Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29. 

         A szerző a nyári mikulás ellentételezéseként jégkrémet szervírozott ezen a késő őszi reggelen. A fagyasztott ananászhoz enyhén csípős gyömbért és kókusztejet kevert, ezáltal az események kaptak még valahogy egy vajszín árnyalatot.

Készítette: Keresztesi Barbara 
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29.

         Ma este csöngettek. A postás volt az, ott állt és éppen abban a pillanatban lett boldogtalan, hogy kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátott, zokogni kezdett, szörcsögött, picsogott, hullott a könnye, és mert szégyenében vissza akarta tartani, vékony éneklő nyekergés is jött belőle, nem volt egy profi bőgésben, úgy vettem észre. Nőügy, világos. Kérne-e esetleg egy pohár vizet vagy egy vajas kenyeret vagy mit tudom én, ami megnyugtatná? – kérdeztem. Egy pohár víz jólesne neki, azt mondta, úgyhogy behívtam, és amikor már lecsillapodott kissé, észrevette ezt a terítéket az asztalon, meg körülötte a nagy lámpákat, ernyőket, kamerát. Mit tetszik itt csinálni? – tudakolta. Mondtam, hogy én most ezt a terítéket fényképezem éppen, különös figyelemmel ott, arra a szalvétagyűrűre. Aha – mondta – és a szalvétagyűrűről meg az egész felesleges felhajtásról, érdeklődés hiányában, nem is esett több szó. A beszélgetés a nőügyre terelődött, de annak részleteit meg itt nem tárgyalhatom ki, legnagyobb sajnálatomra. 
Így csak a fényképeket tudom megmutatni, de a postás egyiken sem szerepel.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 27. 

        Guberáltam a Vaterán egy kristályvázát és egy fakkos kristálykínálót. Ezek így, külön-külön, objektíve nem egy leányálom, nem őrületesen szépek, és nem is nagyon merészek, elmennek, de kicsit szocialista realisták, különösen az egyik, meg a másik. Az alkotó véletlenül helyezte őket egymásra, hogy ha már itt vannak, legalább nézzenek ki úgy, mint az egyik UFO a Sötét zsarukból. Amikor az illető ilyen módon kijátszotta magát, az jutott eszébe, hogy karácsonyfaizzókat töm a vázába, a kínálóba pedig aranyra festett diókat szór. Így egy tündöklő asztaldíszt kapott, mely egyben a legjobban sikerült darab a karácsonyi szériában.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 26. 

         Ha /amikor/ az ember tengernyi csillagánizsra tesz szert egy felelőtlen novemberi pillanatban, az megszabja az idei karácsony díszeinek alapanyagát. A virágkötőtől vásárolt csillagánizs olyasmi, mint a sárga hó az indiánsátor mögött: nem szabad belőle enni. De, hogy akkor mi legyen vele? A húgom kitalált egy technikát, nem akarom túlmagyarázni: teleragasztotta a kopogtatót fűszerrel és becsillámporozta, ettől jó szagú lett és csillogó. Majd egy kis, festett gipszszobrot helyezett a közepébe, attól pedig fessé változott.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25. 

         Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak - mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad.

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 24. 

         Tíz éve körülbelül bezárt egy lemezbolt, és a tulajdonos nyakán maradt az áru, ami még a régi vágású vinyl vagy milyen lemez, nem akarnék ebben az anyagismereti kérdésbe jobban elmerülni. Mindenesetre ebből a készletből kaptunk ajándékba tizenkét darabot akkoriban, és valószínűtlennek, Benny Hilles fordulatnak tűnhet, de Soltész Rezső lemezek voltak mind, még azt sem állítanám, hogy különböző albumok, hanem Soltész Rezső, nyolcvanas évekből való egyazon hanglemezéből egy tucat. Felhasználása sokoldalú egy ilyen ajándéknak, be lehet olvasztani belőle tizenegyet, vagy szelektíven gyűjteni, vagy ki lehet hajítani az egészet az ablakon. Vagy, egy évtized múlva, egy ilyen blog egyik projektjeként, speciális festékkel akantuszleveleket lehet rá festeni, majd sütőben kisütni és rosszabb esetben ettől úgy néz majd ki, mintha valamilyen betegség megtámadta volna, de néhány sikerült darab igazán reneszánsz lesz, és tányéralátétként szolgál majd az idők végezetéig.