Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Chilis forró kakaó

2014. december 07. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. december 7.
chiliscsoki nyito01
            Vannak ezek az alkalmak, hogy elkezdődik egy szezon. És arra gondoltam, hogy írhatnék valami szezonhoz illőt. Egyik sort a másik után írnám, kedves sorokat, puhákat és kimérteket, nem kell túlzásba vinni. Már régen volt férfi nő történetem, most eszembe jutott egy rövid, egy nanodráma, ahogy ezeket hívják, ebben vagy a nő vagy a férfi, ezt nem tudom biztosra, azt jegyzi le finoman, széles margóval, félfamentes papírra: "Ma egyszer nem tudtam tovább élni maga nélkül." És a dátumot. 
         A férfi nő történeteknek mindig szezonjuk van, de ez itt, most nem illeszkedik a bejegyzés fényképeihez, amit pedig a szerkesztő határozottan és érthetően igényel, ezért tovább tűnődtem, így derült fény arra a, számos más megtörtént eset mellett megtörtént esetre, hogy morzsás lett kissé a Mézeskalácsváros alapköveinek tésztája. És én újragyúrtam ötven adagot az én kezeimmel, s középtávon az jutott eszembe, hogy ha ezzel az írói karrieremmel történne valami, akkor jó látni, hogy egy tésztadagasztói karrier még kinéz a kanyarban, megnyugtatóan. 
        Eközben, az üzemi órák szünetében főztem egy chilivel, fahéjjal és tequilával fűszerezett felnőtt kakaót. Nincs benne cukor. Azért nincs, mert nem szeretem az édes kakaót, nem tudtam, hogy nem szeretem, csak ahogy évek alatt egyre közelebb mentem magamhoz, úgy derültek ki tények, melyeket nevezhetünk igazságnak, az igazságokat, különös figyelemmel az engem érintőkre részemről egyébként szerettem letagadni korábban. Egy barátság vetett ennek a kényelemnek véget, amely egy emberhez fűz, aki jó, nagyon jó a... nagyon jó, maradjunk ennyiben, és ő nyugtatott meg a maga véleményes modorában, hogy ha szar író szeretnék lenni, maradjak csak távol magamtól, tagadjam le, amit érzek, és nem lesz nagy baj. Jó sem lesz semmi, ezt fontos tudni, de baj sem, olyan szép, áhítattal telített semmilyen lesz az élet, és kérdeztem, hogy most mit vár tőlem mégis, mondta, hogy elsőként egy vallomás elég, mondjak valamiről igazat, amiről eddig nem mertem, és én dühös lettem, mert dühös az bármikor tudtam lenni akkoriban, s hirtelen az jutott eszembe, hogy utálom a kakaót, nekem túl édes, most jobb? Ezt ordítottam. Jobb lett, nyilván nem csak ettől. Láttam aztán, hogy a gourmet rétegek jelentős része érez hasonlóan a kakaó iránt, mintegy lélekazonosság áll fenn köztünk, egyszersmind ellentét a kakaójukat cukrosan ivó csoportok között, és itt szeretném elmondani, hogy a tequila, a chili valamint a fahéj kevés mézzel elkeverve, úgy is mint fűszerek, e konfliktust megrendítő könnyedséggel nyugtatják meg. 

Tovább

Háromszázötvenharmadik nap: Fahéjas kacsasült

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 22. 
kacsafuszer nyito02
         Ismerjük azt a viccet, hogy egy kacsa bemegy egy bárba, odaszól a csaposnak „egy sört kérek”?„Te honnan jöttél?” – kérdezi a csapos. „A szemközti építkezésről.” – mondja a kacsa. „Milliókat kereshetnél a cirkuszban.” – mondja a csapos. „Minek kéne nekik pont egy kőműves?”- kérdezi a kacsa. A szereplők egyikét baleset érte a közelmúltban, azt, amelyiket a baleset érte befűszereztem. Az ízesítést szeretném bemutatni: fahéj, bors, só, kristálycukor, portói vagy ha nincs, akkor bármilyen száraz vörösbor. Almapürével tessék ezt a kacsasültet feladni.

Tovább

Száznyolcvanadik nap: Fahéjas gyömbérkeksz

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. szeptember 28.
helloosz nyito02
helloosz 01         Létezik egy gyömbérkeksz, ősz íze van. Ebből négyszáz adagot sütöttem le tavaly egy teadélutánra, és mellé másik ötféle zöldséges édességet is. A partin odalépett az asztalhoz egy férfi, de ő a süteményekből nem könnyelműen választott, mint a többiek, neki én ahhoz túlságosan gyanús voltam. Igazán gyönyörű itt minden, mondta, de hogy ebben itt mi van, kérdezte, feleltem, hogy répa. Fujj, mondta. És abban? Abban cukkíni. Ááhhv, undorkodott, és az micsoda, siklott tovább a tekintete, az céklás trüffel, állítottam, úúúhbuh, siránkozott. Ez kibírhatatlan, nincs itt valami, amit meg lehet enni? És akkor azt mondtam ennek az embernek, hogy bízzon meg bennem: próbája ki azt a gyömbéres kekszet, azzal nem lesz semmi baj. Az illető később megkeresett a tömegben újra, és valami olyasmit mondott, hogy fogadni mert volna, hogy soha meg nem enne ilyen zöldséges marhaságokat, de most nem is tudja hirtelen, melyik volt a jobb, a céklás trüffel-e vagy a gyömbérkeksz? Azt hiszi, a keksz lehetett, a sós-édes gyömbér szétroppant a szájában, és a feketekávé, melyet mellé ivott, szokatlanul jól teljesítette ki ezt az élményt.
         A kekszet érdemes lezárt üvegben tárolni. Azután feldíszíteni, és az egyik csomagot Domának ajándékozni, aki hat héttel ezelőtt megszületett.

Tovább