Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


A szabad akarat hatalma

2009. március 11. - napfényposzt

„A szabad akarat és az egyéni felelősség létezésében az a legidegesítőbb, hogy csak nagy nehezen tudom felkutatni az egyént, akit az engem körülvevő problémák kialakulásáért okolhatok. Amikor meg végre előkerül, ábrázata éppen olyan, mint azé ott a fényképen a jogosítványomban..” (P. J. O’Rourke)

 
Archie Ducanson - Az ökológia otthon kezdődikNéhány hete olvastam egy e-bookot a környezetvédelemről. Ez volt a címe: „Az ökológia otthon kezdődik.” Archie Duncanson írta, aki Los Angeles vonzáskörzetében lakik, a városba jár dolgozni és egy napon elhatározta, hogy tesz valamit a környezetszennyezés ellen. Archie nagyon okosan, a lépésről-lépésre való taktikát követve kívánta átalakítani életét, mindig csak egyetlen változtatást tűzött ki célul és nem is kezdett más feladat megvalósításába egészen addig, amíg az előzőt eredményesen meg nem oldotta.

Archie Duncanson négy év leforgása alatt egy teljesen átlagos, autózó, hamburgeren és gyorsfagyasztott pizzán élő, tévéző, újságolvasó, mobilozó amerikai állampolgárból környezetvédelem-megszállottá változott.

A mai napig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, amelyek elérésével tovább csökkentheti a Föld energiatartalékainak pazarlását. Ennek okán dezodor helyett szódabikarbónát szór a bőrére, citromos ecetes vízzel megmosott haját sörrel formázza és vizeletet masszíroz a fejbőrébe, korpásodás ellen.

Ennek az emberiségnek vissza kellene menni a középkorba, gondolja Archie. Ennek az Archie-nak el kellene menni a fenébe, gondolja az emberiség.

A szívem azt súgja, hogy a vitában Duncansonnak van igaza. Valószínűleg nekünk, többieknek is az ő radikális intézkedéseit kellene bevezetnünk, és akkor elindulna a világ a gyógyulás útján. De Archie gondolkodása pillanatnyilag megelőzi korát és mint a történelem minden úttörőjét, kortársai őt is komplett őrültnek tartják.

Archie Duncanson nem sokat törődik azzal, hogy hogyan vélekedik a közvélemény róla és elméletéről.

Kopernikusz
– s később Galilei –
szerint a Föld forog
a Nap körül
és nem fordítva.
Két tökfej.







Nem fenyegeti máglyahalál, így nyugodtan gondolkodhat másként, mint a többiek. Duncanson tervszerűen dolgozik. Információt gyűjt környezetéről, méri, hogy mennyi vizet használ a tisztálkodáshoz, tudatosan szorítja lejjebb és lejjebb a háztartásában keletkező kommunális szemét mennyiségét, számolja, hogy hány kilométert tesz meg autóval, ehhez hány deciliter benzint kell tankolnia és kikalkulálja, hogy milyen mértékben szennyezi az így keletkezett égéstermék a levegőt.

Duncanson tudja, hogy mit csinál. Tisztában van azzal, hogy saját szokásainak megváltoztatása milyen hatással lesz környezetére. Ez az ember, miután megismerte lehetőségeit, szabad akaratából úgy döntött, hogy mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, a megújulni nem képes energiaforrá-sok megóvásáért és a klímaváltozás megelőzéséért.

De Archie négy éve kezdett hozzá a világ megmentéséhez, komótosan újabb és újabb környezetvédelmi szabályokat épített be életébe, így természetes, hogy nekünk, akik jóformán még bele sem fogtunk saját környezettudatos életünk kialakításába, rémísztőnek tűnik, amit művel.

Az eszemet életemben először 18 évesen, egy vita hevében kellett használnom. Mire megfogalmaztam egy mondatot, könnybe lábadt a szemem. A fiú, akivel beszélgettem azt hitte, hogy azért, mert nem tűröm az ellenvéleményt. Pedig csak az elmémmel folytattam küzdelmet, hogy felejtené el, amit másoktól tanult, s hagyná mondanom, amit valóban én gondolok.




 

„Ha el akarsz érni valamit, szükséged lesz az eszedre. Tudnod kell, hogy mit csinálsz. Ez valódi hatalom.” Ayn Rand

A környezettudatos élethez vezető első lépés nem az, hogy az utcákra kidobált konténerek néma felszólítására holnaptól szelektíven válogatjuk a háztartási szemetet. Nem is az, hogy a soroksári Auchan parkolójában egy kempingbringás aktivista ordibálására ott helyben abbahagyjuk az autózást.

Próbált valaha egy hosszú évek alatt rögzült rossz szokásán változtatni? Tételezzük fel, hogy káromkodott vagy folyton dobolt a lábával vagy ropogtatta az ujjait vagy csikorgatta a fogát vagy nyerítve nevetett vagy szürcsölte a levest. Aztán önre szóltak vagy egyszerűen csak horkantáson kapta magát és elhatározta, hogy nem engedi ki többé ezt a hangot a torkán. Másnapra elmúlt? Mintha soha nem is röfögött volna kacagás közben? Ennyi az egész? Elhatározzuk és a rossz szokás volt, nincs, hova lett? Vagy ezen egyetlen nemkívánatos hang leküzdéséhez hónapokon keresztül, újra és újra tetten kellett érnie önmagát, később pedig ki kellett lesnie a pillanatot, amely megelőzi a horkanást, hogy ott minden erejével megakadályozza annak kibuggyanását?

A változás nem áll be varázsütésre. Tovább megyek: elhatározásra sem. E körülményt súlyosbítja, hogy a környezettudatos élet bevezetéséhez nem ujjropogtatásról, grimaszolásról vagy egy illetlen szókapcsolat kimondásáról kell leszoktatni az emberiséget. Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt rászabadult a bolygóra a robbanómotor, az elektromos áram, a vegyipar és az élelmiszeripar. Akkoriban senki sem sejtette, hogy nemcsak az ópium okoz függőséget, hanem az elektronika, a televízió, a mobiltelefon, az autózás, a kozmetikumok, a mosópor, a fagylalt és a mirelitderelye is. A fogyasztók többet vásárolnak tényleges szükségleteiknél szinte mindenből. Hányszor többet? Ha szabad tippelnem; negyvenszer. De ebben a témában nincsenek könnyen kutatható adatok. Érthetően a túlfogyasztásban érdekelt vállalatok ellentartanak azoknak, akik megpróbálják felmérni és számokban kifejezni, hogy mennyivel kellene kevesebb motoros nyalókát, kanál végű szívószálat, gyógyszert, kemikáliát és újrahasznosíthatatlan műanyagba csomagolt élelmiszert a piacra dobni.

A környezettudatos élet kialakítása felé vezető út véleményem szerint azzal kezdődik, hogy az ember megismerkedik önmagával. Belenéz a tükörbe, belenéz a hűtőszekrénybe, megvizsgálja az ott lévő élelmiszereket, közelebbről szemügyre veszi takarítási, tisztálkodási szokásait, beazonosítja a kozmetikai és háztartási vegyszereket, amelyeket használ és megszámolja a pénzt, amelyet a múlt hónapban benzinre költött.

Nem akarnám túlértékelni e lépés jelentőségét, itt mindösszesen arról van szó, hogy az ember a környezettudatos élet felé vezető út első szakaszában a saját portája előtt kezd sepregetni. Ebből az az óriási haszna származik, hogy végre alaposan megismerkedik saját portájának elejével.

„Tudom, hogy most fölöslegesen folyatom a vizet. Tudom, hogy átmehetnék Feriékhez gyalog is, de inkább kocsiba ülök. Tudom, hogy van otthon negyven pár, de ezt akkor is megveszem. Tudom, hogy a héten ez a negyedik piros körömlakk, de egyszer élünk. Tudom, hogy csak kettőre lenne szükségem, de ha hármat veszek olcsóbb.”

A környezettudatos élet felé vezető út első lépése az, ha világosan látjuk, hogy most mit cselekszünk. Azt állítom, hogy ha ezzel megvan és ha nincs kedve, ebben az évben nem kell egyetlen további lépést sem tennie a környezettudatosság felé. Sőt azt is állítom, hogy ha hajlandó alaposan szemügyre venni önmagát, cselekedeteit és környezetét, akkor ha nem akarja, soha életében nem kell elhagynia egyetlen rossz szokását sem. Azt kérdezi, hogy akkor mi értelme van szembe néznie a tényekkel, miért kell elemeznie napi cselekedeteit és összefüggéseiben látni a környezetében zajló eseményeket? Az ok a lelkiismeret, hogy a nyavalya törné ki.

„A kételkedés első lépése saját összes véleményünk megdöntése. Mivel az eddigi ismeretekről nem tudni elég bizonyosan, hogy helyesek-e, ezért az összes eddigi ismeretet el kell vetni és az új, biztos alap megtalálása után újjá kell építeni a tudást.” Ezek Descartes („Gondolkodom, tehát vagyok.”) 1629-ben papírra vetett mondatai.




 


Az ember alapvetően jó. Cselekedeteit a jó szándék vezérli. De a jó szándék a Földről, az emberekről és saját életünkről szerzett ismeret nélkül olyan veszélyes fegyver, amivel romba lehet dönteni a világot. Minél több információ áll rendelkezésünkre környezetünkről, történelmünkről, saját szervezetünkről, fizikai, biológiai, pszichikai felépítésünkről, annál biztosabb, hogy ez a hárpia, a lelkiismeret, egyszer csak megszólít bennünket.

„- Elment az eszed, azt sem tudod, miből van és megennéd? Most megállsz és átengeded a gyalogost! Zárd el a csapot, de azonnal!”

Az ember lelkiismerete mindig az ember egyéniségéhez illő hangot üt meg, ezért ne féljen, önnek nem egy ilyen szipirtyó osztja majd a tanácsokat. Legalább is remélem.

A környezettudatos élet első lépéseként az ember ráeszmél a világra. Először kétségbe esik attól, hogy minden éppen másként van, mint azt ő eredetileg hitte. De aztán gyorsan feltalálja magát ebben az új, valós környezetben és biztos kézzel kezd válogatni új lehetőségei közül. Később, gyakorló környezettudatos életet élőként az ember felelőssé válik azért, ami vele történik. Ezért lehet, hogy aki környezettudatosan él, hajlamos azt hinni, hogy bármit képes véghezvinni a Földön. Hogy ő mindenható. Köztünk szólva, nem is jár olyan messze a valóságtól.

(A Problémamegoldás környezettudatos fenegyerekeknek című könyv első fejezete -A könyvet Keresztesi Judit írta.)