Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Száznyolcvanhetedik nap: Őszi asztaldísz

2013. október 06. - napfényposzt

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. október 5.
oszi bosegszaru asztal nyito01
         Álltunk a Nagykörúton a dugóban, a férjem kérdezgette, hogy mik a tervek, milyen virágrendezési vagy porcelánozási gondolatok foglalkoztatnak, társasági beszélgetést igyekezett kezdeményezni. Ősziek, mondtam. Pocsék társaság vagyok olykor. Mondta, hogy lenyűgöző terv, szedjek gesztenyét, biztosan beleillik majd. Nem szedek, feleltem, nem elég szokatlan, nem széles látókörű, én nem használok mikulást decemberben, az provinciális. Mondta, hogy de lehetne egy olyan nyakba akaszthatós kis gesztenyegyűjtő zacskót is készíteni valamikor, mondtam, hogy szeretném, ha nem emlegetnénk ezt a gesztenyét többé, nem kell, nem érdekel, nem ihlet meg. Az én munkám egyébként sem elhatározás kérdése, én nem akkor dolgozom, ha leesik a gesztenye vagy a hó, engem nem lehet mindenféle gravitációs-ügyekkel szekírozni, és elvárnám, ha nem is tudom: nemcsak regisztrálná az én, igen így, munkakiszolgáltatottságomat, hanem, hacsak a maga módján is, értékelné….
- Jól van csillagom.
         Később egy doboz gesztenyére lett égető szükségem, egészen egyszerűen elodázhatatlanul. Szívem, mondtam, hol vannak a gesztenyék? Felelte, hogy ne szóljak hozzá ebben a tárgyban, helyesebben ne feszítsem ezt a húrt a kelleténél kintebb/tovább vagy hogy is van ez a kifejezés. Mindenesetre nem akarja, hogy ehhez az érzékeny ponthoz az ő múltjában még egyszer hozzányúljak. De, mondtam, nekem elég nagy szükségem volna azokra a gesztenyékre, amelyeket múltkor megbeszéltünk, hogy nem tűrnek halasztást, úgy is fogalmazhatok. A dolgozószobában ült és dolgozott, azután indulnia is kellett, és kifelé menet mondta nekem, hogy szedett gesztenyét, ahogy megbeszéltük, odarakta mindet a Népligetbe. De, hogy ne vigyék el, elrejtette a fűben, trükközött is, tehát egy elég nagy területen szórta széjjel a mieinket. Lehet, hogy a Városligeti fasornál is szedett párat, azokat leghelyesebb volna ott keresnem. A kis szedőzacskó is készen van, ilyen tűvel-cérnával összeszerelhetősre merte alkotni, rám már csak az alkatrészek helyes sorrendű egymásra szervezése hárul, reméli, ez így rendben van. 
         Ez a piros, méregzöld, barna és ezüst alapú asztali dísz végül gesztenyét, nem tartalmaz. De a közelében olyan, mintha erdei környezetben, szabadlevegőn ebédelne az ember egy szép, őszi vasárnapon. 

oszi bosegszaru hozzavalok2
Hozzávalók:
piros alma,
dísztök,
toboz,
fahéj,
zöld és rozsdabarna levelek,
ezüst almák,
szusi gyertyák,
kék és vörös szárazvirág,
kristály,
üveg tortatálak.
oszi bosegszaru 01
oszi bosegszaru 03
oszi bosegszaru 02
oszi bosegszaru 04
oszi bosegszaru 05oszi bosegszaru asztal nyito02
Szia
Barbi

Fotó: Keresztesi Judit

Százhetvennyolc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel

Mi készült itt az elmúlt három napban? 

Száznyolcvanhatodik nap: Ezüst almák
Száznyolcvanötödik nap: Gyertyák levélben
Száznyolcvannegyedik nap: Bohóc orr

>>> Következő nap

kalendarium 112 
 A Merj Alkotni! 365+ projektben született összes poszt, egy lapon. 

A bejegyzés trackback címe:

https://napfenyposzt.blog.hu/api/trackback/id/tr15554578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.