Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Hogy kerül a húsvéti bárány az asztalra?

2012. április 05. - napfényposzt

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat

DSC 9320Öltönyös menedzserkedem egy nagyon nagy vállalatnál, szükségét láttam valaminek ami ellazít, így mentem el önkéntesnek a Fővárosi Állatkertbe. Eredetileg a lepkékhez osztottak, de annyi nyugalmat, ami ott volt, nem lehet bírni idegekkel, ezért fogtam, és áthelyeztem magam a paraszt udvarba.
DSC 9306Fischer Tamás - BudapestianItt van egy viszonylagos pezsgés hétvégente, a nyulak menekülnek, az alpaka saját elhatározásból szétnéz a szomszédban, a kecskék megzabálnak mindent, a gyerekek ezt kihasználva beléjük diktálják, ami a kezükbe akad. Nekem az a feladatom, hogy ezt a folyamatot ne akadályozzam, legyen minden úgy, ahogyan lennie kell, csak húzzam ki a kerítés lécei közé beragadt mohó kecskefejeket, és szedjem ki a nejlonzacskós otthonról hozott répát, esetleg kesztyűt az állat szájából, amit az amúgy készséggel, egyben nyelne le. Amikor semmilyen sebészi munka nem akad, támasztom a pajta falát, élvezem a napot és a tömeget figyelem. A szülők néha odajönnek beszélgetni hozzám, ilyenkor, valószínűleg a környezet ihletésére meglepően sokszor terelődik arra a szó, hogy ennénk egy jó báránycombot párolt káposztával. 


Elmeséltem ezt a történetet egyszer egy nem vegetáriánus baráti társaságban, nagy huhogás támadt.  Hiába bizonygattam, hogy nem Bambi lemészárlásán fantáziálok szakadatlan, hanem én tudom, hogy a vacsora alapanyaga húsvér, élő, édes állat volt, mielőtt részeit valamelyik nagyáruház, hűtőpultba rendezte. 
Számos alkalommal veszek húst termelőtől, két éve, amikor a húsvéti bárányt vásároltam, megkértem a gazdát, hogy ezúttal ne a szépen megtisztított, feldarabolt árut adja át, hanem engedje meg, hogy végignézzük, milyen áron kerül az élelmiszer az asztalra. Az előtt sem tartoztam a húst-hússal felfalók táborába, de a vágás napjától számítottan azok közé sorolom magam, akik nagyrabecsüléssel közelítenek egy borjústeakhez. Szombaton reggelre kellett Dinnyésre érnünk, előző nap még izgatottak voltunk, de reggelre már mindenki csak kötelességből készülődött, a ránk váró feladatnak senki nem örült felhőtlenül.


DSC 9299Szürkemarhák a Dinnyési Fertő határábanDSC 9371Erdélyi kopasz nyakú kakasFenyvesi Lászlóhoz mentünk, egy olyan termelőhöz, aki a természetvédelmi területnek számító Dinnyési Fertő őre. A gazdaság eredetileg nem is volt gazdaság, a család szükségleteit elégítette ki, egy birkával indult, ezekhez jött néhány rackabárány, szürke marha, kopasz nyakú tyúk, csupa elfeledett magyar fajta, a biodiverzitás ünneplése jegyében. Mára a gazda jelentős csordát s nyájat tudhat magáénak, méhészete is van, elegendő húst, mézet és gyümölcsöt termel ahhoz, hogy abból a magamfajta nagyvárosi yuppie-knak is juttasson. 
DSC 9359Rackák és kopasznyakú tyúkok Dinnyésen a parasztudvarbanLászló a farm történetének elbeszélése után kivitt bennünket a karámhoz, hogy rámutassunk az állatra, amelyiket el kívántunk vinni. Hosszan bámultuk az udvart, akkorra már az ötlet, hogy tudjuk meg, honnan származik a hús, a legkevésbé sem tűnt fennköltnek. Végül egy kis fekete bárányt választottunk. Ami ezután következett, nehéz szavakba önteni, egyszerre volt szomorú, megható, tanulságos, szívet tépő, szívmelengető. Senki ne képzelje, hogy tudja, honnan származik a hús, míg nem látott egy négylábú állatot meghalni. 

A gazda magához ölelte a bárányt, a különböző égtájak felé fordította, megköszönte, hogy megszületett és bennünket ételhez segített. Majd a szertartással megnyugtatott lényt a földre fektette, egyetlen vágást ejtett rajta, és addig tartotta kezében, amíg kivérzett. Mindannyian sírtunk. 

DSC 9406Amikor az állat már nem élt, a hátsó lábánál fogva felakasztottuk a fára, ahol a gazda a további műveleteket szokás szerint végzi. Először a belsőségektől szabadította meg a húst, a fogyasztásra szánt részeket, a májat a szívet, a vesét, a tüdőt egy nagy tálba helyezte. A gyomrot, ahogyan a láb alsó részét is, kidobta. A testet ez után, szakavatott mozdulatokkal megnyúzta. Az állat bundáját nem hoztuk el, a gazdának adtuk, ő ki tudja készíteni majd. 
Sorrendben a lapocka, comb, gerinc következtek, végül a bárány feldarabolva feküdt előttünk. Nem voltunk beszédesek, szépen becsomagoltuk a még langyos húst, és elköszöntünk. A lányok újra sírtak egy kicsit a hazafelé vezető úton, köztünk legyen mondva, én sem voltam kimondottan boldog. Itthon adagokba rendeztük a báránydarabokat, nejlonzacskókba tettük őket, amiknek a száját nyitva hagytuk, hogy a hús kiszellőzhessen, erre a gazda utasított bennünket. Másnap reggel lefagyasztottuk a húst. Egy darabig gondolni sem tudtunk arra, hogy megegyük. 

DSC 9410Képriportom tanulságául egyáltalán nem azt szánom, hogy némely városiak mind egyformák, bezzeg a vidéki népek bölcsek, s hogy a húsevést is át kellene gondolni, ha már erről esik szó. Először is, urbánus környezetben senki nem magyarázza el igazán érthetően, hogy a pultban lévő comb korábban csirke alakban járt köztünk, akkor meg honnan tudhatnánk? Másodszor pedig a legtöbb, amit a húsevő tehet, hogy nem pazarol, fölöslegesen nagy adagokat nem készít magának, egy nem vegetáriánus életében ennél nagyobb felhajtás a hús körül már demagógia volna. A címben szereplő kérdésre röviden válaszolva, húsvéti bárány urbánus környezetben tehát úgy kerül az asztalra, hogy kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját, kivesszük az árut és megsütjük. Sokat segít, ha az ember elmegy és megnéz egy vágást, az érdekes módom kiigazítja az elégséges porciókról alkotott korábbi elképzeléseket. 
DSC 9412
Mi is megettük végül a bárány darabjait, curry-t, kasmíri bordát, a fejből levest, a combokból sültet készítettünk, a bárányhús fenséges, kipróbálását ajánlom mindenkinek. Az ünnepi étlapon idén bárány bélszín szerepel, ha jól tudom, a menüsort, receptekkel Judit hamarosan közreadja. 

Nekem már csak annyi feladatom maradt, hogy kellemes Húsvétot/Pészachot kívánjak mindenkinek!

Üdvözlettel
Fischer

A bejegyzés trackback címe:

https://napfenyposzt.blog.hu/api/trackback/id/tr934366631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.