Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt

Száznegyvenhatodik nap: Vaníliakrémes pite, áfonyával

2013. augusztus 25. - napfényposzt

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 25.
afonyas pite nyito01
         Ha még egyszer hétszáz főre rendeznék teadélutánt az életben, ami végül összesen kétszáz fős lesz, de akkor is, ha valamilyen, most még nem látható okból újra ilyen eseményen gondolkodnék, akkor az alkalomra biztosan sütnék le ebből az áfonyás vaníliás pitéből.  A desszert három íz, három textúra remek összegzése. Másnap én például ábrándoztam erről a süteményről. 

Tovább

Száznegyvenötödik nap: Vitorlások Lillafüreden

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 24.
csonakok nyito03
         Az előző poszthoz vásárolt áfonyáról lehúztunk még egy bőrt, egy vaníliás pite képében, amelyet ma akart Barbi közölni, de tegnap befurakodott ide egy program, amit el kell mesélnem. Ha bárkinek szüksége van rekreációra és tanácstalan, akkor nekem van egy ötletem, ami nem az én ötletem, hanem a férjemé, mert a nyavalyásnak ilyen ötletei vannak, és a sárga irigység megöl, de mit tudunk tenni? Elég az hozzá, hogy összeszedtük magunkat, és elindultunk Lillafüredre, ahol szükségét láttuk négy, parafa dugóra állított, színes vitorlás legyártásának. Majd úgy szólt a rendelkezés, hogy szálljunk vízre, olvassunk fel Villon verseket, s csónakázás közben bocsássuk vízre a vitorlásokat. És úgy is, hogy a kastély flexelt, mert a kastély mindig flexel, szóval még akkor is, az egyik legpihentetőbb program volt ez az életemben.

Tovább

Száznegyvennegyedik nap: Kecskesajtos szendvics, áfonyával

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 23.
afonyas paradicsom nyito01
         Volt egy nap ezen a nyáron, amikor semmi mással nem voltam elfoglalva, csak sírtam, és Barbi kezembe nyomta a kamerát, hogy fényképeznék le egy málnakrémet zokogás közben, akkor talán valami kis hasznomat is lehetne venni. Nem hitték, hogy lesz belőle anyag, a gép inkább csak terápiás célokat szolgált, mint egy állatsimogató, ám amikor leadtam a képeket azt mondták, hogy tűnjék ez bár érzéketlenségnek részükről, de talán jót tenne a projektnek olykor egy kis szomorúság.
         Az ételfotózás nem ismer pardont. A nagyok elbíbelődnek a beállítással, alkalmasint félnapokat is. Az egyik egy áfonyás salátát készített tavaly ilyenkor, és amikor úgy érezte, hogy kevés a piros szín a tányéron, beletépkedett egy, a szobanövények közül impulzíve kinézett színpompás, bár mérgező broméliafélét is. Egy másik, egyébként nagyon, nagyon jó ételfotós pedig négy kis rózsaszín gyufafejet helyezett el a pávakék porcelánon feladott csokoládés tortaszelet mellé, mert a leheletnyi pink szépen egészítette ki az összképet.
         Az itt megjelenített fotókon egy kecskesajtos áfonyasaláta látható, a köményes öntettel és a baguette- tel igazán tökéletes szendvicset alkotva, de nincs benne filodendron, egyáltalán.

Tovább

Száznegyvenharmadik nap: Ezalatt Brazíliában…

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit 
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 22.
curling teaskanna nyito01
         Zakofeny egy párizsi érdekeltségű versenyló, de itt ne a párizsinak, mint felvágottnak hozzávalójára tessék gondolni, hanem egy francia lóra, kinek apja Zakko, anyja Coffein, őrájuk emlékezve kapta az állat a Zakofeny nevet. Tandori Dezső elment megnézni ezt a lovat élőben, ahogy fut, fogadott is húsz frank nyerésének reményében, és eközben helybéli zsebesek kihasították a táskáját. Meleg nyár volt, a kötött sapka, amely fontos pillanatokban, szóval mindig nála van, a táskában lapult, és így elárnyékolhatta azonnali kihúzás ellen pénzét és iratkötegét. Hogy ilyen megmetsződések vannak, vagyogatnak. De a sapka, mint egy nyári mikulás, (az isten sízesse meg), megmentette.
curling teaskanna igazi         Ezalatt, pontosabban sokkal később, a férjem curlingezni kezdett. Ez egy fárasztó sakkjáték a jégen, fogantyús köveket lökdösnek ide-oda, a következő lépésen mindenét kifeszítő csúszás közben gondolkodik az ember. Stefán, egy szlovák fiú, amikor mondtam, hogy ebből az egészből én egy szót sem értek magyarázta el, hogy ha veszítek, meghív egy sörre, és ha nyerek, akkor én hívom meg, tehát a játék célja, hogy mindenképpen iszunk, és így már azért érthetőbb ez a nagy izgalom a maratoni hosszúságú meccsek körül. A nyári gyakorlás nagyon sokat számít, állítólag.

Tovább

Száznegyvenkettedik nap: Kávés bőrradír

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 21.
kaves testradir nyito01
         Most, hogy állandóan írok, olykor kénytelen vagyok kikapcsolni a józan ítélőképességet, és hagyni, hogy csak úgy áramoljon bármi az idegpályáimon át, az ujjaimon keresztül, a külvilágba. Ez a módszer sajnálatos, egyben szerencsés módon összeköttetésben áll az igazmondással, vagyis, ha André Breton, tágabb értelemben a szürrealizmus nagy találmányát használom, olyasmit beszélek ki, ami csakugyan foglalkoztat. Mit tudnék őszintén írni egy kávés bőrradírról, ez a kérdés merült fel hirtelen augusztus végső, gyönyörű napjaiban, és a tudatos válasz az volt, hogy olyat, amit eddig még le nem írtak, semmit. Most itt ne a kérdés elbagatellizálását tessék érteni, én nagyon is fontosnak tartom a bőrápolást, ahogyan a szoknyahossz és külpolitika viszonylatait is, nekem az originalitással vannak problémáim ilyenkor, hogy a serkentő hatást, amelyet egy ilyen kezelés a bőrre gyakorol, hogyan tudnám eredetibben ismertetni? Kiengedtem tehát mindent, amim volt, jobb híján, és így idéződött fel az emlék, egy serkentő-gátló soviniszta viccről, amelybe úgy keveredtem, hogy egy nem túl okos fiú lépett be az irodám ajtaján a rádióban. Nem véletlenül érkezett, hanem céltudatosan, izgatottan torpant meg az asztal mögött vagy előtt, ez nézőpont kérdése. Az arcát beragyogó boldogság volt a legfeltűnőbb rajta, szétvetette a mondani akarás, de hangok nem jöttek először a száján, csak valami nyekergésféle hallatszott, hogy tehát a szőkéknek, és itt most általában a nőkről beszélünk lényegében, ez fontos, mert ilyeténképpen ez rád is vonatkozik – nézett rám, hogy el ne tévesszem a rád értelmét - van egy gátló meg egy serkentő agysejtjük, és a serkentő aaaaaaa serkenti a mit is, mit is? És a gátló meg…, a gátló, nos, olyan viszonyban van a serkentővel, szóval, a serkentő…. a fenébe, az előbb a folyosón még jobban ment ez. És akkor én kisegítettem ezt a fiút, leírtam a mondatot, „a gátló gátolja az agyműködést, a serkentő meg serkenti a gátlót”, odanyújtottam a jegyzetlapot, és mondtam, hogy ez legyen nála mindig, amikor fellép, mert ez egy nehezebb vicc, mint ő képzelné. Azután pedig megkérdeztem, hogy ez e minden, amit érte tehettem, s ha igen, akkor menjen kérem, (Anyegin), mert bár tévedésnek tűnhet, hogy én vagyok itt az igazgató, és köztünk legyen szólva: az is, de hogy dolgom van most, amely dolog a nekem tulajdonított két agysejtet részben vagy egészben lefoglalja.
         Engem is meglep, hogy a kávés bőrradírról, annak is serkentő hatásáról ez jutott eszembe. A keverék egyébként nagyon jól sikerült, a legjobban eddig, már ha valaki figyelemmel kíséri a bőrradírok fejlődésének bonyolult vonulatát ezen a blogon. Finom az illata, benne a mandulaolaj és kávé keveredik, de nem eltúlzottan, tehát nem kell attól tartani, hogy nyomot hagyna a bőrön. Serkentő-gátló hatásai vannak (mondja az internet), és a bőr felületét puhává alakítja, ezt én állítom.

Tovább

Száznegyvenegyedik nap: Elefántfogkrém

Készítette: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 20.
elefant fogkrem nyito01
         Arthur Jeffries, PhD, egy tudományos gyerekműsort vezetett korábban. Dr. Sheldon Cooper csak később bérelte ki magáncélokra, erre az volt az oka, hogy találkozni akart az emberrel, aki miatt kísérleti fizikus lett, és véletlenül sem rakétatudós, mint ahogy azt nővére terjesztette róla. Rakétatudós, milyen megalázó – gondolta Dr. Cooper. Akkor már nyugodtan mondhatná, hogy hídpénzt szedek a Golden Gate hídon.
         Aztán ott van Tudós Fószer (Science Dude), aki miatt Dr. Jack Hodgins lépett tudományos pályára. Amikor szabadideje engedte, Hodgins felnőttként is nézte a tévében a kísérleteket, és valahányszor Dude kimondta az „el-képesztő” szót, Hodgins legurított 3 cent tequilát a torkán. Így a show végére Dr. Hodgins olyan mattrészeg volt, hogy nem találta az ajtót, amelyről egyébként akkorra már szentül hitte, hogy egyből az univerzumra nyílik.
         Az úgynevezett elefántfogkrém játékot Fis, Karl Nelsontól, a Csodák Palotájának megfeleltethető Ohio állambeli Imagination Station tudományos főmunkatársától tanulta. Nekünk csak háromszázalékos hidrogén-peroxidunk volt, az ő harmincszázalékos oldatával szemben. Ez a fogkrém, egyszersmind tűzijáték helyetti színorgona kevésbé drámai, mint Nelsoné, de még mindig nagyon érdekes.

Tovább

Száznegyvenedik nap: Szélforgók

Tudósítások a tengerpartról 4.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 19.
szelforgo nyito03
         Volt idő, amikor azon az állásponton voltam, hogy a Rijekában a j betűt nem szükséges mondani, vagy csak annyira, mint a Bejában, vagy a tejában. Ez a nézet azután formálódott. A mai alapanyagot, vagyis a Dunakanyar térképet nagyon régen, egy nyomdából mentette ki Barbi, elrontották, majd ki akarták dobni, Visegrád nincs, nem volt és nem lesz albán fennhatóság alatt, valami ilyesmi súlyú hiba miatt. Most szélforgók készültek belőle, szimbolikus tettként, de hogy mi, minek a szimbóluma, egyelőre nem ismeretes. Az biztos, hogy elhoztuk a Dunakanyart magunkkal Rijekába, ha pocsék lenne a humorom, akkor azt mondanám, hogy egy tejára, Bejához.

Tovább

Százharminckilencedik nap: Két polip és egy garnéla virsli

Tudósítások a tengerpartról 3.

Készítette: Keresztesi Barbara

Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 18.
polip rak virsli nyito02
         Egy olasz asszony, egy másik olasz asszonynak perlekedett Rijeka városában: - Na, engedtessék meg nekem, hogy megálljunk egy szóra, hát ezek a klímák összerondítják a falakat. Mi irigykedve próbáltuk őt utánozni, egymást túllicitálva ordibáltuk: - Scusa un momento stb. a megfelelő nyomatékosító kézmozdulatokkal. Az olaszok nem szeretik az utolsó tégláig műemlék házakra szerelt légkondikat, a horvátok meg az árnyékban negyvenhat fokot, egyszerűen csak túl szeretnék élni.
         Azt elfelejtettem mondani, hogy hadonászás közben átértünk egy páratlan szépségű szecessziós halpiac elé, sőt, ha pontos akarok lenni, már be is léptünk az épület ajtaján. Három vásárcsarnokot emeltek a főtérre, mindegyiken témába vágó az ornamentika; a halpiacot halak, a zöldségpiacot zöldségek, a virágpiacot virágstukkók díszítik. A friss ízek, a helyiek diszkrét aranyossága, és a tény, hogy a szemben lévő Nemzeti Színház plafonját Gustav Klimt festette ki, bőven kárpótolnak a falakra feszített klímaegységek látványáért. Nem tudom, nem szoktam rajongani városokért, különösen ilyen hőségben, de ez a hely tud valamit, ami miatt ide vissza szeretnék majd térni. 

Nincs nagy mozgásterünk DIY téren, Barbi egy virslijátékot talált, a halpiac tiszteletére.

Tovább
süti beállítások módosítása