszerrel sok méreganyag, kevés élelmiszerrel kevés méreganyag kerül a szervezetbe. S bár e képlet első hallásra bárgyúnak tűnik, mégis azt mondom, hogy ez az az állítás, ami megoldást jelenthet ember és bolygó problémájára egyaránt. 

Mi emberek megesszük a világot

           Egy amerikai polgár átlagosan 1046 kg élelmiszergabonát fal fel egy évben. Egy indiai 178 kg-ot eszik meg ugyanebből az alap élelmiszerből, egy kínai évente 348 kg gabonát vesz magához. A nyugat-európaiak fejenként átlagosan 523 kg búzát, rizst, rozst vagy árpát esznek meg évente. Ez annyit jelent, hogy ők egyetlen nap leforgása alatt körülbelül 1,4 kg gabonát diktálnak magukba fejenként. Magyarországon naponta átlagosan fél kg gabona, 10 dkg tejtermék, 20 dkg hús, 0,5 dl olaj, 4 evőkanál cukor, plusz az egészség kedvéért fél tojás, 15 dkg zöldség, 20 dkg gyümölcs, 2 dl tej, az élvezet végett pedig 2 dl sör, 1 dl bor, 3 cl tömény szesz és 3 dl kóla csúszik le a torkunkon fejenként. Mi pedig csakis amiatt izgulunk, hogy véletlenül le ne nyeljünk egy mikrogramm
E-165-öt. Azt hiszem sokunk nevében szólok, ha azt mondom: itt valami nem stimmel. 

           Óriási az élelmiszer túlfogyasztás a világon. Mi emberek, mint egy gigantikus porszívó, valóban mindent és minden mennyiségben hajlandóak vagyunk lenyelni, amit megfelelő méretben és számunkra tetsző színben elénk kínál az ipar. Ilyeténképpen teljesen fölösleges aggódnunk a szervezetünkbe jutott kemikáliák hosszú távú hatása miatt, hiszen ez az ételmennyiség jóval az előtt eltesz bennünket láb alól, hogy a lomha E-xxx-nek egyáltalán eszébe jutna akcióba lendülni bennünk. 

           Az emberi szervezet európai aggyal föl nem foghatóan kicsiny mennyiségű étel feldolgozására teremtetett. Kis mennyiségű étellel – hacsak nem a gonosz mostoha almájából kívánunk bevacsorázni – kisebb mennyiségű méreganyag jut a testbe. Ha mindehhez még teljes tápértékű élelmiszerek közül választunk, igyekszünk csomagolás nélküli árut vásárolni és magunk készítjük ételeinket, akkor az élelmiszeripar környezetszennyező tombolását is megszüntethetjük.

Az előre gyártott élelmiszerekkel az a baj, hogy az ember néha akkor is egészségesebben táplálkozna, ha helyettük inkább a csomagolásukat fogyasztaná el.

           Tiszta élelmiszerre vágyik? Legyen szíves menjen ki egy kistermelői piacra és elegyedjen szóba az árusokkal. Kérdezze meg, hogy ők termelték-e a tököt, babot, almát, körtét. Kérdezze meg, hogy permetezték-e a termést és hogy mikor. A legtöbben egyáltalán nem kezelik mérgekkel a veteményt, de mivel földjük túl közel van a műúthoz vagy a biogazdálkodás szabályainak valamiért nem felelnek meg, árujukat a kistermelői piacon értékesítik. 

           Főzze meg, amit vesz. A főzés nem ördögtől való. Teljesen mindegy, hogy ön férfi, nő, menedzser, igazgató, fiatal, még fiatalabb, király vagy fáraó, ennie szükséges és a főzés olyan kikapcsolódást jelent, ami néha még egy fáraónak is kijár. 

           Én főzök. Minden egyes napon. Ne is kérdezze. A lakás többi lakója sokáig úgy támogatott ebben, hogy kiültek a konyha padlójára, enyhén leitták magukat és az étel elkészültéig szóval tartottak. A férjem egyszer, hátha úgy gyorsabban haladnék, beállt mellém a pulthoz. Akkor csak kuktáskodott nekem, de később, ahogy nőtt a gyakorlata, maga is elkezdte megfőzni merészen válogatott receptjeit. Ma akármihez nyúl, sokkal jobban sikerül az ő étele, mint az enyém. Nyavalyás kuktája.

           Természetesen nem akarom arra kérni, hogy holnaptól élete végéig minden nap legyen szíves főzni. Csak arra biztatom, hogy ha eddig el is kerülte a konyhát, ezután adjon a friss élelmiszereknek is némi esélyt.

A kistermelők kedvesek, standjukon az áru mindig gyönyörű és olcsó.
(Fotó: Keresztesi Barbara - Kispesti kistermelői piac)

           Hamarosan befejezem a lobbit a kistermelők mellett, de előbb még elmondom, hogy náluk az áru beszerzése valóban szórakoztató program. A kistermelői piacokon egymás mellett sorakoznak a kedvesebbnél kedvesebb eladók. Ha itt valaki nem úgy szolgálja ki a vevőt, ahogyan az a vevőnek tetszik, máris tíz másik répa, karfiol, alma, körte, dinnye, kukorica termelő áll a nagyra becsült ügyfél rendelkezésére. „Drágáim, jövő héten ne keressenek, disznóvágáson leszek – hajol közel a néni, amikor átadja nekünk a nagy kazal zöldséget – De remélem, aztán találkozunk!” Ez a nexus köztünk, meg piaci elárusítóink között. Maga a mennyország.

Kispesti piac, különleges hazai alapanyagbók készült kolbászok üzlete
(Tamásnál kapható mangalica, liba, pulyka, szarvas, kecske vagy birka kolbász is)  - Fotó: Keresztesi Barbara

(Részlet a "Problémamegoldás Környezettudatos fenegyereknek" című könyvből. Írta: Keresztesi Judit)

„Egy fiatal magyarnak külföldön tanácsos eltitkolnia, hogy hol született, mert ha kiderül, hogy Magyarországról származik, túl sokat várnak el tőle. Az emberek rögtön tudni fogják, hogy ő egyike azon kivételesen intelligens marslakóknak, akik azt a felfoghatatlanul csodálatos nyelvet beszélik.” (Telegdi Béla 1989)

           Enrico Fermi, 1938-ban Nobel díjat nyert kivételes tehetségű fizikus, élt-halt a világ titkainak felkutatásáért. Fermi legendás kérdéseit mindig baráti körben tette fel, de általában csak hosszas felvezetés után volt hajlandó kibökni, hogy mire is kíváncsi valójában:
           - A világegyetem hatalmas - rugaszkodott neki egyszer Fermi a litániának -, csillagok milliárdjait tartalmazza. Ezek a csillagok sokban hasonlítanak a Naphoz. Bolygók keringenek körülöttük, éppen úgy, mint a mi Napunk körül. Ezen égitestek között biztosan szép számmal találnánk olyanokat, amelyek felszínét víz borítja, légkörét pedig valamilyen gáz alapú anyag képezi. A helyi csillagból érkező energia minden bizonnyal ezeken az égitesteken is beindította azt a szintézist, amely az óceánok vizét langyos levessé változtatta. Az organikus vegyületek itt is összekapcsolódhattak és létrehozhattak egy ön-reprodukciós rendszert. Az egysejtű élőlények aztán osztódni kezdtek, a természetes szelekciónak köszönhetően egyre tökéletesebbé és bonyolultabb szerkezetűvé váltak. Végül aktív, gondolkodó lények jöttek létre e bolygókon, akik civilizációjukat a tudomány és a technológia fejlesztésével tökéletesítették. 
           Világos, hogy ezek a lények sóvárogtak az ismeretlen feltárása után. Új kalandokra, felfedezésekre volt szükségük, így előbb utóbb elindultak a közeli bolygók, majd a szomszédos naprendszerek s végül a távoli galaxisok felé. Lehetetlen, hogy e kifinomult gondolkodású, érzékeny és kivételesen tehetséges utazókat ne fogta volna meg a mi Földünk szépsége. „És – tette fel Fermi végre a kérdést -, ha mindez valóban így történt, mostanra már biztosan ide kellett érniük. Akkor meg hol vannak?” – Szilárd Leó Fermire emelte tekintetét és így válaszolt: - „Barátom, itt vannak közöttünk – csak magyaroknak hívatják magukat.”

A hirtelen ránktörő disszonáns zajok károsítják az egésszégünket. A zaj mint stresszor megtámadják a szervezetünket és legyengítik az immunrendszerünket. A zaj észrevétlenül lopózik be a mindennapjainkba, kezdetben észre sem vesszük, hogy mennyire zaklatottak vagyunk, rosszabbul alszunk éjszaka vagy csak ingerlékenyen viselkedünk a barátainkkal és a családtagjainkkal.
 

Saját tapasztalatom az, hogy ha nem lehet megszüntetni azonnal a zavaró zajforrást, akkor célszerű kúra szerűen elkezdeni (hab) füldugót használni. Vannak komolyabb munkavédelmi fülvédők is, de azokban nehéz lenne aludni. A gyógyszertárakban kapható egyszerű 3M-es eldobható füldugó tökéletesen megfelel erre a célra.  Az a fontos, hogy ameddig megnyugszunk és kisimulnak az idegeink tartósan legyen bedugva a fülünk. Egy pár füldugó 80 Ft körül van. Szerezzünk be egy hónapra való adagot (30 párat) és kezdjük el a "csend kúrát". A füldugó keresztülengedi a beszédhangokat, de letompítja a közlekedés zaját és az egyéb éles zajokat így mélyen tudunk aludni és képesek leszünk újra kipihenni magunkat éjszaka. A zajtompító kúra ideje alatt nappal is hordjuk a füldugót, amikor az nem zavar sem minket sem másokat a közösségi életünkben.

Kiegészítésképpen ihatunk gyógyteákat, vehetünk gyógynövényes levendulás vagy rozmaringos forró fürdőt és aludhatunk gyógyfüvekkel töltött párnán. Ez a kúra annyira elegendő, hogy zaklatottságunk elviselhető mértékre csökkenjen és újra nyugodtan tudjunk gondolkozni, hogyan lehetne rávenni a zajforrást arra, hogy megszűnjön.
Kapcsolódó téma: >>> Tizennégy tipp egy problémamegoldó panaszlevél megírásához

Alvást és nyugalmat segítő gyógytea

és gyógyfüves párna tippek

Barbara és Peter Theiss féle nyugtató tea 
(forrás: Erdők, mezők, patikája (1989))
40 g macskagyökér,
30 g komlóvirág ("komlótoboz"),
15 g mentalevél,
15 g hibiszkuszvirág
Legjobb, ha a növényeket egy éjszakán át langymeleg vízben ázni hagyjuk. Reggel iható hőmérsékletű állapotba hozzuk, végül pedig leszűrjük. Hatása kitűnő, különösen idősebbek esetében, akiknek idegi eredetű szívbántalmaik orvoslására myugtatóra van szükségük.
(1,5 dl tea elkészítéséhez, 3 teáskanál gyógyfű keverék szükséges, a füvek áztatásához a Theiss házaspár nem ajánlja a teatojást, mert a fű duzzadás közben összetömörödik és így nem tudnak kiázni belőle a hatóanyagok. Inkább áztassuk szabadon a füveket és utólag szűrjük le.)

 

 

Barbara és Peter Theiss féle altató tea
(forrás: Erdők, mezők, patikája (1989))

20 g orbáncfű
20 g citromfűlevél,
10 g málnalevél,
10 g galagonya (levele és virága),
10 g mentalevél,
5 g macskagyökér,
5 g golgotavirág,
5 g komlóvirág ("komlótoboz"),
5 g levendulavirág.

A füveket forrázzuk le és hagyjuk 10 pecig állni. Szűrjük le a teát és elalvás előtt lassan kortyolgatva igyuk meg.
(1,5 dl tea elkészítéséhez, 3 teáskanál gyógyfű keverék szükséges, a füvek áztatásához a Theiss házaspár nem ajánlja a teatojást, mert a fű duzzadás közben összetömörödik és így nem tudnak kiázni belőle a hatóanyagok. Inkább áztassuk szabadon a füveket és utólag szűrjük le.)

 

Gyógyfüves "álompárna"
(forrás: Erdők, mezők, patikája (1989))
20 g somkóró,
20 g citromfűlevél,
15 g narancsvirág,
15 g kamillavirág,
15 g levendulavirág,
15 g rózsaszirom
"A gyógynövények alkalmazásának régi hagyománya az "álompárna". Noha a tudomány sokáig nem vette komolyan, ma az újra felfedezett aromaterápiával kapcsolatban ismét ráirányul a figyelem. Amennyiben ugyanis igaz az, hogy a citromfűlevél, a komló ("komlótoboz") és a levendulavirág mindenekelőtt az illóolajuk révén fejti ki nyugtató hatását, akkor egyenesen ideális, ha ezeket a hatóanyagokat belégzés útján fogadjuk magunkba. A valóban hatásos gyógyfüves párnát tehát citromfűlevéllel, komló- és levendulavirággal és orbáncfűvel kell megtölteni. Ezután azt a fejpárna alá vagy a fejpárnára vagy a fej közelébe helyezzük az ágyban."
részlet Barbara és Peter Theiss könyvéből
 

A videón az látható és hallható, amint 2007. november 17-én szombaton, a LIDL-t építő munkás kora reggel kitöri a vitrinüveget a vaspálcájával. Ébresztő hétalvók! Ha valaki nem ébredt fel a szelektív elszállításra, akkor most biztosan megtette.

Egy másik, hasonló tanulmányban, amelyet dr. Wolfgang Baisch és munkatársai végeztek, a forgalmas és zajos utak mentén élőket mérték fel ugyancsak a szívinfarktus előfordulásának szempontjából. Megállapították, hogy a legalább 10 éven át tartó zajártalom 80 százalékkal emelte a szívinfarktus kockázatát.

A zaj arra figyelmezteti szervezetünket, hogy sztresszhelyzetben vagyunk. Az ember, miként a legtöbb állat is, képes arra, hogy életveszélyben megvédje magát. Ezért az ember szervezete a zajra, mint „figyelmeztetésre” reagál. A test összerezzen, a pulzus szaporább lesz, a vérnyomás megemelkedik, az inak megfeszülnek, a láb ugrásra készen várja az agy parancsát. Ezek a reakciók azt jelzik, hogy tudatában vagyunk fenyegetettségünknek és készen állunk az önvédelemre. Állandó harci készültség és a fenyegetettség érzetének fenntartása. Ez egyike a jól bevált, ősi kínai kínzómódszereknek.



Dr. Donáth Tibor, a Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet professzora az Orvosi Hetilap 147. évfolyam, 16. számában publikált, „A környezeti zajok, hangok hatása a központi idegrendszerre és azon keresztül az életminőségre” című cikkében (amelyet ide kattintva ön is teljes terjedelmében olvashat), azt írja:

„A zaj, mint stresszor feltétlenül figyelembe veendő rizikófaktor, mely az ember egészségét egy életen át fenyegeti. Különösen érzékenyek a zajra a terhes asszonyok, az újszülöttek, a gyermekek. A zaj nemcsak a hallószervet érinti, hanem stressz kiváltó hatásával olyan extraauricularis rendszereket károsít, mint a neuroendokrin, a cardiovascularis rendszer. Így joggal mondható, hogy ezeken keresztül általános egészségkárosító.(a teljes cikkben megadott szakirodalom jegyzékben a 3. és 5. forrásra hivatkozva)”

Donáth professzor írásából tudjuk meg azt is, hogy „ A lokális zajforrások, otthoni üzemekből, lakásokból kiáramló zajok ellen az első hivatalos fellépés Írországban történt 1992-ben, amikor is a Környezetvédelmi Hivatal (Enviromental Protection Agency) rendelettervezetet készített elő, megfelelő büntetőszankciókkal (1700 euró vagy 12 hónapi elzárás), és ez a zajártalom elleni törvény a környezetvédelmi miniszter előterjesztésére 1994-ben nyert elfogadást (a teljes cikk irodalomjegyzékének 6. pontjában megjelölt forrás szerint).

Az elkövetkező években a különböző országokban a zaj ellen nemzetközi standardok születtek, de 2003 szeptembere óta az európai standard lépett hatályba az EU országaiban, mely előbbieknél szigorúbb előírásokat tartalmaz, Pl. megadja a zajkiáramlás minimális és maximális időtartamát is.

Összefoglalóan meg kell állapítani, hogy a zaj, mely nem más, mint nem kívánt, nem kontrollálható, kiszámíthatatlan, előre nem várt hang, hasonlóan a lég-, a víz-, az egyéb környezetszennyezéshez, a testi és lelki egészségkárosodásnak jelentős kockázatát jelenti. A növekvő zajszint csökkentésére való törekvés – első helyen a városokban -, a mindenkori kormányzat, de minden állampolgár elsőrendű kötelessége.” – írja Dr. Donáth Tibor. 

Amennyiben kíváncsi Donáth professzor teljes cikkére, >>> kattintson ide legyen szíves.
Amennyiben Dr. Illényi András Phd. előadásán elhangzottakra kíváncsi >>>kérem kattintson ide.

Nem rossz, egy százast kaptunk a bádogember kilójáért.

Edward O. Wilson biológus mondta, hogy ha kihalnának a rovarok, ötven éven belül minden más élet is kipusztulna a Földön. Azonban ha az emberiséget vinné el valami vész, a Föld ugyanennyi idő alatt az állat és növényvilág erőtől duzzadó, tiszta vizű, tökéletes szépségű otthonává változna. Mielőtt bárki bólogatni merészelne erre a gondolatra - igen igen, az emberiség minden jónak az elrontója -, szeretném figyelmeztetni, hogy a Földnek semmi értelme nem lenne, ha mi eltűnnénk a felszínéről.

Ez a bolygó az emberiség léte miatt nyerte el a „világmindenség legizgalmasabb pontja” megtisztelő címet. A környezetvédők hajlamosak erről megfeledkezni, ezért fogalmaznak pontatlanul. Beszélnek az állatvilág, a növények és a tavak védelméről de nem említik meg, hogy azért kell óvnunk a ritka állatfajokat, hogy a táplálkozási lánc ne szakadhasson meg, és legyen miből élelmiszert készítenünk. Azért kell meghagyni az esőerdőket, hogy azok oxigént tudjanak termelni és az emberiségnek legyen mit belélegeznie. És azért kell vigyáznunk ivóvízkészletünkre, hogy ne maradjunk szomjan.

A (térképen zölddel jelölt) esőerdők jelenleg évente 1,8 gigatonna széndioxidot nyelnek el. Ez körülbelül 27-30 százaléka a nem megújuló energiaforrások elégetéséből légkörbe kerülő széndioxid-mennyiségnek.

Mi köze van önnek a vadon, a tenger vagy a ritka lepkefajok megmentéséhez? Sokkal több, mint gondolná.

Tisztában kell lennie azzal, hogy ez a bolygó az ön bérleménye. Egy százhúsz évre kiadott ingatlan, kilátással az Univerzumra. Minden, amit ezen az égitesten a természetben talál, a lakás tartozéka. Minden egyes szabadon létező állat, fűszál, bokor és vízcsepp iránt ön hat és félmilliárdod rész felelősséggel tartozik, amíg csak a bérleményt lakja.

Tudta, hogy egyetlen élő fa egy év leforgása alatt
 28 kilogramm szennyeződést szűr ki a levegőből?

Ha egyedül vette volna ki a Földet, nem kellene aggódnia a levegő tisztasága, az esőerdők megléte és az ivóvíz pazarlása miatt. De így, ezzel a rengeteg társbérlővel a nyakán angyalom, ideje elgondolkodnia azon, hogy hogyan őrizheti meg otthonának kényelmét. Ha ugyanis néhányan az itt lakók közül elhasználják a vizet, ön szomjan hal, ha mások kiirtják az erdőket, akkor megfullad, ha megint mások könnyelműen elherdálják az energiaforrásokat, akkor megfagy. Amikor az ön társbérleti jogairól van szó, nem legyinthet és nem hivatkozat a farkastörvényekre, amelyek állítólagosan a bolygót uralják. Mert egészsége könnyen rámehet ezekre a lomha emberi agyból kipattant, képzeletbeli szabályokra.

Emeljen szót, ha megsértik jogait! Nem várhatja, hogy valaki más cselekedjen ön helyett. És nem moshatja kezeit a többi ember tettei láttán sem. Ha tudja, hogy környezetében életére és a többi ember egészségére is káros események zajlanak, nem tűrheti szótlanul az önre záporozó csapásokat. Ön akkor nem az események áldozata, hanem az események néma szemlélője. S mint ilyen, szótlanságával az események jóváhagyója is. Társbérleti jogai vannak itt. Legyen szíves éljen velük. Emiatt vegzálom. Nehéz teher, de kérem, kezdje el szokni azt a gondolatot, hogy nemcsak ahhoz van joga, hogy szabadon éljen, de lehetősége van arra is, hogy más földlakókat megfékezzen ha azok, akár akaratlanul is, az életére törnek. Ugyanez jogukban áll a többieknek is önnel szemben. Ha valami olyasmit tesz, amivel mások hétköznapjait veszélyezteti, a lovagi hadviselés szabályait betartva, másoknak jogukban áll önt térdre kényszeríteni. Megváltozott a világ. Most kezébe veheti a sorsát és olyanná alakíthatja környezetét, amilyenné csak akarja.

Rendben van (nagyokos), de hogyan fogjak hozzá környezetem átalakításához – tehetné fel a kérdést, joggal.

„Kezdd a kezdetén – mondta ünnepélyesen a Király – aztán folytasd, amíg a végére nem érsz, majd hagyd abba.”
(Lewis Carroll)

A környezettudatos élet fárasztó. Ha ezt az életformát választja, szakadatlan gondolkodásra kényszeríti önmagát. Értelmeznie kell az ön körül zajló eseményeket, fel kell fognia, hogy mit akar az önhöz beszélő többi ember, döntenie kell, majd pedig vállalnia kell döntése következményeit. Emellett érvényesítenie kell jogait úgy, hogy közben más emberek jogai ne sérüljenek.

Természetesen már az is óriási eredmény, ha ma valaki Magyarországon hajlandó tisztán, önállóan gondolkodni, képes saját szemén keresztül követni a körülötte zajló eseményeket és attól, amit ilyen formán érzékel, nem bomlik meg az agya.

De nem a soha nem szűnő gondolatok áramlásának elviselése jelenti a legnagyobb megpróbáltatást a környezettudatos életben. A gondolatok tettekre váltása a legnehezebb a világon.

A tettek nagyon vonzó elemei a hétköznapoknak. Ha valaki a napi rutin elfoglaltságain kívül tesz valami szokatlant is, izgalom, öröm, kaland, elégedettség költözik életébe. A tett kártyalapjai mindig erősebbek a szó lapjainál. Annak, aki tesz, soha nem kell bizonygatnia tettének valóságát. Az egyedüli tévhit a tettekkel kapcsolatban az, hogy azoknak meg kell rengetniük a világot. Pedig a nagy tettek nem mások, mint ezernyi apró tett összességei.

Az emberek szeretik úgy gondolni, hogy ha ma elterveznek valami nagyszabásút, azt holnap meg tudják valósítani. Az általam egyébként szinte önkívületig imádott hollywoodi filmek sugallják nekik ezt a marhaságot. Rockynak mindössze száztizenkilenc percre volt szüksége ahhoz, hogy bokszbajnok váljon belőle, Will Smithnek és Tommy Lee Jonesnak másfél óra kellett a Föld megmentésére, Bruce Willis pedig megizzadt ugyan, de egy este alatt végzett az Egyesült Államokat megbénítani igyekvő rossz emberekkel. Az ő teljesítményük lenyűgöző, de időben nem követhető példa. Akármilyen parányi változtatáson is törje a fejét, a tett végrehajtása egy film hosszánál jóval több idejét emészti majd fel. Számoljon ezzel kérem, és ne adja fel akkor sem, ha véletlenül kicsúszna az önmaga szabta szűkös határidőből.

A változtatások megvalósítása nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha tegnap még mindenhová autóval járt, mára nem kell kocsik elé fekvő, ádáz útelzáró aktivistává válnia. De azt megteheti, hogy ma gyalog megy át a szomszéd utcában lévő fűszereshez. Ha tegnap még gyorséttermekben ebédelt, mától nem kezdhet búzatermesztésbe az erkélyen, holnaptól pedig nem süthet saját gyúrású kenyeret saját gabonájából hajnalonként. De azt megteheti, hogy mielőtt kosarába tenné az élelmiszereket, gyorsan végigjáratja tekintetét a dobozon feltüntetett összetevőkön, és ha gyanúsat lát a listán, visszateszi az árut a polcra.

Tudnia kell, hogy a jótékony változást hozó tettek ellen az emberi megérzés mindig tiltakozik. Hiába tudja az agy, hogy a körülmények javítása érdekében mit kellene tennie a kéznek és hová kellene lépnie a lábnak, az első néhány idegen mozdulat után a megszokás megpróbálja visszavenni a hatalmat a tudat fölött, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a végtagok fölhagyjanak a próbálkozással. Ekkor a belendült kezet és lábat mozgató tudatnak felül kell kerekednie az ösztön tiltakozásán.

Az ösztönök és az ész nem szűnő hadakozását, pontosabban az értelem megszokáson aratott diadalát hívjuk környezettudatos magatartásnak. Ha nem hiszi, járjon utána.

Körülbelül 1300 km-t utazott. 1500 km utat tett meg, míg ideért. 1130 km-t töltött úton.

Olasz száraztészta, francia sajt, svájci csoki. Ezekhez a termékekhez a magyarországi fogyasztókat is kellemes emlékek fűzik. Amikor rájuk gondolunk, általában ízük és az ezzel nekünk szerzett öröm jelenik meg előttünk. Mit árthat az itáliai tagliatelle a bolygónak? Itáliában semmit, de mialatt eljön Magyarországra, kamionokban pöfög végig Európán, óriási mennyiségű égésterméket juttatva ezzel a levegőbe.
 
A levegőszennyezés 34 százalékát nehézgépjárművek okozzák.

Fagyasztott pizza, mirelit készételek, elősütött hasábburgonya. Kétségtelenül megkönnyítik az emberek mindennapjait. Csak kivesszük a dobozból és újramelegítjük őket. Azonban környezetvédelmi szempontból velük kapcsolatban az az igazság, hogy csak óriási energiapazarlás árán kerülhetnek a végfelhasználó gyomrába.

Ezeket az élelmiszereket az előállító üzemekben főzik vagy sütik meg először. Ehhez a művelethez természetesen energia szükséges. Amikor az ételek készen vannak, lehűtik és lefagyasztják őket, amihez szintén energiát használnak fel. Szállításukat speciális hűtőkamionokkal végzik, amelyek sokkal több üzemanyagot emésztenek fel, mint hűtés nélküli társaik. Ezek után az áru a boltok fagyasztópultjaiba kerül, ahol szintén energia szükséges annak fagyott állapotban tartásához.

Vásárlás után mi, saját fagyasztószekrényünkben tároljuk ezeket az élelmiszereket s így a mi háztartásunk energiája fogy. Amikor mirelit vacsorára támad kedvünk, az újramelegítéshez ismét elhasználjuk azt az energiát, amelyet főzésnél mások az üzemben egyszer már erre az élelmiszerre fordítottak.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ön élete az ön mindennapi tevékenysége nagyon kicsiny mértékben szennyezi környezetét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennek tudatában nyugodtan kezdhet szemetelni vagy dohányozni, mert - mint egy régi viccben Móricka is rámutatott – nekünk már csak ez hiányozna.

Azt akarom tudatni önnel, hogy a Föld légkörét nem ön, hanem a szállítmányozás, a vegyi üzemek valamint termékeiket energiapazarlón előállító és újrahasznosíthatatlan anyagokba csomagoló nagyvállalatok szennyezik igazán. A rossz hír, hogy ők mindaddig képesek maradnak a bolygó lerombolására, amíg ön, tudatos választásaival meg nem zabolázza őket.

Érdekes tények a tüdőről

- A jobb tüdő kicsit nagyobb, mint a bal.

- Az orrban lévő szőrszálak szűrik, tisztítják és melegítik a belélegzett levegőt.

- Egy tüsszentés során az orrból kiáramló levegő sebességének világrekordja 160 km/óra.

- A tüdő hólyagocskáinak összeadódó felülete hozzávetőleg 140 m2.

- Ha egymás után felfűznénk a tüdő felületén található kapilláris ereket, azok egy 1545 kilométeres láncot alkotnának.

- Egy ember egy perc alatt 12-15-ször vesz levegőt. Ez azt jelenti, hogy naponta körülbelül 12-20 m3 levegő fordul meg tüdejében.

Az emberi egészséget veszélyeztető vegyi anyagok általában gáz, gőz, aeroszol és por formájában kerülnek a szervezetbe. Tüdőn keresztül ezen anyagok felszívódása rendkívül gyors, a nagy felület valamint a hólyagocskákat körülvevő gazdag kapilláris és nyirok hálózat miatt.

„A szabad akarat és az egyéni felelősség létezésében az a legidegesítőbb, hogy csak nagy nehezen tudom felkutatni az egyént, akit az engem körülvevő problémák kialakulásáért okolhatok. Amikor meg végre előkerül, ábrázata éppen olyan, mint azé ott a fényképen a jogosítványomban..” (P. J. O’Rourke)

 
Néhány hete olvastam egy e-bookot a környezetvédelemről. Ez volt a címe: „Az ökológia otthon kezdődik.” Archie Duncanson írta, aki Los Angeles vonzáskörzetében lakik, a városba jár dolgozni és egy napon elhatározta, hogy tesz valamit a környezetszennyezés ellen. Archie nagyon okosan, a lépésről-lépésre való taktikát követve kívánta átalakítani életét, mindig csak egyetlen változtatást tűzött ki célul és nem is kezdett más feladat megvalósításába egészen addig, amíg az előzőt eredményesen meg nem oldotta.

Archie Duncanson négy év leforgása alatt egy teljesen átlagos, autózó, hamburgeren és gyorsfagyasztott pizzán élő, tévéző, újságolvasó, mobilozó amerikai állampolgárból környezetvédelem-megszállottá változott.

A mai napig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, amelyek elérésével tovább csökkentheti a Föld energiatartalékainak pazarlását. Ennek okán dezodor helyett szódabikarbónát szór a bőrére, citromos ecetes vízzel megmosott haját sörrel formázza és vizeletet masszíroz a fejbőrébe, korpásodás ellen.

Ennek az emberiségnek vissza kellene menni a középkorba, gondolja Archie. Ennek az Archie-nak el kellene menni a fenébe, gondolja az emberiség.

A szívem azt súgja, hogy a vitában Duncansonnak van igaza. Valószínűleg nekünk, többieknek is az ő radikális intézkedéseit kellene bevezetnünk, és akkor elindulna a világ a gyógyulás útján. De Archie gondolkodása pillanatnyilag megelőzi korát és mint a történelem minden úttörőjét, kortársai őt is komplett őrültnek tartják.

Archie Duncanson nem sokat törődik azzal, hogy hogyan vélekedik a közvélemény róla és elméletéről.

Kopernikusz
– s később Galilei –
szerint a Föld forog
a Nap körül
és nem fordítva.

Nem fenyegeti máglyahalál, így nyugodtan gondolkodhat másként, mint a többiek. Duncanson tervszerűen dolgozik. Információt gyűjt környezetéről, méri, hogy mennyi vizet használ a tisztálkodáshoz, tudatosan szorítja lejjebb és lejjebb a háztartásában keletkező kommunális szemét mennyiségét, számolja, hogy hány kilométert tesz meg autóval, ehhez hány deciliter benzint kell tankolnia és kikalkulálja, hogy milyen mértékben szennyezi az így keletkezett égéstermék a levegőt.

Duncanson tudja, hogy mit csinál. Tisztában van azzal, hogy saját szokásainak megváltoztatása milyen hatással lesz környezetére. Ez az ember, miután megismerte lehetőségeit, szabad akaratából úgy döntött, hogy mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, a megújulni nem képes energiaforrá-sok megóvásáért és a klímaváltozás megelőzéséért.

De Archie négy éve kezdett hozzá a világ megmentéséhez, komótosan újabb és újabb környezetvédelmi szabályokat épített be életébe, így természetes, hogy nekünk, akik jóformán még bele sem fogtunk saját környezettudatos életünk kialakításába, rémísztőnek tűnik, amit művel.

Az eszemet életemben először 18 évesen, egy vita hevében kellett használnom. Mire megfogalmaztam egy mondatot, könnybe lábadt a szemem. A fiú, akivel beszélgettem azt hitte, hogy azért, mert nem tűröm az ellenvéleményt. Pedig csak az elmémmel folytattam küzdelmet, hogy felejtené el, amit másoktól tanult, s hagyná mondanom, amit valóban én gondolok.




 

„Ha el akarsz érni valamit, szükséged lesz az eszedre. Tudnod kell, hogy mit csinálsz. Ez valódi hatalom.” Ayn Rand

A környezettudatos élethez vezető első lépés nem az, hogy az utcákra kidobált konténerek néma felszólítására holnaptól szelektíven válogatjuk a háztartási szemetet. Nem is az, hogy a soroksári Auchan parkolójában egy kempingbringás aktivista ordibálására ott helyben abbahagyjuk az autózást.

Próbált valaha egy hosszú évek alatt rögzült rossz szokásán változtatni? Tételezzük fel, hogy káromkodott vagy folyton dobolt a lábával vagy ropogtatta az ujjait vagy csikorgatta a fogát vagy nyerítve nevetett vagy szürcsölte a levest. Aztán önre szóltak vagy egyszerűen csak horkantáson kapta magát és elhatározta, hogy nem engedi ki többé ezt a hangot a torkán. Másnapra elmúlt? Mintha soha nem is röfögött volna kacagás közben? Ennyi az egész? Elhatározzuk és a rossz szokás volt, nincs, hova lett? Vagy ezen egyetlen nemkívánatos hang leküzdéséhez hónapokon keresztül, újra és újra tetten kellett érnie önmagát, később pedig ki kellett lesnie a pillanatot, amely megelőzi a horkanást, hogy ott minden erejével megakadályozza annak kibuggyanását?

A változás nem áll be varázsütésre. Tovább megyek: elhatározásra sem. E körülményt súlyosbítja, hogy a környezettudatos élet bevezetéséhez nem ujjropogtatásról, grimaszolásról vagy egy illetlen szókapcsolat kimondásáról kell leszoktatni az emberiséget. Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt rászabadult a bolygóra a robbanómotor, az elektromos áram, a vegyipar és az élelmiszeripar. Akkoriban senki sem sejtette, hogy nemcsak az ópium okoz függőséget, hanem az elektronika, a televízió, a mobiltelefon, az autózás, a kozmetikumok, a mosópor, a fagylalt és a mirelitderelye is. A fogyasztók többet vásárolnak tényleges szükségleteiknél szinte mindenből. Hányszor többet? Ha szabad tippelnem; negyvenszer. De ebben a témában nincsenek könnyen kutatható adatok. Érthetően a túlfogyasztásban érdekelt vállalatok ellentartanak azoknak, akik megpróbálják felmérni és számokban kifejezni, hogy mennyivel kellene kevesebb motoros nyalókát, kanál végű szívószálat, gyógyszert, kemikáliát és újrahasznosíthatatlan műanyagba csomagolt élelmiszert a piacra dobni.

A környezettudatos élet kialakítása felé vezető út véleményem szerint azzal kezdődik, hogy az ember megismerkedik önmagával. Belenéz a tükörbe, belenéz a hűtőszekrénybe, megvizsgálja az ott lévő élelmiszereket, közelebbről szemügyre veszi takarítási, tisztálkodási szokásait, beazonosítja a kozmetikai és háztartási vegyszereket, amelyeket használ és megszámolja a pénzt, amelyet a múlt hónapban benzinre költött.

Nem akarnám túlértékelni e lépés jelentőségét, itt mindösszesen arról van szó, hogy az ember a környezettudatos élet felé vezető út első szakaszában a saját portája előtt kezd sepregetni. Ebből az az óriási haszna származik, hogy végre alaposan megismerkedik saját portájának elejével.

„Tudom, hogy most fölöslegesen folyatom a vizet. Tudom, hogy átmehetnék Feriékhez gyalog is, de inkább kocsiba ülök. Tudom, hogy van otthon negyven pár, de ezt akkor is megveszem. Tudom, hogy a héten ez a negyedik piros körömlakk, de egyszer élünk. Tudom, hogy csak kettőre lenne szükségem, de ha hármat veszek olcsóbb.”

A környezettudatos élet felé vezető út első lépése az, ha világosan látjuk, hogy most mit cselekszünk. Azt állítom, hogy ha ezzel megvan és ha nincs kedve, ebben az évben nem kell egyetlen további lépést sem tennie a környezettudatosság felé. Sőt azt is állítom, hogy ha hajlandó alaposan szemügyre venni önmagát, cselekedeteit és környezetét, akkor ha nem akarja, soha életében nem kell elhagynia egyetlen rossz szokását sem. Azt kérdezi, hogy akkor mi értelme van szembe néznie a tényekkel, miért kell elemeznie napi cselekedeteit és összefüggéseiben látni a környezetében zajló eseményeket? Az ok a lelkiismeret, hogy a nyavalya törné ki.

„A kételkedés első lépése saját összes véleményünk megdöntése. Mivel az eddigi ismeretekről nem tudni elég bizonyosan, hogy helyesek-e, ezért az összes eddigi ismeretet el kell vetni és az új, biztos alap megtalálása után újjá kell építeni a tudást.” Ezek Descartes („Gondolkodom, tehát vagyok.”) 1629-ben papírra vetett mondatai.

Az ember alapvetően jó. Cselekedeteit a jó szándék vezérli. De a jó szándék a Földről, az emberekről és saját életünkről szerzett ismeret nélkül olyan veszélyes fegyver, amivel romba lehet dönteni a világot. Minél több információ áll rendelkezésünkre környezetünkről, történelmünkről, saját szervezetünkről, fizikai, biológiai, pszichikai felépítésünkről, annál biztosabb, hogy ez a hárpia, a lelkiismeret, egyszer csak megszólít bennünket.

„- Elment az eszed, azt sem tudod, miből van és megennéd? Most megállsz és átengeded a gyalogost! Zárd el a csapot, de azonnal!”

Az ember lelkiismerete mindig az ember egyéniségéhez illő hangot üt meg, ezért ne féljen, önnek nem egy ilyen szipirtyó osztja majd a tanácsokat. Legalább is remélem.

A környezettudatos élet első lépéseként az ember ráeszmél a világra. Először kétségbe esik attól, hogy minden éppen másként van, mint azt ő eredetileg hitte. De aztán gyorsan feltalálja magát ebben az új, valós környezetben és biztos kézzel kezd válogatni új lehetőségei közül. Később, gyakorló környezettudatos életet élőként az ember felelőssé válik azért, ami vele történik. Ezért lehet, hogy aki környezettudatosan él, hajlamos azt hinni, hogy bármit képes véghezvinni a Földön. Hogy ő mindenható. Köztünk szólva, nem is jár olyan messze a valóságtól.

(A Problémamegoldás környezettudatos fenegyerekeknek című könyv első fejezete -A könyvet Keresztesi Judit írta.)

Mi nem cukorkákat, hanem meglepetés képeket rejtünk a megszámozott ablakok mögé. Minden nap leleplezünk egy képet. A képeket a lépcsőház lakóival, a szomszédainkkal együtt készítjük színes celofánból, amely nappal ólomüvegként viselkedik, este pedig a lépcsőházban felkapcsolt villany eleveneti meg a képek színeit.

 

Ahhoz hogy vigyünk egy kis fényt a karácsonyi ünnepekbe vásárolhatunk mécsestartókat vagy kész lámpásokat. De elkészíthetjük saját kezűleg is a gyertyával működő világítótesteket.

A lámpás hozzávalói:

- egy befőttes üveg,
- színes celofán, (beszerzési forrás)
- átlátszó celofán,
- olló,
- alkoholos filc,
- cellux,
- 2 dkg-os háztartási gyertya,
- homok,
- pausz papír (90 g/m2 papírsúlyú),
- fehér A/4-es lap a minta kirajzoláshoz.



 

Mérje meg a befőttes üveg kerületét majd adjon hozzá egy centimétert és jegyezze le egy lapra a méretet, ezután mérje meg az üveg magasságát is. Vágjon ki a lemért méretek szerint egy téglalapot az átlátszó celofánból és utána a színes celofánból is.
Tegye félre a celofánokat és kezdjük el tervezni a lámpás mintáját. Feltöltöttem néhány mintát segítségképpen, de engedjük nyugodtan szabadon a fantáziánkat és tervezzünk saját kontúros mintákat is. 


 

Tegye a fehér papírra az átlátszó celofánt és rajzolja át a kontúrt egy alkoholos filccel. Ezután tegye a színes celofánt az átlátszóra és rajzolja át a színesre is a kontúrt. A fenti rajzokon a vastag kontúrokat fogjuk kivágni a színes celofánból, majd ráillesztjük az átlátszóra és rácelluxozzuk. Az átlátszó rétegre az anyag tartása miatt van szükség.

Amikor készen vagyunk. ragasszuk az üveg köré a mintát. Töltsünk a befőttes üveg aljára homokot és állítsunk bele háztartási gyertyát.


Az üveg köré pauszból hajtogassunk búrát, amire kivetítődik a színes minta. 

Kitehetjük a szabadba is a lámpást, a gyertyát megvédi a széltől az üvegünk.

Kellemes szórakozást kívánok az elkészítéshez!

Üdvözlettel: Keresztesi Barbara