Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 14.
Szeretném, ha mindannyian megértenénk a forralt bor lényegét, hogy azt nem egy porból lesz, porrá lesz dolog. A forralt borhoz finom száraz bor szükséges, de ennél azért nem szigorúbbak a megkötések; hogy mi a finom, azt mindenki saját hatáskörben döntheti el. Lényeges, hogy ne úgy vegyen alapanyagot az ember, hogy a fűszer majd úgyis felhúzza a forralt bor ízét, mert a fűszer nem húz fel semmit sehová, ezzel azért nem árt tisztában lenni. Az alább közzétett receptből adódó kreditet nem akarom én elvinni, legszívesebben megmondanám, hogy kitől kaptam, mert őszintén, ez a legfinomabb forralt bor, amit valaha ittam, s ezt egyértelműen neki köszönhetjük, de hát, csak nem írhatom ide ki kérdezés nélkül Gellért Kati nevét, nem igaz?
A receptben van szegfűszeg, feketebors, szegfűbors, borókabogyó, a fehér változat almával készül, a vörös hámozott naranccsal, igazán, ha lesz egy kis ideje bárkinek, próbálja ki, vagy jöjjön el az idei Mézeskalácsvárosba és ott kóstolja meg. Ja. Hát mér’ kell mindent harapófogóval kihúzni belőlem: nem túl jó kezdés és kalandos (rohadt nehéz) középjáték után úgy tűnik, a végjátékra sikerült összeszedni magunkat: idén is lesz Mézeskalácsváros – úgy értem nagy, színes, szagos, kivilágított – Budapesten. Holnap jönnek a részletek.