Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom - kiállítás ajánló -

2012. szeptember 14. - napfényposzt

„….. azt mondom, hogy én vagyok a legfontosabb élő magyar művész, csupán azért mondom, nehogy azt feltételezzék rólam, hogy ez olyan hülye, azt se tudja, mit ér.”
(Tót Endre)

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - 2012. szeptember 14. 


totendre rainÖrülök, ha esőt gépelhetek         Nagyon sajnálom, hogy ennyire későn írok, de néhány napja érkeztem csak haza. Legszívesebben most azt mondanám, hogy nincs vesztegetni való időnk, az olvasó haladéktalanul utazzon el Debrecenbe, ott még vasárnapig nyitva áll a legjobb kiállítás, amit az utóbbi évtizedben láttam. Az olvasó nyugodjon csak meg, tudom, hogy mit beszélek. Tót Endre, ahogyan ő fogalmaz, Kassák Lajos óta a legfontosabb művész, az életművéből rendezett tárlat pedig az egyik legjelentősebb esemény Magyarországon a mohácsi vészt is ideszámolva – ezek is az ő szavai.

A kiállítás címe: Nagyon speciális örömök.
A helyszín: Debrecen, MODEM – ami csak első ránézésre hasonlít a LUMÚ épületére, mire az építész odaért, már értett valamit a terek, szociális interakciók természetéből. De az is lehet, hogy az új vezető egyénisége érződik ott, nem tudom biztosan.

03
Elegem van a festészetből

A művész: Tót Endre, idén 75 éves. 1970-71-ben feladta a festészetet. A Tót név (akkor még h-val a végén) eltűnt a Kádár-rendszer nyomdáiból, a hetvenes évek elejétől egészen a rendszer kapitulálásáig. Tót Endre nem volt tiltott, csak tűrt, a tűrt státus nosztalgiáját, hogy tudniillik legalább nem tiltott halványítandó mondom, hogy Tót Endre közel tíz évig úgy élt Budapesten, mintha itt se lett volna.

A fogalmi művészet felé fordult, lemondva a nem elég mozgékony hagyományos anyagokról, amelyeknek kiterjedése és súlya gátolta szabadságát. Így munkái anyagtalanná váltak, képzeletében hozta létre őket : kisméretű postai küldeményekben, átrepülve a vasfüggönyön, kikerülve a cenzúrát lett szabad.

Komplett kiállítások anyagait tudta így feladni bőröndben New Yorkba vagy Jeruzsálembe. Akkoriban Jeruzsálem olyan messze volt Budapesttől, mint Makó Jeruzsálemtől. A Deutscher Akademischer Austauschdienst meghívta Nyugat-Berlinbe 1977-78 körül. Egy 1 éves ösztöndíjat adtak, de a kiutazási kérelmet a BM útlevélosztálya sorozatosan elutasította, amit Tót Endre ugyancsak sorozatosan, megfellebbezett. A negyedik elutasítás után a DAAD informálta a Reuter Hírügynökséget, s a nyugati világ sajtója, köztük a Neue Zürcher Zeitung, és a Le Monde tiltakozott az akadályoztatás ellen. Ez idő tájt Nyugat-Európában körülbelül százezerszer jelent meg Tót Endre neve nyomtatásban. Az útlevél 1979-ben került a kezébe – udvarias kiutasítás – másfél évre szólt, a kinntartózkodást a művész harminc évre hosszabbította meg.

„ Egy sümegi iskolatársamnak eszébe jutottam, akit több, mint ½ évszázada nem láttam, akiről azóta sem hallottam. Mikor felhívott, megkérdeztem tőle, honnan az istenből tudta kinyomozni a kölni telefonszámomat. – „Nem tudtad? Nyomozó voltam. Felhívtam a Műcsarnok titkárságát, és azonnal megkaptam a számodat: 244-204. De! Hozzáfűzték, hogy délután 3 óra előtt ne keresselek.” (Honnét tudja a Műcsarnok, hogy meddig alszom?)”

Eredeti munkát nagyon nehéz komponálni, kell hozzá valami, ami nem természete a kultúrának, a hagyománytól való elszakadás, meggyőződésem, hogy az originalitás valamilyen mentális defekt. Tót Endrét azért kell megnézni, mert eredeti, az olvasó még ilyet nem látott. Kitalálta az örömök fogalmi absztrakciót, amivel úgy dolgozik, mint más művész a festékkel vagy egyéb anyagokkal. Kitalálta a távollét esztétikáját, a hiány esztétikáját, beszél a zérókról, az esőkről, senkit nem utánoz. Saját elbeszélése szerint vagy hetvenszer elmondott már egy példát Magyarországon, nem nagyon értették, (nem nagyon örültek, a szerk.), pedig ez a történet magyarázza meg, mi a jó modern művészet. Czóbel Béla, az 1900-as évek elején már kint volt Párizsban, megérzett valamit a levegőben, és olyan képeket festett, amik időszerűek, aktuálisak voltak, mint Picasso vagy Matisse képei például. Lehet – mondja Tót -  hogy Czóbel nem volt Picasso, sem Matisse, ők öklömnyi aranyak, Czóbel meg egy kis arany kavics, de eredeti, és ez nagyon fontos. Tót ismerte Czóbelt, a hatvanas években egyszer beszélgettek, ekkor jött szóba Korniss Dezső. Korniss a huszadik század egyik avantgardista művésze volt, nagy klasszikus, hazai pályán, Tót és Czóbel előtt feküdt egy művészeti folyóirat, ami Kornissnak négy reprodukcióját közölte le, aztán Tót Endre megkérdezte Czóbelt, mit szól Korniss munkájához. Föllapozták az újságot, és Czóbel, látva a festményeket azt mondta, hogy az első Joan Miró, a másik Picasso utánérzés, a harmadik Max Ernst, a negyedik, ez volt a legfrissebb, Jackson Pollock. Ha ezeket kihozzák Párizsba, - mondta Czóbel - de vihetik New Yorkba, Londonba, bárhová, a műkritikusok mindenhol azt mondják rá, hogy nem eredeti. Művészeti szempontból nem érték. Nyugat ilyen értelemben kegyetlen. – mondja Tót

„A német állam megvásárolta 15 munkámat. Egy és ½ évig éltem belőle, plusz Hertának vettem egy Ford Escortot, magamnak meg egy pipaszurkálót.”

konyv totendreA mohácsi vész óta egyik legjelentősebb eseménynek gyerekek intézték a propagandáját, akik zseniálisak, nem szeretném vitatni. De túl sok véletlennek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy mi például jókor, jó helyen legyünk Debrecenben, éppen erre, a diktatúra-, a korlátok kritikáját, az originalitás evolúciós szükségét hirdető tárlatra váltsunk jegyet, és nem hiszem, hogy csak mi voltunk hírek híján, mert a másfél óra alatt, amit ott töltöttünk, senki más nem járt arra, kettőnk nevetése töltötte be a több ezer négyzetméteres kiállítóteret.

Készítettünk fotókat, a képekből szeretnék itt mutatni néhányat, az alkotások élőben szinte elviselhetetlenül jók. Vasárnap, a záró napon, Tót Endre személyesen vezeti végig a közönséget életművén. Ezt az ajánlót a kiállítás, a Youtube-on található interjúk, és az „Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom” című, rendhagyó Tót Endre életrajz alapján írtam.

Örülök, hogy Magyarország már nem csak Budapesten van. Örülök, hogy a Tót Endre téma részemről nincs lezárva.

Örülök a szerencsének.
Mindenkit üdvözlök,
Judit

01
Horizontális eső

04
Nowhere (Sehova)

06
Egyik semmi a másik után.

 07
Örülök, hogy pecsételhetek

A bejegyzés trackback címe:

https://napfenyposzt.blog.hu/api/trackback/id/tr1004777618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.