Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt

Kétszázhetvenhetedik nap: Könyvtár

2014. január 05. - napfényposzt

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 4.
anatha nyito01
         Van ez a két pillanatfotóm, az egyiken Houdini pont kizárja magát a kocsijából, a másikon Teréz anya nyakon vág egy gyereket és tegnap, amikor körbefényképeztem innen az ágyból a szobát, találtam a polcon még egy könyvritkaságot is, gondoltam, megemlítem. 

Tovább

Kétszázhetvenötödik nap: Jósda

Készítette és írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 3.
josda nyito01
         Ma is egy tárgyat kellett létrehoznom, önállóan, s ez nem könnyű, mert én a szavak embere vagyok, nem a tetteké, hányszor kell ezt még elmondanom? Leírom, ami eddig történt, ahogyan volt, alapfokon, ahhoz legalább értek valamennyire. Reggel keresztbefektettem egy rajztáblát az ágyon, hogy imitálja nekem az íróasztalt, majd doboltam rajta az ujjaimmal, mert más nem jutott eszembe, ám így sem jutott eszembe más, úgyhogy körbefényképeztem a szobát, hátha történik ettől valami, de nem történt. Azután, mert időm volt bőven, azon kezdetem tűnődni, hogy vajon meddig kell még itt feküdnöm, bedugult orral, és ki tudna erre jobb választ adni, mint egy jövőbelátó magic 8 ball, vagy hazai változata, az a papír, tátogó  jóslómicsoda. Összehajtogattam egy ilyet, de nem volt túl segítőkész; egyszer azt mondta, hogy „számos jövőalternatíva van”, máskor, hogy „ő csak egy darab papír, nem hiszi, hogy tudna segíteni”, végül pedig mondott valami olyasmit, hogy ne aggódjak, hamarosan meglesz a szekrény. Belépős, ha jól látja a jövőt, aztán hozzátette, hogy ezt ne vegyem készpénznek, mert tényleg minden szekrény belépős, ha az ember elszántan próbálkozik.

Ilyesmikkel múlatom az időt.

Tovább

Kétszázhetvennegyedik nap: Elsősegélynyaklánc

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. január 3. 
elsosegely nyaklanc nyito02
         Most, hogy néhány napra rám bízták a blogot megbetegedtem, ez nem vall valami jó modorra. Eredetileg nagy terveim voltak ezzel az alkotói szabadsággal, de az influenzától bonyolult lett minden, és azon kellett tűnődnöm ma délután például, hogy ha az összegyűrt zsebkendők nem számítanak, akkor mit tudnék mégis (bit bégis) ágynyugalomban létrehozni? Találtam végül egy üres ACC dobozt a szekrényemen, ezen alakítottam egy kicsit, később egy csomag Smarties drazsét töltöttem bele, és ebből óránként egyet alkalmaztam tévénézés közben. Hogy egyet és, hogy óránként, ezt el ne higgye kérem senki.

Tovább

Kétszázhetvenharmadik nap: Noël szelet

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2014. január 1. 
noel nyito02
        Ez a desszert Manci névre hallgatott, de vagy nem volt kedvünk így hívni többé, vagy ő ragaszkodott a névváltoztatáshoz - amit megértenék. Mindenesetre, a recept valamikor a század elején nemesi címet kapott, és az óta szereti, ha Noël szeletként említik. Én a Noëlt mignonná alakítottam, és ez nem volt valami jó ötlet részemről, mert a tésztája kiszáradt. Pedig, ha a diós piskótát egyben sütöm meg, ha így terítem rá a vaníliakrémet, ha a csokoládébevonatot is ráöntöm végül és ha a krémek felpuhítják az alapot, akkor ez az egyik legfinomabb desszert a vaníliakrém-csokoládéfudge csoporton belül. 

Tovább

Kétszázhetvenkettedik nap: Boldog Új Évet!

Írta: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Barbara és Tóth Nikoletta
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. december 31.

mvaros2013 nyito02Mézeskalácsváros a Bálnában 2014. január 4-től január 30-ig

         Játszani Huizingától tanultam meg, de amikor kérdezik, általában azt mondom, hogy Alice és a Fehér Nyúl rángatnak bele mindig mindenbe. Vasárnap megtartottuk az alapkőletételt, a teremben először a kisebb házak jelentek meg, éjjel pedig megérkezett néhány nagyobb épület is, így egy igazi város kezd kibontakozni az asztalon. Az építkezés idején a házak, a társaság és a beszélgetések első osztályúak voltak annyira, hogy néha nem is hittem a szerencsémnek és persze remélem, hogy ezt nem egyedül én éreztem így. Akik ide építenek, miért építenek ide egyáltalán, ez a kérdés foglalkoztatott engem, a hétvégén föl is tettem, akinek csak tudtam, és valaki például azt válaszolta, hogy ő azért jött, mert ebben a játékban más és másként történik vele, mint általában szokott, kilép a közönséges térből, sőt, nem ő egyedül hagyja el a hétköznapokat, hanem a többiek is kilépnek különböző generikus terekből azért, hogy eredeti mesékben helyezzék el önmagukat. Az volt a véleménye, hogy ennek a sok háznak így, együtt, valamifajta kuszaságot kellene kiadnia, de hogy éppen ellenkezőleg, összhangot mutat. 

Körülbelül harminc épület érkezik majd a megnyitóig, de a város hangulata már így is nagyon kellemes. Ezt azért tartom fontosnak még az előkészületek alatt elmondani, mert mindenkire ráfér majd a csoda januárban, ez nem jóslat, hanem tapasztalat és amikor erre a csodára jelentkezik az igény, na akkor érdemes majd ellátogatni a mézeskalácsvárosba. Ma előzetest szeretnék mutatni a városból és azt kívánom a legőszintébben, hogy legyen mindenkinek nagyon boldog új éve!

Tovább

Kétszázhetvenegyedik nap: Sajtgolyók ropin

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 30.
pisztacias sajtgolyok nyito01
         A felnőttek megrettentek, amikor a kisfiú hirtelen lekapta az asztalról az egyik ilyen sajtgolyós micsodát és nem mérlegelve, hogy nagyobb eséllyel fogja utálni, mint nem, beleharapott. A felnőttek lélegzete nem mindenhol ugyanazért állt el, a szülőké azért, mert mi lesz, ha a gyerek most visszaköpi a falatot, az enyém inkább azért, mert biztos voltam benne, hogy visszaköpi, de nem akartam, hogy emiatt a szülők szabadkozzanak. Ám a kisfiú nem tett semmi olyasmit, amit egy begyulladt felnőtt kiszámíthatónak tartana, gyakorlatiasan evett és ezt azzal magyarázta, hogy a sajtgolyó finom. A sajt - szőlő - keksz desszert, állófogadásra igazítva,sajtgolyók ropin néven szerepelt az asztalon.

Tovább

Kétszázhetvenedik nap: Emeletes süteményes tál

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 28. 
emeletes sutemenytal nyito01
         Nem áll jól nekem a nyafogás, talán ha valami viccel el tudnám mondani, hogy milyen elmondhatatlanul fáradt vagyok, az jó volna. Két túlhajszolt pápa sapka nélkül beszélget egy Volkswagenben, vagy valami ilyesmi. A holnapi fogadásra készülve (itt ne egy sportfogadásra tessék gondolni, inkább egy állófogadásra) sütöttem le ma a menüt, Barbi pedig a kínálókat rendezte össze, és tortatálakat állított fel szilikon valamint duct tape alkalmazásával.

Tovább

Kétszázhatvankilencedik nap: Fondant életképek

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 27. 
fondant nyito01
         Egy város épül föl hamarosan egy kiállítóterem közepén, és a város köztereit lakók népesítik majd be, hogy ezek most pingvinek vagy hipszterek vagy amisok, abban még bizonytalan vagyok. Ma az ehető gyurma: a fondant készült el, ha minden a tervek szerint halad, ebből alakulnak ki az utcai jelenetek. 

Tovább

Kétszázhatvannyolcadik nap: Tojáslikőr

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 26. 
tojaslikor nyito02
         Nem vagyok igazi híve az édes alkoholnak, úgy dobok és úgy is verekszem, mint egy lány, de nem úgy iszom. Amíg a többiek ezt a finom, nehéz, felnőtteknek készült madártejet kortyolgatták, addig én inkább csak a fehér rumot, ami az alapjául szolgál. Mindenki más azonban korra, nemre tekintet nélkül imádta ezt a tojáslikőrt. 

Tovább
süti beállítások módosítása