Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt

Kétszázhatvanhetedik nap: Majonéz Julia Childtól

2013. december 25. - napfényposzt

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 25. 
majonez nyito02
        Egy pulykasült elkészítéséhez volt szükségem majonézre. Julia Child szerint a majonézt azért érdemes egy enyhén előmelegített tálban kikeverni, mert, ahogy a tojás felkapja a hőt, a krém szépen megvastagszik. Ma kipróbáltam és ez valóban így van.

majonez nyito03

Hozzávalók: 
1 előmelegített tál, 
1 tojássárgája, 
só, 
bors, 
2 gerezd fokhagyma, 
½ citrom leve, 
2 dl olaj (vagy amennyit a tojássárgája felvesz).
majonez01
A tojássárgáját, a sót, borsot és az összezúzott fokhagymát egy előmelegített tálba dobom. Végül a citrom levét is a hozzávalókhoz öntöm. Fakanállal folyamatosan keverve, a tojáshoz óvatosan adagolom az olajat, egyszerre csak néhány cseppet. 

majonez nyito01
Szia
Judit

 Fotó: Keresztesi Judit

Kilencvennyolc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel

Mi készült itt az elmúlt három napban? 
poszter1 

Kétszázhatvanhatodik nap: Marcipánrénszarvasok
Kétszázhatvanötödik nap: Boldog Karácsonyt!
Kétszázhatvannegyedik nap: Múzeum mézeskalácsból

kalendarium 112 
 A Merj Alkotni! 365+

Kétszázhatvanhatodik nap: Marcipánrénszarvasok

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 24. 
renszarvas palcikan nyito02
         Van egy rénszarvasos viccem, én írtam. Vagy én fordítottam, csak szeretem azt állítani, hogy én írtam. Mindegy. Bemegy a rénszarvas a kocsmába, rendel egy sört és kétezressel fizet. A pultos visszaad háromszáz forint aprót. - Te vagy az első rénszarvas, akit itt látok - mondja. A rénszarvas megszámolja a pénzt és azt feleli: - Haver, ilyen árak mellett nyilván az utolsó rénszarvas is én vagyok, akit itt látsz. 

        Nem sokat tudok a rénszarvasokról, kocsmába járnak és marcipánból vannak, ennyit talán. 

Tovább

Száz nap van hátra: Boldog Karácsonyt!

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 23. 
karacsony2013 nyito01
         A nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanág övezte a Jézus történetet itthon, hogy a posztmodernben én azt sem tudom felidézni, mondtam, mit ebédeltem múlt hét kedden. Ez meg itt, harminchárom évre emlékszik vissza az első decembertől az utolsó tavaszig, percről-percre plusz-mínusz, szubjektíve. Egyébként is, hogy jutna eszébe bárkinek elpusztítani egy ilyen minőséget, mi vagyunk az emberiség, az isten szerelmére, Bertrand Russell vagyunk. René Cassin vagyunk, Schweitzer, Sartre, Maslow vagyunk, milyen egy magamnak kikérhető feltételezés ez, hogy bármelyikünk ilyesmit tenne? És én jól ismerem a huszadik századot, de, hogy mégis, ennek ellenére beleéltem magam a homogenitásba, az azért egy felelőtlenség részemről.  Azután eljött ez az év és kiszínesedett minden. Szélsőértékek keletkeztek, két irányban, melyek mostantól az enyémek, az én képzeletemet alul s felülmúló szélsőértékeim, hozzájuk ragaszkodom, én őket le nem vágom (földet vissza nem veszek), nem érdekel, ha az átlag tőlük zajosodik némiképp. Később megpróbáltam elképzelni azt a másik történetet is, úgy, ahogyan lehetett; hogy nem számoltak ezek ketten, apa és fia valami jelentőségteljessel. Szerintem a valóság tagadhatóságát nem vették figyelembe, a kognitív mi? – tette föl a kérdést a családfő kissé hunyorítva, azzal a tenyérbe mászó felsőbbrendűséggel az arcán, tisztára, mintha az övé volna az univerzum, és mert pont az övé volt, ezt rajta számon nem kérhetjük. És mondta (mondá), hogy kisfiam, nem érdekel, oldd meg ezt, én így nem bírom tovább. Itt állok mögötted – tette még hozzá meggyőződés nélkül, és azután közre is működött, pár kérdőjeles szülői döntést meghozva, melyek mindegyike akkor jó ötletnek tűnt. Azután pedig, elég hosszan elemezték ők ketten ezt az egészet otthon, a konyhában, hogy ez nemhogy nagy ötlet nem volt, de a Földre szállás így, ebben a formában, hogy úgy fogalmazzanak, kellemetlenségekkel járt. Kinek jutott eszébe, ez a kérdés merült föl rögtön ez után, és mutogattak egymásra a negyedik tequilát követően, nem apám, ezt nem én proponáltam - sózta meg kezét szertartásosan a fiú, majd só, hajtás, citrom uhh… – és legközelebb valami jobb dramaturgiát szeretnék, mert ahhoz képest, hogy bennem ér össze minden, ami van és ami nincs, és hogy vagyok, aki vagyok, én nem éreztem magam olyan jól ott, és hogy ezt én így nem csinálom végig újra, abban te biztos lehetsz. - Ugyan, fiam, ezt majd az újságíróknak... Hát így valahogy.

Eddig is ünnepeltük a karácsonyt, csak nem gondoltam komolyan, hogy bárminek, úgy értem mindennek, de tényleg, a fantázia határain is túl mindennek van bekövetkezési valószínűsége. Megterítettem szépen, az asztalhoz Barbitól rendeltem egy ötágú gyertyatartót, melyet időben és igazán csinos kivitelben le is szállított. Azt kívánom, hogy mindenkinek nagyon boldog karácsonya legyen! 

Tovább

Kétszázhatvannegyedik nap: Múzeum mézeskalácsból

Írta: Keresztesi Judit
Készítette: Scsibrán Renáta és Tóth Richárd
iparmuveszeti nyito03
          Amikor tavaly valamelyik éjjel az Iparművészeti Múzeum makettje megérkezett, az építők csak letették az asztalra, és olyan fáradtak voltunk már mindannyian, hogy alig szóltunk valamit. Nem is ünnepeltünk. Meg sem kérdeztem, hogy miért ezt az épületet választották. Észre sem vettem, hogy ennek a mesének a főterére ez a ház telitalálat. Csak most, amikor megnézegettem a képeket láttam meg, hogy közepén az Iparművészeti Múzeummal, milyen tündöklő volt ez a város. A múzeumot Renáta és Ricsi készítették. 

Tovább
süti beállítások módosítása