Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Pizsamában az andragógiáról

2013. március 15. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2013. március 15.
DSC 9530
         Egy kereskedelmi rádió promóciós igazgatója voltam. S ez a karrier végül nem tudott kibontakozni, mert sem nem hatott rám Kozsó művészete, sem nem tudtam megkülönböztetni Royt Ádámtól. Folyamatában egy átlagos gyereket érdemes elképzelni, aki végbizonyítványra tesz szert egy nem rossz, ám laissez-faire légkörű iskolában, ahol példának okáért fogadás tárgyát képezi, hogy szűz könyvvel, vagyis a jegyzet érintése nélkül melyikük tud levizsgázni szállítmányozási paritásokból, és amikor ezt a bátor tettet véghezviszik, mert mondjuk véghezviszik, annyira leisszák magukat, hogy hónapokon át egy üvegpalack puszta érintésére is rosszullétet éreznek. Később a rutin, vagy más szóval beidegződés segít, - tegyük fel, tizennégy éves kortól kötelező a nyári munka, semmi intellektuális, amit a gyerek talál, lényeg, hogy önállóan tegyen szert állásra - állása, az mindig van, egyre tűrhetőbb, és aztán valahogy (enyhe nyomásra, melyet egymás közt nyugodtan nevezhetünk zsarolásnak) benne találja magát egy székben az ő íróasztala mögött, az ő saját irodájában, és ott, hát nem jó. Jönnek hozzá mindenféle ismert népek, de van ez a problémája a nevekkel, az apjától örökölte. Ül a zenésszel szemben, más nincs ott, csak ő, meg ez a fickó, a kettő közül ez valamelyik, ennyit tud biztosra. Hol van Roy, kérdezi a saját irodás, itt vagyok, mondja amaz, amelyik ott van, hát, mit tudnék mondani, szól emez szórakozottan, ne haragudj, nem láttalak. Jobb voltam a villamoson odafelé menet, mint bármikor abban az állásban.

Tovább