Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


A mormoták mormotája Budapesten

2012. július 05. - napfényposzt

„Kicibálják a patkányt, pofáznak hozzá, az visszapofázik…” Phil Connors

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat - 2012. július 5. 

pennstatelive mormota 01 
         Tagja vagyok a pennsylvaniai mormotaklub Facebook közösségének. A miért kérdésre semmilyen értelmes válasszal nem tudok szolgálni. Láttam az Idétlen időkig című filmet ezerszer, és télen megnéztem interneten a csakugyan létező eseményt, a Mormota napot, amivel az amerikaiak az európai medve-árnyék koncepciót helyettesítik be. Ott Punxsutawney Phil február másodikán mondja meg, hogy meddig tart még a tél.
<<< Mike Johnston a Mormota Klub Belső Körének tagja. Forrás Flickr. Fotó: penstatelive, CC BY-NC 2.0        

         A tél, ha a jelen kültéri állapotokat tekintjük, eléggé elmúlt, ne tessék megijedni, a témának egy ilyen gyenge ürügyet soha nem választanék. Az írás apropója sokkal inkább az, hogy nem olyan régen a mormotaklub meghirdetett egy játékot, ami hasonlít az Amelie csodálatos életében a kerti törpe utaztatáshoz. 
phil csomag
A „Punxsutawney Phil világ körüli kalandjai” címet viselő postai csomag.

         Csak most Phil (a mormota) fényképét küldik el borítékban a jelentkezők címére, őt (a mormotát) kell elvinni a főváros néhány ikonikus helyszínére, és bizonyíték gyanánt lekapni fényképezőgéppel.

Tovább

Betondzsungelből az eperföldre

„A Havannáról Havannára, ugye érzed a különbséget.” Belga, Lottó

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat
budapestian fischerIgazán nem vagyok az a típus, akit az ihlet sűrűn megrohan.  Jellemzően azonban, ha nagy ritkán rám tör a belső késztetés, nem hagyom rendben elmúlni, hanem kihozom a térbe és megnézem, tudnék-e kezdeni vele valami hasznosat.

Még az állatkerti évek előtt egyszer ahhoz lett kedvem, hogy egy táblával és/vagy feliratos pólóban – a részleteket nem dolgoztam ki aprólékosan - kiálljak Budapest egy forgalmas utcájára, és útbaigazítsak külföldieket, ha kérik. Azt, hogy hogyan lett ebből valóság, körülményes volna elmondani, de hogy lett, arról bizonyítékkal is rendelkezem. Tudok mutatni egy pólót például, s elmondhatom, hogy mint félvirtuális infópultot, személyemet számos turista vette igénybe.

 

 

E hobby valahogy minden alkalommal hozzám hasonló emberekkel hozott össze, kérdezték, hogy milyen echte ungarische programot ajánlanék nekik, én kínáltam azt, ami engem és a barátaimat általában szórakoztat. Ők belevitték a helyzetbe saját egyéniségüket, és ettől amennyire észrevettem: boldogok voltak.  Ezekből az interkulturális élményekből keletkezett az a nagyvárosi yuppie mikroklíma, ami ma a mindennapi életünk alapja itthon a negyedik emeleten.  Az, hogy erről írok most, és a témában néhány cikket majd a jövőben is megfogalmazok, nem belső indíttatás – már ha az oldalamba mélyedő mordály csöve nem számít annak – a lányok, itt a Napfény Posztnál nem viccelnek.

Így megpróbálok néhány programötletet adni a kikapcsolódásra nagyvárosiaknak, hátha útközben belejövök:

 

Tovább

Hogy kerül a húsvéti bárány az asztalra?

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat

DSC 9320Öltönyös menedzserkedem egy nagyon nagy vállalatnál, szükségét láttam valaminek ami ellazít, így mentem el önkéntesnek a Fővárosi Állatkertbe. Eredetileg a lepkékhez osztottak, de annyi nyugalmat, ami ott volt, nem lehet bírni idegekkel, ezért fogtam, és áthelyeztem magam a paraszt udvarba.
DSC 9306Fischer Tamás - BudapestianItt van egy viszonylagos pezsgés hétvégente, a nyulak menekülnek, az alpaka saját elhatározásból szétnéz a szomszédban, a kecskék megzabálnak mindent, a gyerekek ezt kihasználva beléjük diktálják, ami a kezükbe akad. Nekem az a feladatom, hogy ezt a folyamatot ne akadályozzam, legyen minden úgy, ahogyan lennie kell, csak húzzam ki a kerítés lécei közé beragadt mohó kecskefejeket, és szedjem ki a nejlonzacskós otthonról hozott répát, esetleg kesztyűt az állat szájából, amit az amúgy készséggel, egyben nyelne le. Amikor semmilyen sebészi munka nem akad, támasztom a pajta falát, élvezem a napot és a tömeget figyelem. A szülők néha odajönnek beszélgetni hozzám, ilyenkor, valószínűleg a környezet ihletésére meglepően sokszor terelődik arra a szó, hogy ennénk egy jó báránycombot párolt káposztával. 


Elmeséltem ezt a történetet egyszer egy nem vegetáriánus baráti társaságban, nagy huhogás támadt.  Hiába bizonygattam, hogy nem Bambi lemészárlásán fantáziálok szakadatlan, hanem én tudom, hogy a vacsora alapanyaga húsvér, élő, édes állat volt, mielőtt részeit valamelyik nagyáruház, hűtőpultba rendezte. 
Számos alkalommal veszek húst termelőtől, két éve, amikor a húsvéti bárányt vásároltam, megkértem a gazdát, hogy ezúttal ne a szépen megtisztított, feldarabolt árut adja át, hanem engedje meg, hogy végignézzük, milyen áron kerül az élelmiszer az asztalra. Az előtt sem tartoztam a húst-hússal felfalók táborába, de a vágás napjától számítottan azok közé sorolom magam, akik nagyrabecsüléssel közelítenek egy borjústeakhez. Szombaton reggelre kellett Dinnyésre érnünk, előző nap még izgatottak voltunk, de reggelre már mindenki csak kötelességből készülődött, a ránk váró feladatnak senki nem örült felhőtlenül.

Tovább