Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 22.

         Adódott egy élethelyzete ennek a boszorkánynak: még ilyen régi típusú seprűje volt, se szervó, se fék, és a figyelme is elkalandozott egy pillanatra, mert meglátott egy stoppost, akit nem tudott ugyan fölvenni, de öregem, hogy ez milyen jó pasi volt. Ekkor csavarodott fel a fára szegény.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 20.

         A lazaccarpacciohoz gránátalmás ecetet ajánlottak, és nem tudom, hogy ez mennyire elképzelhetetlen, de nem volt itthon. Tulajdonképpen egész Budapesten nem volt. Barbi talált egy receptet és elkészítette, így két héten belül lesz gránátalmaecetünk. Akkor remélem, megtudjuk azt is, mi az a lazaccarpaccio.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 21.

         Karl azért utálta Güntert, mert legutóbb, amikor az Aidában együtt énekeltek Radames győzelmi menetében, Günter egész végig egy műanyagpálma nyelével próbálta eltalálni Karl nagylábujját, és ettől magát rémesen viccesnek hitte. Amikor pedig új karriert kezdtek, és ezzel a gospel kórussal járták be Európát, Karl nem tudott pihenni a hotelben a koncertek után, mert Günter a szokások rabja volt, és a szobában állandóan ijesztgette az embereket.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 19.

         Nekem ez a kétszázadik nap, a tegnapi másoknak volt az. Mert nem volt a szemem előtt az oldott kéve. Azért. Akartam valami intimet mondani ezen a napon arról, hogy mi mindenem változott meg az elmúlt 6,6 hónap alatt. Hosszú ideig ültem itt a gép előtt, várakoztam, hogy magától megjelenjen bennem ez a személyes gondolat, és nem jött gyorsan, de mondjuk a Daily Mailt tisztességesen elolvastam tűnődés közben, így a nettó, beleéléssel töltött időről nem tudjuk, mennyi volt pontosan. Az elmúlt hat hónapról, amely vitán felül az egyik legfontosabb szakasza volt eddigi életemnek, nem jut más egyelőre eszembe, csak az, hogy szinte megállás nélkül sírtam a kétszáz nap alatt. Sírtam, mint Paul Vitti. Mint a nő a Sleepless in Seattle-ban, mint Sean Penn, mint Marlon Brando, mint a Truly Madly Deeplyben Juliet Stevenson. Úgy bőgtem, mint Diane Keaton, írás közben, előtte és utána is. Miközben vicceltem is bőgtem, lesírtam a szemfestékemet. Úgy sírtam, mintha Alice Cooper sírna személyesen. Nem mindig a bánat miatt zokogtam, volt, hogy örültem ennek-annak, azért bőgtem. Erről az új minőségű életről nem tudunk még mindent, annyit esetleg, hogy majdnem elviselhetetlenül érdekesebb a korábbinál, ezt hoznám föl mentségemül.

Vegyük most elő Barbit e blog szubjektumaként inkább. Ez végül is az ő blogja, csak a hetedik napon látta, hogy kellene ide még egy szövegíró, meg egy fotós, és Seth MacFarlane nyilván erősebb kezdőjátékos lett volna, de nem ért rá, így lettem én. Már a munka negyedik hónapjában gyanította a húgom, hogy számára a merj alkotni paradigma, az egy tágabb értelem legfeljebb, mert őt sokkal jobban érdekli a közgazdaságtan, mint, teszem azt, a Rembrandt képein szereplő alakok szeme körül keletkezett nyugvópontok létezése. És hogy mégis, mi lehet, mi lehet az értelme annak, hogy a művészet és kultúra történetét franciául tanulta, azon tanakodtunk, s egyszer csak észrevettük e tűnődés közben, hogy a húgom könnyű kézzel, magabiztosan válogatja a konyha francia nyelvű receptjeit, és ugyanilyen magától értetődően süt szuflét, bármiből, bármikor. És meglepődtünk azon, mennyire hasonlítunk ebben, mert nem volt olyan régen, hogy azért dühöngtem, mert a fenébe, hogy ez az egyedüli dolog, amihez jól értek, hogy mint Bernstein mesélte a partitúráról, ugyanúgy tudom olvasni a recepteket. A képzeletemben érzem az ízeket, így rendezem össze szépen, majdnem tévedhetetlenül mindet, de hogy ennél százszor hasznosabb emberfeletti képességek léteznek. Ott van a farkasember például vagy a fiú, amelyiknek szeméből az a tűzcsóva szökik elő, és itt vagyok én, aki ügyesen olvas el egy receptet. Ez történt itt röviden az elmúlt félévben.

         Az utóiratban helyénvaló volna örömömnek hangot adni azért – és remek lenne, ha nem bőgném el kivételesen magam – hogy a blog kilépett azoknak a showműsoroknak sorából, amelyeket senki nem néz, de mindenki tudja, hogy bennük mi van. Nyílt beszédtéma lettünk, ez mi ez a blog, hogy megy ez, ebből mi lesz akkor, mi jön következőleg kérdezik, egészen széles körben, és hogy olyan normálisak ennek a blognak az olvasói, annak sírás közben nagyon örülöhööhööök, és a világbéke is komolyan érdekel.
         Az ünnepi édesség egy gesztenyés pralinétorta. A lisztet benne az összezúzott gesztenye helyettesíti, a desszertet nem eltúlzottan csokoládés, enyhén gesztenyés, perfekt bonbonként érdemes elképzelni. Frissen tálalva úgy működik, mint egy lávatorta, de ha éjszakára hűtőszekrénybe kerül, szépen szelhető struktúrává áll össze. Vaníliafagylaltot tessék enni mellé.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 18.

         Ma van a kétszázadik napunk. Ezt egy rövid bejegyzéssel ünnepeljük meg, mert elszámoltam a napokat, és én ma egy gesztenyetortához írtam szöveget. Az pedig csak nagyon tág asszociációban illene ehhez, az egy 1921-es kiadású képeskönyvből vett búzakéve-aszatközéphez.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.

         Megbeszéltük, hogy nem lesz több nördi kísérlet, elefántfogkrém és visszhangpuska, bizonytalanul írok róluk. Most amúgy is Adorno parafrázisok foglalnak le szinte teljesen, tehát ha, teszem azt, össze is találkoznék egy peroxidos vegyülettel a fürdőben, jóformán föl sem tudnám fogni, és azt hiszem, megénekelni sem lennék képes. Igaz, hogy én javasoltam ezt a cukros pálcát. El szeretném mondani, mentegetőzésképpen, hogy egy hétköznapi, házi édesítőszernek hittem, később derült ki róla, hogy ez is csak egy újabb nördi kísérlet. Az internetes leírások ragyogó eredményt ígérnek, puszit dob a lány a cikk végén, az elején meg az mondja, hogy: belenyomod a színes, cukros folyadékba a nyelet, és vársz néhány napot. A fadarab és a cukorkristályok között mintegy vákuum képződik, rászívódik hirtelen a gyémántfényű cukor a karóra, és ezt el ne higgye valaki, kérem, mert az igazság az, hogy a pálcikák három hét alatt nevelik magukra ezt a vékony cukorréteget. Élőmunka-igényük is jelentős, s ha bárki édesen inná nálunk a kávét vagy teát, akkor még megérteném az igyekezetet, de hogy mi nem teszünk cukrot a frissítőkbe, ez is csak utólag jutott eszembe. Az édesítőpálcikák egyébként nagyon szépek, ha bárki úgy érzi, hogy van ideje kivárni ennek, a végül egy kockányi kristálycukornak átlényegülését, akkor az alábbi leírás mutat utat a művelethez. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit 
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 17.

        Korábban soha nem szerettem még lakást, ez az első, és ezt azzal tudom magyarázni, hogy ezen a helyen azért van ott minden ahol van, mert Philippe de Champagne-ból magától értetődően következik. Áll egy kanapé a dolgozószobában, azon ülve és onnan kitekintve balra, egy Toulouse-Lautrec-et látunk a falon. A másik irányban egy gobelinszáj, Schrödinger macskája, Warhol Monroe pirítósai tartják magukat, és van egy képszög, amelyiken cserélődnek a művek kedélyállapothoz és időjáráshoz igazodva. Ma jött is éppen egy új, amely talán a meghatározhatóság lényegi lehetetlenségét vonja kétségbe, vagy nem, hanem. Az aktív felfedezés élményétől senkit nem szeretnék megfosztani.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 15.

         Ez a mai ötlet vagy vérfagyasztó, hátborzongató, fedett pályás sampion kísérteties vagy nem, és akkor ma csak arra derült fény, hogy én félek a selyemcukorkörmű átlátszó kesztyűktől, ha popcornt hordoznak is.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit 
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 14.

         Az emberekkel tűrhetően viselkedem. A növényekkel, nem annyira. Nem döglenek ki a felügyeletem alatt, de ezt a szolgáltatást is csak újabban tudom nyújtani nekik, nem tehetek róla. A metélőhagyma túlélt két hetet a konyhapulton, itt volt az idő valamit készíteni belőle. Most olyan, mint egy minyon a Despicable me-ben, körülbelül.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat
2013. október 15.

Fotó: Lakatos Péter - MTI

Két éve a Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválján egy óra alatt több mint kétszáz tököt faragtagtunk a Napfény utcán.  A sablonokat is le tudod letölteni pdf-ben, ha a bejegyzés végén a tökfej ikonokra kattintasz. Hamarosan feltöltöm az idei sablonokat is. Ne maradj le róluk, iratkozz fel itt a hírlevelünkre.

A Harmadik Töklámpa-fesztivál képekben: 
Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválja, 2011. október 8. délután 5 óra. Fotó: Lakatos Péter - MTI

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 13.

         Ez itt, az első őszi puncs. Illetve az első őszi puncs, amelyben benne volt a kezem. Vagy valakinek a keze. Egy kéz benne volt, ezt biztos. Amikor poharakba mertük a puncsot, letörtek az ujjak, ezért a jégcsapok a pohárban valójában egy gyűrűsujj, és egy hüvelykujj. Ilyen remek vicceink vannak nekünk.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 12. 

         Ez a poszt a tegnapi folytatása, a sütőtök édes változatát mutatja be. A neve egy rajzfilmfiguráéra emlékeztet. Szeretném, ha tudnánk, honnan indultunk: nem ettem sütőtököt. Kényszer alatt sem. Ez az után történt, hogy egy kanál tökpürét a falra köptem, de akkoriban kopasz voltam és fogatlan, rosszul szabott kezeslábasban, egy ilyen külsejű egyéntől nem lehet rendesebb viselkedésre számítani. A kapcsolatot óvatosan vettem fel újra a sütőtökkel, amelynek húsa a főtt répáéra hasonlít, a színe is olyan, és tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent. Először egy tökkenyeret próbáltam ki, de ez valójában nem ér, mert benne a tök nem látható és nem is érezhető, a fesztiválokon is mindenki csak mézes süteményként emlegette. Ez a mostani édesség felnőtteknek való. A River Cottage-os Hugh Fearnley-Whittingstalltól származik, aki művész, ellentétben Gordon Ramsayvel, aki pedig iparos, s kinek receptjei kiszámíthatóan kifogástalanok, de Hugh F-W ételei képzőművészeti alkotások, érzékszervekre gyakorolt hatásuk kis híján elviselhetetlen. Ebben a receptben a habcsókok az enyhén linzeres, édes pitetésztába töltött almás-vajas sütőtökkrém felszínén billegnek. Nem is tudom, ez a kifinomultan komponált desszert, földi értelemben, egyszerűen csak nem normális dolog.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 11.

         A BBC-n nem olyan régen három, nagyon jó francia séf szomorkodott. Egy csőbe jöttek be, mint kiderült. Egy nő hívta meg őket, aki korábban náluk ebédelt, és ezt filmre is vették, ők pedig kifőzték a lelküket ennek a nőnek, és a nő imádott is mindent, amit ezek hárman elébe tettek. A nő mentségére legyen mondva, nem tudta, hogy mit tesz azzal, ha beülteti három francia barátját a stúdióba, és angolul szegezi nekik azt a kérdést, hogy a francia konyha vajon csak egy túlmarketingelt baromság vagy tényleg van benne valami különleges? A fiúk nem beszéltek jól angolul, good, good, hajtogatták, nice, tették hozzá, de láthatóan feldúlta őket ez a támadás, szívesen felelték volna a nőnek, hogy a francia konyha attól francia konyha, hogy okos, körültekintő, nyitott, felvilágosult, nagyvonalú és a fakéregből is szószt főz, ha fantáziát lát benne. Részben a flow mozgatja, részben a homeosztázis; felfogta az evést, mint szükségletet. Érti az ízspecifikus telítődést, ahogyan az étel elővételezett kellemességére hagyatkozó érzéki, legyőzhetetlen emberi vágyat is, jó ütemben, jó adagokban, finom, színes ételeket ad fel, és ebben megoldás rejlik megannyi civilizációs problémára, és különben is, milyen otromba egy kérdés volt ez, mi a fene bajod van neked Maureen? Szeretém a nő mentségére elmondani, hogy a nő nem akart rosszat, ő ezt a feleletet várta, kifejezetten örült volna ennek a riposztnak, de, hogy a szakácsok angolórákon a kolotyón cigiztek, azt számításon kívül hagyta. A séfek azt a feladatot kapták korábban a nőtől egyébként, hogy hozzanak magukkal egy-egy alapanyagot, amelyet a konyhában nélkülözhetetlennek gondolnak. Az egyik kaprot mutatott, a másik fügét, a harmadik sütőtököt. A fügés és a sütőtökös egybehangzóan állították, hogy a két anyagot azért szeretik, mert ezekből sósan és édesen egyaránt, minden képzeletet felülmúlóan tökéletes étel készíthető.
         A sütőtökös receptek közül Barbi a chilis fokhagymás rozmaringost választotta. Ez a fogás három érzékszervet tesz boldoggá közvetlenül: a narancsszínű hússal sült fűszerek ízének összhangja, illata és szépsége is lenyűgöző.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 9.

         A pszichológia modulon belül volt egy relaxációs terápiák gyakorlat, amelynek egyik tárgya az autogén tréning. A tanulás  része, s egyben fő szabálya, hogy a hallgatók behunyt szemmel fekszenek a padlón, a doktor pedig alfába instruálja őket. Egy autogén tréning órának háromféle résztvevője lehet normálisan, az alfán túli, az alfán inneni és az alfában lévő. Az alfán túliak horkolnak, az a bajuk. Régi rémálma teljesül ilyenkor az embernek, hat pasas húzza a lóbőrt mellette, lágyabban és erőteljesebben, D-moll, A-dúr süpsüpsüp, hrrrr-hööööö negyven percen át. Az egyetemen soha nem voltam alfa közelében, külső igyekezettel pedig csak egyszer; valami varázsló varázsolt bele engem, a hadonászó karjától fáradtam el, mintegy megadtam magam neki, ekkor indultak el a színes rajzfilmvirágok a szemem előtt. Külön személyiségekkel felruházva nevettek és táncoltak, mint egy bármilyen történet Disney feldolgozásában, egy merő virágfelvonulás lett az élet. Legalább tudjuk, hogy ilyen sötét gondolatok lappanganak a tudatom mélyén. Sajnos a kontroll, mely alatt az univerzumot tartom, ritkán enged lazítani. Az alternatív terápiák közé tartozik a fehérborok biztos vonalvezetésű használata, illetve a jóga a konyhában. Ha kekszet sütök és közben megnézem Az ötödik elemet, az megnyugtat engem. Kölcsönadtam ezt a módszert, tegnap Barbi sütött kekszet és nézte meg Az ötödik elemet. Egy szellemes és szép, nem linzeralapú almás teasüteményt próbált ki, amely az enyhén fűszeres, kissé sós pitetésztájúak közül való. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 8.

         Ma, este jött a postás. Mi a szösz. A szembe szomszédhoz csöngetett be, kinéztem a kukucskálón és hosszú másodpercekig figyeltem. Oh, kérlek - jegyezte meg Barbi - korai volna még ezt a folyosóneszre leskelődést elkezdened. 
         A Jóbarátokban eredetileg egy tükör lógott az ajtón, de a stáb egyik tagja eltörte. A tükör keretét végül az ajtón hagyták, mert szépen emelte ki a kukucskáló lyukat.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 7.

          Vasárnap mozi est volt, az új Louis CK showt néztük meg, később pedig, hogy múlt és jelen egyensúlyba kerüljön, a 1967-es Producereket. Vetítettek amellé egy riportfilmet is, amelyen Carl Reiner és Mel Brooks beszélgettek. Reiner azt kérdezte Brookstól, hogy biztos volt-e a Hitler jelenetben. Brooks azt felelte, hogy egyáltalán nem, de amikor írta, ő úgy röhögött, hogy nem kapott levegőt, és mivel neki elég jó humora van, ezért benne hagyta a szövegben, hátha lesz más is, aki viccesnek találja. Így kapott Oscart érte és később tizenkét Tonyt.  A filmekhez karamell popcorn járt, nagyon elégedett volt mindenki. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 6.

         A sós, vajas tésztában megsütött gorgonzolás körte zöldsalátával egy igazán felvilágosult, tökéletes előétel. Gyakorlatlan kóstolótól rendes hozzáállást igényel, mert az agy eleinte torzít az élményen a maradi, édes körtéhez szokott hozzáállásával. De ha először apró, a rétegeket jól összefoglaló falatok kerülnek a szájba, a koncept megértését követően kárpótol az agy korábbi, előítéletes viselkedéséért.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 5.

         Álltunk a Nagykörúton a dugóban, a férjem kérdezgette, hogy mik a tervek, milyen virágrendezési vagy porcelánozási gondolatok foglalkoztatnak, társasági beszélgetést igyekezett kezdeményezni. Ősziek, mondtam. Pocsék társaság vagyok olykor. Mondta, hogy lenyűgöző terv, szedjek gesztenyét, biztosan beleillik majd. Nem szedek, feleltem, nem elég szokatlan, nem széles látókörű, én nem használok mikulást decemberben, az provinciális. Mondta, hogy de lehetne egy olyan nyakba akaszthatós kis gesztenyegyűjtő zacskót is készíteni valamikor, mondtam, hogy szeretném, ha nem emlegetnénk ezt a gesztenyét többé, nem kell, nem érdekel, nem ihlet meg. Az én munkám egyébként sem elhatározás kérdése, én nem akkor dolgozom, ha leesik a gesztenye vagy a hó, engem nem lehet mindenféle gravitációs-ügyekkel szekírozni, és elvárnám, ha nem is tudom: nemcsak regisztrálná az én, igen így, munkakiszolgáltatottságomat, hanem, hacsak a maga módján is, értékelné….
- Jól van csillagom.
         Később egy doboz gesztenyére lett égető szükségem, egészen egyszerűen elodázhatatlanul. Szívem, mondtam, hol vannak a gesztenyék? Felelte, hogy ne szóljak hozzá ebben a tárgyban, helyesebben ne feszítsem ezt a húrt a kelleténél kintebb/tovább vagy hogy is van ez a kifejezés. Mindenesetre nem akarja, hogy ehhez az érzékeny ponthoz az ő múltjában még egyszer hozzányúljak. De, mondtam, nekem elég nagy szükségem volna azokra a gesztenyékre, amelyeket múltkor megbeszéltünk, hogy nem tűrnek halasztást, úgy is fogalmazhatok. A dolgozószobában ült és dolgozott, azután indulnia is kellett, és kifelé menet mondta nekem, hogy szedett gesztenyét, ahogy megbeszéltük, odarakta mindet a Népligetbe. De, hogy ne vigyék el, elrejtette a fűben, trükközött is, tehát egy elég nagy területen szórta széjjel a mieinket. Lehet, hogy a Városligeti fasornál is szedett párat, azokat leghelyesebb volna ott keresnem. A kis szedőzacskó is készen van, ilyen tűvel-cérnával összeszerelhetősre merte alkotni, rám már csak az alkatrészek helyes sorrendű egymásra szervezése hárul, reméli, ez így rendben van. 
         Ez a piros, méregzöld, barna és ezüst alapú asztali dísz végül gesztenyét, nem tartalmaz. De a közelében olyan, mintha erdei környezetben, szabadlevegőn ebédelne az ember egy szép, őszi vasárnapon. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 4.

         Az egyik töklámpafesztiválon azzal kábítottam a meghívottakat, hogy a helyszínen bőségszarukból kiáramló gyümölcsök és őszi termések lesznek. Írtam lendületesen a hirdetést, mint a marketinges Kis a pokolban, nem megilletődve attól, hogy igazságtartalmat, azt nem tudok garantálni az ígérethez.  Ez után mentem el a boltba, hogy levegyek a polcról egy bőségszarut, de vagy ez a bolt volt speciálisan kicsi, s mint olyan, kisméretű bőségszaruknak fenntartva, vagy itt, nálunk ez a bőség egy ilyen relatív fogalom, mert azokból a szarukból nem sok minden ömölhetett volna ki nagyvonalúan, egy répa, legfeljebb, ha jól számolom. De jobb is volt így talán, mert amelyikből meg ki tudnának áramlani ezek a mindenféle gyümölcsök bőségesen, az az asztalnál eltakarta volna egymástól a vendégeket.
Kitaláltam ennek az őszi termésdísznek egy vacsoraasztalon működő változatát, ezt nézhetjük meg holnap. Ma néhány karácsonyfadísz munkaerejét allokálta Barbi, így készítette el a dekorhoz szükséges ezüst almákat. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 3.

         Volt itt hat narancsszín gyertya, ezekből összeraktam egy narancsszín asztali díszt korábban, egy narancsdrámát helyesebben, minden csupa narancs volt benne, sprickolt a narancs szanaszét. Ha ránézett, olyan érzése lett az embernek, mint mikor a John Malkovich menetben Malkovich ugrik be Malkovichba, és ettől mindenki úgy kezd kinézni, mint Malkovich. A gyertyák helye a szertárban volt a bukást követően, de ma kaptak egy újabb esélyt. Hétvégére egy szép, őszi asztali dekort állítottam fel, és megkértem Barbit, hogy faragjon embert ezekből a gyertyákból, de ha lehet, a narancsból ne láthassak sokat. És ő ki is hozta belőlük a legjobbat (egy helyes gyertya szusit).