Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt


Nagyvárosi nő megosztaná

2014. június 16. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit
Nagyvárosi nő megosztaná rovat - 2014. június 14.
Fotó: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
         Először azt hittem, hogy, ha egy hónapig tűnődöm azon, mi történt velem az előző évben, az majd elég lesz, de amikor a hónap azokra a fényképekre kezdett hasonlítani, amelyeken csak egy fél ember látszik vagy lemarad a keze vagy fog valamit, de hogy mit fog azt nem tudjuk, pedig az lenne a fontos, akkor gondoltam, hogy kellene még idő nekem. Megnéztem a tengert Rijekában, de nem lett jobb, és én azért még megnéztem a tengert Triesztben is, hátha elszalasztottam valamit Rijekában, és még mindig semmi, vagyis nem is, rosszul mondom, annyi talán mégis kiderült, hogy nem tudok többé akármit kommentálni, úgy néz ki. És akkor meg mit tudok kommentálni, kérdezték. Hát, semmit, alighanem. Egy évad volt bennem kommentárokból, az szuper, mondták, de, hogy csak a tréfa kedvéért, mi lenne az új show, ha lenne, mi érdekelne engem, és mondtam, hogy ezen még gondolkodnom kell további ideig. Hogy, körülbelül hány tengert kellene még látni ahhoz? - akarták tudni. Nem tudom, mondtam, de nem is biztos, hogy tengerről lenne szó, lehet, hogy valami másra van szükség, így mentünk el múlt hétvégén Zágrábba. Ebben a városban, melyet Bécs mintájára annak ellenkezőjére építettek, pillantottam meg ezt a tündöklő nőt. Ez a nő az a nő, akiről hirtelen mindenkinek az jut eszébe, hogy oh, ez az a nő, amelyik a művészet egy pontján biztos, hogy le fogja venni a ruháját. A nő a külvárosban ült, a modern művészetek csúszdakijáratú épületében, és abban a témában volt otthon, hogy ki ő. Nem volt harcias, sem semmi, még tényleg, ruhái sem voltak, fuck female dignity, mondta, és uralkodott, fogadta a hódolatot, mely egy ilyen minden sejtjében édes nőt övez, aki tudja, hogy mit csinál, és tényleg tudja, nem csak az úgy tevést kínálja a nagyközönség elé, vagyis az észen levés illúzióját kelti, hanem komolyan észen van. Ott zokogtam a fölmasnizott, alku nélkül kitárulkozó gyönyörű oltárképek, az áhítatnak nyílt intézmények előtt, esküszöm, kész égés velem bárhová is elmenni. Aztán eszembe jutott az új évad témája: én. A fönti képen, és ha már itt tartunk, még néhányon itt, én vagyok sírás után, Zágráb városában, egy játszóruhában, mely még a von Trapp családi kórustól kerülhetett rám, azt hiszem, csendélet. Az új évad címét Jerry Seinfeld után költöttem, akitől kérdezték, hogy de mi legyen a neve a műsornak, és Seinfeld visszakérdezett, hogy mit várnak tőle mégis, a tartalma az, hogy humoristák autókban kávézni mennek és addig kelletlenkedett, amíg a címe is ez lett: Humoristák, autókban, kávézni mennek. Emberek porcelánból ételeket esznek, mondtam én, aztán mondták itt, hogy majd ha olyan népszerű leszek, mint Jerry Seinfeld, akkor adhatok ilyen hülye címeket a műsoromnak, most viszont legyen egy másik, és így lett a Nagyvárosi nő megosztaná. Heti kétszer ételek lesznek itt porcelánban, ebből nem tudok engedni, egyszer pedig valami olyasmi, ami eszembe jutott egyszerűen, és amikor a barátaim ránéztek, azt mondták, hogy hát, úgy érzik magukat tőle, mintha petróleumot ittak volna. Nekem azonban tetszik. Így heti háromszor: kedden, csütörtökön, szombaton, este nyolckor itt találkozunk. Ha bárki elhiszi, hogy tudom, melyik a kedd és hogy mikor van nyolc óra, azt ki kell ábrándítanom, de majd igyekezni fogok, ezt megígérem.

Kellemes hétvégét!
Judit

Tovább

Kétszázhetvenkettedik nap: Boldog Új Évet!

Írta: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Barbara és Tóth Nikoletta
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. december 31.

mvaros2013 nyito02Mézeskalácsváros a Bálnában 2014. január 4-től január 30-ig

         Játszani Huizingától tanultam meg, de amikor kérdezik, általában azt mondom, hogy Alice és a Fehér Nyúl rángatnak bele mindig mindenbe. Vasárnap megtartottuk az alapkőletételt, a teremben először a kisebb házak jelentek meg, éjjel pedig megérkezett néhány nagyobb épület is, így egy igazi város kezd kibontakozni az asztalon. Az építkezés idején a házak, a társaság és a beszélgetések első osztályúak voltak annyira, hogy néha nem is hittem a szerencsémnek és persze remélem, hogy ezt nem egyedül én éreztem így. Akik ide építenek, miért építenek ide egyáltalán, ez a kérdés foglalkoztatott engem, a hétvégén föl is tettem, akinek csak tudtam, és valaki például azt válaszolta, hogy ő azért jött, mert ebben a játékban más és másként történik vele, mint általában szokott, kilép a közönséges térből, sőt, nem ő egyedül hagyja el a hétköznapokat, hanem a többiek is kilépnek különböző generikus terekből azért, hogy eredeti mesékben helyezzék el önmagukat. Az volt a véleménye, hogy ennek a sok háznak így, együtt, valamifajta kuszaságot kellene kiadnia, de hogy éppen ellenkezőleg, összhangot mutat. 

Körülbelül harminc épület érkezik majd a megnyitóig, de a város hangulata már így is nagyon kellemes. Ezt azért tartom fontosnak még az előkészületek alatt elmondani, mert mindenkire ráfér majd a csoda januárban, ez nem jóslat, hanem tapasztalat és amikor erre a csodára jelentkezik az igény, na akkor érdemes majd ellátogatni a mézeskalácsvárosba. Ma előzetest szeretnék mutatni a városból és azt kívánom a legőszintébben, hogy legyen mindenkinek nagyon boldog új éve!

Tovább

Kétszázhatvannyolcadik nap: Tojáslikőr

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 26. 
tojaslikor nyito02
         Nem vagyok igazi híve az édes alkoholnak, úgy dobok és úgy is verekszem, mint egy lány, de nem úgy iszom. Amíg a többiek ezt a finom, nehéz, felnőtteknek készült madártejet kortyolgatták, addig én inkább csak a fehér rumot, ami az alapjául szolgál. Mindenki más azonban korra, nemre tekintet nélkül imádta ezt a tojáslikőrt. 

Tovább

Kétszázötvenötödik nap: Sakkmintás asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 12. 
pepita kinalo nyito01
         Egy George nevű férfival sakkoztam Angliában, de a játékban szinte fölöslegesen voltam jelen, mert George tízből hétszer megvert, háromszor meg ő nyert, egyedül az volt jó bennem, azt mondta, hogy valahogy úgy egy halvány gyöngyházfényt kapott tőlem az esemény. Az igaz, hogy máig nem tudok szépen bevinni egy bástya d8, vezér h8, mattot, viszont arra, hogy egy sakktáblát asztalközéppé alakítsak, persze van eszem. Szegény Soltész Rezső hét hanglemezéből lett itt kettő gyorsan feláldozva, az egyiket kehelyformára sütötte Barbi, a másikat pedig eredeti, lapos állapotában használta el. Fekete-fehér sakkmintát festett rájuk, ami almazölddel és arannyal kiegészítve igazán gyönyörű összeállítást adott. 

Tovább

Kétszáznegyvennyolcadik nap: Kifényesített csizmák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 5. 
12nap advent nyito01
         Ha valaki egyelőre nem kezdett el visszaszámolni karácsonyig, de igénye az volna (vóna) rá, akkor kaphat egy második esélyt, mindenki megérdemel egy második esélyt. Sőt, Charlie Sheen szerint mindenki megérdemel egy huszonnegyedik esélyt is. Ez az adventi naptár tizenkét napos mindössze, csak a jövő héten indul. Ma összetevőinek: a kis, függő, fénylő, Mikulásváró csizmáknak van kétségtelen aktualitása.

Tovább

Kétszáznegyvenedik nap: Aranydiós asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 27. 
aranydio asztalkozep nyito03
        Guberáltam a Vaterán egy kristályvázát és egy fakkos kristálykínálót. Ezek így, külön-külön, objektíve nem egy leányálom, nem őrületesen szépek, és nem is nagyon merészek, elmennek, de kicsit szocialista realisták, különösen az egyik, meg a másik. Az alkotó véletlenül helyezte őket egymásra, hogy ha már itt vannak, legalább nézzenek ki úgy, mint az egyik UFO a Sötét zsarukból. Amikor az illető ilyen módon kijátszotta magát, az jutott eszébe, hogy karácsonyfaizzókat töm a vázába, a kínálóba pedig aranyra festett diókat szór. Így egy tündöklő asztaldíszt kapott, mely egyben a legjobban sikerült darab a karácsonyi szériában.

Tovább

Kétszázharminckilencedik nap: Csillagánizsos kopogtató

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 26. 
angyal koszoru nyito02
         Ha /amikor/ az ember tengernyi csillagánizsra tesz szert egy felelőtlen novemberi pillanatban, az megszabja az idei karácsony díszeinek alapanyagát. A virágkötőtől vásárolt csillagánizs olyasmi, mint a sárga hó az indiánsátor mögött: nem szabad belőle enni. De, hogy akkor mi legyen vele? A húgom kitalált egy technikát, nem akarom túlmagyarázni: teleragasztotta a kopogtatót fűszerrel és becsillámporozta, ettől jó szagú lett és csillogó. Majd egy kis, festett gipszszobrot helyezett a közepébe, attól pedig fessé változott.

Tovább

Kétszázharmincnyolcadik nap: Napfény gasztro: savanyúcukor masniban

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25. 
cukorka asztal nyito03
         Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak - mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad.

Tovább

Kétszázharminchetedik nap: Hanglemezből tányéralátét

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 24. 
vinyl helyorzo nyito01
         Tíz éve körülbelül bezárt egy lemezbolt, és a tulajdonos nyakán maradt az áru, ami még a régi vágású vinyl vagy milyen lemez, nem akarnék ebben az anyagismereti kérdésbe jobban elmerülni. Mindenesetre ebből a készletből kaptunk ajándékba tizenkét darabot akkoriban, és valószínűtlennek, Benny Hilles fordulatnak tűnhet, de Soltész Rezső lemezek voltak mind, még azt sem állítanám, hogy különböző albumok, hanem Soltész Rezső, nyolcvanas évekből való egyazon hanglemezéből egy tucat. Felhasználása sokoldalú egy ilyen ajándéknak, be lehet olvasztani belőle tizenegyet, vagy szelektíven gyűjteni, vagy ki lehet hajítani az egészet az ablakon. Vagy, egy évtized múlva, egy ilyen blog egyik projektjeként, speciális festékkel akantuszleveleket lehet rá festeni, majd sütőben kisütni és rosszabb esetben ettől úgy néz majd ki, mintha valamilyen betegség megtámadta volna, de néhány sikerült darab igazán reneszánsz lesz, és tányéralátétként szolgál majd az idők végezetéig.

Tovább

Kettőszáztizennyolcadik nap: Csíkos lámpabura

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 5.
zoknilampa nyito01
         Sötét lett odakint, ez olyan váratlanul ért engem, mint ahogy december végén szokott az első hó, amikor még mindig a nyári gumik vannak fenn. Egyszerűen nem sejtettem, hogy lesz tél vagy ősz, nem voltak ráutaló jelek. 
         Ez az új nappali félhomály, valamint a véletlen inspirálta a mai munkát. A húgom közvetlen keze ügyébe került egy zokni és két lufi, s ő ebből úgy értette, hogy ha a lufit belehelyezi a zokniba és a kettőt együtt fújja föl, akkor egy nem túlzottan hosszú élettartamú, ám minden kétséget kizáróan hangulatot sugárzó világítást kap, amennyiben a zokni-lufi együttest egy asztali lámpa alapjára szereli. 

Tovább

Az írek még azt sem tudták, hogy létezik sütőtök a világon, amikor Salamon király tökei már javában ragyogtak Magyarországon

Van világhírű sütőtökünk, van töklámpás legendánk, miért ne szórakoztathatnánk magunkat az egyik létező legviccesebb közösségi elfoglaltsággal, a töklámpa-faragással?

Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt
Szerkesztette: Keresztesi Barbara 

 Az írek, a XIX. század közepéig, tarlórépából faragták lámpásaikat. A zöldséglámpa-faragás, az 1700-as években jelent meg az ír népszokásokban, de a tarlórépa-lampionokat csak a XIX. század elején kezdték Jack Lámpásoknak {Jack o’lanternnek) nevezni Írországban. A legendában, amelyet a szóbeszéd a zöldségvájás köré kerített, egy alattomos kocsmatöltelék hírében álló ember, bizonyos Zsugori Jack kapta a főszerepet. Jack iszákosságától és kegyetlen tréfáitól sokat szenvedtek ismerősei, nem csoda hát, hogy hamar eljött érte az ördög. Mielőtt azonban sötét lelkét kilehelte volna, Jack megkérte a poklok urát, hogy teljesítse utolsó kívánságát, és hozzon le neki egy almát a közeli gyümölcsfa csúcsáról. Az ördög kötélnek állt, felmászott a fára, Jack, a tréfamester pedig komótosan kereszteket tűzdelt a fa törzse köré, és rajzolt belőlük néhányat a fa kérgére is. A szorult helyzetbe került fenevad, kelletlenül beleegyezett abba, hogy ha a vallási szimbólumok eltűnnek végre, és ő lejöhet a fáról, nemcsak hogy életben hagyja Jacket, de ha egyszer az mégis meg találna halni, akkor sem engedi lelkét a pokol kapuján betérni.

Ír jógaSok évvel azután, hogy üzletbe bonyolódott az ördöggel, Jack, a későbbi Halloween ünnep főhőse, elhunyt. De amikor bebocsátást kért a Mennyek országába, Szent Péter elébe tartotta bűneinek lajstromát, és ellentmondást nem tűrő hangon, Jacket a pokolba parancsolta. Az ördög, aki jelen monda tanúsága szerint szavatartó egyén, emlékezett Jackkel kötött megállapodására, és a gonosz lelket nem engedte belépni birodalmába. Jack tanácstalanul állt a pokol kapujában, ezért az ördög – mert nemcsak szavatartó, de minden bizonnyal segítőkész polgár is – azt javasolta Jack sötét lelkének, hogy menjen vissza a földre, ahonnan érkezett. Továbbá, hogy ne kelljen sötétben tapogatóznia, dobott neki egy szikrát a pokol tüzéből, amit Jack, a nála lévő, félig megevett tarlórépába helyezett. Így lett Jackből, Lámpás Jack, akinek írek között bolyongó lelkét az élők úgy tarthatják távol maguktól, ha faragott zöldség-lámpásokat helyeznek ki otthonuk ablakába. 
Kevesen tudják, hogy az írek, az őszi betakarítások idején, eredetileg kerek zöldségekből, tarlórépából, krumpliból faragták lámpásaikat. Ezeket a lampion-alapanyagokat, az új világba érkező bevándorlók cserélték le az Amerikában honos sütőtökre. Arról is csak néhány forrás szól, hogy a faragott lámpások 1866-ig, nem is kapcsolódtak a késő őszi Halloween ünnephez. 

Tovább

Százhetvenhetedik nap: Zöldalmás asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Barbara
Merj Alkotn! 365+ rovat - 2013. szeptember 25.
zoldalma asztalkozep nyito02
         Úgy volt, hogy a sportkockák négy kört írtak elő a pályán, és én ma lefutottam mind a négyet a légvonalban harminc méterre, tényszerűen azonban rögvest az ablak alatt kezdődő parkban. Ah, bármit mondhatok, úgysem látott senki: hat kört futottam. Futottam ma száz kört a pályán, majdnem. A rózsás asztalközép visszaérkezésemkor már itt állt. Vendégeket vártunk, nem olyan sokkal később fiatal férfiak és nők hajlongtak a nappalinkban, és az ő, a zöldalmás közép tőszomszédságában ették meg azt szilvás clafouties-t, amelynek képeit holnap adja közre Barbara. Ezen a nagyon szép, szerdai napon, az almás-rózsás asztalközép úgy jöhetett létre ilyen hirtelen, hogy hétvégén egy gyümölcsösben jártunk, és így nagy tételben, több színben és méretben volt kéznél alma itthon.

Tovább

Százhetvenkettedik nap: A brokkolikrémleves és az antik porcelán

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit (Esterházy Péter 1989-ben írt cikke alapján)
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 20.
brokkoli leves nyito01
         Aki ismer, tudja jól, hogy nem vagyok egy Habsburg-faló, nincsenek olyan nosztalgikus emlékeim, mint illendő volna. Fölvettem egy órát az egyetemen nem olyan régen, kisebbségi és többségi identitás tárgyban, ott a név szerint és nemzetiségi értelemben is tót tanár megmutatta ezt az archivált filmet, egy gyöngyöt a mélyben, amelyen jól látható, hogy az amúgy nem olyan rossz riporter mindenáron kezet igyekszik csókolni a kamerák közt rémülten menekülő minden magyarok királyának 1989 nyarán. Kisétáltam a teremből, így nem tudtam meg, hogy ott, helyben felajánlotta-e neki Mária országát, vagy maradt még pár hétig a proletárdiktatúra? Egyébként nem értem, hogy mit csodálkozom Habsburg Ottó akkori népszerűségén, aki nagyon is aranyosan raccsolt és nagyatyját – ki minimo calculo a szintén nagy becsben tartott aradi vértanuk elemésztője, s kinek a győzelmet arató I. Miklós cár (53) 1849-ben megírta, hogymi, uralkodók, a megtorlás minimalizálására szoktunk törekedni kisfiam, (büntetés a felbujtóknak, kegyelem a megtévelyedetteknek technológiával), s erre Ferenc József (19) valami otrombaságot felelt ugyancsak írásban, azután pedig kivégezte az akkori hazai elitet komótosan, sőt, a biztonság kedvéért mélyebbre is bekanalazott – tehát, hogy ezt az embert mi kedvesen ferencjóskázzuk… 
         Ez most arról jutott eszembe, hogy az egyébként Gordon Ramsay receptúrája alapján készült brokkolikrémlevest, - s ezzel Ramsay séfet nem akarnám indirekte felelőssé tenni az 1849 után történtekért – egy Habsburg jelzésű porcelánban adtam fel, amely az Orczy kastély múlt század eleji készletéből menekült meg. 

Tovább

Százötvenötödik nap: Spanyolviasz

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető sorok: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 3.
spanyolviasz nyito01
         Dr. Germán Tibor, (fül-, orr-, gégészprofesszor) valahányszor korán ment el hazulról, s nem tudott a feleségével beszélni, kis, viaszpecsétes leveleket hagyott Bajor Gizi asztalán, amelyekben mondanivalóját ehhez hasonló versekbe foglalta: 

1935. január 22.

Kilenctől - féltízig a Jánosban
         imádom,
Féltíztől – féltizenegyig a Pajorban
         imádom,
Féltizenegytől – egyóráig a Poliklinikán
         imádom,
Egytől konzíliumokon
         imádom
S ha kocsira szüksége van, telefonálja meg
Valamelyik helyre, ahol akkor éppen véletlenül
         imádni fogom Magát.

Tovább

Százötvennegyedik nap: Pillecukor-puska

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 2.
pillecukor puska nyito01
         „A nézőpont-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. Vagyis, ha ráirányítod valakire és meghúzod a ravaszt, az illető rögtön a te felfogásodban látja az eseményeket. A fegyvert a Bölcs Elme tervezte, de a rendelést az intergalaktikus dühös háziasszonyok konzorciuma adta le, akik torkig voltak már azzal, hogy a férjükkel folytatott számtalan veszekedést ezzel a mondattal kénytelenek lezárni: - Most mondd meg, mit nem lehet ezen érteni? „ (Douglas Adams, ford.: KJ)
         A pillecukor-puska nagyon praktikusan, éppen az, amire a neve utal. A szombati rizspuffancsos édességből maradt pillecukrot lehet vele össze-vissza lövöldözni.

Tovább

Száztizennyolcadik nap: Fürdőző lány

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 28.
furdozo lany nyito01
         Ma negyven fok volt, árnyékban. Ez megbonyolítja a tiszta gondolkodást, még légkondicionált helyiségekben is, nemhogy a Sütő utcában, ahol délelőtt ültünk, és a holnapi viccemet teszteltük a járókelőkön, de ne vágjunk a dolgok elébe. Mára egy Esther Hörchner készletet, illetve annak egy darabját reprodukáltam, részben azért, mert egy Eva Zeisel készletet elég nehéz lett volna leutánozni, részben pedig azért, mert a fürdőző lány mint téma, passzol a hőgutához mint országos állapothoz.

Tovább

Száztizenhatodik nap: Köszönetnyilvánítás

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 26.
koszonom nyito03
         Neil Simon írt egy darabot, amiben egy ismeretlen, akit Elliot Garfieldnak hívnak, odaadja mindenét Paula McFaddennek, és csak annyit kér cserébe, hogy a nő legyen hozzá kedves. Amit Paula persze félreért, be is dühödik, de Garfield utána siet a nappaliba, és mondja neki, hogy hallgassa meg, de figyelmesen, mert lehet, hogy utoljára beszélnek ők ketten. Jegyezze meg a nő, hogy nem mindenkit az ő észbontó testéért esz a fene, először is, mert nem annyira észbontó, nem mondja, elmegy, de nem hánykolódik miatta álmatlanul. Még csak nem is nagyon csinos, talán, ha néha elmosolyodna, de a világért sem akarná, hogy erőszakot tegyen a természetén. Ha ő a kedves szót használja - kiabálja Garfield -, akkor úgy is érti. Hogy legyen a nő rendes hozzá. Szerinte megérdemli. Mert ő is rendes. És kicsivel később Paula meg is kéri Elliot Garfieldot, hogy ne haragudjon, mert nincs hozzászokva, hogy vadidegenek ilyen nagylelkűen viselkedjenek vele. Tegnap egy nagyon rendes ember segített nekem, pontosabban két nagyon rendes ember, egymással kapcsolatban, egymást önkéntelenül múlták felül rendesség terén, nem is értem. Az itt nem tárgyalható körülmények között tapasztalt kedvességnek ehhez a mértékéhez én nem vagyok hozzászokva. Szóval köszönöm annak, aki érti, ha olvassa, és persze aki hallja, adja át, satöbbi. 

Készítettem ma egy beszélő képeslapot.

Tovább

Száztizenkettedik nap: A nyomógombok hatalma

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 23.
zebra nyito 01
         Amikor megnyomom a lift hívógombját, olykor akaratlanul az jut eszembe, milyen érdekes volna, ha a gomb egy nagyobb, erősebb akaratú rendszerrel állna összeköttetésben, és mondjuk a felvonó elindulásának pillanatában Los Angeles belvárosában leállna a forgalom? A gombok hatalma az én képzeletemben végtelen, a másik lakásban hagytunk például egy tűzhelyet, aminek egyik gombján az „idő áll” felirat olvasható. Persze az is lehet, hogy régen „időbeállító”-t nyomtattak rá, ami az évek múlásával megkopott, de túl nagy a kockázat, és ezért úgy döntöttem, inkább nem babrálom. Végül ott van a zebra az Ecseri úton. Annak a nyomógombja, ha jól láttam, rögtön a facebookra küldi az információt.

Tovább

Száztizenegyedik nap: Banánvicc No.3.

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 21.
egyparbanan nyito01
         Ma a Fellini Rómaiban voltunk a Rómain, és nem tagadom, hogy beszélgettünk Fellini Rómájáról, ha csak rövid ideig is. Ezzel alig összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy ilyen gyönyörű nyaram még nem volt soha, vagy az is lehet, hogy volt, de nem vettem észre. A mai munkának nincs köze a mai programhoz, legfeljebb annyi, hogy mivel egész délután a Duna partján ültünk, mindössze erre volt időm ezen a vasárnapon. Ha jól számolom, ez a harmadik banános posztom, (tehát nem unom. Bocsánat.) Először volt a darabolós trükk, azután következett Andy Warhol és most ez a valóságshow, amelyben Zack és Costas örülnek, hogy most nem ők, hanem David és Hugo közül valamelyik számára jött el a búcsú pillanata.

Tovább

Százkettedik nap: Málna mousse csokoládé kehelyben

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. július 12.
malnamousse nyito01
         Ma tofuval kevertem össze málnavelőt és luftballonokat mártottam forró csokoládéba. Úgy hangzik, mint egy inkvizítori munka a Walt Disneynél, de minden a konyhában történt, a komfortzónámon kívül. Később kidurrantottam a lufikat és így ehető poharak álltak elő, ezekbe töltöttem a málna mousse-t.

Tovább
süti beállítások módosítása