Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Százhetvenegyedik nap: A tortatál

2013. szeptember 20. - napfényposzt

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 19.
tortatal nyito03
         Múlt héten hozott a férjem egy porcelánkészletet, szinte a szemétből mentette ki. A darabokat egy terézvárosi nagymama kapta nászajándékba, ő a gyerekeire hagyta, azok az ő gyerekeikre hagyták, a harmadik generáció pedig feltette a Vaterára az egészet, háromezerért. A porcelán, ha meg kellene önmagát határoznia, rugalmas, áttetsző, mégis erős hús, a környezeti húzóingerek, gondolati és érzelmi végtelen repertoárok reflexiója. A porcelán én vagyok. A porcelánművészet azoknak a ritka megnyilvánulásoknak egyike, amelyek nemcsak megkülönböztetik, de el is tiltják az embert a vadállatiasságtól. Az asztal ki van találva, mellette nem szekírozunk senkit, nem érünk rá tudniillik, halkés lent, a só elöl, a kenyeres tányér balra fent, a vizespoharak vacsorahosszig működnek, a borosok közül csak az, amelyikben a fogáshoz illő bort szervírozták, az eszközökkel szépen, befelé haladva dolgozunk. A magas asztalkultúra nem bízik az ösztönösségben, a természetességtől egyenesen belázasodik. Szabályai bonyolultak és logikátlanok, puszta akarással vagy intelligenciával nem lehet őket elsajátítani, az asztalt tanulni kell. A szigort némiképp menti, hogy az asztalkultúra az embert a primitív ösztönök uralma alól vonja ki. De, hogy valami jót is mondjak, az együtt evés erős érzelmi kötést alakít ki az együtt evők között: ugyanaz az étel van bennem és benned, fizikailag egyesít bennünket a közös táplálék, ha ez nem számít intim pillanatnak, akkor semmi. 
         A terítékből hiányzott egy tortatál, ezt végül egy rézkancsóból és egy smaragdzöldre festett üvegtányérból állítottuk elő, szilikon segítségével.

tortatal01

Hozzávalók:
rézkancsó,
szilikon,
edény az olvasztáshoz,
kanál,
üvegtál,
smaragdzöld üvegfesték,
ecset.
tortatal03tortatal04
tortatal06
Az üvegtálat üvegfestékkel áthúzom. Egy napig hagyom száradni. A szilikonból vágok egy darabot, beledobom az edénybe, és lassú tűzön felolvasztom. A kanálból rácsorgatom a kancsó szájának peremére a ragasztót. A tálat ráhelyezem úgy, hogy súlypontja pontosan a kancsó szájának közepére essen. Hagyom, hogy pár perc alatt lehűljön a ragasztó. Ez csak ideiglenes kötés, a tál könnyen levehető és a ragasztó sem hagy nyomot a rézen.
tortatal05
tortatal nyito04
Szia
Barbi

Fotó: Keresztesi Judit

Százkilencvennégy nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel

Mi készült itt az elmúlt három napban? 

Százhetvenedik nap: A török hummusz
Százhatvankilencedik nap: Korai hóemberek
Százhatvannyolcadik nap: Kaktuszfüge

>>> Következő nap

kalendarium 112 
 A Merj Alkotni! 365+ projektben született összes poszt, egy lapon. 

A bejegyzés trackback címe:

https://napfenyposzt.blog.hu/api/trackback/id/tr55525847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.