Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 11.

         Van egy szőlős történeted legalább? – érdeklődtek. Van – mondtam – mert csakugyan volt. Hogy ősszel hunyót játszottunk. Szabadon lehettünk volna ipiapacs bárhol, de mi Baksaiék szőlejében tolongtunk, nem kellett semmi mást tennie az illetőnek, aki hunyt, csak áhítatosan leballagni a kertbe, és elkapni az egész bandát. A szőlőt elengedett kézzel ettük a tőkékről, később anyák és apák osztottak szobafogságot ezzel összefüggésben, jól megnyomva a tollat, mert Baksaival nem volt egy öröm a beszélgetés, s ezt ők ilyenformán továbbérvényesítették. 
        A friss szőlő után, de bőven a szőlőüdítő előtt helyezkedik el élvezeti értékben az a szőlőzselé, amelyet ma készített Barbi. Ebben a zselében a kardamom és a citrom egyensúlyozza ki az édes ízt. Míg a vajas almaszószt szárnyasokhoz, ezt fokhagymás vörös sültekhez érdemes feladni.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 10.

         A karamell jó példája mindannak, amire elmondhatjuk, hogy nem értek hozzá, de beleszólok. Nem akarnám túldramatizálni a kapcsolatomat a karamellel, de bármikor a múltban lefőztem, sem szép, sem karamell-ízű nem lett, állítólag termométer és/vagy ész kell hozzá, és termométerem például egyáltalán nincs nekem. A karamell az igazság órája, mindent tudni kell, mindet bele kell rakni, és várni. Most Barbi talált egy receptet, ezt követve eszményi, szépen terülő krémet kapott, amely hűtőszekrényben legfeljebb mogyoróvaj-keménységűre szilárdul. Ezzel töltötte meg a szombati minitortákat.

Készítette: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 9.

         Ez a játék a sörfesztivál kedvéért készült. A szabály az, hogy amikor az ellenfél eltalálja a hajót, a másik játékosnak meg kell innia a találatot.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 8.

         A papírcsövek az organzával és a selyempapírokkal érkeztek, de csak akkor tűntek elő, amikor az anyag már lefogyott róluk. Normálisan a szemétbe kellett volna kerülniük, de errefelé nem zajlanak normális események, így a hengerek, minthogyha csak Marcell Duchamp piszoárja lennének, díszhelyet kaptak a szekrény tetején. Azt hittem, hogy csütörtökön a húgom késő estig az egyetemen lesz, és le is jegyeztem a szándékot, az én szándékomat piszkozatban, hogy aznap délután rendet teszek a lakásában. Azt is megemlítettem magamnak - most olvasom vissza -, hogy ezt nem szereti majd, sőt, korábban mintha utalt volna rá, hogy ha még egyszer átrendezem a holmiját, kitöm. De nem ez tartott vissza végül, hanem az, hogy az órái nem csütörtökön voltak mégsem, és ez nagyon jó hír, mert ha aznap vannak, akkor első dolgom lett volna, hogy kihajítom ezeket a papírgurigákat az ablakon. És ha ez megtörténik, akkor az is biztos, hogy mielőtt Barbi dudorászva kipreparál, még elzavar új gurigákért a régiek helyett, mert nem lett volna miből elkészítenie ezeket az aranyos óriásgyertyákat a hétvégi ünnepségre.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 7.

       Közép-európai idő szerint most, Bécsben kellene lennünk. Délben a többiekkel egy piaci bisztróban ebédeltünk volna, s ezalatt, magunkat ismerve, vagy Andy Roddick elbénázott meccslabdáján vitatkozunk, vagy azon tűnődünk, hogy ha egyéb lehetőség nincs, és egy taréj vagy egy, a legkisebb örömre is csóválódó vizslafarok között kellene választani, akkor melyiket akarnánk, hogy hozzánk nőjön? A bécsi út egy héttel későbbre tolódott. Úgy volt, hogy ezeket a sütőtök – karamell - vaníliavaj ízesítésű minitortákat is magunkkal visszük, ajándékba. De így itthon fényképeztem le őket.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 6.

         Ez a fahéjas bőrradír valamelyik édesség részeként is kaphatott volna munkát, ehelyett azonban a szépségiparban helyezkedett el. Az első bőrradíromat még készen vettem, abban tengeri sót dolgoztak el babaolajjal, és semmi mást. A só hatalmasra marta az ajkam, ez nem a termék hibája volt, hanem az enyém, mindenesetre ekkor cseréltük le az alapot cukorra, és indítottuk újtára a fűszeres radírok láncolatát. Ebbe a változatba a fahéjon kívül szerecsendiót és szegfűszeget kevertünk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 5.

         Az író főállásban írt, két kéziratot is vártak tőle, hármat, ha pontosak akarunk lenni. A harmadikra tett ígéretét nem vették komolyan, mondjuk úgy inkább, hogy sóvárogtak csak a kézirat után. Korábban megpróbálták rendre szoktatni, megfegyelmezni az írót, aki kezesnek, de legalábbis kezelhetőnek tűnt, és ha megkérdezik, vagy ha be lehet ikszelni valahol, akkor ő szívesen megmondta volna, hogy kezesnek a legkevésbé sem jellemezné magát. Amikor még csak tényszerűen, őszintén rossz reklámszövegeket írt, hetventől húsz négyzetméterig terjedően voltak neki irodái. Ezekben dolgozott, s azután ezeket hagyta ott, valamilyen homályos belső késztetésre hivatkozva.
         Az író azt határozta el, hogy először szabadidejében, a klotyón fut be magazinírói, majd szépírói karriert, s amikor már úgy nézett ki, hogy jól tudja elhelyezni egyik szót a másik után kiengedték onnan, és a szoba erkélyén adtak neki íráshelyet csütörtökönként, plusz még két napon, reggel. Az erkély alapterülete a napjárástól függően egytől fél nézetméterig terjed, ez az író irodája momentán, és mivel a lakás többi részletétől üvegajtók választják el, jól látható, hogy az író, kreatív idejében facebookozik, s ha ilyenkor megkérik arra, hogy ugorjon le tejért, akkor kikéri ezt magának. Őmiattuk, mondja, igen szögezzük le, ez csakis őket terheli, őmiattuk kényszerül ő most innét elmenni, és a tejet elfelejtve idejét a szemben fekvő parkban napozással elütni, ahelyett nemdebár, hogy kiszolgáltatná magát az ő nagy-nagy tehetségének az irodájában.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 4.

         A bejegyzés témája egy konzerv, és a hozzá méretben passzoló írói blokk. Ránéztem erre az üveg gyönyörű, olívaolajban eltett paradicsomra, és vártam, hogy a fantáziám elindul irányába, s később sopánkodás tárgyát képezte, hogy nem indult. Nem vagyunk kapcsolatban, így fogalmaztam, nem értem a paradicsom részéről ezt a kelletlenséget. - De megkóstoltam-e már magát az ételt, kérdezték a többiek, nem, mondtam, akkor mégis hogyan képzeltem ezt az interurbán kerülést vele? Ez igaz, gondoltam. Bepótoltam a mulasztást, és most közvetítem a történteket: egy pirítósra tettem négy, olajban érlelt paradicsomot, beleharaptam a kenyérbe, aprót, óvatosan, soha nem lehet tudni. Enyhe kardamom ütött át, kellemes savanyú-édes ízzel keveredett, ha sikerült egy falatba fogni a fokhagymát, a paradicsomot és a pirítóst, akkor kiadták a zsenialitást, amelyet egy ilyesmi munkától elvárhatunk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető sorok: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 3.

         Dr. Germán Tibor, (fül-, orr-, gégészprofesszor) valahányszor korán ment el hazulról, s nem tudott a feleségével beszélni, kis, viaszpecsétes leveleket hagyott Bajor Gizi asztalán, amelyekben mondanivalóját ehhez hasonló versekbe foglalta: 

1935. január 22.

Kilenctől - féltízig a Jánosban
         imádom,
Féltíztől – féltizenegyig a Pajorban
         imádom,
Féltizenegytől – egyóráig a Poliklinikán
         imádom,
Egytől konzíliumokon
         imádom
S ha kocsira szüksége van, telefonálja meg
Valamelyik helyre, ahol akkor éppen véletlenül
         imádni fogom Magát.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 2.

         „A nézőpont-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. Vagyis, ha ráirányítod valakire és meghúzod a ravaszt, az illető rögtön a te felfogásodban látja az eseményeket. A fegyvert a Bölcs Elme tervezte, de a rendelést az intergalaktikus dühös háziasszonyok konzorciuma adta le, akik torkig voltak már azzal, hogy a férjükkel folytatott számtalan veszekedést ezzel a mondattal kénytelenek lezárni: - Most mondd meg, mit nem lehet ezen érteni? „ (Douglas Adams, ford.: KJ)
         A pillecukor-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. A szombati rizspuffancsos édességből maradt pillecukrot lehet vele össze-vissza lövöldözni.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 1.

         Ehhez a francia recepthez nincs megjegyzésem. Mégis annyi talán, hogy három hónapja volt egy veszekedésünk a húgommal a konyhában, a konyháról. Ő azt mondta, hogy oda nem teszi be a lábát, és jobban járnánk mind a ketten, úgy vélte, ha semmilyen, főzéssel viszonyba hozható munkát nem találnék neki. Később analízisben kimondta, hogy a főzés kívül esik a komfortzónáján. Ez azért kerülhette el a figyelmünket idáig, mert olyanok is belül vannak az ő komfortzónáján, mint a bázisugrás, a francia reneszánsz vagy a biokémia. Negyedév alatt jutott el a vajas kenyértől mint gasztronómiai teljesítménymaximumtól, a mai libamájhabig. Ez konyhai időszámításban olyasmi fejlődés, mint földiben a dinóktól Jackson Pollockig tartó evolúciós szakasz. Nyílt egy új francia reggelizőhely a városban, ott ettünk hasonlót, Barbi most ezt a szendvicset utánozta le. Imádtam.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 31.

         A hazaúton végigmentem a High Streeten, ráfordultam a Crown Roadra, és benyitottam a pakisztáni ajtaján. Egy Lion szeletet, egy Cadbury mazsolás táblát, egy king-size Mars csokit és egy doboz Smartiest vásároltam, hogy este, a Citizen Smith alatt mindezt magamba tömjem. Barbi ezalatt Long Islanden parkolt le a Waldbaums előtt, hogy egy csomag Oreost és némi kilós csokoládédrazsét vételezzen. Este nem tudom, hogy mit nézett, Amerikában nem ment a Citizen Smith, azt hiszem. Biztos az angolszász levegő tette, de mind a ketten karcsúak voltunk, a háziak mérsékelten nehezteltek is ezért. A briteket ennél jobban én nem érdekeltem, felőlük minden nap kizabálhattam volna a garázsban álló jégkrémhűtő tartalmát, és amikor egy szép, őszi napon csakugyan megtettem, egy arcvonásuk sem rezzent. A húgomban azonban a reformkonyha iránt igyekezett érdeklődést ébreszteni az amerikai középosztály, és ez a recept például azok között volt, amelyeket nevelő szándékkal osztottak meg vele. Ha nem próbáljuk meg müzli szeletnek érteni a kockánként ezer kalóriát, akkor elmondható erről az édességről, hogy a legjobb, amit a rizspuffancsokból ki lehet hozni. A rizsnek jól áll a karamellsodó, és elegyedve az olvasztott pillecukorral, ropogva omlik a szájban.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 30.

         Barbi ma pikönikökosarakat készített, ahogy Maci Laci fogalmazna. Charlie Harper egy szörfdeszkával tűnt fel valamelyik nap, és állig be volt öltözve neoprén ruhába, pedig szörfözni, azt nem tudott. Alan, az öccse megkérdezte tőle, hogy egyáltalán mióta van neki ilyen vízálló jelmeze? Charlie azt felelte, hogy az óta, mióta a tenger mellé költözött, és a part dögös, szörfös csajokkal van tele. Ha a Yellowstone Park mellett laknék - mondta – akkor medvejelmezem lenne, meg egy helyes pikönikökosaram.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 29.

         Ezek az orchideákkal díszített szalagok egy piknikre készültek, helyes egységekbe fogják az evőeszközöket, a szalvétát és az ásványvizet. Szombaton délután az év utolsó piknikje jön el. Egy hegyoldalon rendezett ötórai teaszerűséget tessék elképzelni, amiről nem szabad elkésni. Különben Alice és a Fehér Nyúl nagyon csalódottak lennének.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 28.

         Volt egy kis esőnk ma, az ember emlékezete nagyon érdekesen működik, mert úgy éreztem, hogy emberemlékezet óta nem esett, de visszakerestem itt, és egy június 10-iki feljegyzés szerint, akkor már egy hete zuhogott úgy, mintha dézsából öntenék. A hirtelen jött nappali sötétség ösztönözte ezt a mécseses posztot, de mire a fotózás elkövetkezett, már hétágra sütött a nap. Ez egy ilyen időjárás-jelentős, váratlanul szép bejegyzés lett.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 27.

         A Műcsarnokban egy ingyenesen látogatható gyönyörű, érzékeny, fekete tömeg leng. Az emberek bejönnek és gyorsan kimennek, mert első ránézésre egy óriási, rendetlen kátránypapír lóg a levegőben, s csak később derül ki, hogy a szeizmométerből és nitinol huzalból összeépített kinetikus tárgyat a terembelépéssel, (lassú frekvenciatartományú mozgással) idomítani lehet. A szeizmométer a fül, ez hallja a hallhatatlan jeleket, a fekete szobor pedig láthatóvá fordítja, mintegy tolmácsolja őket.
         Jártunk az Artus Társulatnál régebben. Az első élményre, a Don Quijote Mauzóleumra elkért ötszáz forint a legjobb helyre költött pénz volt a történelemben. Később egy másik ötszáz forint még mindig megérte, de a darab közben kicsit azért revánsot vettek rajtam az előző felhőtlenségéért, bőven hibahatáron belül. A HERMES 13-ban Goda Gábor, akkor egy hangszert is készíttetett velünk. Drótvállfát, egy fonaldarabot és ácsceruzát használtatott, de ez utóbbi ízlés szerint, ajtófélfára cserélhető. Ebben, a kívülállók fülének nem hallható zeneszerszámban a Notre-Dame harangjai laknak, komolyan. A játékot továbbadom, szíves kipróbálásra.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. augusztus 26.

         A sport az, amit hátrasorolok, mióta kitört ez az egyéves szabadidős munka. Régebben futottam, amíg tartott az országút, átúsztam a Balatont, hosszában, keresztben, (kasul), sőt, volt egy úszómester az ötvenméteres medencénél, az a harmincadik hossznál odaült a startkőre, és a maradék hetven hosszon át aggódott értem. Általában ilyen, egyedül véghezvihető sportokban vagyok érdekelt, bár egyszer legyűrtem egy futballedzőt labdarúgásban, mégiscsak egy H1N1-es (persze NB1-es) focistának vagyok leszármazottja. Akárhogy csűröm csavarom a szót, muszáj újra elkezdenem sportolni, ha nem is az obszesszív-kompulzív frontvonalon, de valamennyire azért masszívan. Kiindulásnak álljon itt ez a sportkocka játék. Háromszor kell dobnom naponta, és ami kijön – 10 kör a pályán például - elvégzem. A többit majd meglátjuk. (?)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 25.

         Ha még egyszer hétszáz főre rendeznék teadélutánt az életben, ami végül összesen kétszáz fős lesz, de akkor is, ha valamilyen, most még nem látható okból újra ilyen eseményen gondolkodnék, akkor az alkalomra biztosan sütnék le ebből az áfonyás vaníliás pitéből.  A desszert három íz, három textúra remek összegzése. Másnap én például ábrándoztam erről a süteményről. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 24.

         Az előző poszthoz vásárolt áfonyáról lehúztunk még egy bőrt, egy vaníliás pite képében, amelyet ma akart Barbi közölni, de tegnap befurakodott ide egy program, amit el kell mesélnem. Ha bárkinek szüksége van rekreációra és tanácstalan, akkor nekem van egy ötletem, ami nem az én ötletem, hanem a férjemé, mert a nyavalyásnak ilyen ötletei vannak, és a sárga irigység megöl, de mit tudunk tenni? Elég az hozzá, hogy összeszedtük magunkat, és elindultunk Lillafüredre, ahol szükségét láttuk négy, parafa dugóra állított, színes vitorlás legyártásának. Majd úgy szólt a rendelkezés, hogy szálljunk vízre, olvassunk fel Villon verseket, s csónakázás közben bocsássuk vízre a vitorlásokat. És úgy is, hogy a kastély flexelt, mert a kastély mindig flexel, szóval még akkor is, az egyik legpihentetőbb program volt ez az életemben.

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 23.

         Volt egy nap ezen a nyáron, amikor semmi mással nem voltam elfoglalva, csak sírtam, és Barbi kezembe nyomta a kamerát, hogy fényképeznék le egy málnakrémet zokogás közben, akkor talán valami kis hasznomat is lehetne venni. Nem hitték, hogy lesz belőle anyag, a gép inkább csak terápiás célokat szolgált, mint egy állatsimogató, ám amikor leadtam a képeket azt mondták, hogy tűnjék ez bár érzéketlenségnek részükről, de talán jót tenne a projektnek olykor egy kis szomorúság.
         Az ételfotózás nem ismer pardont. A nagyok elbíbelődnek a beállítással, alkalmasint félnapokat is. Az egyik egy áfonyás salátát készített tavaly ilyenkor, és amikor úgy érezte, hogy kevés a piros szín a tányéron, beletépkedett egy, a szobanövények közül impulzíve kinézett színpompás, bár mérgező broméliafélét is. Egy másik, egyébként nagyon, nagyon jó ételfotós pedig négy kis rózsaszín gyufafejet helyezett el a pávakék porcelánon feladott csokoládés tortaszelet mellé, mert a leheletnyi pink szépen egészítette ki az összképet.
         Az itt megjelenített fotókon egy kecskesajtos áfonyasaláta látható, a köményes öntettel és a baguette- tel igazán tökéletes szendvicset alkotva, de nincs benne filodendron, egyáltalán.