Írta: Keresztesi Barbara

Ezt az ötletet a kedvenc Youtube csatornámon, a ThreadBanger-ön válogatta be Corinne a legjobbak közé, az eredetit bizonyos Deborah készítette. A téli mézeskalácspartiból megmaradt egy méter műanyagpoharam, azokat használtam fel ehhez a projekthez.
 A hangulatvilágítás hozzávalói: 

Szaténszalag a rögzítéshez,
olló,
150 db 2 dl-es műanyag pohár, én fehéret használtam, de használhattok opálosat is.
(Ha teljes gömböt szeretnétek, körülbelül 250 db pohárra lesz szükségetek.)
Maszkoló ragasztószalag (szobafestők használják, tapad a felülethez, de amikor már nincs rá szükség, könnyen lehúzható),
tűzőgép,
sok tűzőkapocs. 
 
Lépések:

1. Köralakzatba rendezek 8 db poharat az asztalon.

2. Rögzítem a formát maszkolószalaggal.

3. A poharakat belül, az aljukhoz a lehető legközelebb tűzöm össze, hogy később biztosan kiadják a félgömb alakot.

4. Amikor összetűztem az alapot, eltávolítom róla a maszkoló szalagot.

5. Az alaphoz egyesével tűzöm hozzá a többi poharat, sorról sorra haladok, amíg el nem érem a kívánt gömbformát.

Az egész bura nem több, mint néhány dekagramm, ezért szaténszalaggal tudtam rögzíteni a mennyezeti lámpához. 
 
Szeretnék még valamit pletyka szinten megosztani veletek. Abból az alkalomból, hogy megkapta a MacArthur „Genius” ösztöndíjat – ami félmillió dollár – a  bostoni Kortárs Művészetek Intézete 2008-ban kiállítást rendezett Tara Donovan elmúlt évtizedben született munkáiból. Lawrence Weschler a New York Institute for the Humanities igazgatója, és a New Yorker újságírója interjút készített Donovannal.
„….
 
Weschler: Tehát visszajöttél, és felépítetted az egymásra halmozott műanyagpoharakból álló óriásinstallációt a Peace-ben? 
 
Donovan: A pohár munka valójában már franciaországi tartózkodásom alatt megvolt. Elejétől a végéig kitaláltam mielőtt elhagytam volna az Egyesült Államokat. A show márciusban kezdődött, én novemberig adtam magamnak haladékot arra, hogy felkészüljek a kiállításra. Az asszisztensem felhúzta a keretet a távollétemben, én hazajöttem két hétre, és megépítettem az installációt. Egyenesen a galériába szállíttattuk a poharakat a Dartból. A cég, valószínűleg élete legnagyobb egyösszegű poháreladását köszönheti nekem.
 
W: Az, aki a jutalékot kapta, boldogan hajtotta álomra a fejét aznap. 
 
D: Az biztos. Képzeld el, hogy egy kamionnyi poharat használtam fel. Az alap egy szabályos rácsszerkezetként terült el a terem padlózatán. Az első poharakat ragasztóval rögzítették a talajhoz, rám már csak a további poharak kicsomagolása és különböző magasságokban egymásra halmozása maradt. A legmagasabb csúcs a tájon több száz, egymásba csúsztatott műanyagpohárból állt, a szobor legalacsonyabb pontja egy pohár magasságú volt. A különböző magasságban felhalmozott poharakon a talaj felől áramló fény különböző mértékben szűrődött át. Olyan volt a szobor, mint egy gigantikus, olvadó hómező. 
…” (Részlet a Tara Donovan monográfiájában megjelent interjúból, Keresztesi Judit fordításában. Forrás: http://observatory.designobserver.com/entry.html?entry=7417 )
Kép forrása: http://poppytalk.blogspot.com/2012/01/my-make-believe-collection-15-tara.html 
Tara Donovan nemcsak műanyagpoharakból alkot, installációihoz damilt, kátránypapírt, fehér gombokat, szívószálat, papírtányért, fogpiszkálót használ. Mielőtt az Egyesült Államok egyik legjobb nevű művészévé vált volna, hét évig dolgozott felszolgálóként különböző éttermekben.
 
Nos, én a héten már alkottam, most Ti jöttök. Ha van kedvetek, próbáljátok ki a pohárburát :)
Kellemes időtöltést!
Sziasztok,
Keresztesi Barbi