Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 11.

         Él Tinnye községben egy lány, akit soha nem láttam, de aki szívjóságból angolra fordított nekem egy zajszennyezésről született, tízoldalas ombudsmani szakvéleményt. Én ezután az iratot postáztam egy levél kíséretében, amelyet meg már én írtam, és így történt, hogy együtt a két papír nagy riadalmat keltett Európa gyanútlan tagállamaiban. Majd, nem olyan sokkal később, itt, nálunk, egy eldugott utcában, a kamionsofőrök, mintha csak szinkronúszók volnának, egyszerre fordították el slusszkulcsaikat, és tíz év után először, elhallgatott a motorzaj a hálószobák alatt. Ennek én akkor örültem, mára pedig már majdnem elfelejtettem, mert az eset igaz, de régen történt. Ma dinnyelevest készítettem, és nem olyan tág asszociációban Tinnye jutott eszembe. Ezt a fűszeres, üde, hideg levest úgy érdemes elképzelni, mint a gazpachot, persze teljesen más alapanyagokból.