Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Száznyolcvanadik nap: Fahéjas gyömbérkeksz

2013. szeptember 29. - napfényposzt

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 28.
helloosz nyito02
helloosz 01         Létezik egy gyömbérkeksz, ősz íze van. Ebből négyszáz adagot sütöttem le tavaly egy teadélutánra, és mellé másik ötféle zöldséges édességet is. A partin odalépett az asztalhoz egy férfi, de ő a süteményekből nem könnyelműen választott, mint a többiek, neki én ahhoz túlságosan gyanús voltam. Igazán gyönyörű itt minden, mondta, de hogy ebben itt mi van, kérdezte, feleltem, hogy répa. Fujj, mondta. És abban? Abban cukkíni. Ááhhv, undorkodott, és az micsoda, siklott tovább a tekintete, az céklás trüffel, állítottam, úúúhbuh, siránkozott. Ez kibírhatatlan, nincs itt valami, amit meg lehet enni? És akkor azt mondtam ennek az embernek, hogy bízzon meg bennem: próbája ki azt a gyömbéres kekszet, azzal nem lesz semmi baj. Az illető később megkeresett a tömegben újra, és valami olyasmit mondott, hogy fogadni mert volna, hogy soha meg nem enne ilyen zöldséges marhaságokat, de most nem is tudja hirtelen, melyik volt a jobb, a céklás trüffel-e vagy a gyömbérkeksz? Azt hiszi, a keksz lehetett, a sós-édes gyömbér szétroppant a szájában, és a feketekávé, melyet mellé ivott, szokatlanul jól teljesítette ki ezt az élményt.
         A kekszet érdemes lezárt üvegben tárolni. Azután feldíszíteni, és az egyik csomagot Domának ajándékozni, aki hat héttel ezelőtt megszületett.

Tovább

Százharmincötödik nap: Gyömbéres szederlekvár

Készítette: Keresztesi Barbara 
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 14.
gyomberes szeder nyito02
         Amikor Angliába kerültem, körülbelül annyira ismertem a nyelvet, mint az a spanyol inkvizítor, amelyik Fekete Viperát vallatta. Igazán nem kevés hazai nyelvóra állt mögöttem, de az ottani dialektus árulást sejtetett; hogy vagy nem angolt tanítottak nekem itthon, vagy ott én nem Angliában vagyok, ezt hirtelen nem tudtam eldönteni. Azóta javultam azért. Nem írok jól, de tűrhető az akcentusom, és amikor megkérdezik, hogy honnan van, általában azt szoktam felelni, hogy a Fekete Viperától tanultam.
         A fekete szederből készült lekvárhoz jutott eszembe ez a történet Fekete Viperáról. Ez van olyan titokzatos eredetű asszociáció, mint az, amelyikben egy "tiszta zene" reklámszlogenhez egy mosógépet rendeltem. Azt is nagyon sajnálom. 
         Ez a feketeszeder-lekvár friss gyömbérrel készült, és szakít a lekvárok eseménytelenségével. Az egyik legkülönlegesebb íz, amit ebben a műnemben valaha kóstoltam. 

Tovább