Nem rossz, egy százast kaptunk a bádogember kilójáért.

Edward O. Wilson biológus mondta, hogy ha kihalnának a rovarok, ötven éven belül minden más élet is kipusztulna a Földön. Azonban ha az emberiséget vinné el valami vész, a Föld ugyanennyi idő alatt az állat és növényvilág erőtől duzzadó, tiszta vizű, tökéletes szépségű otthonává változna. Mielőtt bárki bólogatni merészelne erre a gondolatra - igen igen, az emberiség minden jónak az elrontója -, szeretném figyelmeztetni, hogy a Földnek semmi értelme nem lenne, ha mi eltűnnénk a felszínéről.

Ez a bolygó az emberiség léte miatt nyerte el a „világmindenség legizgalmasabb pontja” megtisztelő címet. A környezetvédők hajlamosak erről megfeledkezni, ezért fogalmaznak pontatlanul. Beszélnek az állatvilág, a növények és a tavak védelméről de nem említik meg, hogy azért kell óvnunk a ritka állatfajokat, hogy a táplálkozási lánc ne szakadhasson meg, és legyen miből élelmiszert készítenünk. Azért kell meghagyni az esőerdőket, hogy azok oxigént tudjanak termelni és az emberiségnek legyen mit belélegeznie. És azért kell vigyáznunk ivóvízkészletünkre, hogy ne maradjunk szomjan.

A (térképen zölddel jelölt) esőerdők jelenleg évente 1,8 gigatonna széndioxidot nyelnek el. Ez körülbelül 27-30 százaléka a nem megújuló energiaforrások elégetéséből légkörbe kerülő széndioxid-mennyiségnek.

Mi köze van önnek a vadon, a tenger vagy a ritka lepkefajok megmentéséhez? Sokkal több, mint gondolná.

Tisztában kell lennie azzal, hogy ez a bolygó az ön bérleménye. Egy százhúsz évre kiadott ingatlan, kilátással az Univerzumra. Minden, amit ezen az égitesten a természetben talál, a lakás tartozéka. Minden egyes szabadon létező állat, fűszál, bokor és vízcsepp iránt ön hat és félmilliárdod rész felelősséggel tartozik, amíg csak a bérleményt lakja.

Tudta, hogy egyetlen élő fa egy év leforgása alatt
 28 kilogramm szennyeződést szűr ki a levegőből?

Ha egyedül vette volna ki a Földet, nem kellene aggódnia a levegő tisztasága, az esőerdők megléte és az ivóvíz pazarlása miatt. De így, ezzel a rengeteg társbérlővel a nyakán angyalom, ideje elgondolkodnia azon, hogy hogyan őrizheti meg otthonának kényelmét. Ha ugyanis néhányan az itt lakók közül elhasználják a vizet, ön szomjan hal, ha mások kiirtják az erdőket, akkor megfullad, ha megint mások könnyelműen elherdálják az energiaforrásokat, akkor megfagy. Amikor az ön társbérleti jogairól van szó, nem legyinthet és nem hivatkozat a farkastörvényekre, amelyek állítólagosan a bolygót uralják. Mert egészsége könnyen rámehet ezekre a lomha emberi agyból kipattant, képzeletbeli szabályokra.

Emeljen szót, ha megsértik jogait! Nem várhatja, hogy valaki más cselekedjen ön helyett. És nem moshatja kezeit a többi ember tettei láttán sem. Ha tudja, hogy környezetében életére és a többi ember egészségére is káros események zajlanak, nem tűrheti szótlanul az önre záporozó csapásokat. Ön akkor nem az események áldozata, hanem az események néma szemlélője. S mint ilyen, szótlanságával az események jóváhagyója is. Társbérleti jogai vannak itt. Legyen szíves éljen velük. Emiatt vegzálom. Nehéz teher, de kérem, kezdje el szokni azt a gondolatot, hogy nemcsak ahhoz van joga, hogy szabadon éljen, de lehetősége van arra is, hogy más földlakókat megfékezzen ha azok, akár akaratlanul is, az életére törnek. Ugyanez jogukban áll a többieknek is önnel szemben. Ha valami olyasmit tesz, amivel mások hétköznapjait veszélyezteti, a lovagi hadviselés szabályait betartva, másoknak jogukban áll önt térdre kényszeríteni. Megváltozott a világ. Most kezébe veheti a sorsát és olyanná alakíthatja környezetét, amilyenné csak akarja.

Rendben van (nagyokos), de hogyan fogjak hozzá környezetem átalakításához – tehetné fel a kérdést, joggal.

„Kezdd a kezdetén – mondta ünnepélyesen a Király – aztán folytasd, amíg a végére nem érsz, majd hagyd abba.”
(Lewis Carroll)

A környezettudatos élet fárasztó. Ha ezt az életformát választja, szakadatlan gondolkodásra kényszeríti önmagát. Értelmeznie kell az ön körül zajló eseményeket, fel kell fognia, hogy mit akar az önhöz beszélő többi ember, döntenie kell, majd pedig vállalnia kell döntése következményeit. Emellett érvényesítenie kell jogait úgy, hogy közben más emberek jogai ne sérüljenek.

Természetesen már az is óriási eredmény, ha ma valaki Magyarországon hajlandó tisztán, önállóan gondolkodni, képes saját szemén keresztül követni a körülötte zajló eseményeket és attól, amit ilyen formán érzékel, nem bomlik meg az agya.

De nem a soha nem szűnő gondolatok áramlásának elviselése jelenti a legnagyobb megpróbáltatást a környezettudatos életben. A gondolatok tettekre váltása a legnehezebb a világon.

A tettek nagyon vonzó elemei a hétköznapoknak. Ha valaki a napi rutin elfoglaltságain kívül tesz valami szokatlant is, izgalom, öröm, kaland, elégedettség költözik életébe. A tett kártyalapjai mindig erősebbek a szó lapjainál. Annak, aki tesz, soha nem kell bizonygatnia tettének valóságát. Az egyedüli tévhit a tettekkel kapcsolatban az, hogy azoknak meg kell rengetniük a világot. Pedig a nagy tettek nem mások, mint ezernyi apró tett összességei.

Az emberek szeretik úgy gondolni, hogy ha ma elterveznek valami nagyszabásút, azt holnap meg tudják valósítani. Az általam egyébként szinte önkívületig imádott hollywoodi filmek sugallják nekik ezt a marhaságot. Rockynak mindössze száztizenkilenc percre volt szüksége ahhoz, hogy bokszbajnok váljon belőle, Will Smithnek és Tommy Lee Jonesnak másfél óra kellett a Föld megmentésére, Bruce Willis pedig megizzadt ugyan, de egy este alatt végzett az Egyesült Államokat megbénítani igyekvő rossz emberekkel. Az ő teljesítményük lenyűgöző, de időben nem követhető példa. Akármilyen parányi változtatáson is törje a fejét, a tett végrehajtása egy film hosszánál jóval több idejét emészti majd fel. Számoljon ezzel kérem, és ne adja fel akkor sem, ha véletlenül kicsúszna az önmaga szabta szűkös határidőből.

A változtatások megvalósítása nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha tegnap még mindenhová autóval járt, mára nem kell kocsik elé fekvő, ádáz útelzáró aktivistává válnia. De azt megteheti, hogy ma gyalog megy át a szomszéd utcában lévő fűszereshez. Ha tegnap még gyorséttermekben ebédelt, mától nem kezdhet búzatermesztésbe az erkélyen, holnaptól pedig nem süthet saját gyúrású kenyeret saját gabonájából hajnalonként. De azt megteheti, hogy mielőtt kosarába tenné az élelmiszereket, gyorsan végigjáratja tekintetét a dobozon feltüntetett összetevőkön, és ha gyanúsat lát a listán, visszateszi az árut a polcra.

Tudnia kell, hogy a jótékony változást hozó tettek ellen az emberi megérzés mindig tiltakozik. Hiába tudja az agy, hogy a körülmények javítása érdekében mit kellene tennie a kéznek és hová kellene lépnie a lábnak, az első néhány idegen mozdulat után a megszokás megpróbálja visszavenni a hatalmat a tudat fölött, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a végtagok fölhagyjanak a próbálkozással. Ekkor a belendült kezet és lábat mozgató tudatnak felül kell kerekednie az ösztön tiltakozásán.

Az ösztönök és az ész nem szűnő hadakozását, pontosabban az értelem megszokáson aratott diadalát hívjuk környezettudatos magatartásnak. Ha nem hiszi, járjon utána.