Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala

Napfény Poszt


Kétszáznegyvenkilencedik nap: Citromos pohárkrém

2013. december 07. - napfényposzt

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 6.
citrom habcsok nyito03
         Nagy része elkészült ennek a pohárkrémnek csütörtökön, de a habot elrontottam (vagy elvesztettem), és nem maradt elég fény a fotózáshoz sem, így tegnap a desszert ígérete volt desszertre, ma pedig, maga a desszert. Persze, ha normálisan él az ember és nem fényképez le mindent, mielőtt beleharap, akkor ez egy könnyű, harminc percen belül felépülő édesség. Nem hiszem, hogy ez a legjobb dolog, ami egy citrommal történhet; a látvány megkapó, a krém kifogástalan, de a rétegek összhangja nem tökéletes. Ám a top tíz citromos süteményben így is benne van, és egy macaront azért simán megver.

Tovább

Kétszáznegyvennyolcadik nap: Kifényesített csizmák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 5. 
12nap advent nyito01
         Ha valaki egyelőre nem kezdett el visszaszámolni karácsonyig, de igénye az volna (vóna) rá, akkor kaphat egy második esélyt, mindenki megérdemel egy második esélyt. Sőt, Charlie Sheen szerint mindenki megérdemel egy huszonnegyedik esélyt is. Ez az adventi naptár tizenkét napos mindössze, csak a jövő héten indul. Ma összetevőinek: a kis, függő, fénylő, Mikulásváró csizmáknak van kétségtelen aktualitása.

Tovább

Kétszáznegyvenhetedik nap: Hópelyhek forró ragasztóból

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2013. december 4. 
ragaszto hopehely nyito03
         Ha ennek a Naptól harmadikként számon tartott, és ebben ne sejtsünk ravaszkodást, Föld nevű bolygónak felszínére egy év alatt harmicezermilliárd köbméter hó esik, és benne négyzetméterenként nagyvonalakban egymilliárd hópehellyel számolhatunk, akkor mennyi időbe telne annak ellenőrzése, hogy csakugyan nem létezik két egyforma hópehely a világon, gondolkodási idő nincs!
         Egy ennél is érdekesebb kérdés azonban, hogy ha valaki egy ragasztópisztollyal, teszem azt, ki akarna rajzolni egy hópelyhet, és ez, mondjuk sikerülne is neki, végül pedig le tudná feszegetni az üveglapról a kész darabokat épségben (itt elsősorban a test épségének megőrzésére utalok), akkor vajon mire lehetne használni ezeket a gumihópelyheket, de komolyan? Barbi ajándékcsomagokra helyezte el a forró ragasztóból készült díszeket, de övcsatként vagy karácsonyfa-függelékként is szép karriert futhatnának be szerintem.

Tovább

Kétszáznegyvenhatodik nap: Mikulásos kopogtató

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 3. 
mikulas kopogtato nyito01
         A Mikulás sapkás kopogtató eredete az a Jack Fox dalszöveg, amelyikben kopognak az ajtón, és a szobából egy illető kikiabál, hogy vajon a Mikulás-e az? A dalt először Louis Armstrong énekelte el 1953-ban, később Buster Poindexter is 1987-ben, ezeket hallgatta meg Barbara most, és valahogy róluk - azért nem szörnyen tág asszociációban - ez az ajtóra szerelhető Mikulásos kopogtató jutott eszébe. 

Tovább

Kétszáznegyvenötödik nap: Karácsonyi szalvéta, csúcsdísszel

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 2.
fenyofa szalveta nyito03
         Amikor ma jól megnéztem ezt a csúcsdíszes, karácsonyfaformára hajtogatott asztalkendőt, arra gondoltam, hogy (a) az ötlet elragadó, (b) egyben hihetetlenül egyszerű, (c) soha nem tudnék ilyesmit önállóan kitalálni. A projekt két részből áll – fej, tor, potroh – a fenyőből és a masniból. A fenyőhöz négyzet alakú asztalkendőre lesz szükség, a masni elkészítéséhez pedig egy villára.

Tovább

Kétszáznegyvennegyedik nap: Activity adventi naptár

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 1. 
adventi naptar nyito01
         A kultúra az ő bölcsességében úgy intézkedett, hogy először esszük az előételt, azután a főételt, majd csak utólag a desszertet. De az általában nálunk löncsölő illetők nem kedvelik a kötöttségeket és mindig jobban tudnak mindent, olyanok, mintha a hétfejű sárkány lennének, haha, haha, vihorásznak fejüket billegetve, tudom-e garantálni, kérdezik, hogy nem jön egy kisebb- horribile dictu nagyobb apokalipszis, miközben kanalazzák itt a levest? Mert ha nincsenek biztosítékaim, és most jól fontoljam meg, mit beszélek, tehát, ha csak egy leheletnyi esély is mutatkozik az ebéd vége előtt eljövő világvégére, akkor ők, bizony-bizony előre kérnék a desszertet. A szaloncukros adventi naptárokat is így fúrják meg általában: pesszimizmusból zabálják ki a december 15-16-17-18-at egyben, mert előre egyszerűen nem lehet látni, mondják, hogy marad-e itt egyáltalán négy nap múlva bármi is az Univerzumból meg mindenből. 
          Erre evolúciós válasz részemről az activity adventi naptár, mely egy nap – egy feladat rendszerben működik karácsony estéig. A kis hengerekben elrejtett üzenetek között nincsenek olyanok (sajnos), hogy „cseréltesd le a nyári gumikat a kocsimon”, de Dr. Freudtól kölcsönvettem azért ezt-azt, például, hogy „definiáld az érzéseidet” vagy „beszélj anyádról”. Persze, ha jobban meggondolom, ezzel nem vagyok kintebb a vízből, mert a feladatok végrehajtója e feladatok elolvasásakor úgyis azt csinálja majd, mint mindenki, aki komplex problémákkal szembesül hirtelen: átsétál a szoros párhuzamban üzemelő szaloncukros adventi naptárhoz, és december 19-től 24-ig bezárólag betömi szájába az egész hetet.

Tovább

Kétszáznegyvenharmadik nap: Ezüstcsillámos talpak

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 30. 
ezust csillam nyito01
         Ismerek egy amerikai nőt, az a típus, aki Angliát legfeljebb előkertnek tudná elképzelni a birtokon. Ez a nő egy külön teremben tárolja az éves házdekorációját. Én nem hinném, hogy mértéktartónak számítanék ilyen értelemben, de az én éves házdekorációmat csak egy gardróbszekrény meg egy közös és osztatlan pincerekesz őrzi. Az állomány évek alatt nőtt ekkorára, én pedig éppen új tételekről ábrándoztam, amikor a húgom odatette elém a meglévő holmikat és azt mondta, hogy szerinte zsírmajom vagyok, ha ebből nem tudom kihozni ezt a téli szezont. 
Nekem két múzsám van összesen: az intuíció meg a határidő, így amikor késésben ültem a helyemen, egyszer csak a semmiből eszembe jutott, hogy még tavaly nyárról van valahol egy türkizkék váza, aminek a talpát, ha beglittereznénk, az jól mutatna ezekkel az ezüstgömbökkel, és tetszik látni, milyen igazam lett.

Tovább

Kétszáznegyvenkettedik nap: Kókuszos ananászjégkrém

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29. 
ananasz smoothie nyito02
         A szerző a nyári mikulás ellentételezéseként jégkrémet szervírozott ezen a késő őszi reggelen. A fagyasztott ananászhoz enyhén csípős gyömbért és kókusztejet kevert, ezáltal az események kaptak még valahogy egy vajszín árnyalatot.

Tovább

Kétszáznegyvenegyedik nap: Karácsonyi teríték

Készítette: Keresztesi Barbara 
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 29.
rozsas szalvetagyuru nyito01
         Ma este csöngettek. A postás volt az, ott állt és éppen abban a pillanatban lett boldogtalan, hogy kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátott, zokogni kezdett, szörcsögött, picsogott, hullott a könnye, és mert szégyenében vissza akarta tartani, vékony éneklő nyekergés is jött belőle, nem volt egy profi bőgésben, úgy vettem észre. Nőügy, világos. Kérne-e esetleg egy pohár vizet vagy egy vajas kenyeret vagy mit tudom én, ami megnyugtatná? – kérdeztem. Egy pohár víz jólesne neki, azt mondta, úgyhogy behívtam, és amikor már lecsillapodott kissé, észrevette ezt a terítéket az asztalon, meg körülötte a nagy lámpákat, ernyőket, kamerát. Mit tetszik itt csinálni? – tudakolta. Mondtam, hogy én most ezt a terítéket fényképezem éppen, különös figyelemmel ott, arra a szalvétagyűrűre. Aha – mondta – és a szalvétagyűrűről meg az egész felesleges felhajtásról, érdeklődés hiányában, nem is esett több szó. A beszélgetés a nőügyre terelődött, de annak részleteit meg itt nem tárgyalhatom ki, legnagyobb sajnálatomra. 
Így csak a fényképeket tudom megmutatni, de a postás egyiken sem szerepel.

Tovább

Kétszáznegyvenedik nap: Aranydiós asztalközép

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 27. 
aranydio asztalkozep nyito03
        Guberáltam a Vaterán egy kristályvázát és egy fakkos kristálykínálót. Ezek így, külön-külön, objektíve nem egy leányálom, nem őrületesen szépek, és nem is nagyon merészek, elmennek, de kicsit szocialista realisták, különösen az egyik, meg a másik. Az alkotó véletlenül helyezte őket egymásra, hogy ha már itt vannak, legalább nézzenek ki úgy, mint az egyik UFO a Sötét zsarukból. Amikor az illető ilyen módon kijátszotta magát, az jutott eszébe, hogy karácsonyfaizzókat töm a vázába, a kínálóba pedig aranyra festett diókat szór. Így egy tündöklő asztaldíszt kapott, mely egyben a legjobban sikerült darab a karácsonyi szériában.

Tovább

Kétszázharminckilencedik nap: Csillagánizsos kopogtató

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 26. 
angyal koszoru nyito02
         Ha /amikor/ az ember tengernyi csillagánizsra tesz szert egy felelőtlen novemberi pillanatban, az megszabja az idei karácsony díszeinek alapanyagát. A virágkötőtől vásárolt csillagánizs olyasmi, mint a sárga hó az indiánsátor mögött: nem szabad belőle enni. De, hogy akkor mi legyen vele? A húgom kitalált egy technikát, nem akarom túlmagyarázni: teleragasztotta a kopogtatót fűszerrel és becsillámporozta, ettől jó szagú lett és csillogó. Majd egy kis, festett gipszszobrot helyezett a közepébe, attól pedig fessé változott.

Tovább

Kétszázharmincnyolcadik nap: Napfény gasztro: savanyúcukor masniban

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25. 
cukorka asztal nyito03
         Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak - mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad.

Tovább

Kétszázharminchatodik nap: Cukorangyal szalvétagyűrű

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 23. 
cukorangyal nyito03
         Talán már említettem, hogy az intézetben a barbarizmustól való eltávolodás a szakterületem, és hogy nem kezeltként vagyok regisztrálva abban az intézetben, ez mondjuk fontos. A munka lényeges részét teszi ki az asztali tárgyak értelmezése, ezt így, ebben a formában most egyszerűen csak fogadjuk el. Amikor különböző személyeket – itthon – arról faggattam rutinszerűen, hogy egy pillantást vetve erre a kis angyalkás szettre, mi jut rögtön eszükbe, egyesekben az a kérdés merült fel azonnal, hogy hova cipeli az angyalka a hátán azt a karikát vajon? Mások ehhez képest arra voltak kíváncsiak, hogy mi oka volt bárkinek rádrótoznia egy kerékre, kvázi kerékbe törni ezt a derék angyalkát, azt mondaná már meg nekik valaki? A tréfás, melankolikus, (tahó) barátok között ült itt egy angol fiú is, ő azt mondta, hogy milyen szép angyalkás szalvétagyűrű ez, olyan, mintha cukorból volna. Egyébként az angol mindig hoz virágot, ilyesmire lehet egy világbirodalmat alapozni.

Tovább

Kétszázharmincnegyedik nap: Csillámos tobozdíszek

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 21. 
ezust toboz nyito01
         Ma hivatalból kínlódtam egy terítékkel, tologattam ide-oda a tányérokat, fölraktam a családi ezüstöt, levettem, ráközelítettem a kamerával, később megnéztem távolról is, de a panoráma sehogyan sem adta ki XIV. Lajost. Úgyhogy kiemeltem a sikerült darabokat, melyek általában glitterezett mini cserepek valamint tobozok, és ezeket most megmutatom.

Tovább

Kétszázharmincharmadik nap: Gyöngyös szalagfenyő

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 20.
szalag fenyofa nyito01
         Hajnali háromkor még ébren voltam, hétkor meg már az autóban ültem, gyönyörű reggel volt, de ez akkor is túlzás. Mire hazaértem éjjel lett újra, és ekkor már nem jöhetett szóba a Freud adventi naptár, ami eredetileg szerepelt a tervben; valami kevésbé sokdimenziós munkára volt szükség, gyorsra, és ennek a feltételnek a gyöngyös szalagfenyő megfelelt. A kész művet nézegettem egy darabig, de nem tudnám száz százalékra megmondani, mire használható. Szép, az biztos, és éjfél előtt befejezte a napot, ezért külön hálás vagyok.

Tovább

Kétszázharmincadik nap: A hó

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 17.
olvadt hoember nyito02
         Ez itt Hank, Frank és Paul, akik nem olyan régen még hóemberek voltak, de a kétszázharmincadik napon (valószínűleg Rosie unokatestvérem kivillanó bokái láttán), elolvadtak itt nekünk. Az olvadt hóembereket tavaly szervíroztuk egy karácsonyi partin. Szokatlanul népszerűek voltak, a vendégek úgy fogyasztották őket, mintha Dom Pérignon volnának. 

Tovább

Kétszázhuszonkilencedik nap: Karamellalmás-fahéjas csigák

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.
fahejas csiga nyito03
         Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom.

Tovább

Kétszázhuszonhetedik napon: Világító kisházak

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 14.
kishazak nyito02
         Ma este, amikor leültem, hogy megírjam ezt a bejegyzést, láttam az üvegajtón keresztül, hogy egy Columbo részben William Shatner variál egy gyertyával, hogy mit, azt nem tudom, de valami rosszban sántikált. Hogy ez a gyertyajelenet éppen kapóra jött nekem, gondoltam, mert ma gyertyagyújtásra találtunk megint okot, és így azt írhatom akkor, hogy… mit is… mit is… nos, hogyan is tehetnék ebbe a történetbe valami érdekesebb fordulatot? Hacsak úgy nem, hogy szeptemberben Paul McCartney, Tom Hanks és William Shatner Los Angelesben A két veronai nemest egy színpadon olvasták fel, és valahogy úgy alakult, hogy a Shakespeare darab közepén Shatner és McCarney elvonyították a Lucy in the sky with diamonds Beatles dalt is együtt. Egy gyertyafényes jótékonysági est volt ez, így tudnám (Q.E.D) igazolni a William Shatner és a mai, gyertyákkal kivilágított papír-pausz házacskák közötti kapcsolatot. 

Tovább

Kétszázhuszonhatodik nap: Kopogtató színes gömbökből

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. november 13.
gomb kopogtato nyito02

        Ez, ma egy karácsonyi kopogtató – bárcsak látszana a képeken, milyen szép élőben – és pláne örülök, hogy van ajtónk, amin működik. Mert az jutott eszembe hirtelen, amikor szereltem, hogy harmincezer évvel korábban mint nő, egyszersmind a barlang enteriőrjéért felelős személy hiába hozakodom elő egy ilyen kitűnő ötlettel, hogy kopogtatató kellene az ajtóra. A mire? – néznének rám akkor kérdőn,  mert őrületes szókincsük, azt persze nem volna. Én meg magyarázkodnék a koncepciót illetően, privát terek, meg ilyenek, és hogy mi az a kopogtató, arra csak sokkal később térnénk rá. Azt a kérdést, hogy mi a karácsony, kínosan kerülnénk. 

Tovább

Kétszázhuszonötödik nap: Téli ajándékdobozok

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 12.
ajandekdoboz nyito01
         Amikor Micimackó egy csupor mézet akart ajándékozni Fülesnek, de az odafelé úton figyelmetlenségből kizabálta a csupor tartalmát, azzal nyugtatta meg magát, hogy ez egy nagyon praktikus kis csupor amúgy is, mindenféléket lehet benne tartani … varrótűt, meg olyan…gombokat, esetleg… 
         Mit lehet ezekbe a dobozokba tenni? – kérdeztem ma este a mai projekt iránti érdeklődésből, meg azért, mert könnyebb úgy elemezni a művet, ha közvetlenül a szerző mondja meg, mit gondolt a szerző. A szerző a "mindenféléket" szót használta, ha jól emlékszem, és kissé borúsan érdeklődött, hogy ezentúl mindent neki kell-e kitalálni, vagy menni fog valami kis feladatmegoldás önállóan is? Ezekbe a téli ajándékdobozokba egy mini muffin belemegy, vagy valamilyen bonbon vagy, ahogy egy internetes áruház hirdetésében olvastam tegnap: a gyertyától a fenyőágig minden, ami nem olyan széles skála azért, ha jobban belegondolunk, de mindenképpen számít.

Tovább
süti beállítások módosítása