Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 16. 

         Korábban elfelejtettem mondani, hogy azért vagyunk rám fanyalodva, mert Barbi egy közteret helyez üzembe, ennél többet nem mondhatok egyelőre. A show ezért az én alkotásaimmal megy tovább, és elhatároztam, hogy intuíciókra fogok hagyatkozni ebben az ínséges időszakban, mert kézügyességre hiába is próbálnék. Ma találtam két facsipeszt a fiókban. Ezekbe én egy-egy szívszörnyeteget láttam bele, Freud biztosan tapsikolna örömében. Amikor készen lettek, mindenféle üzeneteket adtam a szájukba, volt közöttük Jane Austentól barátságosabb és máshonnan pesszimistább is, különböző szívélményekhez igazodva.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 15. 

         Nem aludtam egy éve, nem szó szerint nyilván, de a hajnal háromtól reggel hétig tartó nem is tudom, micsodát nem akarom alvásnak hívni. Ki szeretnék venni egy estét ma tíztől, és ezért egy rövid, gyufás számot választottam ide, mert az igaz, hogy egy szalmaszálat sem tettem keresztbe ma, de legalább annyit elmondhatok, hogy három gyufaszálat viszont igen. Bemutatom a feladványt, arra az esetre, ha valaki ráér megfejteni, mert nem tud aludni hajnal háromig: tessék szíves lenni átmozgatni három gyufát valahová úgy, hogy a hal úszásiránya megváltozzon. 

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 14. 

Ma ilyen sírós napom volt, de kit érdekel, tényleg? Az hiszem, hogy az én blogom ez, vagy mi bajom van nekem konkrétan, hogy ilyen személyes élményeket osztok meg itt? Szóval van ez a földrengés, rövidnadrágban… Nem, nincs. De van ez a másik ügy és ezen, nem hogy elszomorodtam, hanem mit is, mit is, azt hiszem, vele szembesültem, és én már szembesültem vele egyszer, mégis, hányszor kell szembesülni valamivel, hogy némi humort találjon benne az ember, kérdezem, tisztelt hölgyeim és uraim. Elég az hozzá, hogy az én érzéseimmel nem lehet csak úgy játszadozni, volt itthon egy rúd jambon (zsambon) és egy üveg Chateau Baby (sátó bábi) és én ezekkel ezt a kérdést megoldottam átmeneti időre.

Írta és Készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 13.

         Ma egy levél megírása volt a feladat. A levél más, mint a manapság szokásos kispróza. A kispróza: rövid és vagy amit akartok. A levél: rövid és Puskin. Ez az én levelem nem elkapkodva, szép nyugodtan, nagy nehezen, fogat szíva született, nincs is teljesen készen, lakkozás előtt vélhetően kap majd még egy vaníliaszín árnyalatot. Egy stresszes írásról van szó, ha nem derült volna ki, és hozzá képi világban igazodva készült el a mai projekt, a stresszlabda, mely eleinte derűsen pihent a tenyeremben, a történet előrehaladtával azonban gyakran érezte úgy, hogy nincs benne kellő elhivatottság ehhez a pályához. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 12. 

         Van ez a Mézeskalácsváros programunk, melyet hétvégén majdnem ezren láttak, pedig úgy, ahogyan mi szoktunk, még nem is szóltunk róla igazából, hogy kinyitott. Okunk volt a hallgatásra; a város eddig épült, épülgetett, s persze tanakodtunk, hogy hogyan alakuljon a show ergonómiája, a gyertyasétány milyen ívben kanyarogjon vagy hogy kanyarogjon-e egyáltalán, honnan szálljanak alá a léghajók, a hagymakupolák pöttyösek vagy csíkosak legyenek, ilyesmi kérdésekkel voltunk elfoglalva. Múlt héten díszletek keletkeztek a város körül, a várossal összefüggésben és az egyik például ez a hatalmas, falra vetített, itt-ott mozgó kép, amit - a felnőttek így figyelték meg - a száztíz centiméter alatti emberek (hívjuk most őket gyerekeknek az egyszerűség kedvéért) teljes mértékben értenek, egyszersmind a fal folytonos tapogatásával, sikongással és egytől tizenhétig való bravúros elszámolással értékelnek is.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 11. 

Nem tudom, hogy egy korábbi projekt sokszorosítása teljesítménynek számít-e, de most ezen nincs idő tépelődni, tizenhét pingvin a mai ajánlatom. A sorozatgyártás nem indult egy diadalmenetnek, az ételfesték fekete helyett indigóra színezte a masszát és kezdett a társaság úgy kinézni, mint egy nagyon kék apácarend. Ami valójában nem baj, mert nekem tényleg mindegy, hogy apácák nézik a folyóparton, amint egy apáca vízisíel, vagy pingvinek, ahogy egy pingvin. Később mégis pingvinekké lényegültek át a figurák és akkor az kezdett foglalkoztatni, hogy jó-jó, aranyosak, de nem viccesek, és a szimplán aranyos nem elég jó nekem. Így lettek ők japán pingvin turistacsoport, vesetáskával, és az idegenvezetőjüket még nem találtam ki, egy esernyős szakács esetleg? Mert elég korlátozott a kézügyességem. Vagy David Schwimmer?

Írta és készítette: Keresztesi Judit 
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 10. 

         Elérkezett az éves vállalások napja, egyfajta fogadalomtételről van szó és kérésről meg kifejezetten nincs, az Univerzum utálja, ha nyaggatják. Kérek sok pénzt. Kisfiam eszednél vagy? Mire? Némi puhatolózás után az tűnik valószínűnek, hogy az Univerzum támogat, tűr és tilt bizonyos ügyeket, a támogatott halmaz a megtervezett terveké, amelyeknél, ha jól veszem ki, nem a részvétel a fontos, hanem az eredmény. Ünnepélyesen fogadom tehát, hogy a jelszavaimat "jelszóról" valami megbízhatóbbra cserélem, hogy befejezem a könyvem, hogy megtanulom zongorázni az Idétlen időkigből a Rachmaninov betétet. Régi vágyam, hogy nyilvános helyen, nem igazából vájt fülű, lehetőség szerint nem is színjózan közönség előtt vokálozzak ahhoz a Gladys Knight számhoz, amelyikhez Hugh Laurie is énekelt korábban, és kihangsúlyozzam enyhén a woo woo és az uh huh, no, uh huh refréneket. További hét, nagyra törő tervem van, ezek maradjanak az én titkaim egyelőre.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 9. 

         Ahhoz, hogy pingvinek vízisízhessenek el egy híd alatt, alapvetően pingvinekre van szükség, nem gondolom, hogy bármilyen logikai hiba volna ebben az állításban. A pingvinek fondant-ból születnek, fondant-ná lesznek, ez pedig egy axióma, s mint olyat, adottnak vesszük az érvelés során. A fondant alakítása közben különös szerszámokkal kénytelen játszani az ember: minisodrófával, mini-fondantszaggatóval például, melyeket az amerikai háziasszonyok ott tartanak a fogkefe mellett, de én még ilyeneket élőben nem is láttam, úgyhogy kupakokkal és ecsetekkel oldottam meg a feladatot. Létrejött ma két pingvin, ezek a prototípusok, az egyik megtévesztésig hasonlít Mel Brooksra.

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 8.

         Ma mindenki dolgozott, csak én nem, és a szobafogságban el akartam végezni valami más feladatot is az írásbelieken kívül, így porcelánkannákat fotóztam és homályos portrékat lőttem az előszobatükörben magamról, hogy lássam, hogyan festek smink nélkül. Miért? Reméltem, hogy ez a kérdés nem kerül elő. Fölhívtam Barbit, hogy megkérdezzem, miről szól ma a poszt és ő konkrétumokat nem tudott említeni, de mondta, hogy mindjárt itt van Valentin nap, szerinte ebben az irányban lenne érdemes erőfeszítéseket tenni. Így történt, hogy elővettem két kampónyalókát és szívecskévé fordítottam össze őket, ez kezdetnek talán megteszi.