Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 20.

         Nem értem, miért változik meg az ember élete, ha túlél valami nem túlélhetőt, de megváltozik. Ilyenkor új gondolatok igyekeznek ki belőle, és ha van mihez nyúlni, amivel kifejezheti ezeket a gondolatokat, az szerencse. Kétségkívül a sokk utáni átmeneti időszak a legborzalmasabb, már nem vagy az, aki régen voltál, de még az sem vagy, aki valójában lehetnél. Kapala Györgyi története közel áll hozzám. Irigylem, amiért az őt ért trauma után volt önkifejezésre alkalmas eszköze, amivel feldolgozta a vele történteket.