Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Csirke fokhagymaszószban

2014. december 16. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. december 15.
csirke nyito01
         Háromszáz főre főztem és az utolsó falat is nyomtalanul eltűnt tegnap. Azt hittem, a fogadáson minden vendéggel tudok majd beszélgetni, de nekem, mióta élek (de nem ezért), se időérzékem nincs, szociometriából is lehetnék jobb nyugodtan, és kevésbé kellene hallgatnom a kínaira, aki azt kérdezte nem olyan régen: - hányan vagytok ti? Tízmillióan, plusz, mínusz, mondtam, ő pedig megnyugodott, hogy itt akkor mindenki ismer mindenkit. De tegnap kiderült, hogy én nem ismerek mindenkit, törekedtem az ismerkedésre, de jobban kell törekednem, ezt mondhatjuk. Holnap megmutatom a fogadás képeit, ma csak a Luca napi menüt említem meg, csupa szerencsesütemény volt az asztalon, apró szemű magvak és gyümölcsök és fokhagyma és pezsgő. Az előbbi a gazdagságot hozza, az utóbbi távol tartja a rosszat, a pezsgő pedig, nos a pezsgő az csak pezsgő, a túlzott realitásérzéket gátolja, azt tapasztaltam. A citromkrémes máktortát és rozmaringos sült mandulát már elmondtam korábban, így mára kölcsönkértem egy fokhagymás receptet, egy nagyon fokhagymás csirkéért. Jó lesz ez? Távol tartja a gonoszt. Elkészítéséhez két fej fokhagyma szükséges, egészben érdemes megsütni a gerezdeket, s így a fokhagyma minden erénye a szószba kerül. Amikor betettem a lábam Angliába, és először kis, fehérkés kolbászkákat adtak föl nekem, répás szószban, azt nemhogy nem értettem, hanem egyszerűen csak nem akartam látni ilyet többé a tányéromon. De amikor sokkal később, egy napon megéheztem, még mindig Angliában, és azon gondolkodtam, hogy mit ennék szívesen, egy olyan kolbászkák répás szószban jutottak az eszembe, melyek kissé édesek és finoman fűszerezettek s addigra már gyöngéden is éreztem irántuk. Ennek a csirkének a kinézete ne tévesszen meg senkit, kérem, nincs benne semmi magyaros, de semmi, ezt szeretném elmondani. Bár vezető fűszere a kakukkfű, a francia vonal sem jellemzi, annál egyszerűbb ízű: angol. Fokhagymás, édes, fehérboros angol íze van, a szó legnemesebb értelmében véve.  

Tovább

Kétszázhatvanharmadik nap: A hóember-városnegyed maga

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 21. 
varosi mezeskalacs nyito01
         Hundertwasser nem volt egy kellemes ember, igazán bonyolultan borzalmas inkább, házsártos, nem marketingorientált. Mit lehet tenni? Vagy, hogy kell-e tenni valamit egyáltalán? Azt mondta, hogy az egyenes vonalakat az Úristen, más szóval a Jóisten nem támogatja, és ablakjogokban gondolkodott, hogy mindenki saját képére alakíthassa a városi házak homlokzatát az ablakok körül, ameddig a karja kiér. Tegnap a hóember-városnegyed lakosságát mutattuk be, ma a lakóházaik következnek, melyek mind Hundertwasser parafrázisok.

Tovább

Kétszázhatvanadik nap: Meghívó Mézeskalácsvárosba

poszter1
Kedves Olvasó! 

         Idén negyedik alkalommal építjük föl a Mézeskalácsvárost Budapesten és szeretném, ha ebben a játékban Te is részt vennél. Ha elfogadod a meghívást, kérlek, erre a linkre kattintva regisztrálj egy telekért. 

         A fehérvászon Mézeskalácsváros egy bizalmi játék, egyben a mi családunk részvétele a közéletben. Mi biztosítjuk a terepasztalt, álljuk a rendezvény költségeinek nagy részét, és természetesen egy mézeskalácsházat is építünk évente. Ha részt veszel a rendezvényen, te és családod vagy barátaid építik majd a város épületeinek egyikét.

Helyszín: IX. kerület, Bálna, Fővám tér 11-12.
A mézeskalácstészta átvételének időpontja
december 27. délután 4 órától 6 óráig.

         Eddig minden évben, vagyis már háromszor volt komoly esélyünk arra, hogy januárban az üres terepasztalt nézzük majd mi, mindannyian. A játék tétje ugyanis minden évben az, hogy vajon anélkül, hogy különösebb nyomást helyeznénk bárkire, megtelik-e a mézeskalácsváros olyan épületekkel, amelyeket otthon, családi, baráti, bizalmi körben készítettek a résztvevők. Az önkifejezés jellegzetessége ugyanis, hogy akkor teljesedik ki általában, ha az alkotó önmaga lehet az alkotás pillanatában, vagyis védtelen, sebezhető, kiadja magát önkéntelenül. 
Önmagam kiadása nem könnyű feladat, bizalmi kérdés, s a bizalom egy veszéllyel teli állapot. Akkor beszélhetünk róla, ha a döntésből eredő lehetséges veszteség aránytalanul nagyobb, mint a szerzett előny. Minden más esetben egyszerű, mérlegelt döntésről lehet szó csak, amelyet amúgy is meghozna bárki, mert a vállalt kockázat elfogadható határértéken belül marad. A bizalom magában hordozza a szív megszakadásának lehetőségét. Kár, hogy ez a sebezhetőség az egyedüli, amely az önkifejezéshez kellő áramlatot táplálja, és kár, hogy az önkifejezés az élet alapja maga, mert ha nem így volna, ugyan ki akarna ezzel a tűzzel bármikor játszani?

Tovább

Kétszázötvennyolcadik nap: Mézeskalácsváros a Bálnában

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 15. 
minimezeskalacsok cseszen nyito04
         Ez az idei egy viszonylag nehéz év volt. Striker Sándor még régebben lefordított egy Gallagher történetet, amelyikben az Ardennekben áll pár amerikai katona, szemben több ezer némettel, és két hadművelet között van körülbelül öt perc pihenőjük. Ezt a könyvet kétszer is el kellett olvasnom ebben az évben, hogy egyáltalán képes legyek összeszedni magam, mert csak jöttek a csehszlovákok, különböző irányokból, szezonhoz passzoló színárnyalatokban, és mi meg, ha nem is tetű lassan, de mondjuk akkurátusan tudtunk csak haladni előre, öt perc szünetekkel. 
         A Mézeskalácsvárosnak így nem sok esélye maradt év végére, ilyen bénák vagyunk, mit lehet tenni? Azonban újabban gyakran történik velünk valami rendkívüli, és pénteken az történt például, hogy olyan események következtében, melyeket valószínűtlenségük okán itt le sem közlök, becserélték nekünk a tavalyi külső, sátras, nagyon hideg, nagyon mostoha Mézeskalácsváros-helyszínünket egy kétszáz négyzetméteres, lenyűgözően szép fűtöttre, amely egyébként a IX. kerületi Bálna gyomrában található, csak azért, hogy az ég szerelmére induljunk neki ennek a programnak, hát ne kelljen már könyörögni. Ezért idén úgy fejlődött ez a közösségi produkció, egyszersmind az egyik legjelentősebb társasági esemény Wagner ünnepi játékai óta, hogy bevonult ebbe az új, szépséges művészeti csarnokba. És hogy Jónás is ott van mellettünk a cet gyomrában, nos, ezt a tréfát egyszerűen nem lehet megunni. 
        Ez lesz a negyedik fehérvászon játékunk. A negyedik budapesti Mézeskalácsváros ugyanúgy épül, mint a harmadik, vagy második vagy, persze első: a játékosok otthon, olyan házat készítenek, amilyen nekik tetszik, és az összeépítés napján elhozzák a helyszínre. Dunára, Budára, Gellérthegyre, összes hidakra néző mézeskalácsház-telkeket, erre a linkre kattintva bérelhet minden résztvevő. 
         Amikor ez a mai projekt bekerült a „merj alkotni” ütemtervbe, még egyikünk sem sejtette, hogy éppen ma, ezen a blogon a Mézeskalácsvárosról is hírt adunk. Így csak a véletlen műve, hogy Barbi most mini, teáscsészére illeszthető mézeskalácsházakat készített.

Tovább

Kétszázötvenhetedik nap: Forralt bor - mézeskalács

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 14. 
forraltbor nyito02
         Szeretném, ha mindannyian megértenénk a forralt bor lényegét, hogy azt nem egy porból lesz, porrá lesz dolog. A forralt borhoz finom száraz bor szükséges, de ennél azért nem szigorúbbak a megkötések; hogy mi a finom, azt mindenki saját hatáskörben döntheti el. Lényeges, hogy ne úgy vegyen alapanyagot az ember, hogy a fűszer majd úgyis felhúzza a forralt bor ízét, mert a fűszer nem húz fel semmit sehová, ezzel azért nem árt tisztában lenni. Az alább közzétett receptből adódó kreditet nem akarom én elvinni, legszívesebben megmondanám, hogy kitől kaptam, mert őszintén, ez a legfinomabb forralt bor, amit valaha ittam, s ezt egyértelműen neki köszönhetjük, de hát, csak nem írhatom ide ki kérdezés nélkül Gellért Kati nevét, nem igaz? 
         A receptben van szegfűszeg, feketebors, szegfűbors, borókabogyó, a fehér változat almával készül, a vörös hámozott naranccsal, igazán, ha lesz egy kis ideje bárkinek, próbálja ki, vagy jöjjön el az idei Mézeskalácsvárosba és ott kóstolja meg. Ja. Hát mér’ kell mindent harapófogóval kihúzni belőlem: nem túl jó kezdés és kalandos (rohadt nehéz) középjáték után úgy tűnik, a végjátékra sikerült összeszedni magunkat: idén is lesz Mézeskalácsváros – úgy értem nagy, színes, szagos, kivilágított – Budapesten. Holnap jönnek a részletek.

Tovább

Kétszázötvenhatodik nap: Aranyporos szalvétagyűrűk

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 13.
fenyofa szalvetagyuru nyito02
         Glitter mindenütt. Mindenki csillog-villog ebben a lakásban. Ragyogsz drágám, köszönöm drágám, nem úgy drágám, az arcodon szétkenődött vagy egy kanálnyi aranypor, úgy drágám. Ami aranypor valahogy lemaradt az arcomról, azzal ezeket a szalvétagyűrűket díszítettük ki. A darabok a tegnapi fekete-fehér-almazöld-arany összeállításhoz készültek.

Tovább

Kétszázötvenötödik nap: Sakkmintás asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 12. 
pepita kinalo nyito01
         Egy George nevű férfival sakkoztam Angliában, de a játékban szinte fölöslegesen voltam jelen, mert George tízből hétszer megvert, háromszor meg ő nyert, egyedül az volt jó bennem, azt mondta, hogy valahogy úgy egy halvány gyöngyházfényt kapott tőlem az esemény. Az igaz, hogy máig nem tudok szépen bevinni egy bástya d8, vezér h8, mattot, viszont arra, hogy egy sakktáblát asztalközéppé alakítsak, persze van eszem. Szegény Soltész Rezső hét hanglemezéből lett itt kettő gyorsan feláldozva, az egyiket kehelyformára sütötte Barbi, a másikat pedig eredeti, lapos állapotában használta el. Fekete-fehér sakkmintát festett rájuk, ami almazölddel és arannyal kiegészítve igazán gyönyörű összeállítást adott. 

Tovább

Kétszázötvenharmadik nap: Hóemberleves

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 10. 
hoemberleves nyito01
         Fehér pillecukorra lett volna szükségem ehhez a forrócsokoládé recepthez, és a beszerzésért felelős személy, aki az én férjem, azt állította, hogy nincs fehér pillecukor a fővárosban. Ezért hozott színezettet, ami egészséges, mert cékla és sáfrány adja meg neki ezt a halovány árnyalatot. Én pedig tudván tudva, hogy ez a zöldségtartalom nem javít a helyzeten, s ettől szenvedve, felmutattam a színes pillecukor zacskóját, hogy ez, drágám, ez itt, nem jó, mint láthatod, ez a helytelen változat, nem hófehér vagy felhőfehér vagyis az ébenfekete szöges ellentéte, amiben pedig megegyeztünk, hanem: sárga. S tekintve, hogy nekem itt egy feldarabolt hóember illúzióját kell keltenem, kinek testrészei vidáman lebegnek a forrócsoki tükrén, s az ablak alatt szedett sárga hóból az ötlet nem működik tökéletesen, megnehezíted a dolgomat. Ő pedig felelte, hogy fehér pillecukor akkor sincs, ami pedig a van szöges ellentéte, ennél azért ez a helyzet nem bonyolultabb. 

A színes pillecukor ellenére a hóemberleves koncept remélem, jól érthető. 

Tovább

Kétszázötvenkettedik nap: Északi-sarkok

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 9. 
eszakisark cupcake nyito01
         Kis muffinokhoz nem volt olyan sütőformám, ami kordában tartotta volna a tésztát, így ilyen ügyefogyottak lettek. Babapiskóta ízűek, aminek örülünk, de nem emlegetjük erősségként.  Viszont Barbi átalakította a sütiket, és én valahol úgy hallottam, hogy ami olyan szögben áll, mint az Északi-sark, olyan mozdulatlan, mint az Északi-sark és úgy néz ki, mint az Északi-sark, az az Északi-sark. Szóval ezek itt mind az Északi-sark.

Tovább

Kétszázötvenegyedik nap: Csíkos és pöttyös minicserepek

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 8. 
csikos cserepek nyito08
         Amikor a Föld sorsa az én fejemben még az én kezemben volt, és a jövő azon múlott, hogy visszakerül-e egy műanyagkupak az örök szelektív körforgásba, az hajlamosított arra engem, hogy újjáépítsem a háztartási szemetet, úgy a madárhullát, mint az összezsírozott pizzás dobozt. Amikor pedig készen lett az újrahasznosított csoda, – tengeralattjáró-csapóajtó avagy félbehajtott almásderes – csak valaki a legbátrabbak közül merte megtenni, amit meg kellett tennie, tehát, hogy nézte egy darabig a műveket, azután az alkotót, hogy vajon az alkotó az viccel most, vagy komolyan gondolja ezt, és akkor, csakis akkor jegyezte meg, hogy ez itt, amit lát az teljesítménynek kevés, szemétnek meg már túl sok; és két szék közt a pad alatt lenni az egy nagyon érdekes életcél – nevezhetjük ambíciónak is, melyről azonban nem árt tudnunk, hogy jelen intézmény falai között nem tűrt, tiltott és soha nem is lesz támogatott.
         Ez az én zöld korszakom azután elfelejtődött. Az egészet szerettem volna békén hagyni, nem akarva megzavarni az időt, amely, akár egy jó, régi premodern regényben vagy egy valóságos naplóban: szerencsére múlik. 
         Ma a kis cserepek miatt jutott eszembe minden újra. A kis cserepekről kellemetlen modorban elsősorban azt akartam megtudni, hogy mivel jobbak befestve, mint nem befestve? Más szóval, mire valók, mert ha ezek csak úgy, egyszerűen kicsi cserepek színesben, céltalanul, akkor kikérem ezt magamnak, és színre, mintára, igen, jól hallottad – mondtam felindultan – mintára tekintet nélkül utálom őket. Abban azért lehet bízni, szinte vallásosan, hogy ha olykor, puszta temperamentum-problémákból adódóan egy ribanc is vagyok, a kezem azért jár közben, és így, poharakból meg fényes gömbökből döntögettem össze az új szerzeteknek posztamenseket, beléjük pedig sütöttem minimuffinokat, és ezekből a színes cserepekből így lett az egyik leghelyesebb süteménystand a süteménykínálók szövevényes történetében.

Tovább

Kétszáznegyvennyolcadik nap: Kifényesített csizmák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 5. 
12nap advent nyito01
         Ha valaki egyelőre nem kezdett el visszaszámolni karácsonyig, de igénye az volna (vóna) rá, akkor kaphat egy második esélyt, mindenki megérdemel egy második esélyt. Sőt, Charlie Sheen szerint mindenki megérdemel egy huszonnegyedik esélyt is. Ez az adventi naptár tizenkét napos mindössze, csak a jövő héten indul. Ma összetevőinek: a kis, függő, fénylő, Mikulásváró csizmáknak van kétségtelen aktualitása.

Tovább

Kétszáznegyvenhetedik nap: Hópelyhek forró ragasztóból

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2013. december 4. 
ragaszto hopehely nyito03
         Ha ennek a Naptól harmadikként számon tartott, és ebben ne sejtsünk ravaszkodást, Föld nevű bolygónak felszínére egy év alatt harmicezermilliárd köbméter hó esik, és benne négyzetméterenként nagyvonalakban egymilliárd hópehellyel számolhatunk, akkor mennyi időbe telne annak ellenőrzése, hogy csakugyan nem létezik két egyforma hópehely a világon, gondolkodási idő nincs!
         Egy ennél is érdekesebb kérdés azonban, hogy ha valaki egy ragasztópisztollyal, teszem azt, ki akarna rajzolni egy hópelyhet, és ez, mondjuk sikerülne is neki, végül pedig le tudná feszegetni az üveglapról a kész darabokat épségben (itt elsősorban a test épségének megőrzésére utalok), akkor vajon mire lehetne használni ezeket a gumihópelyheket, de komolyan? Barbi ajándékcsomagokra helyezte el a forró ragasztóból készült díszeket, de övcsatként vagy karácsonyfa-függelékként is szép karriert futhatnának be szerintem.

Tovább

Kétszáznegyvennegyedik nap: Activity adventi naptár

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 1. 
adventi naptar nyito01
         A kultúra az ő bölcsességében úgy intézkedett, hogy először esszük az előételt, azután a főételt, majd csak utólag a desszertet. De az általában nálunk löncsölő illetők nem kedvelik a kötöttségeket és mindig jobban tudnak mindent, olyanok, mintha a hétfejű sárkány lennének, haha, haha, vihorásznak fejüket billegetve, tudom-e garantálni, kérdezik, hogy nem jön egy kisebb- horribile dictu nagyobb apokalipszis, miközben kanalazzák itt a levest? Mert ha nincsenek biztosítékaim, és most jól fontoljam meg, mit beszélek, tehát, ha csak egy leheletnyi esély is mutatkozik az ebéd vége előtt eljövő világvégére, akkor ők, bizony-bizony előre kérnék a desszertet. A szaloncukros adventi naptárokat is így fúrják meg általában: pesszimizmusból zabálják ki a december 15-16-17-18-at egyben, mert előre egyszerűen nem lehet látni, mondják, hogy marad-e itt egyáltalán négy nap múlva bármi is az Univerzumból meg mindenből. 
          Erre evolúciós válasz részemről az activity adventi naptár, mely egy nap – egy feladat rendszerben működik karácsony estéig. A kis hengerekben elrejtett üzenetek között nincsenek olyanok (sajnos), hogy „cseréltesd le a nyári gumikat a kocsimon”, de Dr. Freudtól kölcsönvettem azért ezt-azt, például, hogy „definiáld az érzéseidet” vagy „beszélj anyádról”. Persze, ha jobban meggondolom, ezzel nem vagyok kintebb a vízből, mert a feladatok végrehajtója e feladatok elolvasásakor úgyis azt csinálja majd, mint mindenki, aki komplex problémákkal szembesül hirtelen: átsétál a szoros párhuzamban üzemelő szaloncukros adventi naptárhoz, és december 19-től 24-ig bezárólag betömi szájába az egész hetet.

Tovább

Kétszáznegyvenharmadik nap: Ezüstcsillámos talpak

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 30. 
ezust csillam nyito01
         Ismerek egy amerikai nőt, az a típus, aki Angliát legfeljebb előkertnek tudná elképzelni a birtokon. Ez a nő egy külön teremben tárolja az éves házdekorációját. Én nem hinném, hogy mértéktartónak számítanék ilyen értelemben, de az én éves házdekorációmat csak egy gardróbszekrény meg egy közös és osztatlan pincerekesz őrzi. Az állomány évek alatt nőtt ekkorára, én pedig éppen új tételekről ábrándoztam, amikor a húgom odatette elém a meglévő holmikat és azt mondta, hogy szerinte zsírmajom vagyok, ha ebből nem tudom kihozni ezt a téli szezont. 
Nekem két múzsám van összesen: az intuíció meg a határidő, így amikor késésben ültem a helyemen, egyszer csak a semmiből eszembe jutott, hogy még tavaly nyárról van valahol egy türkizkék váza, aminek a talpát, ha beglittereznénk, az jól mutatna ezekkel az ezüstgömbökkel, és tetszik látni, milyen igazam lett.

Tovább

Kétszázharminckilencedik nap: Csillagánizsos kopogtató

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 26. 
angyal koszoru nyito02
         Ha /amikor/ az ember tengernyi csillagánizsra tesz szert egy felelőtlen novemberi pillanatban, az megszabja az idei karácsony díszeinek alapanyagát. A virágkötőtől vásárolt csillagánizs olyasmi, mint a sárga hó az indiánsátor mögött: nem szabad belőle enni. De, hogy akkor mi legyen vele? A húgom kitalált egy technikát, nem akarom túlmagyarázni: teleragasztotta a kopogtatót fűszerrel és becsillámporozta, ettől jó szagú lett és csillogó. Majd egy kis, festett gipszszobrot helyezett a közepébe, attól pedig fessé változott.

Tovább

Kétszázharmincharmadik nap: Gyöngyös szalagfenyő

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 20.
szalag fenyofa nyito01
         Hajnali háromkor még ébren voltam, hétkor meg már az autóban ültem, gyönyörű reggel volt, de ez akkor is túlzás. Mire hazaértem éjjel lett újra, és ekkor már nem jöhetett szóba a Freud adventi naptár, ami eredetileg szerepelt a tervben; valami kevésbé sokdimenziós munkára volt szükség, gyorsra, és ennek a feltételnek a gyöngyös szalagfenyő megfelelt. A kész művet nézegettem egy darabig, de nem tudnám száz százalékra megmondani, mire használható. Szép, az biztos, és éjfél előtt befejezte a napot, ezért külön hálás vagyok.

Tovább

Kétszázhuszonhatodik nap: Kopogtató színes gömbökből

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 13.
gomb kopogtato nyito02

        Ez, ma egy karácsonyi kopogtató – bárcsak látszana a képeken, milyen szép élőben – és pláne örülök, hogy van ajtónk, amin működik. Mert az jutott eszembe hirtelen, amikor szereltem, hogy harmincezer évvel korábban mint nő, egyszersmind a barlang enteriőrjéért felelős személy hiába hozakodom elő egy ilyen kitűnő ötlettel, hogy kopogtatató kellene az ajtóra. A mire? – néznének rám akkor kérdőn,  mert őrületes szókincsük, azt persze nem volna. Én meg magyarázkodnék a koncepciót illetően, privát terek, meg ilyenek, és hogy mi az a kopogtató, arra csak sokkal később térnénk rá. Azt a kérdést, hogy mi a karácsony, kínosan kerülnénk. 

Tovább

Kétszázhuszonötödik nap: Téli ajándékdobozok

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 12.
ajandekdoboz nyito01
         Amikor Micimackó egy csupor mézet akart ajándékozni Fülesnek, de az odafelé úton figyelmetlenségből kizabálta a csupor tartalmát, azzal nyugtatta meg magát, hogy ez egy nagyon praktikus kis csupor amúgy is, mindenféléket lehet benne tartani … varrótűt, meg olyan…gombokat, esetleg… 
         Mit lehet ezekbe a dobozokba tenni? – kérdeztem ma este a mai projekt iránti érdeklődésből, meg azért, mert könnyebb úgy elemezni a művet, ha közvetlenül a szerző mondja meg, mit gondolt a szerző. A szerző a "mindenféléket" szót használta, ha jól emlékszem, és kissé borúsan érdeklődött, hogy ezentúl mindent neki kell-e kitalálni, vagy menni fog valami kis feladatmegoldás önállóan is? Ezekbe a téli ajándékdobozokba egy mini muffin belemegy, vagy valamilyen bonbon vagy, ahogy egy internetes áruház hirdetésében olvastam tegnap: a gyertyától a fenyőágig minden, ami nem olyan széles skála azért, ha jobban belegondolunk, de mindenképpen számít.

Tovább

Kétszázhuszonnegyedik nap: Rudolf, a piros orrú rénszarvas

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ - 2013. november 11.
rudolf nyito02
        A szóváltás azért bontakozott ki, mert Charlie Harper koktéllapátnak használta az egyik rénszarvast. Blitzent, ha jól emlékszem. A szarvasok piszkálását egy Sandy nevű nő tiltotta meg, akiről senki nem tudta, mikor költözött Harperékhez, de az biztos, hogy ő tette a mikulásfogatot a zongorára, és amikor szenteste a Száncsengőt énekelték, nem örült, hogy Blitzen és Donner összekeveredtek. A helyes sorrend egyébként úgy néz ki, hogy: Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donner, Blitzen valamint a mellékelt képeken látható Rudolf, a piros orrú rénszarvas. 

Tovább

Kétszázhuszonegyediknap: Narancsos asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 8.
faberge narancs nyito01
         A narancsos asztalközép úgy született, hogy egy hasonlót nagyon szépnek találtam egy bizonytalan eredetű fényképen. Az ugyancsak nem felfedett forrás azt írta oda biztatásul, hogy minden rendben lesz, de hogy mit illetően lesz itt minden rendben, nem mondta. Mindazonáltal tényleg rendben lett minden. A dísz csakugyan elragadó, az illata is finom, a temérdek szegfűszeg aromája a megbontott narancshéjjal összekeveredve igazán ellenállhatatlan.

Tovább