Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 6.

         A sós, vajas tésztában megsütött gorgonzolás körte zöldsalátával egy igazán felvilágosult, tökéletes előétel. Gyakorlatlan kóstolótól rendes hozzáállást igényel, mert az agy eleinte torzít az élményen a maradi, édes körtéhez szokott hozzáállásával. De ha először apró, a rétegeket jól összefoglaló falatok kerülnek a szájba, a koncept megértését követően kárpótol az agy korábbi, előítéletes viselkedéséért.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 5.

         Álltunk a Nagykörúton a dugóban, a férjem kérdezgette, hogy mik a tervek, milyen virágrendezési vagy porcelánozási gondolatok foglalkoztatnak, társasági beszélgetést igyekezett kezdeményezni. Ősziek, mondtam. Pocsék társaság vagyok olykor. Mondta, hogy lenyűgöző terv, szedjek gesztenyét, biztosan beleillik majd. Nem szedek, feleltem, nem elég szokatlan, nem széles látókörű, én nem használok mikulást decemberben, az provinciális. Mondta, hogy de lehetne egy olyan nyakba akaszthatós kis gesztenyegyűjtő zacskót is készíteni valamikor, mondtam, hogy szeretném, ha nem emlegetnénk ezt a gesztenyét többé, nem kell, nem érdekel, nem ihlet meg. Az én munkám egyébként sem elhatározás kérdése, én nem akkor dolgozom, ha leesik a gesztenye vagy a hó, engem nem lehet mindenféle gravitációs-ügyekkel szekírozni, és elvárnám, ha nem is tudom: nemcsak regisztrálná az én, igen így, munkakiszolgáltatottságomat, hanem, hacsak a maga módján is, értékelné….
- Jól van csillagom.
         Később egy doboz gesztenyére lett égető szükségem, egészen egyszerűen elodázhatatlanul. Szívem, mondtam, hol vannak a gesztenyék? Felelte, hogy ne szóljak hozzá ebben a tárgyban, helyesebben ne feszítsem ezt a húrt a kelleténél kintebb/tovább vagy hogy is van ez a kifejezés. Mindenesetre nem akarja, hogy ehhez az érzékeny ponthoz az ő múltjában még egyszer hozzányúljak. De, mondtam, nekem elég nagy szükségem volna azokra a gesztenyékre, amelyeket múltkor megbeszéltünk, hogy nem tűrnek halasztást, úgy is fogalmazhatok. A dolgozószobában ült és dolgozott, azután indulnia is kellett, és kifelé menet mondta nekem, hogy szedett gesztenyét, ahogy megbeszéltük, odarakta mindet a Népligetbe. De, hogy ne vigyék el, elrejtette a fűben, trükközött is, tehát egy elég nagy területen szórta széjjel a mieinket. Lehet, hogy a Városligeti fasornál is szedett párat, azokat leghelyesebb volna ott keresnem. A kis szedőzacskó is készen van, ilyen tűvel-cérnával összeszerelhetősre merte alkotni, rám már csak az alkatrészek helyes sorrendű egymásra szervezése hárul, reméli, ez így rendben van. 
         Ez a piros, méregzöld, barna és ezüst alapú asztali dísz végül gesztenyét, nem tartalmaz. De a közelében olyan, mintha erdei környezetben, szabadlevegőn ebédelne az ember egy szép, őszi vasárnapon. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 4.

         Az egyik töklámpafesztiválon azzal kábítottam a meghívottakat, hogy a helyszínen bőségszarukból kiáramló gyümölcsök és őszi termések lesznek. Írtam lendületesen a hirdetést, mint a marketinges Kis a pokolban, nem megilletődve attól, hogy igazságtartalmat, azt nem tudok garantálni az ígérethez.  Ez után mentem el a boltba, hogy levegyek a polcról egy bőségszarut, de vagy ez a bolt volt speciálisan kicsi, s mint olyan, kisméretű bőségszaruknak fenntartva, vagy itt, nálunk ez a bőség egy ilyen relatív fogalom, mert azokból a szarukból nem sok minden ömölhetett volna ki nagyvonalúan, egy répa, legfeljebb, ha jól számolom. De jobb is volt így talán, mert amelyikből meg ki tudnának áramlani ezek a mindenféle gyümölcsök bőségesen, az az asztalnál eltakarta volna egymástól a vendégeket.
Kitaláltam ennek az őszi termésdísznek egy vacsoraasztalon működő változatát, ezt nézhetjük meg holnap. Ma néhány karácsonyfadísz munkaerejét allokálta Barbi, így készítette el a dekorhoz szükséges ezüst almákat. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 3.

         Volt itt hat narancsszín gyertya, ezekből összeraktam egy narancsszín asztali díszt korábban, egy narancsdrámát helyesebben, minden csupa narancs volt benne, sprickolt a narancs szanaszét. Ha ránézett, olyan érzése lett az embernek, mint mikor a John Malkovich menetben Malkovich ugrik be Malkovichba, és ettől mindenki úgy kezd kinézni, mint Malkovich. A gyertyák helye a szertárban volt a bukást követően, de ma kaptak egy újabb esélyt. Hétvégére egy szép, őszi asztali dekort állítottam fel, és megkértem Barbit, hogy faragjon embert ezekből a gyertyákból, de ha lehet, a narancsból ne láthassak sokat. És ő ki is hozta belőlük a legjobbat (egy helyes gyertya szusit).

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 2.

         Ma egy habosnak nem nevezhető munkával készültem el az érzékenyítésről, le is adtam. Azután órákon át ültem egy bohóc orrban, és bámultam ki az ablakon.  Amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell, mondja Wittgenstein. Amiről nem tudunk beszélni, arról egy stand up comedian simán tud, szerintem. 

Recept: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 1.

         Tegnap lementem az erdőbe. Vajon sokan elmondhatják, hogy a liftből egy erdőbe lépnek ki? Vagy be?  Találkoztam az úton egy lánnyal, akivel futó az ismeretségünk, de beszélgetni megállunk, megbízható káderek vagyunk, egyikünkből sem lehetne kiverni a másik nevét, mert arról tényleg fogalmunk sincs. Ő mondta, hogy úgy hallotta, a szilva remekül megy a fehér csokoládéval. Később elmeséltem ezt a találkozást Barbinak csak úgy, tízből legfeljebb egy négyes pletykának szánva, de ő komolyan vette, megnézte az interneten és csakugyan, a karamellizált szilvát és fehér csokoládét együtt a francia receptek is felemlegetik. A szilvás fehércsokoládé-hab egy könnyű édesség, olyasmi, mint a joghurt lekvárral. Az a különbség mindössze, hogy miután ezt megeszi az ember, nem szeretne akkor most már egy rendes desszertet is végre.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 30.

         A 182 és feledik napnál tartunk (a 7 és feledik emeleten). Este sima tequilák alkalmazásával ünnepeltünk, és közben arról beszélgettünk a gyertyafényben, hogy mostanra ügyesebbek lettünk ebben a blogolásban, az igaz. De amíg úgy, ott ültünk, nem tudtuk nem tudni, hogy a felén vagyunk túl, ipso facto a végéig még van hátra ugyanennyi, és erről azonnal Louis CK jutott eszembe, akinek akkorra már két gyereke volt, és amikor reggel a második kölyköt is betömte a jobb hátsó ülésre, majd rávágta az ajtót, azután megfordult, és a csomagtartót nagy ívben kerülve meg, lassú léptekkel közeledett a kocsi bal első ajtaja felé, na elmondása szerint ez a séta volt az ő összes szabadideje pár éven keresztül. A 182 és feledik napon úgy tudnám összefoglalni az eddig történteket, hogy meglepően őszintén otthon érzem magam ebben a projektben, de nagy szívás, az biztos. 

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 29.

         Abonyba új kistigrisek érkeztek. Elmentünk, megsimogattuk őket. Ez a ketreces munka nem lehet lélekemelő, bámulunk, megjegyzéseket teszünk, hogy ez a kecske nem egy Einstein, a disznó csupa sár, a víziló kövér. A víziló duzzog és nem szól semmit, csak arra gondolt, hogy hát, te sem vagy éppen egy Bo Derek haver. Az állatok egyébként állítólag zárás után összejönnek, jól beisznak, és kibeszélik a látogatókat.