Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 7.
Jerry Seinfeld televíziós sorozatának legutolsó részét hetvenhat millióan nézték 1998-ban. A Finálé volt minden idők harmadik legnézettebb sitcom adása, ezt követően Seinfeld visszavonult. Több pénze volt, mint Pakisztánnak, a felesége szakácskarrierjét menedzselte, és amikor megkérdezték, hogy mit csinál, szerette azt felelni, hogy semmit. Ilyenkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a semmittevés jól hangzik, de közel nem olyan egyszerű, mint amilyennek hiszik. Az embernek óvatosnak kell lennie, mert ha semmit tesz, tehet bármit. Ez oda vezet, hogy tesz valamit, ami pedig a semmit illetően eléggé elront mindent. A 2010-es év körül Seinfeld arra gondolt, hogy visszatérne, és lenne ismét a legnépszerűbb komikus az Egyesült Államokban. De a showbiznisz éveket úgy kell számolni, mint a kutyaéveket, Seinfeld emléke megkopott, az országos csatornák sem voltak már olyan készségesek, mint korábban. Erőből tárgyaltak, és Seinfeld ezt rosszul viselte. Louis CK hekkelte meg a médiahatalmat először, 2011-ben saját gyártású stand-up komédiát töltött fel a netre öt dollárért. Hangsúlyozta, hogy a letöltő azt tehet a műsorral, amit akar, tőle vetítheti nyilvánosan, kölcsönadhatja, mindegy, csak fizessen érte öt dollárt, hogy CK-nek legyen pénze később újat gyártani. CK tizenkét nap alatt egymillió dollárt keresett, egyszerűen nem is hitte el, körbemutogatta a számláját a neten, és a pénzből kétszáznyolcvanezer dollárt azonnal átutalt különböző civil alapoknak.
CK példáját követte Seinfeld, amikor 2011-ben elindította heti sorozatát az interneten: Humoristák, kocsikban, kávézni mennek. Felöltötte az első évadot, az párezres nézettségű volt, de nem bánta, majd megkezdte a második évad vetítését, és amikor múlt héten beült egy 1958-as Cadillac Eldorado Seville-be, hogy Don Ricklesszel megigyon egy kávét, már százharmincezer like-nál tartott az oldala. És mivel Seinfeld szereti megünnpelni a győzelmeket, az adás után ki is ragasztott egy cetlit az iroda ajtajára, amire filctollal ráírta: bébi, visszatértem!
Ma Barbi valamilyen belső indíttatásból felírta a konyhaablakra, hogy I’m back, baby ezenfelül megrajzolta a genezist, vagyis azt, ahogyan az óriás robotok letették velünk szemben a Száva tornyot.
Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala
Nyolcvanhetedik nap: Dinnyelimonádé
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - - 2013. június 27.
| Nyilván én izgulom túl, de nehéz naponta igazat írni, témába vágóan. Fejből nem is nagyon megy, mióta ez a munka elindult állandóan olvasok (verseket és limonádérecepteket vegyesen), és ha találok egy jó szókapcsolatot lejegyzem, hátha később felhasználhatom valahol. Középtávon a férjem is megérezte, hogy ez a mi vállalásunk megterhelő, annyira, hogy azt mondta, ha korábban tudja, soha nem enged belekezdeni. De statisztikailag az összes nyereségünk eddig annak köszönhető, hogy szinte semmilyen értelemben vett józan ítélőképességünk nincs. Valamelyik nap egy Kassák szöveget kerestem, nem is tudom, hogyan találtam ezt a másik oldalt helyette, ahol a lap tetejére egy Rowan Atkinson szkeccset ágyaztak be, vele átellenben meg ez a dinnyelimonádé recept volt olvasható. A kettő között semmilyen tartalmi kapcsolatot ne tessék keresni. |
Nyolcvannegyedik nap: Gondolatkísérlet
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 24.
Meglett Schrödinger macskája. (Ez végső soron örvendetes - gondolta a nő szórakozottan.) A macska egy dobozban élt és ugyanakkor, ugyanott, halott is volt. Valószínűleg. E törékeny kvantumállapot szondázása kapcsán írtak róla az újságban. Az volt a hír (körülbelül), hogy a macskára sikerült vetniük egy pillantást anélkül, hogy ránéztek volna. Nos, itt tartunk most.
Az újságcikkről jutott eszembe ez a poszter.
Nyolcvankettedik nap: Hőségriadó
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 22.
Rettenetesen meleg volt. Tihanyban Paul Éluard francia költő leszállt a vonatról, majd komótosan Illyés Gyula villájához baktatott. Megebédelt a háziakkal, rögtön ezután pedig Illyés feleségének, Flórának társaságában könnyű sétára indult a félszigeten. Éluard-nak sejtése sem volt arról, hogy Szabó Lőrinc korábban egy helybeli gazdától elkérte a munkaruháját, abba beöltözve és orra alá tömött bajuszt ragasztva kapálgatott a szőlőben, így várva az Éluard-ralvéletlenül arra járó Flórát. Mikor a nő megpillantotta a gazdát, odafordult Éluard-hoz: - Akarsz látni egy igazi magyar földmunkást? – kérdezte. A költő akarta látni az igazi magyar parasztot, úgyhogy közelebb mentek. Néhány mondat után a kapájára támaszkodó Szabó átváltott francia nyelvre. Éluard a meglepetéstől szinte kővé válva jegyzete meg: á la bonne heur! (ez igen!) … Élénk társalgába kezdtek, franciául. A paraszt a szürrealizmus kezdeteiről kérdezgetett, és érdeklődött Éluard ambivalens kapcsolatáról Bretonnal. Majd a kortárs francia irodalom is szóba került. A paraszt megpödörte bajszát, ami alól csak úgy röpködtek a nevek: Aragon, Gide, Tzara, Cocteau, Malraux, Sartre, Frénaud stb… Amikor a paraszt még idézett is néhány strófát Éluard korai költészetéből a Le devoir et l’inquiétude-ből, a francia könnybe lábadt szemmel bámulta, majd átölelte.
Ma nem tudtam jól működni (kiolvad az agyam ettől a melegtőőől) és a koncentrációt igénylő virágkorona helyett készítettem egy pár fürdőző citromot, ha bárki kíváncsi volna ilyesmire, a citromember hozzávalói:
Nyolcvanadik nap: Cseresznyezselé aperitif
Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 20. 
A cseresznyezselé valójában egy különleges rövidital. Az eredményért komolyan megdolgoztunk, az első receptből ízetlen gumidarabok születtek, a másodikból kemény, kellemetlen aromájú zselé, a harmadik főzet azonban szép lett és várakozáson felül finom.
Hetvenhatodik nap: Nyaraló padlizsánok
Írta: Keresztesi Barbara: Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 16.
Nagyon meleg lett. Harris Telemacher meteorológus, akit Sara McDowel szimplán időjárás-jelentőnek hívott, a Los Angeles-i County Museum of Art kiállítóterének enyhén ereszkedő padlóján görkorcsolyázott el Roberto Ubaldino bíboros portréja előtt. Ezt Telemacher performansz-művészetnek gondolta, Ariel a barátja, kidobott időnek.
Budapesten is nagyon meleg lett. A padlizsánok, Karla és Günter, nyugodtan feküdtek egymás mellett a konyhapulton. Karla hirtelen úgy érzete, hogy nem bírja tovább a hőséget, és legyőzve szemérmességét fürdőruhára vetkőzött. Ezt én ad hoc jelmeztervezésnek hívom, a barátaim (soha nem mondanák a szemembe), kidobott időnek.
Hetvenhetedik nap: Spock és Kant beszélgetnek. Azt mondja Kant…
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 17.
Nem tudom, mennyire ismert adat, de Spock kapitány a Star Trekből valójában Immanuel Kant (1724-1804) tudományos fantasztikus változata. Mielőtt a popkultúra magáévá tette, a kanti gondolat lényege az volt, hogy minden férfi (akkoriban ezt a sportot exkluzivitás jellemezte) köteles megérteni: ki ő, mit lehet tudnia, mit kell tennie és mit szabad remélnie. A helyzet ilyen mélységű feltérképezése törvényszerűen vezeti az egyént arra, hogy megoldjon minden olyan problémát, amellyel hajlandó szembenézni. (És a jelenlegiek takarásában lévő, összehasonlíthatatlanul nagyobb problémák megoldására is készsége keletkezzen, de ebbe ne menjünk most bele, mert már az előző állítás is éppen elég meredek). A Star Trek forgatókönyvírója, Roddenberry megragadta Kantot, kellemesen eltúlozta a füleit, majd kiterjesztette paradigmáját az összes létező lényre, tekintet nélkül azok faji, nemi, etnikai és csillagközi hovatartozásra. (Alexander 1991) A roddemberry-i filozófia Start Trek rajongóhoz (hozzám) közelebb álló megfogalmazásban úgy néz ki, hogy az emberiség és azon kívül is minden intelligens lélek küldetése, hogy autonómmá váljon, önállóan képes legyen helyesen dönteni, egyszerűen: merjen tudni.
Az eredeti Star Trek sorozat befejezése után negyven évvel egyébként dr. Sheldon Cooper (Big Bang Theory), a kő-papír-olló nevű kétségkívül bölcs döntéshozatali szisztémát, Az ítélőerő kritikája (Kant 1790) iránti rajongásból kő-papír-olló-gyík-Spock lehetőségekre bővítette.
Hatvankettedik nap: Marilyn, Warhol, meg én
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat -Napfény Poszt - 2013. június 2.
Az író Fran Lebowitz, aki minden kétséget kizáróan átmenet Dorothy Parker, Mark Twain és egy olyan barátod között, aki egyszerűen képtelen bekussolni, húszévesen úgy vetette fel magát az Interview magazinhoz, hogy hívatlanul odament Andy Warhol stúdiójához (a The Factory-hoz), aminek az ajtajára kiírta Warhol, hogy ebédelek, ha itt hagytad a kulcsod, kopogj, és mondd meg a neved. Lebowitz kopogott, és azt kiabálta: Andy, nyisd ki, én vagyok az, Fran.
Későre jár, és fejből kellett ide egy igaz, nem merev történetet írnom Andy Warholról. Szeretném, ha most szemet hunynánk afölött, hogy az írás alanya nem is egyértelműen Warhol. Május végén, egy aukción harmincnyolcmillió dollárt adtak a négy eredeti Marilyn nyomatért, az én falamon a reprók láthatók mától, penészedésig.
Uram, a berliniek felpumpáltak ezt-azt!
Vízfejek a tengeren – utcai installáció - Mentalgassi
Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt, Nagycsillag rovat - 2012. szeptember 27.
Fotó: Mentalgassi
Röviden én nem tudok másról írni, csak az ételről. Nem, arról sem. Egy apróhirdetést is úgy kell kirángatni a kezemből, a harmadik oldal lapaljánál. Barbi nem szereti az ilyesmit, a határidők iránti apátiát. Úgy vette észre, hogy ezt az absztrakciót nem értem, itthon az időt csak villanynak nevezzük. Keri Baba – így hív engem -, arra nem lesz elég villanyod. Megegyeztünk ezért, hogy a nagy cikkek mennek a kiadóba, a kis cikkek meg ide ezentúl. Kérdeztem, hogy lehet-e kivétel, mondta, hogy lehet, egyetlen feltétellel, hogy nem.
Fotó: Mentalgassi
Röviden én nem tudok másról írni, csak az ételről. Nem, arról sem. Egy apróhirdetést is úgy kell kirángatni a kezemből, a harmadik oldal lapaljánál. Barbi nem szereti az ilyesmit, a határidők iránti apátiát. Úgy vette észre, hogy ezt az absztrakciót nem értem, itthon az időt csak villanynak nevezzük. Keri Baba – így hív engem -, arra nem lesz elég villanyod. Megegyeztünk ezért, hogy a nagy cikkek mennek a kiadóba, a kis cikkek meg ide ezentúl. Kérdeztem, hogy lehet-e kivétel, mondta, hogy lehet, egyetlen feltétellel, hogy nem.
A mormoták mormotája Budapesten
„Kicibálják a patkányt, pofáznak hozzá, az visszapofázik…” Phil Connors
Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat - 2012. július 5.
Tagja vagyok a pennsylvaniai mormotaklub Facebook közösségének. A miért kérdésre semmilyen értelmes válasszal nem tudok szolgálni. Láttam az Idétlen időkig című filmet ezerszer, és télen megnéztem interneten a csakugyan létező eseményt, a Mormota napot, amivel az amerikaiak az európai medve-árnyék koncepciót helyettesítik be. Ott Punxsutawney Phil február másodikán mondja meg, hogy meddig tart még a tél.
<<< Mike Johnston a Mormota Klub Belső Körének tagja. Forrás Flickr. Fotó: penstatelive, CC BY-NC 2.0
A tél, ha a jelen kültéri állapotokat tekintjük, eléggé elmúlt, ne tessék megijedni, a témának egy ilyen gyenge ürügyet soha nem választanék. Az írás apropója sokkal inkább az, hogy nem olyan régen a mormotaklub meghirdetett egy játékot, ami hasonlít az Amelie csodálatos életében a kerti törpe utaztatáshoz. 
A „Punxsutawney Phil világ körüli kalandjai” címet viselő postai csomag.
Csak most Phil (a mormota) fényképét küldik el borítékban a jelentkezők címére, őt (a mormotát) kell elvinni a főváros néhány ikonikus helyszínére, és bizonyíték gyanánt lekapni fényképezőgéppel.
Reggeli: Cseresznyés clafouti [klafuti], feketekávé
Írta: Keresztesi Judit – a Napfény Poszt Zseniális falatok rovata - 2012. június 29.
Hozzávalók:
300 ml tej,
80 g + 2 evőkanál kristálycukor,
1-2 kanál porcukor szóráshoz,
3 tojás,
1 evőkanál vaníliaesszencia,
1 nagy csipet só,
70 g liszt,
3 bögre cseresznye, kimagozva,
2 evőkanál mandulapehely,
vaj, a sütőforma kikenéséhez.
Elkészítés:
A franciáknak 685 receptjük van a tojás elkészítésére
Bejegyzés arról, hogy a cseresznye clafouti jól sikerült
„Tastes so good / makes a grown man cry/ bla bla bla” (Warrant)
Írta: Keresztesi Judit – Asztalon rovat - 2012. június 28.
Grimod de la Reynière [grimó dö lá renyier], a francia, aki a gasztronómus szót feltöltötte tartalommal, - ugyanaz az ember egyébként, aki még életében megrendezte saját temetését, hogy megnézze, amúgy ki jönne el - egyszer a borivás művészetéről beszélt a walesi hercegnek.
„A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát, és azután…
Megisszuk – szólt közbe a herceg.
Nem felség, előbb beszélünk róla.”
A Székely családi gazdaság kertjében.
Szedés útján, tizennégy kiló cseresznyéhez jutottunk idén. Ennek az egészséges gyümölcsnek paradoxona, hogy belőle az ember betegre zabálja magát, dilemmája pedig, hogy ha lehoztam a fáról, a továbbiakban mit kezdjek vele?
Kora nyári menü - Előétel: Spárga rétestésztában
írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat - 2012. június 14.
Hozzávalók 4 személyre
1 csomag, három rétegű réteslap,
9 szál zsenge zöld spárga,
20 dkg túró,
10 dkg császárszalonna,
2 nagy gerezd fokhagyma,
5 dkg vaj,
5 dkg parmezán,
só.
Kora nyári menü - Főétel: Spenótos lasagne
írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat - 2012. június 14.
Hozzávalók
12 lasagnelap,
30 dkg friss vagy fagyaszott spenót,
0,5 kg tehéntúró,
2 doboz hámozott konzervparadicsom,
75 g reszelt sajt,
10 g parmezán,
Só, bors, fokhagyma, szerecsendió, oregánó, bazsalikom.
Kora nyári menü - Desszert: Tatin-torta
írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat - 2012. június 14.
Hozzávalók:
5 db nagy alma,
7 dkg vaj,
185 g finomkristálycukor,
tejszín.
Hundertwasser és az eperdzsemek
Csinos befőttesüvegek elkészítési útmutatója
Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni! rovat, 2012. június 9.
"- Akármit lehet benne tartani - mondta Mackó gyorsan.
- Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, az ám! - tette hozzá dicsekedve, de nem őszintén. - És azt akarom kérdezni...
- Esetleg írhatsz rá valami üdvözletet.
- Éppen ez az, magam is így gondoltam. Nem volnál olyan kedves felírni rá: "Sok ilyen boldog születésnapot kívánok: Micimackó"?" Milne, Micimackó
Múlt szombaton voltam a Printában. A hely Erzsébetváros szívében, amolyan interkulturális olvasztótégelyként működik, a bejárat felőli rész közösségi kávézó és kiállítótér. A pultnál egy boldogtalan jogászból lett boldog barista főzi a tényleg nagyon jó kávét. A mester hirtelen haragú, ha valaki kritizálja a feketét berág, de gyorsan lehiggad és amikor visszajön, készít az illetőnek egy vigasztaló kávét. Szinte már megéri, hogy felhúzd. Az üzlet hátsó részében egy szitaműhelyet találunk. Minden hónap első szombatján itt vezetik be az erre vállalkozókat a szitakészítésbe, mely műveletnek első hallásra a liszthez lehet kapcsolata, valójában azonban a lenyomatokhoz van köze. A szitázás konkrét szinonimája a lenyomatkészítésnek.
Eper froszti
Írta: Keresztesi Judit
Hozzávalók:
Konyhai aprítógép,
40-50 dkg fagyasztott eper,
Porcukor, vagy méz, ízlés szerint
Tejszín, tej, ízlés szerint,
Elkészítés:
Betondzsungelből az eperföldre
„A Havannáról Havannára, ugye érzed a különbséget.” Belga, Lottó
Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat
Igazán nem vagyok az a típus, akit az ihlet sűrűn megrohan. Jellemzően azonban, ha nagy ritkán rám tör a belső késztetés, nem hagyom rendben elmúlni, hanem kihozom a térbe és megnézem, tudnék-e kezdeni vele valami hasznosat.
Még az állatkerti évek előtt egyszer ahhoz lett kedvem, hogy egy táblával és/vagy feliratos pólóban – a részleteket nem dolgoztam ki aprólékosan - kiálljak Budapest egy forgalmas utcájára, és útbaigazítsak külföldieket, ha kérik. Azt, hogy hogyan lett ebből valóság, körülményes volna elmondani, de hogy lett, arról bizonyítékkal is rendelkezem. Tudok mutatni egy pólót például, s elmondhatom, hogy mint félvirtuális infópultot, személyemet számos turista vette igénybe.
E hobby valahogy minden alkalommal hozzám hasonló emberekkel hozott össze, kérdezték, hogy milyen echte ungarische programot ajánlanék nekik, én kínáltam azt, ami engem és a barátaimat általában szórakoztat. Ők belevitték a helyzetbe saját egyéniségüket, és ettől amennyire észrevettem: boldogok voltak. Ezekből az interkulturális élményekből keletkezett az a nagyvárosi yuppie mikroklíma, ami ma a mindennapi életünk alapja itthon a negyedik emeleten. Az, hogy erről írok most, és a témában néhány cikket majd a jövőben is megfogalmazok, nem belső indíttatás – már ha az oldalamba mélyedő mordály csöve nem számít annak – a lányok, itt a Napfény Posztnál nem viccelnek.
Így megpróbálok néhány programötletet adni a kikapcsolódásra nagyvárosiaknak, hátha útközben belejövök:
Hogyan nevettessünk meg egyetemi oktatókat?
Így készült az idei ELTE PPK Év tanára díj
írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni! rovat - 2012. május 15.
Azt a feladatot kaptam, hogy egy hét alatt találjak ki egy díjat, amiből tizennégy darab nem túlságosan drágán, határidőre elkészül, és érzésre a Golden Globe hatást hozza. Hosszan gondolkodtam, majd átsétáltam a nővéremhez, és megmondtam a megoldást: nem lehet megcsinálni. A hétből már csak öt nap volt ekkor, ő szokásához híven összecsücsörítette a száját és elhúzta balra, majd kissé vontatottam azt mondta: csináljunk belőle tréfát, az ilyenkor mindig segít. Mire gondolsz? – kérdeztem. Én nagy, eltúlzott méretű, színes tábornoki kitüntetésekre gondolok – felelte. Innen a feladat magától értetődött. Eszembe jutott, amikor a Loire mentén, egy lófarmon töltöttem az egyetemi gyakorlatomat, az egyik zsoké hevesen udvarolt nekem.
Én, Angerban (Franciaországban) 1996 nyarán - Fotó: Letitia LarouxEgyik hétvégén én fuvaroztam el a nálunk, panzióban tartott lovát az óceán melletti hippodromba, ahol ha jól emlékszem, ők ketten a harmadik helyen futottak be. A futam végén találkoztunk az istállónál, a zsoké átdobta nekem a kantárt, és büszkén simította végig a mellére tűzött, harmadik helyért járó szalagmedaliont. Pontosan emlékszem, hogy akkor arra gondoltam: ha sikerül élve visszajuttatnom a lovat a panzióba, akkor szerintem nekem is járna egy ilyen érdemrend.
Ez magától értetődik Watson
Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat
Írtam egy bejegyzést, ami kulturálisan érthetetlen. Szokásokkal halad szemben, vagyis a hatalommal, a szokás hatalma pedig olyasmi, amit nem ad ki a kezéből egykönnyen az ember. A cikknek a fiatalsághoz és egészséghez kapcsolódó dogmák a célpontjai, bizonylatokat tár az olvasó elé, mennyi minden másként lehetne, ha másként volna. Vón vón. Ez itt a huszonegyedik század, vetik oda nekem méltósággal, a mondat nem is folytatódik, mintha ez az öt kurta szó bőven elég magyarázattal szolgálna, már minden ki van találva, fölösleges okoskodni. Azért én szerkesztettem egy preambulumot, elővigyázatosságból, egy mozitrélert, ami arra figyelmeztet, hogy jön valami, ami új, a benne rejlő információ eltér a megszokottól, határokat feszeget. A kultúra erejét hirdeti, ugyanakkor azt hogy a tradíció nem mindig megkérdőjelezhetetlen. Egyik másik része kifejezetten olyan, mint az amalgám. Betömték a gyerek fejébe korábban, de időközben tévedésnek bizonyult, ki kell azt onnan venni.
Nem tudom, próbált-e már az olvasó elmagyarázni valamit, amiről biztosan tudta, hogy az úgy van, de senki más nem ismerte a tényeket, és nem is értett egyet, a kultúra mást sejtetett, apák bűnei fiúkban hetedíziglen, ezzel az átokkal középtávon nem sok esélye marad az embernek. Nekem van egy tehetségem, absztrakt üzeneteket változtatok érthetővé, mintegy szépen, tütübe öltöztetve adom közre az információt, olyasmit is, ami elképzelhetetlenül bonyolult. Van még egy szokásom, ez már inkább makacsság mint kötelezvény, ezen a bolygón, ahol a veszélyes, kalandos, bonyolult, interdiszciplináris élettel szemben támasztott elvárás, hogy profán legyen, csak azért sem vagyok hajlandó vágni az anyagon. Az igazság bonyolult, ez az igazság. Szeretném, ha ezzel a ténnyel megbarátkoznánk.