Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 8.

         Ma mindenki dolgozott, csak én nem, és a szobafogságban el akartam végezni valami más feladatot is az írásbelieken kívül, így porcelánkannákat fotóztam és homályos portrékat lőttem az előszobatükörben magamról, hogy lássam, hogyan festek smink nélkül. Miért? Reméltem, hogy ez a kérdés nem kerül elő. Fölhívtam Barbit, hogy megkérdezzem, miről szól ma a poszt és ő konkrétumokat nem tudott említeni, de mondta, hogy mindjárt itt van Valentin nap, szerinte ebben az irányban lenne érdemes erőfeszítéseket tenni. Így történt, hogy elővettem két kampónyalókát és szívecskévé fordítottam össze őket, ez kezdetnek talán megteszi.

Írta: Keresztesi Judit
Készítette: Scsibrán Renáta és Tóth Richárd
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 7. 

         Kellene valami rosszat írnom a Bálnáról, de nem tudok. Ez mindenkinek gyanús, én még egy könyvmegrendelést is királydámává alakítok, a Bálna ezzel a múlttal maga volna az Apokalipszis, ha olyan napom van. De legalább valaminek, valahol, valamiért a jelenben rosszul kellene mennie ehhez, és semmi. Egyik nap Thor, Amerika Kapitány, és még ketten az Avengersből vitatkoztak a folyosón, de abból sem lett ügy aztán. A Bálna épülete egyszerűen tökéletes, a tervezés érzékeny, bátor és okos, ez a gyengém. A látvány mögött húzódó implicit üzenetért illetve azért, ahogyan valaki a 19. századi raktárak közé befogta ezt a gyönyörű, űrkori buborékot, szerintem nyugodtan lehet lelkesedni.

Ricsi és Renáta, akik tavaly az Iparművészeti Múzeumot húzták fel mézeskalácsból és akik jó érzékkel választanak ki emblematikus épületeket, idén a Bálnát építették meg. Ricsi elmondása szerint, az üvegburát papírmaséból alakították ki, ezt alufóliával vonták be és erre a formára terítették a tésztát, hogy később a testet egyben süssék ki. A díszítést Renáta készítette. Nagyszerűen sikerült, a Mézeskalácsvárosban megnézheti bárki, tessék parancsolni.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 6. 

Ez volt az a nap, amelyen Audrey Hepburn és II. Erzsébet együtt teáztak.

Készítette: Fischer Tamás
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 5. 

         Hitegettem mindenkit, önmagamat is ideértve azzal, hogy amish életképeket formázok majd a fondantból, amelyet két ünnep között gyúrt Barbi. De amilyen kitűnően tudom húzni az időt, nem történt ilyesmi, és amish életkép abszolúte nem is lesz, az amolyan metafora inkább, melyhez egyszerű, nagyfejű és nem igazán bonyolult testű figurák tömege hangulatilag hasonló. Ezt szerettem volna előre tisztázni. A Mézeskalácsvároshoz az építők olyasmit tettek hozzá eddig, ami nélkül szerintük a város nem funkcionálna, így Barbi egy egyetemet épített, Fis egy curlingpályát, én meg még semmit, ehelyett süket vicceket sütöttem el az olvasón az elmúlt három napban. A curlingpályát lehet látni itt ma, és a többit meg nem biztos, hogy meg fogom mutatni, tessék szíves lenni elmenni a kiállításra, mindenkire ráfér egy kis séta a festői Duna-parton.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 4.

         Van ez a két pillanatfotóm, az egyiken Houdini pont kizárja magát a kocsijából, a másikon Teréz anya nyakon vág egy gyereket és tegnap, amikor körbefényképeztem innen az ágyból a szobát, találtam a polcon még egy könyvritkaságot is, gondoltam, megemlítem. 

Készítette és írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 3.

         Ma is egy tárgyat kellett létrehoznom, önállóan, s ez nem könnyű, mert én a szavak embere vagyok, nem a tetteké, hányszor kell ezt még elmondanom? Leírom, ami eddig történt, ahogyan volt, alapfokon, ahhoz legalább értek valamennyire. Reggel keresztbefektettem egy rajztáblát az ágyon, hogy imitálja nekem az íróasztalt, majd doboltam rajta az ujjaimmal, mert más nem jutott eszembe, ám így sem jutott eszembe más, úgyhogy körbefényképeztem a szobát, hátha történik ettől valami, de nem történt. Azután, mert időm volt bőven, azon kezdetem tűnődni, hogy vajon meddig kell még itt feküdnöm, bedugult orral, és ki tudna erre jobb választ adni, mint egy jövőbelátó magic 8 ball, vagy hazai változata, az a papír, tátogó  jóslómicsoda. Összehajtogattam egy ilyet, de nem volt túl segítőkész; egyszer azt mondta, hogy „számos jövőalternatíva van”, máskor, hogy „ő csak egy darab papír, nem hiszi, hogy tudna segíteni”, végül pedig mondott valami olyasmit, hogy ne aggódjak, hamarosan meglesz a szekrény. Belépős, ha jól látja a jövőt, aztán hozzátette, hogy ezt ne vegyem készpénznek, mert tényleg minden szekrény belépős, ha az ember elszántan próbálkozik.

Ilyesmikkel múlatom az időt.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 3. 

         Most, hogy néhány napra rám bízták a blogot megbetegedtem, ez nem vall valami jó modorra. Eredetileg nagy terveim voltak ezzel az alkotói szabadsággal, de az influenzától bonyolult lett minden, és azon kellett tűnődnöm ma délután például, hogy ha az összegyűrt zsebkendők nem számítanak, akkor mit tudnék mégis (bit bégis) ágynyugalomban létrehozni? Találtam végül egy üres ACC dobozt a szekrényemen, ezen alakítottam egy kicsit, később egy csomag Smarties drazsét töltöttem bele, és ebből óránként egyet alkalmaztam tévénézés közben. Hogy egyet és, hogy óránként, ezt el ne higgye kérem senki.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2014. január 1. 

        Ez a desszert Manci névre hallgatott, de vagy nem volt kedvünk így hívni többé, vagy ő ragaszkodott a névváltoztatáshoz - amit megértenék. Mindenesetre, a recept valamikor a század elején nemesi címet kapott, és az óta szereti, ha Noël szeletként említik. Én a Noëlt mignonná alakítottam, és ez nem volt valami jó ötlet részemről, mert a tésztája kiszáradt. Pedig, ha a diós piskótát egyben sütöm meg, ha így terítem rá a vaníliakrémet, ha a csokoládébevonatot is ráöntöm végül és ha a krémek felpuhítják az alapot, akkor ez az egyik legfinomabb desszert a vaníliakrém-csokoládéfudge csoporton belül. 

Írta: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Barbara és Tóth Nikoletta
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. december 31.

Mézeskalácsváros a Bálnában 2014. január 4-től január 30-ig

         Játszani Huizingától tanultam meg, de amikor kérdezik, általában azt mondom, hogy Alice és a Fehér Nyúl rángatnak bele mindig mindenbe. Vasárnap megtartottuk az alapkőletételt, a teremben először a kisebb házak jelentek meg, éjjel pedig megérkezett néhány nagyobb épület is, így egy igazi város kezd kibontakozni az asztalon. Az építkezés idején a házak, a társaság és a beszélgetések első osztályúak voltak annyira, hogy néha nem is hittem a szerencsémnek és persze remélem, hogy ezt nem egyedül én éreztem így. Akik ide építenek, miért építenek ide egyáltalán, ez a kérdés foglalkoztatott engem, a hétvégén föl is tettem, akinek csak tudtam, és valaki például azt válaszolta, hogy ő azért jött, mert ebben a játékban más és másként történik vele, mint általában szokott, kilép a közönséges térből, sőt, nem ő egyedül hagyja el a hétköznapokat, hanem a többiek is kilépnek különböző generikus terekből azért, hogy eredeti mesékben helyezzék el önmagukat. Az volt a véleménye, hogy ennek a sok háznak így, együtt, valamifajta kuszaságot kellene kiadnia, de hogy éppen ellenkezőleg, összhangot mutat. 

Körülbelül harminc épület érkezik majd a megnyitóig, de a város hangulata már így is nagyon kellemes. Ezt azért tartom fontosnak még az előkészületek alatt elmondani, mert mindenkire ráfér majd a csoda januárban, ez nem jóslat, hanem tapasztalat és amikor erre a csodára jelentkezik az igény, na akkor érdemes majd ellátogatni a mézeskalácsvárosba. Ma előzetest szeretnék mutatni a városból és azt kívánom a legőszintébben, hogy legyen mindenkinek nagyon boldog új éve!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 30.

         A felnőttek megrettentek, amikor a kisfiú hirtelen lekapta az asztalról az egyik ilyen sajtgolyós micsodát és nem mérlegelve, hogy nagyobb eséllyel fogja utálni, mint nem, beleharapott. A felnőttek lélegzete nem mindenhol ugyanazért állt el, a szülőké azért, mert mi lesz, ha a gyerek most visszaköpi a falatot, az enyém inkább azért, mert biztos voltam benne, hogy visszaköpi, de nem akartam, hogy emiatt a szülők szabadkozzanak. Ám a kisfiú nem tett semmi olyasmit, amit egy begyulladt felnőtt kiszámíthatónak tartana, gyakorlatiasan evett és ezt azzal magyarázta, hogy a sajtgolyó finom. A sajt - szőlő - keksz desszert, állófogadásra igazítva,sajtgolyók ropin néven szerepelt az asztalon.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 28. 

         Nem áll jól nekem a nyafogás, talán ha valami viccel el tudnám mondani, hogy milyen elmondhatatlanul fáradt vagyok, az jó volna. Két túlhajszolt pápa sapka nélkül beszélget egy Volkswagenben, vagy valami ilyesmi. A holnapi fogadásra készülve (itt ne egy sportfogadásra tessék gondolni, inkább egy állófogadásra) sütöttem le ma a menüt, Barbi pedig a kínálókat rendezte össze, és tortatálakat állított fel szilikon valamint duct tape alkalmazásával.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 27. 

         Egy város épül föl hamarosan egy kiállítóterem közepén, és a város köztereit lakók népesítik majd be, hogy ezek most pingvinek vagy hipszterek vagy amisok, abban még bizonytalan vagyok. Ma az ehető gyurma: a fondant készült el, ha minden a tervek szerint halad, ebből alakulnak ki az utcai jelenetek. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 26. 

         Nem vagyok igazi híve az édes alkoholnak, úgy dobok és úgy is verekszem, mint egy lány, de nem úgy iszom. Amíg a többiek ezt a finom, nehéz, felnőtteknek készült madártejet kortyolgatták, addig én inkább csak a fehér rumot, ami az alapjául szolgál. Mindenki más azonban korra, nemre tekintet nélkül imádta ezt a tojáslikőrt. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 25. 

        Egy pulykasült elkészítéséhez volt szükségem majonézre. Julia Child szerint a majonézt azért érdemes egy enyhén előmelegített tálban kikeverni, mert, ahogy a tojás felkapja a hőt, a krém szépen megvastagszik. Ma kipróbáltam és ez valóban így van.

Hozzávalók: 
1 előmelegített tál, 
1 tojássárgája, 
só, 
bors, 
2 gerezd fokhagyma, 
½ citrom leve, 
2 dl olaj (vagy amennyit a tojássárgája felvesz).

A tojássárgáját, a sót, borsot és az összezúzott fokhagymát egy előmelegített tálba dobom. Végül a citrom levét is a hozzávalókhoz öntöm. Fakanállal folyamatosan keverve, a tojáshoz óvatosan adagolom az olajat, egyszerre csak néhány cseppet. 

Szia
Judit

 Fotó: Keresztesi Judit

Kilencvennyolc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel. 

Mi készült itt az elmúlt három napban? 
 

Kétszázhatvanhatodik nap: Marcipánrénszarvasok
Kétszázhatvanötödik nap: Boldog Karácsonyt!
Kétszázhatvannegyedik nap: Múzeum mézeskalácsból

 
 A Merj Alkotni! 365+

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 24. 

         Van egy rénszarvasos viccem, én írtam. Vagy én fordítottam, csak szeretem azt állítani, hogy én írtam. Mindegy. Bemegy a rénszarvas a kocsmába, rendel egy sört és kétezressel fizet. A pultos visszaad háromszáz forint aprót. - Te vagy az első rénszarvas, akit itt látok - mondja. A rénszarvas megszámolja a pénzt és azt feleli: - Haver, ilyen árak mellett nyilván az utolsó rénszarvas is én vagyok, akit itt látsz. 

        Nem sokat tudok a rénszarvasokról, kocsmába járnak és marcipánból vannak, ennyit talán. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 23. 

         A nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanág övezte a Jézus történetet itthon, hogy a posztmodernben én azt sem tudom felidézni, mondtam, mit ebédeltem múlt hét kedden. Ez meg itt, harminchárom évre emlékszik vissza az első decembertől az utolsó tavaszig, percről-percre plusz-mínusz, szubjektíve. Egyébként is, hogy jutna eszébe bárkinek elpusztítani egy ilyen minőséget, mi vagyunk az emberiség, az isten szerelmére, Bertrand Russell vagyunk. René Cassin vagyunk, Schweitzer, Sartre, Maslow vagyunk, milyen egy magamnak kikérhető feltételezés ez, hogy bármelyikünk ilyesmit tenne? És én jól ismerem a huszadik századot, de, hogy mégis, ennek ellenére beleéltem magam a homogenitásba, az azért egy felelőtlenség részemről.  Azután eljött ez az év és kiszínesedett minden. Szélsőértékek keletkeztek, két irányban, melyek mostantól az enyémek, az én képzeletemet alul s felülmúló szélsőértékeim, hozzájuk ragaszkodom, én őket le nem vágom (földet vissza nem veszek), nem érdekel, ha az átlag tőlük zajosodik némiképp. Később megpróbáltam elképzelni azt a másik történetet is, úgy, ahogyan lehetett; hogy nem számoltak ezek ketten, apa és fia valami jelentőségteljessel. Szerintem a valóság tagadhatóságát nem vették figyelembe, a kognitív mi? – tette föl a kérdést a családfő kissé hunyorítva, azzal a tenyérbe mászó felsőbbrendűséggel az arcán, tisztára, mintha az övé volna az univerzum, és mert pont az övé volt, ezt rajta számon nem kérhetjük. És mondta (mondá), hogy kisfiam, nem érdekel, oldd meg ezt, én így nem bírom tovább. Itt állok mögötted – tette még hozzá meggyőződés nélkül, és azután közre is működött, pár kérdőjeles szülői döntést meghozva, melyek mindegyike akkor jó ötletnek tűnt. Azután pedig, elég hosszan elemezték ők ketten ezt az egészet otthon, a konyhában, hogy ez nemhogy nagy ötlet nem volt, de a Földre szállás így, ebben a formában, hogy úgy fogalmazzanak, kellemetlenségekkel járt. Kinek jutott eszébe, ez a kérdés merült föl rögtön ez után, és mutogattak egymásra a negyedik tequilát követően, nem apám, ezt nem én proponáltam - sózta meg kezét szertartásosan a fiú, majd só, hajtás, citrom uhh… – és legközelebb valami jobb dramaturgiát szeretnék, mert ahhoz képest, hogy bennem ér össze minden, ami van és ami nincs, és hogy vagyok, aki vagyok, én nem éreztem magam olyan jól ott, és hogy ezt én így nem csinálom végig újra, abban te biztos lehetsz. - Ugyan, fiam, ezt majd az újságíróknak... Hát így valahogy.

Eddig is ünnepeltük a karácsonyt, csak nem gondoltam komolyan, hogy bárminek, úgy értem mindennek, de tényleg, a fantázia határain is túl mindennek van bekövetkezési valószínűsége. Megterítettem szépen, az asztalhoz Barbitól rendeltem egy ötágú gyertyatartót, melyet időben és igazán csinos kivitelben le is szállított. Azt kívánom, hogy mindenkinek nagyon boldog karácsonya legyen! 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 21. 

         Hundertwasser nem volt egy kellemes ember, igazán bonyolultan borzalmas inkább, házsártos, nem marketingorientált. Mit lehet tenni? Vagy, hogy kell-e tenni valamit egyáltalán? Azt mondta, hogy az egyenes vonalakat az Úristen, más szóval a Jóisten nem támogatja, és ablakjogokban gondolkodott, hogy mindenki saját képére alakíthassa a városi házak homlokzatát az ablakok körül, ameddig a karja kiér. Tegnap a hóember-városnegyed lakosságát mutattuk be, ma a lakóházaik következnek, melyek mind Hundertwasser parafrázisok.

Készítette: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 20. 
 
       A téli szezonban a városi utcák szürkék, és nyilván engem senki nem kérdezett, de mégis, erre a színtelenségre válaszul épült föl tavaly decemberben egy teljes hóember-városnegyed. A főtéren áll a forrócsokiárus-hóember standja, körülötte különböző fiúhóemberek, lányhóemberek és gyerekhóemberek kerülnek egymással viszonyba, középen egy befagyott Hundertwasser szökőkút látható. A mézeskalács makettet Barbi tervezte, ő készítette el a teret, a színezés is az ő munkája, csak a hóemberviccek az enyémek. Ma ezeket mutatjuk meg, holnap pedig sablonokkal együtt a teljes városnegyedet.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 19. 

         A mai programhoz intéztük a bevásárlást, és ahogy toltuk a kocsit a gondolák között, úgy haladt el mellettünk a darabolt kacsa, a nyúzott nyuszi és a fagyasztott bébi pulyka. A Walt Disneynél durva leépítések lehettek a közelmúltban. Eredetileg egy nyulas recept következett volna ma, de elrontottam. Helyette tessék parancsolni: az elolvadthóember-kekszek.

Kedves Olvasó! 

         Idén negyedik alkalommal építjük föl a Mézeskalácsvárost Budapesten és szeretném, ha ebben a játékban Te is részt vennél. Ha elfogadod a meghívást, kérlek, erre a linkre kattintva regisztrálj egy telekért. 

         A fehérvászon Mézeskalácsváros egy bizalmi játék, egyben a mi családunk részvétele a közéletben. Mi biztosítjuk a terepasztalt, álljuk a rendezvény költségeinek nagy részét, és természetesen egy mézeskalácsházat is építünk évente. Ha részt veszel a rendezvényen, te és családod vagy barátaid építik majd a város épületeinek egyikét.

Helyszín: IX. kerület, Bálna, Fővám tér 11-12.
A mézeskalácstészta átvételének időpontja
december 27. délután 4 órától 6 óráig.

         Eddig minden évben, vagyis már háromszor volt komoly esélyünk arra, hogy januárban az üres terepasztalt nézzük majd mi, mindannyian. A játék tétje ugyanis minden évben az, hogy vajon anélkül, hogy különösebb nyomást helyeznénk bárkire, megtelik-e a mézeskalácsváros olyan épületekkel, amelyeket otthon, családi, baráti, bizalmi körben készítettek a résztvevők. Az önkifejezés jellegzetessége ugyanis, hogy akkor teljesedik ki általában, ha az alkotó önmaga lehet az alkotás pillanatában, vagyis védtelen, sebezhető, kiadja magát önkéntelenül. 
Önmagam kiadása nem könnyű feladat, bizalmi kérdés, s a bizalom egy veszéllyel teli állapot. Akkor beszélhetünk róla, ha a döntésből eredő lehetséges veszteség aránytalanul nagyobb, mint a szerzett előny. Minden más esetben egyszerű, mérlegelt döntésről lehet szó csak, amelyet amúgy is meghozna bárki, mert a vállalt kockázat elfogadható határértéken belül marad. A bizalom magában hordozza a szív megszakadásának lehetőségét. Kár, hogy ez a sebezhetőség az egyedüli, amely az önkifejezéshez kellő áramlatot táplálja, és kár, hogy az önkifejezés az élet alapja maga, mert ha nem így volna, ugyan ki akarna ezzel a tűzzel bármikor játszani?