A videón az látható és hallható, amint 2007. november 17-én szombaton, a LIDL-t építő munkás kora reggel kitöri a vitrinüveget a vaspálcájával. Ébresztő hétalvók! Ha valaki nem ébredt fel a szelektív elszállításra, akkor most biztosan megtette.

Egy másik, hasonló tanulmányban, amelyet dr. Wolfgang Baisch és munkatársai végeztek, a forgalmas és zajos utak mentén élőket mérték fel ugyancsak a szívinfarktus előfordulásának szempontjából. Megállapították, hogy a legalább 10 éven át tartó zajártalom 80 százalékkal emelte a szívinfarktus kockázatát.

A zaj arra figyelmezteti szervezetünket, hogy sztresszhelyzetben vagyunk. Az ember, miként a legtöbb állat is, képes arra, hogy életveszélyben megvédje magát. Ezért az ember szervezete a zajra, mint „figyelmeztetésre” reagál. A test összerezzen, a pulzus szaporább lesz, a vérnyomás megemelkedik, az inak megfeszülnek, a láb ugrásra készen várja az agy parancsát. Ezek a reakciók azt jelzik, hogy tudatában vagyunk fenyegetettségünknek és készen állunk az önvédelemre. Állandó harci készültség és a fenyegetettség érzetének fenntartása. Ez egyike a jól bevált, ősi kínai kínzómódszereknek.



Dr. Donáth Tibor, a Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet professzora az Orvosi Hetilap 147. évfolyam, 16. számában publikált, „A környezeti zajok, hangok hatása a központi idegrendszerre és azon keresztül az életminőségre” című cikkében (amelyet ide kattintva ön is teljes terjedelmében olvashat), azt írja:

„A zaj, mint stresszor feltétlenül figyelembe veendő rizikófaktor, mely az ember egészségét egy életen át fenyegeti. Különösen érzékenyek a zajra a terhes asszonyok, az újszülöttek, a gyermekek. A zaj nemcsak a hallószervet érinti, hanem stressz kiváltó hatásával olyan extraauricularis rendszereket károsít, mint a neuroendokrin, a cardiovascularis rendszer. Így joggal mondható, hogy ezeken keresztül általános egészségkárosító.(a teljes cikkben megadott szakirodalom jegyzékben a 3. és 5. forrásra hivatkozva)”

Donáth professzor írásából tudjuk meg azt is, hogy „ A lokális zajforrások, otthoni üzemekből, lakásokból kiáramló zajok ellen az első hivatalos fellépés Írországban történt 1992-ben, amikor is a Környezetvédelmi Hivatal (Enviromental Protection Agency) rendelettervezetet készített elő, megfelelő büntetőszankciókkal (1700 euró vagy 12 hónapi elzárás), és ez a zajártalom elleni törvény a környezetvédelmi miniszter előterjesztésére 1994-ben nyert elfogadást (a teljes cikk irodalomjegyzékének 6. pontjában megjelölt forrás szerint).

Az elkövetkező években a különböző országokban a zaj ellen nemzetközi standardok születtek, de 2003 szeptembere óta az európai standard lépett hatályba az EU országaiban, mely előbbieknél szigorúbb előírásokat tartalmaz, Pl. megadja a zajkiáramlás minimális és maximális időtartamát is.

Összefoglalóan meg kell állapítani, hogy a zaj, mely nem más, mint nem kívánt, nem kontrollálható, kiszámíthatatlan, előre nem várt hang, hasonlóan a lég-, a víz-, az egyéb környezetszennyezéshez, a testi és lelki egészségkárosodásnak jelentős kockázatát jelenti. A növekvő zajszint csökkentésére való törekvés – első helyen a városokban -, a mindenkori kormányzat, de minden állampolgár elsőrendű kötelessége.” – írja Dr. Donáth Tibor. 

Amennyiben kíváncsi Donáth professzor teljes cikkére, >>> kattintson ide legyen szíves.
Amennyiben Dr. Illényi András Phd. előadásán elhangzottakra kíváncsi >>>kérem kattintson ide.