Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.

         Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 15. 

         Múlt héten elidétlenkedtünk egy sütőtökös kekszet, és úgy éreztük, hogy ideje volna hozni valami kézzelfogható teljesítményt helyette. Íme. Komolyan kell beszélnünk: ez a recept nem egyszerűen egy sütőtökös kekszet ad ki, hanem azt a sütőtökös kekszet, amelyet születése óta minden nő és férfi keres a Földön. Az alapízt szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, fahéj, feketebors, szerecsendió egészítik ki, a keksz diós, zabpelyhes, nem nagyon cukros, és nem is túlságosan nem az. A süteményhez még múlt vasárnap, a bolhapiacon választottam egy krémszín foltokkal díszített, magasfényű kerámiavázát, amelybe a húgom később jónak látott beletömni egy zöld műtollboát, és a váza meg a boa most együtt élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Végül ehhez a kombinált tárgyhoz igazodva rendeztem be a fotózás helyszínét. Kérek mindenkit, akibe szorult egy szemernyi kalandvágy, próbálja ki ezt a kekszet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 14.

         Ma este, amikor leültem, hogy megírjam ezt a bejegyzést, láttam az üvegajtón keresztül, hogy egy Columbo részben William Shatner variál egy gyertyával, hogy mit, azt nem tudom, de valami rosszban sántikált. Hogy ez a gyertyajelenet éppen kapóra jött nekem, gondoltam, mert ma gyertyagyújtásra találtunk megint okot, és így azt írhatom akkor, hogy… mit is… mit is… nos, hogyan is tehetnék ebbe a történetbe valami érdekesebb fordulatot? Hacsak úgy nem, hogy szeptemberben Paul McCartney, Tom Hanks és William Shatner Los Angelesben A két veronai nemest egy színpadon olvasták fel, és valahogy úgy alakult, hogy a Shakespeare darab közepén Shatner és McCarney elvonyították a Lucy in the sky with diamonds Beatles dalt is együtt. Egy gyertyafényes jótékonysági est volt ez, így tudnám (Q.E.D) igazolni a William Shatner és a mai, gyertyákkal kivilágított papír-pausz házacskák közötti kapcsolatot. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 13.

        Ez, ma egy karácsonyi kopogtató – bárcsak látszana a képeken, milyen szép élőben – és pláne örülök, hogy van ajtónk, amin működik. Mert az jutott eszembe hirtelen, amikor szereltem, hogy harmincezer évvel korábban mint nő, egyszersmind a barlang enteriőrjéért felelős személy hiába hozakodom elő egy ilyen kitűnő ötlettel, hogy kopogtatató kellene az ajtóra. A mire? – néznének rám akkor kérdőn,  mert őrületes szókincsük, azt persze nem volna. Én meg magyarázkodnék a koncepciót illetően, privát terek, meg ilyenek, és hogy mi az a kopogtató, arra csak sokkal később térnénk rá. Azt a kérdést, hogy mi a karácsony, kínosan kerülnénk. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 12.

         Amikor Micimackó egy csupor mézet akart ajándékozni Fülesnek, de az odafelé úton figyelmetlenségből kizabálta a csupor tartalmát, azzal nyugtatta meg magát, hogy ez egy nagyon praktikus kis csupor amúgy is, mindenféléket lehet benne tartani … varrótűt, meg olyan…gombokat, esetleg… 
         Mit lehet ezekbe a dobozokba tenni? – kérdeztem ma este a mai projekt iránti érdeklődésből, meg azért, mert könnyebb úgy elemezni a művet, ha közvetlenül a szerző mondja meg, mit gondolt a szerző. A szerző a "mindenféléket" szót használta, ha jól emlékszem, és kissé borúsan érdeklődött, hogy ezentúl mindent neki kell-e kitalálni, vagy menni fog valami kis feladatmegoldás önállóan is? Ezekbe a téli ajándékdobozokba egy mini muffin belemegy, vagy valamilyen bonbon vagy, ahogy egy internetes áruház hirdetésében olvastam tegnap: a gyertyától a fenyőágig minden, ami nem olyan széles skála azért, ha jobban belegondolunk, de mindenképpen számít.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ - 2013. november 11.

        A szóváltás azért bontakozott ki, mert Charlie Harper koktéllapátnak használta az egyik rénszarvast. Blitzent, ha jól emlékszem. A szarvasok piszkálását egy Sandy nevű nő tiltotta meg, akiről senki nem tudta, mikor költözött Harperékhez, de az biztos, hogy ő tette a mikulásfogatot a zongorára, és amikor szenteste a Száncsengőt énekelték, nem örült, hogy Blitzen és Donner összekeveredtek. A helyes sorrend egyébként úgy néz ki, hogy: Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donner, Blitzen valamint a mellékelt képeken látható Rudolf, a piros orrú rénszarvas. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj ALkotni! 365+ rovat - 2013. november 10.

         Jól úszom, nem félelmetesen jól, de tűrhetően elboldogulok a medencében és ez a minimum, ami elvárható, annyi vízben töltött óra után. Ez egy magányos sport, és megértheti mindenki, aki hosszan unatkozott már víz alatt, hogy leghelyesebb ilyenkor egy úszószemüvegbe szerelt MP3 lejátszót vásárolni a gyereknek, az mindenki közérzetén sokat javít. Később is valahogy képben maradtam az ilyen elektronikus vackokat illetően, és úgy alakult, hogy nincsenek papírok az asztalomon, nincs tollam, ceruzám sincs, sem jegyzetfüzetem, töltőtollaim (?), a nyomtatástól enyhén szédülök és belázasodom, ha nincs szabad wi-fi a környékemen.
         Tegnapelőtt beléptem annak a kávéháznak az ajtaján, amelyikén általában be szoktam lépni, s a hely tömve volt olyan magamforma emberekkel, mindenki áhítatosan az iPhone-tablet-laptop szentháromság közül babrált valamelyiken, és volt ott egy fiú, aki csak úgy, flegmán egy papírújságot olvasott. Hogy milyen furcsa ez – gondoltam – általában én nem számítok normálisnak, de itt történetesen átlagos vagyok a nekem fontos értelemben, és ő meg, nos, kilóg. Azt is gondoltam, hogy Mick Jagger például ’67-ben, ami azért nem most volt, írt egy dalt: Who wants yesterday’s papers /... / nobody in the world / és milyen remek zenei betét lenne ez most ide – tűnődtem – de ekkor bejött egy férfi, két laptop volt nála, s az egyiket az újságolvasós fiú elé tette le. Fogalmam sincs, mi lehetett az oka az átmeneti laptoptalanságnak, hogy otthon hagyta vagy javíttatta vagy micsoda, de a lényeg, hogy azonnal felnyitotta ez az ember a gépet, és ráment a 444 portálra, ahogy láttam, s ezzel el is hárult a fekete lyuk keletkezésének veszélye, ami általában ilyen meredek helyzetben lép fel, meg akkor, amikor az Úristen nullával oszt. 
         Ez a mai projekt lehetővé teszi, hogy hidegben, kesztyűvel a kezén matathasson bárki az okostelefonján, nagyon fontos innovációról van szó, kéretik értékelni. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 9. 

         Az Addams Family volt az első sorozat az amerikai televíziózásban, amelyik kilógott a megszokottan fegyelmezett történetek közül. Addig a férfi dolgozott, a nő masnis, fodrozódó A-vonalú szoknyában főzött a tévében. A férj soha nem esett bele szembejövő másik nőkbe, a nő sem, és egyetlen fiú sem merte nyíltan kifejezni érzéseit azáltal, hogy anyjának lakástelefonját, saját készülékének 666-os gyorshívójára rögzítette be. Egyszóval nem volt életszerű az élet, és akkor, 1964-től jöttek ezek az igen merész, daliás amerikai humoristák – akik általában fél vagy legrosszabb esetben is negyed magyarok, de ebből számunkra kredit most nem származik – és nagyon elegánsan álltak a dolgok élére. Egyszóval igazat kezdtek beszélni, ha nem is túlzottan óvatosan, de valahogy mégis úgy, hogy ettől elmenjen a dolgok éle.
         A South Park írói például úgy találták, hogy dogmák megfúrására leghelyesebb, ha az ember finoman, félfamentesen, széles margóval lejegyzett szavait nyolcévesforma rajzfilmgyerekek szájába adja, mert így azokon a szavakon mindenki fetrengve röhög, persze a legnagyobb titokban. A karácsonyi idény első fadíszei ezért, vagy azért, mert a megajándékozott személyisége ezt a viccet szigorúan megkövetelte: ma Cartman, Kyle, Kenny és Stan voltak.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 8.

         A narancsos asztalközép úgy született, hogy egy hasonlót nagyon szépnek találtam egy bizonytalan eredetű fényképen. Az ugyancsak nem felfedett forrás azt írta oda biztatásul, hogy minden rendben lesz, de hogy mit illetően lesz itt minden rendben, nem mondta. Mindazonáltal tényleg rendben lett minden. A dísz csakugyan elragadó, az illata is finom, a temérdek szegfűszeg aromája a megbontott narancshéjjal összekeveredve igazán ellenállhatatlan.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 7.

         Hétvégén a Harrods megtartotta a karácsonyi felvonulást, ott volt SpongyaBob, Alice, meg a Fehér Nyúl, így hivatalosan is beköszöntött az ünnepi szezon. A karácsonyt szépnek tartjuk, joggal féltjük és tiszteljük (és csépeljük). Előtte Richard Cheese lemezeket hallgatunk, s ezt minden évben túlzásba is visszük. A holnapi asztalközép már téli lesz és jó illatú, az egyik darabját szeretném megmutatni ma: a szegfűszeggel díszített narancsot.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 6.

          Hozott a postás egy karamellizálópisztolyt, nem csak úgy, áthozta, hanem rendeltük és ő volt a kézbesítő. Szép kivitel, acél és műanyag, olyan, mint Jamie Oliveré, működik is. A tortán ragyogó, egyenletesen pirított cukorfelületet nyertünk általa. A linzeres tészta finom lett, tölteléke édes-fanyar, túlkapások nélküli birsalmakrém, ez az első almatorta a tatin után, amelyik igazán ízlett nekem. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 5.

         Sötét lett odakint, ez olyan váratlanul ért engem, mint ahogy december végén szokott az első hó, amikor még mindig a nyári gumik vannak fenn. Egyszerűen nem sejtettem, hogy lesz tél vagy ősz, nem voltak ráutaló jelek. 
         Ez az új nappali félhomály, valamint a véletlen inspirálta a mai munkát. A húgom közvetlen keze ügyébe került egy zokni és két lufi, s ő ebből úgy értette, hogy ha a lufit belehelyezi a zokniba és a kettőt együtt fújja föl, akkor egy nem túlzottan hosszú élettartamú, ám minden kétséget kizáróan hangulatot sugárzó világítást kap, amennyiben a zokni-lufi együttest egy asztali lámpa alapjára szereli. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 31.

         Meg vagyok illetődve ilyen ünnepeken, mint amilyen a mai, mert nem tudom, hogy ez a nap jelent nekünk valamit vagy nem, vagy hogy lehet beszélni erről vagy másról nem is illik, vagy csak örülünk, mert nem kell menni dolgozni. Terveztem mindenesetre egy utolsó őszi asztaldíszt, sok gyertyával, az egy közös érdeklődési területünk az ünneppel, és míg a vendégeket vártuk vacsorára – melynek menüjén igazán nem tiszteletlenségből, csak borok és múmiavirslik szerepeltek – részletesen lefényképeztem ezt a színeiben szürkéskék, padlizsánszín, narancs, sárga, zöld, arany, fehér, üveg, rézszín asztalközepet. 

Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt
Szerkesztette: Keresztesi Barbara 

 A zöldséglámpa-faragás, az 1700-as években jelent meg az ír népszokásokban, de a tarlórépa-lampionokat csak a XIX. század elején kezdték Jack Lámpásoknak {Jack o’lanternnek) nevezni Írországban. A legendában, amelyet a szóbeszéd a zöldségvájás köré kerített, egy alattomos kocsmatöltelék hírében álló ember, bizonyos Zsugori Jack kapta a főszerepet. Jack iszákosságától és kegyetlen tréfáitól sokat szenvedtek ismerősei, nem csoda hát, hogy hamar eljött érte az ördög. Mielőtt azonban sötét lelkét kilehelte volna, Jack megkérte a poklok urát, hogy teljesítse utolsó kívánságát, és hozzon le neki egy almát a közeli gyümölcsfa csúcsáról. Az ördög kötélnek állt, felmászott a fára, Jack, a tréfamester pedig komótosan kereszteket tűzdelt a fa törzse köré, és rajzolt belőlük néhányat a fa kérgére is. A szorult helyzetbe került fenevad, kelletlenül beleegyezett abba, hogy ha a vallási szimbólumok eltűnnek végre, és ő lejöhet a fáról, nemcsak hogy életben hagyja Jacket, de ha egyszer az mégis meg találna halni, akkor sem engedi lelkét a pokol kapuján betérni.

Sok évvel azután, hogy üzletbe bonyolódott az ördöggel, Jack, a későbbi Halloween ünnep főhőse, elhunyt. De amikor bebocsátást kért a Mennyek országába, Szent Péter elébe tartotta bűneinek lajstromát, és ellentmondást nem tűrő hangon, Jacket a pokolba parancsolta. Az ördög, aki jelen monda tanúsága szerint szavatartó egyén, emlékezett Jackkel kötött megállapodására, és a gonosz lelket nem engedte belépni birodalmába. Jack tanácstalanul állt a pokol kapujában, ezért az ördög – mert nemcsak szavatartó, de minden bizonnyal segítőkész polgár is – azt javasolta Jack sötét lelkének, hogy menjen vissza a földre, ahonnan érkezett. Továbbá, hogy ne kelljen sötétben tapogatóznia, dobott neki egy szikrát a pokol tüzéből, amit Jack, a nála lévő, félig megevett tarlórépába helyezett. Így lett Jackből, Lámpás Jack, akinek írek között bolyongó lelkét az élők úgy tarthatják távol maguktól, ha faragott zöldség-lámpásokat helyeznek ki otthonuk ablakába. 
Kevesen tudják, hogy az írek, az őszi betakarítások idején, eredetileg kerek zöldségekből, tarlórépából, krumpliból faragták lámpásaikat. Ezeket a lampion-alapanyagokat, az új világba érkező bevándorlók cserélték le az Amerikában honos sütőtökre. Arról is csak néhány forrás szól, hogy a faragott lámpások 1866-ig, nem is kapcsolódtak a késő őszi Halloween ünnephez. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 29.

         Az indiai kávék mutatták be nekem a kávé mint önálló desszert koncepciót. A férjem indiaiakkal dolgozott együtt, röhögök Russel Peters viccein és van egy indiai szakácskönyvem, nem sokat tudok tehát Indiáról. Azért én írok (levelet önnek) most róla mégis, mert annyit azért meg tudok állapítani, hogy a sütőtökös latte hasonlít egy indiai kávéra, izgalmas, aromás, édes, fűszeres, mellette egy tortaszeletnek vagy keksznek nagyon össze kell szednie magát.  

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 27.

         Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, ... I'm an expert on Shakespeare and that's a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában. 
        Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 26.

         Van egy jó arányérzékem, gúlaszeletek szögeit tudom megsaccolni például nagy biztonsággal, és ezzel nyilván felléphetnék a cirkuszban is. De konkrét hasznát nem vettük ennek addig, amíg üvegkínálók és vázák, csipkebogyó-kalárisok és birsalmák, dísztökök és őszi vörös levelek kellemes balanszú elhelyezésével nem kezdtem múlatni az időt.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 25.

         Az Addams Family teasüteményei közül a boszorkányujj a legismertebb. Az íze? Nem, nem üt át rajta a boszorkány egyáltalán. Olyan a zamata, mint bármelyik emberi ujjnak, amit itt, a sarki boltban árulnak.

Készítette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365 + rovat - 2013. október 23.

         Bodonyi tanár úr reggel úszott egyet a Dunában, majd kilenckor ‒ pálinkával előidézve a flow-t – festeni kezdett. A tanítványok is festettek. Az ihlet ebédig tartott, ekkor evett, a tanítványok is ettek, mindenkihez volt egy implicit rossz szava, kávénál nekem például az aranymetszést vezette le papíron, nem volt rá szükségem momentán, de leírta, hogy legalább ennyit én is tudjak. Bodonyi tanár úr nem volt kellemes ember, de rajzolni, azt tud. Most van egy eredeti Bodonyim, az aranymetszés képlete, szignózva persze nincs és bemondásra nyilván senki nem fogja elhinni, de ez most nem is fontos. Megtaláltam ezt a darab papírt a héten, és gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni: lerajzolhatnám az aranymetszést, végső soron. Tegnap éjjel fel is vittem egy keretbe a képletet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 24.

         Nyílt Angliában a közelben egy horrorshop, Halloweenra lehetett ott napi bevásárlást intézni, voltak levágott fejek, letépett végtagok, kiesett szemek, fogak, csak a legszükségesebb. Meghívtak engem egy partira, ahová a belépés jelmezben volt lehetséges, és egy húszas évei elején járó nő (hermelinnel) majdnem bármit magára húz, de a bolt női részlegén addigra már csak három jelmez maradt: egy intimbetét, tényleg de tényleg vékony, szóval abba nem fértem bele, egy tükörtojás és egy Yoda (??) jelmez, én ezt az utóbbit választottam. 
         Ma a Bolondos Kalaposnak kellett volna megjelennie itt, de a modell leutazott Kenesére, az addigi munkafotók pedig valahogyan eltűntek, így a kalapos kalapját, ezt az egyébként igen nagy teljesítményt, egyetlen kockában leszünk kénytelenek bemutatni azzal a megjegyzéssel, hogy folytatása következik.