Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 12.

         Ma tofuval kevertem össze málnavelőt és luftballonokat mártottam forró csokoládéba. Úgy hangzik, mint egy inkvizítori munka a Walt Disneynél, de minden a konyhában történt, a komfortzónámon kívül. Később kidurrantottam a lufikat és így ehető poharak álltak elő, ezekbe töltöttem a málna mousse-t.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. július 11.

         Hány órát alszol, kérdezte az illető, mondtam, hogy hármat, négyet, ő azt akarta tudni, hogy ez amolyan szépítő alvás-e délután, én ezt nem értettem, de amikor megérettem nagyon érdekes gondolatnak találtam, mert nem, nem délután alszom három órát, hanem egy nap, összesen. Mások sem pihentebbek itthon, és ehhez köthetően az a szokás kezd kialakulni, hogy káromkodunk, mint Zelma nagynéni. Ezt eleinte bohémnek és olyan emancipáltnak tartottam, de kezdünk elkanászodni. Erre megoldásként találtam ki ezt a perselyt. Ebbe a díjszabás szerint tartozik fizetni mindenki, aki rondán beszél. Egyelőre drámai visszatartó erőről nem tudok beszámolni.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 10.

         Ha ilyen fáradhatatlanul dolgozik valaki határai feszegetésén, mint én, naponta újabb területeket hódítva meg, akkor a századik napon joggal várhatja el, hogy történjen valami szokatlan, jutalom helyeződjön kilátásba, esetleg kisebb csoda essen meg vele. Ma egy gomolyfelhő szállt le az égből, nem beszélt, vagy ilyesmi, zenét sem sugárzott, csak lebegett a fejünk felett. Végeredményben egy kisebb csodát beszéltünk meg, és az kötelességtudóan be is következett. 

A természetfeletti jelenséget a Mátrában, a sás-tói kilátó legfelső emeletén tapasztaltuk, ha bárki regisztrálni szeretné az esetet.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 9.

         Kelly Dixon kitalált egy játékot, amit „idd ezt, gyártsd azt” névre keresztelt. A szabályok értelmében néha bekever egy érdekes színösszeállítású limonádét, és mellé legyárt egy valamilyen tárgyat, az itallal harmonizáló dekorral. Hát igen, sekélyes, de nem érdekel, nekem az awesome possum feliratú póló is tetszik. Hétvégéről maradt még levendula, így adta magát ez a mai poszt. Éppen Kelly Dixonnál találtam is egy levendulás testradírt, de az már túlment minden határon, mert Dixon ételfestéket kevert a cukorba, hogy a végeredmény szép lila legyen. Ami mutatós, de én szoktam ételfestékben turkálni, az nem jön le azért olyan könnyen. Így kitaláltam egy másik receptet.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 8.

         Valamelyik nap megkértek, hogy írjak egy kicsivel több érzelemmel. Talán ne csak a dolgok élén álljak, így vegyem el a dolgok élét, hanem haladjak túl ezen, és az isten szerelmére, ne sterilizáljam a szöveget. Ettől én megijedtem (ez valós érzelem, kéretik értékelni), és hirtelen eszembe jutott az a zenekar, amelyikben a tagok nem szerették az új karnagyot, mert a trombitás azt mondta, hogy ismeri régről, és a karnagy egy kretén, persze összekeverte valakivel. Ezért büntetésből mindenki kotta szerint játszott, visszafogottan, észből, hangoláskor az oboa F hangot adott a kürtnek, a klarinét partitúrából lépett be, és elég jók voltak, megnyertek minden versenyt. De aztán megszerették az illető karmestert, mert mégis kiderült, hogy rendes ember, elkezdtek szívből zenélni, és ekkor ők lettek a legborzalmasabb banda az univerzumban, szóval van mit veszíteni. 

Barbi ma egy zöldségkottát készített.

Készítette: Keresztesi Barbara 
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 7.

        Jerry Seinfeld televíziós sorozatának legutolsó részét hetvenhat millióan nézték 1998-ban. A Finálé volt minden idők harmadik legnézettebb sitcom adása, ezt követően Seinfeld visszavonult. Több pénze volt, mint Pakisztánnak, a felesége szakácskarrierjét menedzselte, és amikor megkérdezték, hogy mit csinál, szerette azt felelni, hogy semmit. Ilyenkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a semmittevés jól hangzik, de közel nem olyan egyszerű, mint amilyennek hiszik. Az embernek óvatosnak kell lennie, mert ha semmit tesz, tehet bármit. Ez oda vezet, hogy tesz valamit, ami pedig a semmit illetően eléggé elront mindent. A 2010-es év körül Seinfeld arra gondolt, hogy visszatérne, és lenne ismét a legnépszerűbb komikus az Egyesült Államokban. De a showbiznisz éveket úgy kell számolni, mint a kutyaéveket, Seinfeld emléke megkopott, az országos csatornák sem voltak már olyan készségesek, mint korábban. Erőből tárgyaltak, és Seinfeld ezt rosszul viselte. Louis CK hekkelte meg a médiahatalmat először, 2011-ben saját gyártású stand-up komédiát töltött fel a netre öt dollárért. Hangsúlyozta, hogy a letöltő azt tehet a műsorral, amit akar, tőle vetítheti nyilvánosan, kölcsönadhatja, mindegy, csak fizessen érte öt dollárt, hogy CK-nek legyen pénze később újat gyártani. CK tizenkét nap alatt egymillió dollárt keresett, egyszerűen nem is hitte el, körbemutogatta a számláját a neten, és a pénzből kétszáznyolcvanezer dollárt azonnal átutalt különböző civil alapoknak.
         CK példáját követte Seinfeld, amikor 2011-ben elindította heti sorozatát az interneten: Humoristák, kocsikban, kávézni mennek. Felöltötte az első évadot, az párezres nézettségű volt, de nem bánta, majd megkezdte a második évad vetítését, és amikor múlt héten beült egy 1958-as Cadillac Eldorado Seville-be, hogy Don Ricklesszel megigyon egy kávét, már százharmincezer like-nál tartott az oldala. És mivel Seinfeld szereti megünnpelni a győzelmeket, az adás után ki is ragasztott egy cetlit az iroda ajtajára, amire filctollal ráírta: bébi, visszatértem! 

Ma Barbi valamilyen belső indíttatásból felírta a konyhaablakra, hogy I’m back, baby ezenfelül megrajzolta a genezist, vagyis azt, ahogyan az óriás robotok letették velünk szemben a Száva tornyot.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 6.

         Ma Tihanyban jártunk egy szedd magad levendulamezőn. A helyszínt nem lehetett eltéveszteni, balkéz felől az út mentén lila szőnyeg borította a dombokat, a levegő nehéz virágillattal volt tele. Valaki azt állította az interneten, hogy ezen a különös mezőn tolonganak a méhek, ami igaz. De hogy a méhek csípnek, ezt is mondta az illető, és valójában nem a csípés bekövetkezése a kérdés, mert csípés lesz, ez biztos, hanem az, hogy egységnyi idő alatt hány valószínűsíthető? A valóságban a levendulabokrok között működő méhek egyszerűen nem érdeklődnek a szüretelők iránt. A hatalmas csokorral sértetlenül hagyhattuk el a területet, a virágokat itthon talpas poharakba szórtam, a virágágyra mécseseket állítottam, és szép, bőrpausz lámpaburákat helyeztem a poharakra.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ - 2013. július 5.

         Ma hajnalban kimentünk Pomázra, és szedtünk tizennégy kilogramm barackot. Amolyan elvárosiasodott hajnalt tessék érteni, hétkor indultunk, egy óra alatt értünk Dolina-pusztára, és ha jól tudom, a mezőgazdaságban nyolckor már a délutános műszak kezdődik. A barackszedéshez két háncstárolót festettem át gyümölcskosarakká.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
 Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 4.

         Ma a szokottnál nehezebben ment a fotózás, ez a jégkrém valamiért nem akart jégkrémnek látszani, sokkal szívesebben nézett ki vesének, vagy egy frissen kioperált emberi nyelvnek. Jobban szerettem volna, ha ez a szervkereskedelmi vonal nincs jelen, és az jutott eszembe, hogy ha egy nehéz gyúródeszkát élére állítva a csempének döntenék, egy porcelánkannával kitámasztanám, és szorosan melléjük helyeznék egy vajtartót, két csészét azonos modorú tányérral, meg például egy pohárkészletet, az rengeteget segítene. És milyen igazam lett, a jelenet felállt, és dicsőséges volt, megváltozott tőle a világ, de amikor egy pillanatra elfordítottam a fejem a gyúródeszka megbillent, majd a porcelánt az üvegáruval együtt letolva a konyakőre, hazavágta az egész csendéletet. Később egy tányért teleszórtam jéggel és csak elrendezem rajta a jégkrémeket. 

A jégkrémeket Barbi készítette, és a receptet is ő találta ki:

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 3.

         A kilencvenes években egy kanapé plüsstámláján négy csipketerítő, egymástól huszonkét centiméter távolságban kapott helyet. Amikor a harmónia, amelyre inkább illett a kíméletlen rend kifejezés megbomlással fenyegetett, egy kéz nyúlt előre, hogy kelletlenül elegyengesse a terítők ráncait. Ezen a helyen az aggályos figyelem kiterjedt a kesztyű és cipő, hangulat és kávéskészlet, szemfesték és külpolitikai helyzet kapcsolatára, s ugyanitt a rizsa és máma szavak használata szigorú tilalom alá tartozott. Örülök, hogy ez az emlék halványodik.

Barbi ma Star Wars-os csipkéket készített.

Készítette: Keresztesi Barbara 
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - - 2013. június 27.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat 365+ - 2013. június 26.

         Minden úgy kezdődött, hogy Dávidnak születésnapja lett, és a sógorom, aki érzése szerint ezt a 365 napos projektet menedzseli azt mondja nekem ad hoc, hogy kitalált valami rendkívülit. Az iparcikk kézzel készítve volna legmegfelelőbb, úgy érzi. Az ügy nem tűr halasztást mondja, mert ma (tegnap) egy férfiak egymás közt sörözésen vesz részt, és ehhez az ünnepléshez szerinte egy csendes, introspektív fanyalgás helyett, valami vaskos tréfa illene. Egy bohóc, aki belül csupa szomorúság, de közben nagyon durva hasmenése van. Valami ilyesmi. Egy söralátét? Milyen eredeti, mondom, de ez egy különlegesen pajzán söralátét, mondja, pironkodna láttán az a nem kisebb nevű ember is, aki Balzac.
          Fis kihelyezte hozzám ezt a feladatot, tehát nem én találtam ki, hanem ő, de ezt nem mentegetőzésképpen mondom, (pironkodva), hanem mert intimitás issúim vannak, feltehetően. A pajzán söralátétet én készítettem el, Dávid örült neki, így hárman is boldogok voltunk, az ünnepelt, az ünneplő és én, akinek ezen a blogon, ma fejeződött be a nyolcvanhatodik napja.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 29.

         Most a lassziról szeretnék írni. Ez egy indiai frissítő, tizenkét perccel vagyunk éjfél után, nekem hirtelen csak egy karórás pakisztáni történet jut eszembe. Vagy a Lassie hazatér. Visszakanyarodva a lasszihoz, barackos lett, kissé sós, édes és hideg, a szívószálakra pedig lila pillangókat tettem. Mindenki nagyon örült ennek a nyolcvankilencedik napon.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 24.

         Meglett Schrödinger macskája. (Ez végső soron örvendetes - gondolta a nő szórakozottan.) A macska egy dobozban élt és ugyanakkor, ugyanott, halott is volt. Valószínűleg. E törékeny kvantumállapot szondázása kapcsán írtak róla az újságban. Az volt a hír (körülbelül), hogy a macskára sikerült vetniük egy pillantást anélkül, hogy ránéztek volna. Nos, itt tartunk most. 

Az újságcikkről jutott eszembe ez a poszter.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. június 24.

         Ma volt az év legrövidebb éjszakája. A pénteki bazsarózsákat ezért egy Titánia koszorúba rendeztem, azután kisétáltunk az Erzsébet térre, és megkértem négy iparművészt, hogy viseljék ők is egy fotó erejéig.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 22.

         Rettenetesen meleg volt. Tihanyban Paul Éluard francia költő leszállt a vonatról, majd komótosan Illyés Gyula villájához baktatott. Megebédelt a háziakkal, rögtön ezután pedig Illyés feleségének, Flórának társaságában könnyű sétára indult a félszigeten. Éluard-nak sejtése sem volt arról, hogy Szabó Lőrinc korábban egy helybeli gazdától elkérte a munkaruháját, abba beöltözve és orra alá tömött bajuszt ragasztva kapálgatott a szőlőben, így várva az Éluard-ralvéletlenül arra járó Flórát. Mikor a nő megpillantotta a gazdát, odafordult Éluard-hoz: - Akarsz látni egy igazi magyar földmunkást? – kérdezte. A költő akarta látni az igazi magyar parasztot, úgyhogy közelebb mentek. Néhány mondat után a kapájára támaszkodó Szabó átváltott francia nyelvre. Éluard a meglepetéstől szinte kővé válva jegyzete meg: á la bonne heur! (ez igen!) … Élénk társalgába kezdtek, franciául. A paraszt a szürrealizmus kezdeteiről kérdezgetett, és érdeklődött Éluard ambivalens kapcsolatáról Bretonnal. Majd a kortárs francia irodalom is szóba került. A paraszt megpödörte bajszát, ami alól csak úgy röpködtek a nevek: Aragon, Gide, Tzara, Cocteau, Malraux, Sartre, Frénaud stb… Amikor a paraszt még idézett is néhány strófát Éluard korai költészetéből a Le devoir et l’inquiétude-ből, a francia könnybe lábadt szemmel bámulta, majd átölelte.

         Ma nem tudtam jól működni (kiolvad az agyam ettől a melegtőőől) és a koncentrációt igénylő virágkorona helyett készítettem egy pár fürdőző citromot, ha bárki kíváncsi volna ilyesmire, a citromember hozzávalói:

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 20. 

         A cseresznyezselé valójában egy különleges rövidital. Az eredményért komolyan megdolgoztunk, az első receptből ízetlen gumidarabok születtek, a másodikból kemény, kellemetlen aromájú zselé, a harmadik főzet azonban szép lett és várakozáson felül finom.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 19.

         Megtörtént, hogy az író egész nap hallgatott, csak ült a szobájában. Rettenetes arcokat vágott és tapsikolással hajtotta el a galambokat az erkélyről, amit mindenki utált, de az legalább cselekvés. A magyar gondolkodás nagy becsben tartja a cselekvést, amin azonban szigorúan izommunkát ért, tehát ha egy gondolkodó gondolkodik, az nem számít, kivéve, ha gondolkodás közben füvet nyír. Az író nem szerette, ha ilyenkor bárki zavarta, ne szólongassanak kérem, mondta azon a különleges alkalmakra tartogatott, kimért, tenyérbemászó hangján. Nem volt készen, de már majdnem. Az az igazság, hogy az író szeretett füllenteni az ilyen határidős ügyekről, ha azt mondta, hogy majdnem készen van, mindenki tudta, hogy a szöveg egyelőre sem kéziratban, sem sehogyan máshogy nem látott napvilágot, legfeljebb konyhai dialógokban lehetett hallani belőle részleteket korábban.
         Az író azután megunta, hogy a magára zárt ajtó, ha nem is senkinek, de talán nem mindenkinek jelent kellően erőteljes üzenetet arra nézve, hogy ne zavarják, ne emeljenek rá várakozó tekinteteket, sőt egyáltalán, semmilyen szemmozgás tanújaként ne lehessen róla megemlékezni később. Ezért távoltartó leveleket helyezett el a kilincsén.

Írta: Keresztesi Barbara: Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 16.

         Nagyon meleg lett. Harris Telemacher meteorológus, akit Sara McDowel szimplán időjárás-jelentőnek hívott, a Los Angeles-i County Museum of Art kiállítóterének enyhén ereszkedő padlóján görkorcsolyázott el Roberto Ubaldino bíboros portréja előtt. Ezt Telemacher performansz-művészetnek gondolta, Ariel a barátja, kidobott időnek.
         Budapesten is nagyon meleg lett. A padlizsánok, Karla és Günter, nyugodtan feküdtek egymás mellett a konyhapulton. Karla hirtelen úgy érzete, hogy nem bírja tovább a hőséget, és legyőzve szemérmességét fürdőruhára vetkőzött. Ezt én ad hoc jelmeztervezésnek hívom, a barátaim (soha nem mondanák a szemembe), kidobott időnek.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
 Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. június 17.

         Nem tudom, mennyire ismert adat, de Spock kapitány a Star Trekből valójában Immanuel Kant (1724-1804) tudományos fantasztikus változata. Mielőtt a popkultúra magáévá tette, a kanti gondolat lényege az volt, hogy minden férfi (akkoriban ezt a sportot exkluzivitás jellemezte) köteles megérteni: ki ő, mit lehet tudnia, mit kell tennie és mit szabad remélnie. A helyzet ilyen mélységű feltérképezése törvényszerűen vezeti az egyént arra, hogy megoldjon minden olyan problémát, amellyel hajlandó szembenézni. (És a jelenlegiek takarásában lévő, összehasonlíthatatlanul nagyobb problémák megoldására is készsége keletkezzen, de ebbe ne menjünk most bele, mert már az előző állítás is éppen elég meredek). A Star Trek forgatókönyvírója, Roddenberry megragadta Kantot, kellemesen eltúlozta a füleit, majd kiterjesztette paradigmáját az összes létező lényre, tekintet nélkül azok faji, nemi, etnikai és csillagközi hovatartozásra. (Alexander 1991) A roddemberry-i filozófia Start Trek rajongóhoz (hozzám) közelebb álló megfogalmazásban úgy néz ki, hogy az emberiség és azon kívül is minden intelligens lélek küldetése, hogy autonómmá váljon, önállóan képes legyen helyesen dönteni, egyszerűen: merjen tudni. 
         Az eredeti Star Trek sorozat befejezése után negyven évvel egyébként dr. Sheldon Cooper (Big Bang Theory), a kő-papír-olló nevű kétségkívül bölcs döntéshozatali szisztémát, Az ítélőerő kritikája (Kant 1790) iránti rajongásból kő-papír-olló-gyík-Spock lehetőségekre bővítette.