Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 1. 

         A retró akció első napján téli fagyival, zizivel, szív alakú nyalókával töltötték föl a közért polcait. Ezalatt itthon, az óriás, targoncázható szekrényből rózsaszín minivirágcserepek kerültek elő, egyik a másik után. A gondolatkísérlet - mely közel egyenszilárdságú Schrödinger macskájával - az volt, hogy vajon lehetséges-e ültetőkártyákat összeállítani szív alakú nyalókákból és apró virágcserepekből? Nem akarom fölöslegesen növelni a bizonytalanságot: lehetséges. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 31. 

       Volt idő, amikor napi tíz csésze teát ittam, mert nem szerettem őszintén beszélni, különösen írásban nem. A feladat mégis azt kívánta, hogy tegyek erőfeszítéseket ebben az irányban, és én igyekeztem, amennyire tőlem telt, de valahányszor közel kerültem egy bensőséges gondolat leírásához, fölálltam az asztaltól, kimentem a konyhába és benyomtam a vízmelegítőt. A szívem kiugrott a nap végére a teáktól, úgy éreztem magam, mint abban a Neil Simon darabban a színész, aki általában nem vitt mérgeket a testébe, de amikor III. Richárdot játszotta ivott, mint a kefekötő, mert nem kedvelte ezt a királyt különösebben, és ki akarta irtani magából a kurafit. Ehhez a szívecskés teafilterhez jobban illett volna egy aranyosabb történtet, és nekem eszembe is jutott egy, de az túlságosan őszinte volt. 

Készítette: Keresztesi Barbara 
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 30. 

         A Mátrix ment a tévében múlt héten, én ezalatt Herder és Kant vitáját olvastam hivatalból, és nyilván, mert a tiltott gyümölcs így kellette magát, szívesen megnéztem volna akkor, hogy most van kanál, vagy nincs kanál, vagy mi van. A Mátrixszal úgy vagyok, hogy nem mondom, hogy nem szeretem, az nem volna igaz, de valahogy úgy nem szeretem, mint a No thanx zenekart, pontosabban azt az egy számát, amivel befutott, hogy persze ismerem, meg a hosszabb autóutakon a többiekkel együtt ordítom a beszédhibás vokalista kiskolléga refrénjét kívülről, hogyaszongya: esz egy úúúúúújabb nemszedééék, de az üzenete úgyszólván túl direkt nekem. Ma lett időm és persze nem indítottam el a filmet, mert tudtam, hogy mivel Kant nincs a környéken, úgyis elszabotálnám az egészet. Helyette értelmeztem a kanál problémát az én világomra. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 29. 

         Van egy nő, annyi van, de ez most pont ez. (Szeret.) Össze kellene szednie magát, persze nagyobb feladatok után valamennyi pihenés talán még neki is járna, úgy érzi. Járni járna, az igaz. Vannak ezek a hatvan percek délutánonként, amikor önmagával van elfoglalva a nő, pihen vagy micsoda, arra gondol, amire és akire csak akar. Szerencsére a húga ma különösebb fakszni nélkül elkészítette ezt a kis szívkosarat, amelyet helyesen szív alakú kosárnak nevezett el, mert úgy, ahogy a nő eredetileg hívta, inkább egy sebészeti tételnek hangzott. A kosarat ők pillecukorral töltötték meg, ám korlátozni a kínálási jogokat nem állt szándékukban, tessék nyugodtan bármit beleképzelni szabadon.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2014. január 28. 

         Volt egy mézeskalácsváros kiállításunk bőven karácsony után, melyet - már elmondhatom - végig egy implicit kérdés hatott át: nem nyári mikulás ez véletlenül? Erre Barbara szerencsére tudta a választ, ami így szól: nem, dehogy. Úgy lett a programnak újra aktualitása, hogy egy ponton keletkezett egy léghajó a teremben, és mivel a mai napon alkotás vagy bárminemű munkának felfogható cselekvés, úgyszólván gondolatok nélkül csak bámultam a Dunát három órán keresztül, ezt a léghajót mutatom be most. A húgom alkalmasint két napot bíbelődött rajta az intarziaberakásokkal.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 27. 

         Ez a blog háromszázadik napja (többé kevésbé). Minden rendben, ettől nagyon boldog vagyok, és csak reménykedni tudok abban, hogy ez normális. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 26. 

         Megvédek valamit holnap a porcelánművészetről és a középkor kézműves hagyományait szocialisztikus eszmékkel ötvöző preraffaelita iparszemléletéről. (Micsoda?) Egy egyetemen, persze. Marha ideges vagyok, mint ilyenkor általában, és így kellene írnom valami habosat ide, de nem nagyon megy, egy pillecukrosat tudok momentán biztosítani, az megfelel esetleg?

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 25. 

         A csipeszpárok szépek, egymáshoz simulva lejtenek a holdfényben, folyton csókolóznak és nem jár más a fejükben, csak a szerelem. A csipeszpárok nyilván nem államvizsgáznak hétfőn. Van egy nő. Olvasnia kellene még ma, de nem fog, valahogy ez az érzésem támadt vele kapcsolatosan. Ehelyett lesifotókat készít titkokról, lekapja, amint Leia hercegnő Han Solot (?) öleli át először életében, és hogy Marilyn Monroe beleszeret Arthur Millerbe éppen - vagy John Fitzgerald Kennedybe, ezt ebből a távolságból nem lehet jól kivenni.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 24.

         A mai üdvözlőkártya dísze a Don Juan francia nyelvű szövegkönyvéből kivágott Eiffel-torony. Nem engedélyezték, hogy megússzam ezt a napot egy idétlen, többszörösen összetett mondattal, amelyben valamit le akartam szögezni abból a nem sokból, ami egyáltalán leszögezhető: hogy Molière az Eiffel-toronnyal a valóságban nem is találkozhatott. De mondta Barbi, hogy csak nyugodtan töröljem vissza ezt a hülyeséget, mert itt most, a Valentin napi üdvözlőkártya apropóján, a kártya belsejébe várna tőlem, (belőlem), (általam), egy őszinte sort, és nem is igen hiszi, hogy felállhatok a székről, amíg azzal meg nem vagyok. Éjfél elmúlt negyvenegy perccel, mire a lapba bekerült egy szöveg: „Sokat gondolok magára, reggel, délben, este, éjszaka és a közbeeső időben, meg közvetlenül előtte és utána, és alatta is.” Ezt a mondatot Daniel Glattauertől fújtam meg, simán. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 23. 

         Kellene egy majdnem embermagasságú, századfordulós, aranyozott képkeret, gondoltam magamban. Erről eszembe jutott, hogy amikor Paula Mcfadden beleszeretett Elliot Garfieldba, akkor kezdte csak Elliot pénzét lakberendezésre költeni, egyszersmind élénken érdeklődni az iránt, hogy Garfieldnak hány hétig kell dogoznia ahhoz még, hogy egy karosszéket meg tudjanak venni? Garfield úgy saccolta, hogy egy karfátlan akár már egy év múlva is az övék lehet. Hogy egy ilyen képkerethez, amit én elképzeltem, vajon mennyi időt kell munkában tölteni, ezen tűnődtem, és arra jutottam, hogy egy kisebbre a Hofburgból, harminc éven belül szert tehetnék, talán. Viszont találtunk két egyszerűbbet egy néninél, aki tűzifának akarta eladni őket, és meg is vettük tűzifának mind a kettőt, de végül képkeretként kezdtek működni nálunk, remélem, ebből nem lesz nagyobb baj. A mai sokszíves kopogtatót keretezi az egyik ezek közül. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2014. január 22. 

         A Tiffanynál, ahol, vagy inkább csak, ami előtt állva Párizsban reggelizni is lehet, árulnak brossokat, melyek a szecesszió jellegzetes stílusjegyeit viselik és annyiba kerülnek, mint a Budai Várnegyed. Ma érkezett hozzánk egy ezekre nagyon hasonlító vörös-fekete bross - mondom ezt megilletődve.  Barbi, aki visszatért közénk (titkon mindenki reménykedett abban, hogy ez előbb vagy utóbb, de inkább, hogy előbb megtörténik) pedig készített egy igazán gyönyörű gyertyatartót. Én a brosst a gyertyatartóval együtt lefényképeztem, hogy lehessen venni valami hasznomat.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 21. 

Körülbelül te vagy nekem minden idők legnagyobb kedvence a valaha történetében.

Ki szokták cenzúrázni innen a csúnya szavakat, ám most erre nem lesz mód, mert idézeteket fogok közölni az utcáról és idézni csak pontosan szabad. Van egy szokásom, ami kibírhatatlan, a járókelők beszélgetéseit lejegyzem, bármikor, bárhová. Elraktározok mondatokat. Ilyen például a „- Kelj föl te szemét, itt a kibontakozás!” vagy az, amelyiket ősszel a Várban gyűjtöttem, amikor két férfi baktatott mögöttem, és az egyik átéléssel, majdnem indulatosan állapította meg, hogy „Peter Zovironnak karaktert seggbelövő sztakkátói vannak.” Erre egyébként a másik csak hümmögött, hogy igaz, milyen igaz. Ma majdnem ugyanott egy mondat hagyta el valakinek az ajkait, melyről őszintén szólva, nem gondoltam, hogy beleszületik ebbe a világba valaha, és gyorsan le is jegyeztem a tenyeremre, sőt, földíszítettem, hogy meglegyen nekünk, örökre, de legalábbis, míg az internet dugója a falból ki nem húzódik. 

Szia
Judit

Fotó: Keresztesi Barbara 

Hetvenkettő nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 20. 

         A húgommal beszélgettünk erről a kopogtatóról, hogy hogyan lenne megkapó, csinos, (snájdig), én mondtam, hogy szeretném, ha egyszerű, gyöngyházfényű volna és szép, mint Elise Kreuzberger huszonhárom évesen. Ha kérhetem, legyen rajta egy V betű a bal oldalon, azon pedig fehér glitter. Barbi kérdezte, hogy kinek, minek a rövidítése ez a vé, vendetta vagy véradás, Valéria vagy micsoda? És ki az a Valéria egyáltalán? Én pedig rápillantottam, hogy azután összenevessünk ezen a viccen, és ekkor megértettem, hogy ő a kérdést komolyan gondolta. A vé az Valentin te gyagya – feleltem barátságosan. Igen? - nézett vissza érdeklődően. - És ki neked ez a Valentin, ha szabad megtudnom?

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 19. 

Polgári naplókat kerestem valahonnan az ezernyolcszázas évekből, hogy lássam, milyen lehetett, amikor annak idején írtak őszintén arról, hogy mi nem történt velük egy eseménytelen vasárnapon a hetediken, de nem találtam semmit. Nem keresek elég jól. (Hogy jön ez ide?) Az egész műveletet a romantika utáni vágyakozás mozgatta, hogy hátha lenne az enyémnél jobb története a múltban bárkinek ehhez a csészényi masnis kókuszszívhez. Nem lett, így a kompozícióról kénytelen vagyok én beszélni, a magam nyelvén: alkatrészeit a tolóajtós szekrényben találtam és az ezekből összeszerelt díszt megkedveltem olyannak, amilyen. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 18. 

         Egy könyvet tartottam a kezemben, azon próbálgattam a vörös lencsén átáramló fényt szívalakba rendezni. A szöveg nem volt témához illő és puhakötésű sem, amit pedig ez a projekt megkövetel. Ebben a lakásban vannak még könyvek, és én, mint egy imafalnál ringtam előttük, egy szerelmi történetet kerestem, egyetlen darabot, nem igaz, hogy nem találok valamit, gondoltam percekkel később kelletlenül. Ipso facto azt is kénytelen voltam nyugtázni ugyanitt, hogy ebben a könyvtárban a királydrámák a többiek viszonylatában még optimista munkáknak számítanak és - kérdeztem, de a válaszra nem tartottam azért igényt - komolyan, mi a nyavalya bajom van nekem? Végül a fényszívet egy Buzzati műbe vetítettem. Aki nem ismerné az Egy szerelem történetét, annak mondom, hogy a romantikát, mint célt vele nem értük el, de ebből a kínálatból így kerültünk legeslegközelebb a feladat megoldásához. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 17. 

         Van egy nő. (Szeret.) Mindenféle szívecskés dolgokat szerel össze. Ezt a lampiont ő találta ki. Vele egy időben vagy térben lehetett más is, aki ugyanígy, ugyanezt kigondolta, a nő ezt nem vitatta, a Bolyai-Lobacsevszkij eset után már szinte semmin sem csodálkozott. Elég az hozzá, hogy ez egy érdekes rendszer, az üvegre ragasztott celofánszíveket a gyertyafény egy pauszra vetíti ki.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 16. 

         Korábban elfelejtettem mondani, hogy azért vagyunk rám fanyalodva, mert Barbi egy közteret helyez üzembe, ennél többet nem mondhatok egyelőre. A show ezért az én alkotásaimmal megy tovább, és elhatároztam, hogy intuíciókra fogok hagyatkozni ebben az ínséges időszakban, mert kézügyességre hiába is próbálnék. Ma találtam két facsipeszt a fiókban. Ezekbe én egy-egy szívszörnyeteget láttam bele, Freud biztosan tapsikolna örömében. Amikor készen lettek, mindenféle üzeneteket adtam a szájukba, volt közöttük Jane Austentól barátságosabb és máshonnan pesszimistább is, különböző szívélményekhez igazodva.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 15. 

         Nem aludtam egy éve, nem szó szerint nyilván, de a hajnal háromtól reggel hétig tartó nem is tudom, micsodát nem akarom alvásnak hívni. Ki szeretnék venni egy estét ma tíztől, és ezért egy rövid, gyufás számot választottam ide, mert az igaz, hogy egy szalmaszálat sem tettem keresztbe ma, de legalább annyit elmondhatok, hogy három gyufaszálat viszont igen. Bemutatom a feladványt, arra az esetre, ha valaki ráér megfejteni, mert nem tud aludni hajnal háromig: tessék szíves lenni átmozgatni három gyufát valahová úgy, hogy a hal úszásiránya megváltozzon. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 14. 

Ma ilyen sírós napom volt, de kit érdekel, tényleg? Az hiszem, hogy az én blogom ez, vagy mi bajom van nekem konkrétan, hogy ilyen személyes élményeket osztok meg itt? Szóval van ez a földrengés, rövidnadrágban… Nem, nincs. De van ez a másik ügy és ezen, nem hogy elszomorodtam, hanem mit is, mit is, azt hiszem, vele szembesültem, és én már szembesültem vele egyszer, mégis, hányszor kell szembesülni valamivel, hogy némi humort találjon benne az ember, kérdezem, tisztelt hölgyeim és uraim. Elég az hozzá, hogy az én érzéseimmel nem lehet csak úgy játszadozni, volt itthon egy rúd jambon (zsambon) és egy üveg Chateau Baby (sátó bábi) és én ezekkel ezt a kérdést megoldottam átmeneti időre.

Írta és Készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 13.

         Ma egy levél megírása volt a feladat. A levél más, mint a manapság szokásos kispróza. A kispróza: rövid és vagy amit akartok. A levél: rövid és Puskin. Ez az én levelem nem elkapkodva, szép nyugodtan, nagy nehezen, fogat szíva született, nincs is teljesen készen, lakkozás előtt vélhetően kap majd még egy vaníliaszín árnyalatot. Egy stresszes írásról van szó, ha nem derült volna ki, és hozzá képi világban igazodva készült el a mai projekt, a stresszlabda, mely eleinte derűsen pihent a tenyeremben, a történet előrehaladtával azonban gyakran érezte úgy, hogy nincs benne kellő elhivatottság ehhez a pályához.