Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2015. január 17.


     Mikor beléptem a kávéház hosszú, keskeny helyiségébe, kissé meglepett a nyüzsgés, négy vagy öt asztalnál is ültek, de napfényhez szokott szemem mindössze homályos csoportokat látott és így nem néztem körül alaposabban, csak odaléptem és letelepedtem az asztalához. Nem köszöntem rá, úgy tettem, mintha minden figyelmemet lefoglalná a kesztyűm, ujjanként lazítottam meg, egy-egy apró húzással, aztán ugyanígy a jobb kezemen is, közben a látásom tisztulni kezdett. Észrevettem, hogy a szemközti asztalnál az ismerős festő és rajzoló egy társasággal ül, barátságosan sanyargatott egy vendéget posztmodern képzeletével, a mellettük lévő asztalnál zongoristák beszélgettek a tangóról. Távolabb a fal mellett pedig egy színész ült egy fiatal nő mellett, akivel gyakran összenevettek.  Az asztalra könyököltem ekkor, rendelnék valamit, ez jutott eszembe, "Közben torta is (szün!) akad a konyhában tejszínes (szün!) Az étlapot, az étlapot, legyen szíves" - dudorásztam - nem tudok olyat, amit kért, szívem - emeltem váratlanul a tekintetem a férfire. Rá is mosolyogtam, nem, mintha ettől bármennyire enyhült volna a szép, vonallá szorított ajkak szigorúsága. - Múltkor megpróbáltam, és akkor is finoman, a sarok körkörös mozgásával a parkettba akartam passzírozni az egészet, bornírt lett, és nem azt mondom, hogy most nem próbáltam meg, mert azt nem lenne helyénvaló ilyen nyíltan a szemébe mondanom, inkább tételezzük föl, hogy nem óvatosan, mert már semmi óvatosság nincs bennem, hanem ellenszegülés nélkül, profán félénkséggel tök mást csináltam, mint amit kért. Elégedett? Egy bisztrómenüt szerettem volna összeállítani, ami után nem gondolkodik az ember még valamin, egy falaton, hogy csalódottságát leplezze, hanem boldog lesz és hazamegy és nem lóg ki a háta egész délután a hűtőszekrényből. Ilyesmit képzeltem el, és úgy láttam, pontosabban az jelent meg előttem, hogy az évnek ebben a szakában egy halmajonézes, friss, zöld szendvicshez jól illene egy magasra emelkedő, rezgő csokoládéfelfújt, és amikor kihúztam a felfújtat a sütőből gyönyörű volt és csakugyan magas, és a szendvics üdezöld alkatrészeit lepuhította, harmóniába rendezte a két-két marék bazsalikomlevélből, tárkonyból és metélőhagymából kevert halkrém, és én láttam, hogy ez így jól van.

Hozzávalók: 

A savanyíott hagymához:
2 fej vöröshagyma,
150 ml fehérborecet,
2 púpozott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál só,
¾ teáskanál szemes feketebors, kissé megtörve. 

A halmajonézhez: 
130 ml majonéz,
1 kezeletlen citrom, 
2 gerezd fokhagyma,
só, bors,
8 db füstölt apróhal, 
2 marék bazsalikomlevél,
2 marék metélőhagyma,
2 marék tárkonylevél.

Szendvicsenként: 
2 szelet rozskenyér,
½ kis avokádó, fölszeletelve,
1-2 jégsalátalevél,
2 szelet mozarella,
4-5 vékony szelet uborka,
1 marék zöld salátalevél,
1 kávéskanál majonéz,
só.

A hagyma elkészítése:
A hagymákat megtisztítom, vékony szeletekre vágom, és egy tálba dobom. Az ecetet összekeverem a cukorral, megsózom, és hozzáadom a borsot. Az így elkészített lében a hagymakarikákat körülbelül 10 percen át savanyítom. 

A halmajonéz elkészítése:
A zöld leveleket megmosom, majd a fokhagymával, egy fél citrom reszelt héjával, néhány csepp citromlével, a majonézzel, ízlés szerinti sóval és borssal, valamint a fejétől, farkától és gerincéről leválasztott halhússal egy robotgépbe dobom, és sima krémmé zúzom. 

A kenyérszeleteket megpirítom, megkenem halmajonézzel, majd rájuk helyezem az avokádószeleteket. A mozarellát megsózom és az avokádóra teszem, ezt követi a savanyított hagyma, az uborka, a zöldsaláta, a majonéz végül a jégsaláta. A szendvicset egy halmajonézzel megkent kenyérszelettel zárom le. 





Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara

Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod.