Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Nagyvárosi nő megosztaná

2014. június 16. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit
Nagyvárosi nő megosztaná rovat - 2014. június 14.
Fotó: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
         Először azt hittem, hogy, ha egy hónapig tűnődöm azon, mi történt velem az előző évben, az majd elég lesz, de amikor a hónap azokra a fényképekre kezdett hasonlítani, amelyeken csak egy fél ember látszik vagy lemarad a keze vagy fog valamit, de hogy mit fog azt nem tudjuk, pedig az lenne a fontos, akkor gondoltam, hogy kellene még idő nekem. Megnéztem a tengert Rijekában, de nem lett jobb, és én azért még megnéztem a tengert Triesztben is, hátha elszalasztottam valamit Rijekában, és még mindig semmi, vagyis nem is, rosszul mondom, annyi talán mégis kiderült, hogy nem tudok többé akármit kommentálni, úgy néz ki. És akkor meg mit tudok kommentálni, kérdezték. Hát, semmit, alighanem. Egy évad volt bennem kommentárokból, az szuper, mondták, de, hogy csak a tréfa kedvéért, mi lenne az új show, ha lenne, mi érdekelne engem, és mondtam, hogy ezen még gondolkodnom kell további ideig. Hogy, körülbelül hány tengert kellene még látni ahhoz? - akarták tudni. Nem tudom, mondtam, de nem is biztos, hogy tengerről lenne szó, lehet, hogy valami másra van szükség, így mentünk el múlt hétvégén Zágrábba. Ebben a városban, melyet Bécs mintájára annak ellenkezőjére építettek, pillantottam meg ezt a tündöklő nőt. Ez a nő az a nő, akiről hirtelen mindenkinek az jut eszébe, hogy oh, ez az a nő, amelyik a művészet egy pontján biztos, hogy le fogja venni a ruháját. A nő a külvárosban ült, a modern művészetek csúszdakijáratú épületében, és abban a témában volt otthon, hogy ki ő. Nem volt harcias, sem semmi, még tényleg, ruhái sem voltak, fuck female dignity, mondta, és uralkodott, fogadta a hódolatot, mely egy ilyen minden sejtjében édes nőt övez, aki tudja, hogy mit csinál, és tényleg tudja, nem csak az úgy tevést kínálja a nagyközönség elé, vagyis az észen levés illúzióját kelti, hanem komolyan észen van. Ott zokogtam a fölmasnizott, alku nélkül kitárulkozó gyönyörű oltárképek, az áhítatnak nyílt intézmények előtt, esküszöm, kész égés velem bárhová is elmenni. Aztán eszembe jutott az új évad témája: én. A fönti képen, és ha már itt tartunk, még néhányon itt, én vagyok sírás után, Zágráb városában, egy játszóruhában, mely még a von Trapp családi kórustól kerülhetett rám, azt hiszem, csendélet. Az új évad címét Jerry Seinfeld után költöttem, akitől kérdezték, hogy de mi legyen a neve a műsornak, és Seinfeld visszakérdezett, hogy mit várnak tőle mégis, a tartalma az, hogy humoristák autókban kávézni mennek és addig kelletlenkedett, amíg a címe is ez lett: Humoristák, autókban, kávézni mennek. Emberek porcelánból ételeket esznek, mondtam én, aztán mondták itt, hogy majd ha olyan népszerű leszek, mint Jerry Seinfeld, akkor adhatok ilyen hülye címeket a műsoromnak, most viszont legyen egy másik, és így lett a Nagyvárosi nő megosztaná. Heti kétszer ételek lesznek itt porcelánban, ebből nem tudok engedni, egyszer pedig valami olyasmi, ami eszembe jutott egyszerűen, és amikor a barátaim ránéztek, azt mondták, hogy hát, úgy érzik magukat tőle, mintha petróleumot ittak volna. Nekem azonban tetszik. Így heti háromszor: kedden, csütörtökön, szombaton, este nyolckor itt találkozunk. Ha bárki elhiszi, hogy tudom, melyik a kedd és hogy mikor van nyolc óra, azt ki kell ábrándítanom, de majd igyekezni fogok, ezt megígérem.

Kellemes hétvégét!
Judit

Tovább

Tizenötödik nap: Rózsakitűző pólóanyagból

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 16.
 kep polorozsa 01
         A New York-i Will Ryman nem olyan régen debütált utcai szobrászként, „A rózsák” című installációjával. A 35 szál, majdnem 8 méter magas rózsa, tövekbe csoportosítva fut végig a Park Avenue-n. A bokrok között elszórva, 20, különálló szoborként funkcionáló óriás rózsaszirom található. (Hat szirmot a húszból köztéri ülőhelyként is leteszteltek, s ezek nagyon kényelmesnek bizonyultak.) Amikor az utazók befordulnak a Park Avenue-ra, a rózsák, mint egy látomás, a semmiből tűnnek elő. Ryman célja az volt, hogy a tradicionálisan barátságtalan téli hónapokban üdítő látványban részesítse a járókelőket. Ugyancsak Ryman vallomása szerint, ezek a rózsák Ryman szerelmes levelei, melyeket New York városnak írt.

Tovább

Boldog Új Év!

írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat - Napfény Poszt - 2012. december 30.

DSC 6750
         Az apró szemű hozzávalóból készült, így magától értetődően bőséget hozó fogások leírásával kívánok boldog új évet ebben a cikkben. Mert nem voltak fényképeim, a mai napot az ételek elkészítésével, később fotózásával töltöttem, s erről eszembe is jutott egy történet.

Tovább

LUCA 12:12:13

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. december 13.

boszorkanycipo
2012. december 13. csütörtök, Luca napja


         Tavaly, 2011-ben, ezen a napon 11.12.13 címmel írtam egy szentimentálisnak mondható cikket arról, hogy a mi kultúránkban nincs nagy hagyománya a sikernek. Aztán mondtam valamit a kulturális örökségről is, hogy legtöbben a Hortobágyot, vagy a Skanzent gondolják annak, pedig a kulturális hagyaték a közös memóriában őrzött íratlan szabályok sora, egy automata program, tea tejjel, pontban ötkor bombatámadás idején ugyanúgy, mint egyéb napokon.

         Tavaly nem tudtam, hogy miről beszélek, csak megszállottan kerestem egy emléket, valaminek az írmagját a mi kultúránkban, ami a boldogtalanság generációk óta öröklődő hagyományát, tökélyre vitt technikáját megkérdőjelezi. Luca napja véletlenül került szóba egy társaságban, nem is figyeltem eleinte, a népi motívumoknak nem vagyok feltétlen híve. Az eredményt, a cselekményt, egy terv térbeli manifesztációját, vagyis a szóban forgó sámlit végül valaki egy urbánus tárggyal helyettesítette, így ragadott meg engem a téma, egyszersmind vált világossá a Luca napi rituálék lényege. Amit ez után, tavaly, éppen december 13-án kezdtünk, és ahogyan arra december 24-én pontot tettünk, ahhoz a spanyol inkvizíciónak biztosan lett volna egy-két keresetlen szava. A Luca szokás útmutatása szerint megidéztük a sikert, vagy megértettük, ezt még nem tudom, minden esetre ez a 2012-es év, - feltéve, hogy nem ér véget a világ december 21-én - azt mondhatjuk, szokatlanul jól sikerült. 

Tovább

Mézeskalácsvárost építünk Budapesten

„Oliver Fry: - Érdekelné egy film?
Eliot Garfield: - Úgy érti, forgassunk filmet? 
Oliver Fry: - Meg is nézhetünk egyet, de dolgozni benne, sokkal nagyobb élvezet.” 
Neil Simon

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. november 23.
DSC 6981
Our house in the middle of the street - Fotó: Fischer Tamás

         Erős belső késztetés, hogy kimenjek az utcára, és sok emberrel közösen építsek össze valamit. Nem viccelek, ez majdnem a lélegzéshez hasonló motiváció, eszembe jutnak feladatok, amik nem hagynak nyugodni míg készen nincsenek, éveket is hajlandó vagyok áldozni az életemből egyik másik megoldására. A mézeskalácsváros ebben a mostani formájában négy éve jutott eszembe. Mézeskalács, Karácsonykor, daaa, mintha büszke lehetnék arra, hogy december hatodikán eszembe jut a Télapó. (Eszembe is jutott, egy régi PR-es állásomban egy mikulásszakaszt szerveztem, Men In Red, akik győzelemre vitték a Karácsony szellemét, s ebből az  ötletből az a konkrét hasznom származott, hogy megismerkedtem a férjemmel, aki értelemszerűen akkor, abban a pillanatban, még nem volt a férjem.)

Tovább

Karácsonyi mézeskalácsváros 2.0

A játék kezdete 2012. december 9. vasárnap,
délután 2 óra
Helyszín: József Attila-lakótelep, Főtér

Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni rovat, Napfény Poszt - 2012. november 20.
Mézeskalácsváros 2011 december
Mézeskalácsváros 2011-ben a Napfény utcában - Fotó: Fischer Tamás

Tavaly megépítettük az első Mézeskalácsvárost Budapesten. Idén felépítjük a másodikat is. Ahogyan múlt évben, a városka idén is közös teljesítmény lesz, mi meggyúrjuk a tésztát, adagokba rendezzük, házsablonokat, valamint pontos használati utasítást nyomtatunk, és ha foglalsz magadnak telket itt, átadunk neked egy csomagot december 9-én, vasárnap, délután 2 óra és 4 óra között a Napfény utca 6. szám oldalában felállított sátorban.
A közösségi műalkotásban a te feladatod az, hogy a megadott időben gyere el a tésztáért, otthon süsd meg a házat, díszítsd fel saját ízlésed szerint, majd december 16-án hozd vissza a Főtérre állított sátorba, és építsd össze a várost a többiekkel.Az ünnepi látványosságot később december 30-ig bárki, szabadon megtekintheti.

Tovább

Kardamomos csirke

Írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat - Napfény Poszt - 2012. október 19.
DSC 3823
Kardamomos csirke (egy éjszaka szükséges a pácoláshoz) 

Hozzávalók: 
1-1,5 kg csirkerész (szárny, alsócomb például), 
25 tok kardamom, 
4 fokhagymagerezd, összezúzva, 
3 cm-es gyömbérdarab, lereszelve, 
300 ml natúr joghurt, 
1,5 teáskanál őrölt fekete bors, 
1 citrom lereszelt héja, 
2 evőkanál vaj, 
400 ml kókusztej, 
6 zöld chili paprika, 
2 evőkanál felaprított korianderlevél, 
3 evőkanál citromlé. 

A kókusztej hozzávalói: 
200 g kókuszreszelék, 
1 liter forrásban lévő víz, 
konyhai turmixgép, 
tiszta konyharuha. 
kokusztej
Elkészítés:

Tovább

Uram, a berliniek felpumpáltak ezt-azt!

Vízfejek a tengeren – utcai installáció - Mentalgassi
 
Írta: Keresztesi Judit - Napfény Poszt, Nagycsillag rovat - 2012. szeptember 27.
Mentalgassi1
Fotó: Mentalgassi
 

        Röviden én nem tudok másról írni, csak az ételről. Nem, arról sem. Egy apróhirdetést is úgy kell kirángatni a kezemből, a harmadik oldal lapaljánál. Barbi nem szereti az ilyesmit, a határidők iránti apátiát. Úgy vette észre, hogy ezt az absztrakciót nem értem, itthon az időt csak villanynak nevezzük. Keri Baba – így hív engem -, arra nem lesz elég villanyod. Megegyeztünk ezért, hogy a nagy cikkek mennek a kiadóba, a kis cikkek meg ide ezentúl. Kérdeztem, hogy lehet-e kivétel, mondta, hogy lehet, egyetlen feltétellel, hogy nem.

Tovább

Fiatalságom első száz éve

Írta: Keresztesi Judit – Az én urbánus konyhám rovat - 2012. június 15.

„...több dolgok vannak az interneten, Horatio,
mint bölcselmetek álmodni képes” (Shakespeare -sort of)


Fiatalságom első száz éve      Általában tűrhető a humorom, de amint átlépem a konyha ajtaját, egy kreténné változom. Ha a répa hasábra volna jó, ha a levesbe szerintem késve kerül a gyömbér, ha felsál az ott a pulton és nem marhaszegy okoskodni fogok, ez olyan biztos, mint hogy most itt ülök az erkélyen és ezeket a sorokat gépelem. A rovat címe mindezek alapján könnyen lehetett volna „Ribanc a konyhában”, az „Én urbánus konyhám” úgy lett belőle mégis, hogy beszéltem egy szomszédommal, kérdezte, mivel vagyok ennyire elfoglalva, mondom, egy könyvet írok, az lesz a címe: Fiatalságom első száz éve. Hogy miről esik szó benne, kérdezi, mondom, arról, hogy a százhúsz évnyi, jó minőségű élet egy születéskor ránk ruházott jog, egy kétszázezer éven át tökéletesített neurobiológiai rendszer alapszolgáltatása... De, lesznek benne receptek is teszem hozzá, hogy a szemében lobbanó rémületet csendesítsem.

      Mondja nekem megkönnyebbülten: - aha, szóval fitnesz szakácskönyv lesz. Bólogatok beletörődve, igen, igen, éppen így sejtettem, egy szavamat sem lehet érteni.

      Szeretném egy vallomással kezdeni: engem nem érdekel a fiatalság annak aritmetikai értelmében. Azt sem tudom, pontosan meddig kellene visszautaznom az időben ahhoz, hogy kikerüljek az életkort vegzáló megjegyzések kereszttüzéből. Huszonegy évesen Angliába mentem örökre, átnyújtottam útlevelemet a brit vámtisztnek, az végigmért mielőtt megdicsért volna, szerinte közel nem néztem ki annyira idősnek. Később egy lány társaságában már Magyarországon ültem egy étterem kertjében, és győzködtem a körülöttünk sündörgő fiatalembert, hogy hagyna magunkra, mert születésnapunk meghitt ünnepélésre jövünk itt össze. De hogy legalább tudni akarná, hány évesek vagyunk mondta az, és én feleltem: huszonöt. És ő elámulva kapott homlokához így kiáltotta, milyen hihetetlenül jól tartjuk magunkat. Mégis, mi a franc baja van ennek a bolygónak, kérdem tisztelettel?

Tovább

Hundertwasser és az eperdzsemek

 Csinos befőttesüvegek elkészítési útmutatója

Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni! rovat, 2012. június 9.

DSC 5547
"- Akármit lehet benne tartani - mondta Mackó gyorsan.
- Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, az ám! - tette hozzá dicsekedve, de nem őszintén. - És azt akarom kérdezni...
- Esetleg írhatsz rá valami üdvözletet.
- Éppen ez az, magam is így gondoltam. Nem volnál olyan kedves felírni rá: "Sok ilyen boldog születésnapot kívánok: Micimackó"?" Milne, Micimackó


Múlt szombaton voltam a Printában. A hely Erzsébetváros szívében, amolyan interkulturális olvasztótégelyként működik, a bejárat felőli rész közösségi kávézó és kiállítótér. A pultnál egy boldogtalan jogászból lett boldog barista főzi a tényleg nagyon jó kávét. A mester hirtelen haragú, ha valaki kritizálja a feketét berág, de gyorsan lehiggad és amikor visszajön, készít az illetőnek egy vigasztaló kávét. Szinte már megéri, hogy felhúzd. Az üzlet hátsó részében egy szitaműhelyet találunk. Minden hónap első szombatján itt vezetik be az erre vállalkozókat a szitakészítésbe, mely műveletnek első hallásra a liszthez lehet kapcsolata, valójában azonban a lenyomatokhoz van köze. A szitázás konkrét szinonimája a lenyomatkészítésnek.

Tovább

Hogyan nevettessünk meg egyetemi oktatókat?

Így készült az idei ELTE PPK Év tanára díj

írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni! rovat - 2012. május 15.

Azt a feladatot kaptam, hogy egy hét alatt találjak ki egy díjat, amiből tizennégy darab nem túlságosan drágán, határidőre elkészül, és érzésre a Golden Globe hatást hozza. Hosszan gondolkodtam, majd átsétáltam a nővéremhez, és megmondtam a megoldást: nem lehet megcsinálni. A hétből már csak öt nap volt ekkor, ő szokásához híven összecsücsörítette a száját és elhúzta balra, majd kissé vontatottam azt mondta: csináljunk belőle tréfát, az ilyenkor mindig segít. Mire gondolsz? – kérdeztem. Én nagy, eltúlzott méretű, színes tábornoki kitüntetésekre gondolok – felelte. Innen a feladat magától értetődött. Eszembe jutott, amikor a Loire mentén, egy lófarmon töltöttem az egyetemi gyakorlatomat, az egyik zsoké hevesen udvarolt nekem. 
barbi angerÉn, Angerban (Franciaországban) 1996 nyarán - Fotó: Letitia LarouxEgyik hétvégén én fuvaroztam el a nálunk, panzióban tartott lovát az óceán melletti hippodromba, ahol ha jól emlékszem, ők ketten a harmadik helyen futottak be.  A futam végén találkoztunk az istállónál, a zsoké átdobta nekem a kantárt, és büszkén simította végig a mellére tűzött, harmadik helyért járó szalagmedaliont. Pontosan emlékszem, hogy akkor arra gondoltam: ha sikerül élve visszajuttatnom a lovat a panzióba, akkor szerintem nekem is járna egy ilyen érdemrend.

Tovább

Ez magától értetődik Watson

 Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat

           Írtam egy bejegyzést, ami kulturálisan érthetetlen. Szokásokkal halad szemben, vagyis a hatalommal, a szokás hatalma pedig olyasmi, amit nem ad ki a kezéből egykönnyen az ember. A cikknek a fiatalsághoz és egészséghez kapcsolódó dogmák a célpontjai, bizonylatokat tár az olvasó elé, mennyi minden másként lehetne, ha másként volna. Vón vón. Ez itt a huszonegyedik század, vetik oda nekem méltósággal, a mondat nem is folytatódik, mintha ez az öt kurta szó bőven elég magyarázattal szolgálna, már minden ki van találva, fölösleges okoskodni. Azért én szerkesztettem egy preambulumot, elővigyázatosságból, egy mozitrélert, ami arra figyelmeztet, hogy jön valami, ami új, a benne rejlő információ eltér a megszokottól, határokat feszeget.  A kultúra erejét hirdeti, ugyanakkor azt hogy a tradíció nem mindig megkérdőjelezhetetlen. Egyik másik része kifejezetten olyan, mint az amalgám. Betömték a gyerek fejébe korábban, de időközben tévedésnek bizonyult, ki kell azt onnan venni.

            Nem tudom, próbált-e már az olvasó elmagyarázni valamit, amiről biztosan tudta, hogy az úgy van, de senki más nem ismerte a tényeket, és nem is értett egyet, a kultúra mást sejtetett, apák bűnei fiúkban hetedíziglen, ezzel az átokkal középtávon nem sok esélye marad az embernek. Nekem van egy tehetségem, absztrakt  üzeneteket változtatok érthetővé, mintegy szépen, tütübe öltöztetve adom közre az információt, olyasmit is, ami elképzelhetetlenül bonyolult. Van még egy szokásom, ez már inkább makacsság mint kötelezvény, ezen a bolygón, ahol a veszélyes, kalandos, bonyolult, interdiszciplináris élettel szemben támasztott elvárás, hogy profán legyen, csak azért sem vagyok hajlandó vágni az anyagon. Az igazság bonyolult, ez az igazság. Szeretném, ha ezzel a ténnyel megbarátkoznánk. 

Tovább

Tavaszi színek, nyári ízek az Asztalon

 Írta: Keresztesi Judit - Asztalon rovat

DSC 1864 Barbival tizenkét éve dolgozom együtt, ritka, hogy két ilyen pocsék természetű ember, ilyen jól kijöjjön egymással. A munkában jellemzően nem rajongunk túl semmit, példa nélküli eredmények láttán szemünk sem rebben, nyilván szédületes lehet velünk dolgozni. Így csodaszámba megy, ami a héten történt: megterítettünk egy asztalt, főztem egy menüt, lefotóztunk mindent, és amikor végeztünk, nem szóltunk semmit, megtapsoltuk magunkat. Hát, remélem, nem csak mi hisszük, hogy jó lett, amit csináltunk.

Tovább

Meggyes vaníliás tortácskák, citromkrémmel

Írta: Keresztesi Judit - Zseniális falatok rovat

DSC 1487 Hozzávalók a tésztához:
Másfél bögre kimagozott meggy,
275g liszt
3 csapott teáskanál sütőpor 
100g kristálycukor
1/4 teáskanál só
1 tojás
210ml tej
1 evőkanál citromlé
100g olvasztott vaj,
1 evőkanál reszelt citromhéj,
1 evőkanál vaníliaesszencia


Hozzávalók a citromkrémhez:
2 evőkanál puha vaj,
12dkg krémsajt,
20dkg porcukor,
1 teáskanál reszelt citromhéj,
1-3 evőkanál citromlé. (Ízlés szerint.) Figyelni kell azonban arra, hogy
 a citromlé nehogy túlságosan fellazítsa a krémet.


Elkészítés

Tovább

Pettyes húsvéti tojáshéjkaspó

Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni! rovat

Egy egyszerű ünnepi asztaldísz elkészítési útmutatója

DSC 1897 Hozzávalók

Egy kis terrakotta cserép,
egy nagy tojás,
akrilfesték (hobbifesték): ciánkék, orgonalila, fehér.
Zöld szizál (ez egy szárított növény, olyan, mint a fű, hobbiboltban is kapható),
áttetsző, vízzel hígítható lakk,
virágföld,
kis fejű, rózsaszínű tavaszi virág. Én bíborkát (ranunculust) használtam, de rózsaszínű tulipánt, vagy jácintot is tehetsz a tojáscserépbe.

Szükség lesz még hegyes késre,
ecsetre,
ecsetmosó tálkára,
ecset törléshez rongyra. 

Elkészítés:

Tovább

Willem Kalf asztalterítéseit ma tízezrek osztanák meg a Pinteresten

 És ha már itt vagyok, közzéteszem az én szilveszteri asztalom képeit is.

Írta: Keresztesi Judit - Asztalon rovat

still life with nautilus cupWillem Kalf, Csendélet Nautilusz kupával, 1662, Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid - Olaj, vászon, 79 x 67 cm

           A pszichológiatudomány, belül azon is Maslow (1908 – 1970), aki az ember szükségletei között szerepelteti az esztétikát, mint a szellemi növekedés alapvetését még sehol sem volt, amikor Willem Kalfnak (1619 – 1693) már igénye támad arra, hogy déligyümölcsök, velencei kristályok, keleti szőnyegek, szívszorítóan kecses Ming porcelánok csoportjait, saját maga gyönyörűségére, barokk panorámába rendezze.

           A Kalf csendéletek elragadóak, emellett örömmel tárják elénk a korabeli Nyugat-Európa legbelsőbb magánügyeit. A gazdag asztal feltételezi a velencei mestert, aki gyermekkorában állt be inasnak, és így már húszas éveinek elejére kész a technika-tradíció-tökély hármasát érzékeny üvegalkotásaiba sűríteni. A képek mutatják a 17. század jómódú polgárának személyes tárgyait, melyek alapján nemcsak a tulajdonosnak, de a kor kereskedőjének ízléséről is sokat megsejthetünk. A legszembetűnőbb mégis az Kalf festményein, ahogyan Kelet kincseit a kontinens műremekei mellé helyezve, a két földrészt egymás rokonkultúrájaként, eszményi kiegészítőjeként ábrázolják. 

Tovább

Egy nagyvárosi nő feljegyzései

 Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat

keresztesijudit 02          Fran Lebowitz akit a nyolcvanas évek irodalomkritikusai csak modern Dorothy Parkerként emlegettek azt mondta a legutóbb, róla készült Scorsese dokumentumfilmben, hogy a nők különböznek a férfiaktól, és ha valakinek kétségei támadnának efelől figyelje csak meg, hogy nemcsak az írói hangjuk más, de eltér a telefonhangjuk is. Azt kérdezték tőlem, mit akarok ezzel a bloggal, azt mondtam, nem akarok semmit, feszítenek a betűk az ujjaimban, igyekszem azoktól megszabadulni. De hogy mégis, mi készül itt, mákos rétes-e avagy almásderes? Ha az önkéntelen késztetésnél is bővebb magyarázatra van szüksége bárkinek, hát íme: engem a nő érdekel, tudniillik saját magam.

Tovább

Vasárnapi uzsonnaterítés

 Írta: Keresztesi Judit - Asztalon rovat

Vonzódom az élelmiszer alapanyagokhoz és a porcelánokhoz. Baráti vélemény szerint ez a szó nem írja le jól a viszonyt, szerintük a pillantás, amit egy darab friss marhahúsra vagy egy Eva Zeisel készletre vetek, zavarba ejtő. Vasárnap volt egy uzsonna nálunk, lefényképeztem a terítést, remélem, nektek is tetszeni fog.
ossz 02
Különleges fehér porcelánhoz még hozzájuthat, aki komolyan keres itthon, de izgalmas asztali kiegészítőket jobbára csak Barbitól tudok kikönyörögni. A szalvétagyűrűk festett fakarikából és kartonszívre tekert szaténrózsából vannak. Az ültetőkártyáknak mini cserepeket festett meg, ezeket tömte ki hungarocellel, és arra halmozta a szalagrózsákat. A névtáblákat régi csokordíszekből és papírból készítette. 

Tovább

Angülávilázsité – lámpabura műanyag pohárból

 Írta: Keresztesi Barbara

DSC 9197
Ezt az ötletet a kedvenc Youtube csatornámon, a ThreadBanger-ön válogatta be Corinne a legjobbak közé, az eredetit bizonyos Deborah készítette. A téli mézeskalácspartiból megmaradt egy méter műanyagpoharam, azokat használtam fel ehhez a projekthez.DSC 9205
 A hangulatvilágítás hozzávalói: 

Tovább