Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Nyolcvanharmadik nap: Az igazi Szent Iván-éj

2013. július 26. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni 365+ rovat - 2013. június 24.
koszoro nyito04
koszoro nyito06         Ma volt az év legrövidebb éjszakája. A pénteki bazsarózsákat ezért egy Titánia koszorúba rendeztem, azután kisétáltunk az Erzsébet térre, és megkértem négy iparművészt, hogy viseljék ők is egy fotó erejéig.

Tovább

Hetedik nap: Egy francia Budapesten

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. április 7.
Száva-torony
Fotó: Keresztesi Barbara

         Ma délután kinéztem az ablakon, és megláttam a Száva-tornyot, a főváros legmagasabb épületét. Egy Serge (Szerzs) nevű párizsi fickó jutott eszembe, akit tegnap még az Eiffel-torony közelében fotóztak le, de ma Serge (középen) Budapestre utazott, és itteni barátjával, Jánossal (balra) már a Száva-torony alatt fényképeztették magukat. A képre két vadidegen is rákeveredett, de róluk nem tudok túl sokat. Egész este az ujjaimon röhögtem. 

Tovább

Hogyan készült a Mézeskalácsváros egyik háza?

Írta: Keresztesi Barbara - Merj Alkotni! rovat, Napfény Poszt - 2012. december 14.
 

Hogyan készült az ide Mézeskalácsváros egyik háza? 
 
DSC_6537Szükséged lesz:
sütőpapírra,
mézeskalács tésztára,
mézeskalácsház-sablonra,
díszítőcukorkára,
hegyes késre, nagy késre és ha van, pizzavágóra,
sütőlapra vagy tepsire, (fontos, hogy amennyire lehet, egyenes legyen a felülete),
ollóra,
egy A4-es méretű (30x20cm), fehér csomagolópapírral bevont vastag kartonlapra, 
kézi vagy gépi habverőre,
egy öblös tálra,
ceruzára,
papírlapra,
lisztre, (a tésztát és a nyújtófát szükséges lisztezned),
nyújtódeszkára, (de ha nincs otthon ilyen eszköz, akkor egy vágódeszka, a konyhapult vagy asztal felülete is megteszi),
nyújtófára, (vagy ha nincs otthon, akkor egy sörösüveg, esetleg egy sima felületű üvegpalack is megfelel erre a célra),
konyharuhára vagy papírtörlőre.

A cukorhabarcs hozzávalói:


2 tojásfehérje,
1/2 kg porcukor,
1 evőkanálnyi frissen facsart citromlé,
habzsák, vagy egy tiszta nejlonzacskó, amiből a cukorhabot adagolhatod.

A mézeskalácsház építésének lépései:

Tovább

Mézeskalácsvárost építünk Budapesten

„Oliver Fry: - Érdekelné egy film?
Eliot Garfield: - Úgy érti, forgassunk filmet? 
Oliver Fry: - Meg is nézhetünk egyet, de dolgozni benne, sokkal nagyobb élvezet.” 
Neil Simon

Írta: Keresztesi Judit - Nagycsillag rovat, Napfény Poszt - 2012. november 23.
DSC 6981
Our house in the middle of the street - Fotó: Fischer Tamás

         Erős belső késztetés, hogy kimenjek az utcára, és sok emberrel közösen építsek össze valamit. Nem viccelek, ez majdnem a lélegzéshez hasonló motiváció, eszembe jutnak feladatok, amik nem hagynak nyugodni míg készen nincsenek, éveket is hajlandó vagyok áldozni az életemből egyik másik megoldására. A mézeskalácsváros ebben a mostani formájában négy éve jutott eszembe. Mézeskalács, Karácsonykor, daaa, mintha büszke lehetnék arra, hogy december hatodikán eszembe jut a Télapó. (Eszembe is jutott, egy régi PR-es állásomban egy mikulásszakaszt szerveztem, Men In Red, akik győzelemre vitték a Karácsony szellemét, s ebből az  ötletből az a konkrét hasznom származott, hogy megismerkedtem a férjemmel, aki értelemszerűen akkor, abban a pillanatban, még nem volt a férjem.)

Tovább

Karácsonyi mézeskalácsváros 2.0

A játék kezdete 2012. december 9. vasárnap,
délután 2 óra
Helyszín: József Attila-lakótelep, Főtér

Írta: Keresztesi Barbi - Merj Alkotni rovat, Napfény Poszt - 2012. november 20.
Mézeskalácsváros 2011 december
Mézeskalácsváros 2011-ben a Napfény utcában - Fotó: Fischer Tamás

Tavaly megépítettük az első Mézeskalácsvárost Budapesten. Idén felépítjük a másodikat is. Ahogyan múlt évben, a városka idén is közös teljesítmény lesz, mi meggyúrjuk a tésztát, adagokba rendezzük, házsablonokat, valamint pontos használati utasítást nyomtatunk, és ha foglalsz magadnak telket itt, átadunk neked egy csomagot december 9-én, vasárnap, délután 2 óra és 4 óra között a Napfény utca 6. szám oldalában felállított sátorban.
A közösségi műalkotásban a te feladatod az, hogy a megadott időben gyere el a tésztáért, otthon süsd meg a házat, díszítsd fel saját ízlésed szerint, majd december 16-án hozd vissza a Főtérre állított sátorba, és építsd össze a várost a többiekkel.Az ünnepi látványosságot később december 30-ig bárki, szabadon megtekintheti.

Tovább

A mormoták mormotája Budapesten

„Kicibálják a patkányt, pofáznak hozzá, az visszapofázik…” Phil Connors

Írta: Fischer Tamás - Budapestian rovat - 2012. július 5. 

pennstatelive mormota 01 
         Tagja vagyok a pennsylvaniai mormotaklub Facebook közösségének. A miért kérdésre semmilyen értelmes válasszal nem tudok szolgálni. Láttam az Idétlen időkig című filmet ezerszer, és télen megnéztem interneten a csakugyan létező eseményt, a Mormota napot, amivel az amerikaiak az európai medve-árnyék koncepciót helyettesítik be. Ott Punxsutawney Phil február másodikán mondja meg, hogy meddig tart még a tél.
<<< Mike Johnston a Mormota Klub Belső Körének tagja. Forrás Flickr. Fotó: penstatelive, CC BY-NC 2.0        

         A tél, ha a jelen kültéri állapotokat tekintjük, eléggé elmúlt, ne tessék megijedni, a témának egy ilyen gyenge ürügyet soha nem választanék. Az írás apropója sokkal inkább az, hogy nem olyan régen a mormotaklub meghirdetett egy játékot, ami hasonlít az Amelie csodálatos életében a kerti törpe utaztatáshoz. 
phil csomag
A „Punxsutawney Phil világ körüli kalandjai” címet viselő postai csomag.

         Csak most Phil (a mormota) fényképét küldik el borítékban a jelentkezők címére, őt (a mormotát) kell elvinni a főváros néhány ikonikus helyszínére, és bizonyíték gyanánt lekapni fényképezőgéppel.

Tovább

Angülávilázsité – lámpabura műanyag pohárból

 Írta: Keresztesi Barbara

DSC 9197
Ezt az ötletet a kedvenc Youtube csatornámon, a ThreadBanger-ön válogatta be Corinne a legjobbak közé, az eredetit bizonyos Deborah készítette. A téli mézeskalácspartiból megmaradt egy méter műanyagpoharam, azokat használtam fel ehhez a projekthez.DSC 9205
 A hangulatvilágítás hozzávalói: 

Tovább

Csak ahogy lenni szokott. Vettünk néhány tonna tököt, és lámpát csináltunk belőlük.

Előző nap nagyon megijedtünk, az ijedtség talán nem is fejezi ki pontosan, mit érzetünk, pánikban voltunk, az a helyesebb szó az állapotunkra. Péntekre viharfelhők jöttek, jól ismerjük az őszi lehűlés természetét, tegnap még huszonöt fok árnyékban, holnap tíz fok szélvédett helyen, aggasztó változás, különösen, ha szabadtéri fesztivált rendez az ember. Soha, egymillió év alatt sem gondoltam volna, hogy az ítéletidő másnapján, ilyen remek napunk lesz. 

sutik.jpg
Pénteken készültek el a sütemények, citromos, mákos, céklás, tökös, répás, cukkinis, káposztás, összesen ezerkétszáz szelet.
 

lakatos_peter_05.jpg 
Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválja, 2011. október 8. délután 5 óra. Fotó: Lakatos Péter - MTI

Szombaton építettük fel a fesztivált és díszleteit. Rengetegen segítettek nekünk, nevüket a cikk végén sorolom fel, ők voltak a szponzoraink, nélkülük ez a rendezvény nem jöhetett volna létre. Összesen negyven asztalnál vájhattak a látogatók, egyszerre háromszáz férőhely állt rendelkezésükre, de hat óra körül már újabb asztalok beállítása vált szükségessé, vendégeink három óra hosszára, teljes egészében birtokba vették a Napfény teret.
 
lakatos_peter_03_v.jpg
A díszletekben a termények szépsége, az urbánus polgári élet és a vidék gazdagsága tükröződött, legalábbis mi így értettük a búzakalászokból, gyertyatartókból, tökbábukból, óriás tökből, gyöngyökből, szalmabálákból, fazekas műtárgyakból összeállított installációkat.

szelektiv_kiallitas.jpg 
"Amikor megkaptuk a fesztivál területfoglalási engedélyét, megpróbáltam elvitetni a szelektív kukákat innen, vagy legalább kitakaríttatni a környéküket, de az Fkf, Kfki vagy FBI már nem emlékszem, nem nagyon lelkesedett. Arra gondoltam, talán én odébb tolhatnám a tárolókat, de megmozdítani sem tudtam egyiket sem, közben a vicc motoszkált a fejemben: hol alszik egy másfél tonnás gorilla? Ahol akar. Mit csináljak, mit csináljak? Ekkor a festészet tanárom tanácsa jutott eszembe, ami körülbelül úgy szól, hogy ha valamit nem tudsz legyőzni, akkor csinálj belőle kiállítást.” Itt vannak ezek a derék szelektív kukák. Védik a bolygót, vagy valami hasonlót csinálnak. Zajosak, piszkosak, fáradtak, ramatyul néznek ki. Mint egy csapatáról leszakadt, elgyötört katonai alakulat, akiket a környékbeliek nem mernek nem szeretni. A kukáknak sem lehet könnyű. Szöveg és grafika: Keresztesi Barbara"

A terep egyetlen szépséghibájából, a szelektív tárolókból kiállítás lett, ez a kissé viharvert rohamosztag vigyázott bennünket, míg a tököket vájtuk. 
 
lakatos_peter_02.jpg
Délután öt órakor nyitott a rendezvény, és már az első órában közel kétszáz tök talált gazdára. A fesztiválozók között voltak olyanok, akik profi vágókészlettel érkeztek, láttunk fúrót, és esküszöm egy szablyát is valaki kezében. A szakápoló - aki hivatalból látogatott a rendezvényre -, ugyancsak megilletődött a hír hallatán: „- A helyszínen ma közel kétezren vonulnak át, s a tömegben nagyjából három-ötszáz ember kezében lesz szúró vagy vágó szerszám.” Természetesen sem elsősegély ládára, sem semmilyen más orvosi műszerre nem volt szükség, minden résztvevő nagyszerűen bánt a késekkel, fűrészekkel, kanalakkal és egymással is. 
 
faragott_tokfejek.jpg
A fesztiválon huszonkét sablon közül lehetett választani, de sokan voltak olyanok is, akik szobrásztehetségüket és fantáziájukat egyéni alkotásokba öntötték. Megszületett Drakula a nagyfülű, a macska, a farmer, a torony, a disznó és az országos sajtó figyelmét is felkeltő, tökbe vésett országház. 
 
fotozas_tokok2.jpg
A lámpagyújtásnál már hűvös volt, mégis nagyon sokan maradtak a helyszínen, hogy alkotásaikat mások alkotásai mellé tegyék, és velük együtt fényképezkedjenek. 
 
idokapszula.jpg
Legvégül elástunk egy időkapszulát a kertben. Ami megszólalásig hasonlított egy piros zsírosbödönre. A lakótelepen élők jövőről szőtt elképzeléseit, rajzolt és írott vágyait rejtettük belé, és egy macskát ültettünk rá, hogy a terveket három éven át felvigyázza. A kapszulát a 2014-es töklámpa-fesztiválon emeljük majd ki, és meglátjuk, mi valósult meg az idén, 2011 őszén nyugalomba helyezett gondolatokból. 
 
toklampa_fesztival_01.jpg
A Nagyvárosi Jószomszédok harmadik Töklámpa-fesztiválját, jövő októberben a negyedik követi a sorban. Mi, ezen a mostanin nagyon jól érzetük magunkat és reméljük, mindenki más is kellemesen töltötte idejét nálunk. Következő rendezvényünk a főtéren, Luca napjáig felépített, száz házból álló mézeskalácsfalu lesz, amire alkotói vagy nézelődői minőségben mindenkit elvárunk. A program részleteiről hamarosan beszámolunk a Napfény Poszt újságban. 
Addig is mindenkit üdvözöl:
Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
________________________________________

A produkciót a Keresztesi Produkciós Csoport készítette.
Keresztesi Judit - író, főszerkesztő
Fischer Tamás - producer
Keresztesi Barbara - felelős kiadó.

A rendezvény fő szponzora:
A Napfény Poszt - az első nagyvárosi lakóbarát övezet lapja

Támogatóink:
Székely Tamás és Adrienn - Székely családi gazdaság (Gyöngyös) 
Napfény piac, nyitva tartás: minden szerdán és szombaton:
reggel 7 órától délig a Napfény utca 6. szám melletti parkoló öbölben.
Keresztesi Sándor,
Laczkó Lóránt,
Schiller Istvánné,
Cseh Antal és Zsuzsa.

Segítőink és támogatóink voltak:
Siposné Marika,
Cseh Ilona - Ici gyöngy alkotások,
Szavcseffné Török Kati - díszlet,
Árgyelán Gyuri,
Prádelné Magda,
Géczi Debóra,
Nagyné Mimi,
Gellért Kati,
Schinzel Helga. 

A helyszínen segítőink voltak:  
Lakos Zsani,
Gerő Orsi,
László Zsolt,
Lantai Dávid,
Földvári Zsolt,
Földvári Panna,
Földvári Zsuzsi,
Csüllög Móni,
Szilágyi Gergő.

A fotókat készítették:
Maróti Éva,
Scsibrán Reni, Tóth Ricsi,
Lakatos  Péter - MTI.

Egy jó szónok szavait, a közönség tettekre tudja váltani


Keresztesi Judit motivációs beszéd tréningje,
2010. június 10-én csütörtökön,
Budapesten.

Az előadás,
és az 1 alkalmas írásos konzultáció
ára nettó 69.000 forint.


Régi ismerőseimnek, vagyis azoknak az olvasóimnak, akik feliratkoztak hírlevelemre, árainkból
nettó 10.000,- forint kedvezményt biztosítunk.


         Az ismerőseim, cégvezetők, tanárok, menedzserek, HR igazgatók, politikusok, újságírók, szomszédok, az embereket kínzó apátiára panaszkodnak. A vevő nem vesz, a kolléga nem dolgozik, a nebuló nem tanul, a mellettünk lakó nem köszön, a spániel rosszkedvű. Szavakban, mindenki változást sürget, de a légkör, még ennek az igen jelentős közakaratnak hatására sem enyhül. Tenzin Gyatso, a 14. Dalai Láma jegyezte meg egyszer, hogy minden cselekedetre, legyen az jó vagy rossz szándékú, valamilyen motiváció veszi rá az embereket.

>>> Kattintson ide és tudjon meg többet a részletekről és a jelentkezés módjáról.

Mézeskalácsfalu-építő mulatságot rendeztünk a lépcsőházban



December 20-án, vasárnap délután, mézeskalács házakat készítettek a Napfény utca 6 szám lakói. Nem vagyunk valami nagy számok, ha egy rendezvény napjának kijelölése a feladat. Ahogy az októberi töklámpa-fesztivált az ősz leghűvösebb napjára szerveztük, ezt a mézeskalácsfalu építést is valahogyan sikerült a tél eddigi leghidegebb pillanatára időzítenünk. Azonban a rémes időjárás ellenére a program sokak érdeklődését felkeltette.
 
Mézeskalácsház panelek
Két hétbe tellett, amíg meggyúrtuk, kivágtuk és kisütöttük a mézeskalács paneleket. Judit talált egy mézeskalács receptet, amiből masszív falak és tetőszerkezet elkészülhetett. Sablonok alapján vágtuk ki az elemeket és összesen 10 szettbe rendeztük őket. A házak alapjául otthon talált kartondobozok fehér csomagolópapírral bevont oldala szolgált.


A háziakat egy ajtajukra kötözött mézeskalács baba invitálta meg a lépcsőházi partira. Mindenkit megkértünk arra, hogy ha eljön, hozzon magával egy nejlonzacskót, amibe beletölt 3 tojásfehérjéből, fél kilogramm porcukorból és egy habkeményítőből álló masszív, fehér cukormázat. Ez az anyag szolgált a kalácselemek összeragasztására.
 

Vasárnap délelőtt felkészítettük a lépcsőházat az építkezésre, kitettünk az asztalokra néhány csomag színes, kerek, lapos, hosszú, gyönyörű, véleményünk szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan, ám dekorációnak első osztályú drazsét és cukorkát, aztán koradélután, szomszédainkkal együtt hozzáláttunk a falucsinálásnak.




A rendhagyó házépítő munkálatokhoz mértékkel teát, és koránt sem ilyen mértékkel forralt bort fogyasztottunk.

Közben maltereztünk, külső- és belsőépítészeti eljárásokat próbáltunk ki, terepet rendeztünk, kerti csapot alakítottunk ki, kutyát, macskát, kutat, utat építettünk.




Aztán ládákból hegyeket és völgyeket képeztünk a ház elé, letakartuk az építményt vatelinnel és házainkat sorban reá rendeztük. A falucskához
vezető utat jéglámpásokkal világítottuk ki.


Ahogyan idén a töklámpa-fesztiválra, jövőre a mézeskalácsfalu készítésére is meg szeretnénk hívni a lakótelep lakóit. Addig is, Békés Karácsonyt és Nagyon Boldog Új Évet kívánunk minden kedves olvasónknak!
 
Üdvözlettel
Keresztesi Barbara

Image
Óriás adventi naptár a Napfény utca 6/III. lépcsőházának ablakain.

>>> Kattints ide és nézegess fotókat a mézekalácsfalu- építő mulatságról.

Kapcsolódó tartalom: Hogyan készíthetsz mézeskalácsházat saját kezűleg?

2009. október 7-én megjelent az Interaktivista második száma

-részlet az Interaktivista második számából -

 

Hogyan zárjuk ki az átmenő forgalmat és hogyan
csökkentsük le a helybéliek
autóinak sebességét
a József Attila-lakótelepen?

Kérem, engedje meg, hogy meghívjuk Önt 2009. október 17-én, a Napfény utcán délután 4 órától megrendezett Közösségi Tervezésre és Forgalomlassító Töklámpa-fesztiválra!

 

Önt most nem egy lakossági fórumra, hanem egy közösségi tervezésre szeretnénk meginvitálni. Nem áll szándékomban zsákbamacskát árulni, ez a próbálkozás emberkísérlet lesz a javából. E témáról ugyanis a magyar civil szakirodalomban csak olyan feljegyzéseket találni, mint más szakirodalmakban a Jetiről, amiről ugyanúgy, ahogyan a közösségi tervezésről, mindenki pontosan tudja, hogy hogyan néz ki, de soha életében senki sem találkozott vele élőben.



A zajterhelési hatérték feletti területek nappal

           Magunk körülbelül fél évvel ezelőtt láttunk hozzá a József Attila-lakótelepen naponta áthaladó több tízezer autó, kamion, busz, gyorsasági motor

Forgalom a Napfény utcán

kizárásának, és a helyi forgalom lelassításának közösségi tervezéséhez. E munka elvégzésére az a tény késztetett bennünket, hogy az átmenő forgalom kedvelt útvonalain a törvény által megengedett 60 decibeles zajhatárt nappal átlagosan 10 decibellel lépi túl a zajártalom. Emlékeztetőül szeretném megjegyezni, hogy a tartósan, 30 dB feletti disszonáns és kontrollálhatatlan zajok már visszafordíthatatlan károsodást okoznak az emberi szervezetben.

 

A lakótelep forgalmát Budapest Főváros Polgármesteri Hivatal Közlekedési Ügyosztályának Közlekedésfejlesztési Alosztájának információi alapján utoljára 2000-ben a Közlekedés Kft. tervezte át. A cég azt a feladatot kapta, hogy csillapítsa le a lakótelep már abban az időben is túlterhelt utcáinak forgalmát. A szakemberek azt javasolták, hogy a területet az illetékesek változtassák TEMPO 30-as zónává.



Trafipax

           Ferencváros Önkormányzata látva, hogy a 30-as zóna bevezetése a legcsekélyebb mértékben sem csillapította a lakótelep forgalmát, 2006-ban egy 3 millió forint értékű traffipax készüléket vásárolt, amelyet a lakótelepi Rendőrség gondjaira bízott.

 

           A terület forgalma 2006 óta drámaian megnőtt, a lakótelepet már nem csak a személygépkocsik használják arra, hogy rajta keresztül lerövidítsék az M5-ös autópályáról az Üllői út felé, s viszont vezető útjukat. Az elmúlt évben a kisteherautóknak, a nagy tehergépjárműveknek, a versenymotoroknak, a turista és távolsági buszoknak és a száz kilométer per órával, éjjel, a kihalt utakon szirénával közlekedő mentő- illetve tűzoltóautóknak is kedvelt útvonalai lettünk.

           A Rendőrségnek (a Rendőrség elmondása szerint) nincs kapacitása sebességmérő üzemeltetésére, így a készülék használaton kívül pihen az őrsön. Mára tapasztalatból tudjuk, hogy a TEMPO-30 és az egyenrangú útkereszteződések beiktatása, a körforgalmak valamint a fekvőrendőrök nincsenek csillapító hatással a forgalomra.

           Előfordul, hogy némely ötletek nem működnek akkor sem, ha kezdeti botladozásukat látván még több pénzt, még több energiát ölünk életben tartásukba. Ilyenkor két út áll előttünk: újabb összegeket és újabb emberi erőforrást fektetünk a módszer működtetésébe, vagy tévedéseinket születésünk óta kommentáló belső navigációnk szavára hallgatva, a legkisebb veszteség elvén, mihamarabb hozzálátunk az újratervezéshez.

A Napfény utcában a két lehetőség közül mi az újratervezést választottuk!


Makkinga városka

A holland Makkinga városka főtere. Itt nincsenek útjelek, közlekedési lámpák , jelzőlámpák.
De még balesetek és gyorshajtók sem.

 

           Tizennyolc hónapon át tanulmányoztuk a közlekedésszabályozásról szóló külföldi és hazai szakirodalmat. Megtudtuk, s ezt a hírt mi éppen olyan hitetlenkedve fogadtuk, mint feltehetően ön fogadja majd, hogy a ma használatban lévő közlekedésszabályozási eszközök, vagyis a rendőrlámpák, a fekvő rendőrök, a felfestett gyalogátkelő helyek, valamint a KRESZ- táblák csak a múlt század közepének járműparkját voltak képesek kordában tartani. A mára több mint hatvanszorosára nőtt gépkocsi-mennyiséget merőben más módszerekkel kénytelen a városvezetés ritkítani és alacsonyabb sebességre kényszeríteni.

           Hans Monderman mérnök kérésére a holland Makkinga városkában az önkormányzat eltüntetett minden szokványos útjelet, közlekedési lámpát, jelzőtáblát és a gyalogosforgalom bonyolítására addig szolgáló járdát. Ezzel optikailag is egyesítette a gyalogos és autós forgalom színtereit. Az intézkedések nyomán 30%-kal csökkent a balesetek száma, a gyorshajtás pedig teljes egészében megszűnt. Monderman azt vallotta, hogy a KRESZ-táblák és a demarkációs vonalként szolgáló forgalomszabályozási tereptárgyak megkérdőjelezik a sofőrök intelligenciáját és azt is állította, hogy az utaknak puszta jelenlétükkel képesnek kell lenniük „közölni a helyi közlekedő-közösség társasági szabályait”.

Livable streets logo

Néhány hónappal ezelőtt mi, az Első Problémamegoldó Lakócsoport csatlakoztunk ahhoz a nemzetközi kezdeményezéshez, amely keretein belül a New Yorkiak visszahódítva egy kétszer négy sávos sugárutat, újra élhetővé és emberléptékűvé tették a Broadway egyes részeit. A Livable Streets (élhető utcák) nevű közösség tagjai több európai és számos egyesült államokbeli nagyváros lakóiból verbuválódtak. Elméletük az, hogy a lakott területen belül létesített utakat minden ember azonos jogokkal használhatja. A gyalogosok, babakocsijukat tologató szülők, a kerékpárosok, a kerekes székesek és gépkocsik az utcák egyenrangú utasai.



Herald square előtte és utána

„Tévhit, hogy ha szűkítjük bizonyos utcaszakaszok forgalomáteresztő képességét, az rémálomszerű dugókat okoz. Az útlezárásról mindenkinek az egy helyben, reménytelenül veszteglő gépkocsi tenger jut eszébe, pedig ha kiismerjük a közlekedés természetét, akkor rá kell jönnünk, hogy a forgalom kontraintuitív. A forgalom annyi sávot és annyi parkolót tölt meg, amennyi rendelkezésére áll. Ha a parkolók és sávok számát csökkentjük, akkor a forgalom, különösen az átmenő forgalom, zokszó nélkül máshol keres helyet magának”. (Mark Gordon – Az Open Planning Project igazgatója)


A Napfénytér első terve

          2009 áprilisában Napfény Poszt című helyi lapunkban megjelentettünk egy koncepciórajzot, amely a Napfény utca egy szakaszán kialakított, elméletbeli közösségi teret ábrázolt. A lapban részletesen elmagyaráztuk, hogy mit jelent az utcák visszahódítása, hogy a gépkocsikat nem kiirtani kell, hanem együtt élni velük, és hogy a gépkocsik bármilyen erősek is, egyetlen apró százalékponttal sem tartózkodnak több joggal az utakon, mint a járókelők vagy a biciklisták.

           Megkértük a lakókat, hogy egy előre megadott szempontrendszer szerint legyenek szívesek véleményezni az elképzelést. Megkértük őket arra is, hogy a véleménylapot a Polgármestersakk szurkolócédulával együtt dobják be postaládánkba. Három hét alatt, mi és ha már itt tartunk, ön is, 1200 db szurkolócédulát kaptunk. Az írásunkat alaposan áttanulmányozó lakók rövid idő alatt megértették, hogy miért nem csillapíthatja a Napfény utca forgalmát egy fekvőrendőr vagy egy rendőrlámpa s éppen ezért az újságban megjelent utópiát ért kritikák a rajz pontosításán, a busz átengedésének biztosításán, a teljes lakótelepi táblarendszer e tervhez való hozzáidomításán kívül nem követeltek mást rajtunk. Számos levél érkezett azonban, amelyben a lakók naivitásunk és mesebeli elképzeléseink iránt fejezték ki együttérzésüket, ugyanakkor tájékoztattak bennünket arról, hogy egy ilyen terv megvalósításához az önkormányzat soha nem adja majd hozzájárulását.

Jelentkezési lapok

A Polgármestersakk jelentkezőinek levelei, nyilatkozatai és szurkolócédulák

 

           Később, 2009 májusában közzétettük azokat a jelentkezési lapokat, amelyeket Ferencváros Testületéből, a Polgármestersakk játékra jelentkező képviselők küldtek el hozzánk. Ezzel a lépéssel (a lakók reakcióiból mindenesetre így tűnik) egy szakaszon átszakíthattuk azt a falat, amely az elmében a lehetetlen és a lehetséges között húzódik. A következő hetekben újabb, sok száz sakkcédulát kaptunk, így lett végül 2481 szurkolónk, köztük olyan lakókkal, akik korábban az együttműködést az önkormányzat rugalmatlansága okán elképzelhetetlennek tartották.

           Ekkor gondoltunk arra először, hogy megnyitjuk Közösségi Tervezésünk következő szakaszát és valóban elkészítjük a lakótelepi átmenő forgalom kizárásának terveit.

A Lakótelep úthálózat terv

1. ábra Fi István Forgalomtechnika című könyve alapján a lakótelepi úthálózatot
Kővári Ákos építőmérnök és munkatársai tervezték át – szabad idejükben.

 

Milyen elven terveztük újra az úthálózatot?

 

          A tervezés Fi István egyetemi tanár (BME Út- és Vasútépítési Tanszék) Forgalomtechnika című könyve (Műegyetemi Kiadó) alapján történt. Az alapkoncepciót „Az úthálózat kialakítása a lakó-pihenő övezetben” (90. oldal) fejezet alapján dolgoztuk ki. Az átmenő forgalom súlyosan terheli a Napfény - Pöttyös utca tengelyt, a Dési Huber – Távíró utcát és az Epreserdő utcát. A területen lévő összes úticélt (közintézményt és lakóházat) a mellékelt térképen jelölt gyűjtő és kiszolgáló utak hálózatán át érheti el a célforgalom. (85. oldal) A hálózat kialakítása a következő módokon történhet:

A jelenlegi közlekedési rend alapján, az átmenő forgalom megakadályozására egy Napfény (munkanevű) teret alakíthatnánk ki a Napfény utca 10. és 7. számú kiszolgáló létesítmények között. A nyúldombi játszótér és futópálya meghosszabbításaként megteremtenénk a gyalogoskapcsolatot a kiserdő és a lakótelep között a Távíró utcán keresztül. Ezen a két helyen – a Ráday utcában látottakhoz hasonlóan – csak a BKV járműveit engednénk közlekedni. A Csengettyű utca és Epreserdő utca torkolatánál szintén egy gyalogos áttörést alkalmaznánk, mely a Csengettyű utcai villamosmegállóhoz biztosítana zavartalan eljutást, egyben gátolná az Epreserdő utca átmenő forgalmát. (lásd 3. ábra)

Hurok út

2. ábra

           Dr. Fi István könyve alapján gyűjtő és kiszolgáló utak hálózatát alakítjuk ki a területen. Gyűjtőútként a Napfény utca – Pöttyös utca tengely (Napfény térrel megtörve), a Dési Huber utca (Toronyház utcáig) és az Epreserdő utca (Csengettyű utcánál megtörve) tekinthető. Ezek az utak vezetik a forgalmat a főutakra. A gyűjtőutakra csatlakoznak a kiszolgáló utak, melyeket kivétel nélkül egyirányú utakká alakítottunk át.

 

Alapkoncepcióként hurok útrendszert alakítottunk ki. (91. oldal) A hurok útrendszer az átmenő forgalom kialakulását nehezíti, a belső úticélok azonban a hurkok segítségével gyorsan elérhetők. A gyűjtő utakat hurok alakban készítettük el. (92. oldal) A hurkot a Dési Huber utca és a Pöttyös - Napfény tengely képzi. A tengelyeken két helyen terveztünk olyan szűkületet, ahol csak egyirányú forgalom lehetséges és az is elsősorban csak BKV járművek részére. Kialakítására a következő javaslatot tesszük:


Sorompó

3. ábra

 

Szerző: Kővári Ákos építőmérnök és munkatársai
Az oldalszámok Fi István Forgalomtechnika című
könyvében értendőek.

 

Napfény tér, Magyarország első, úttestre festett állandó közösségi tere


Napfény tér előtte

A Napfény utca napjainkban


Napfény utca az átalakítás után

A Napfény utca közösségi térré alakítva (terv).
Az 1. ábrán található térképen ezt a teret az 1-es számmal jelöltük.

 

- Az aszfalt átfestésével jelöljük ki a tér helyét. A világos színekkel a Broadway-en például elérték, hogy az aszfalt kisebb mértékben hevüljön fel a nyáron megszokottnál.

 

- Színesre festhetjük a kerékpárutakat is.

 

- A tereken hatalmas virágcserepeket helyezünk el. Az aszfalt megbontása nélkül telepíthetünk növényeket és kisebb cserjéket a területre. A téren asztalokat, székeket és napernyőket helyezünk el. Ezeket a tárgyakat New Yorkban az önkormányzat munkatársai felügyelik, rendezik el reggelenként, szedik össze esténként.

 

- A Napfény utcán a közösségi közlekedésnek (az autóbusznak) helyet kell biztosítani. A hosszú távú tervek között szerepelnie kell, hogy a BKV nagyon rossz állapotban lévő, a zajszennyezési határértéket meghaladó üzemzajt kibocsátó buszait le kell cserélni csendes üzemű gépjárművekre. Ez a tétel a zajcsillapítási projekt része.

 

A terek berendezéséhez szükséges tárgyak


Kaspók

Nagy kültéri kaspók, és kisebb kültéri kaspók. 

 


Berendezési tárgyak

   - Napernyők,

  - asztalok, 

   - székek,

   - padok

   - a kaspókba növények.

 

A terek kialakításához szükséges munkálatok

 

- Az aszfalt felfestése,

- növények elültetése,

- a bútorok kihelyezése.

 

A terek üzemeltetéséhez szükséges munkálatok

 

- Takarítás és karbantartás,

- a bútorok összeszedése esténként, reggelenkénti elrendezése,

- a növények ápolása.

 

Egy tér, amely kapcsolatot biztosít az erdő és a futópálya között.


Távíró előtte

Távíró utána

Felfestett közösségi tér a Távíró utcán.
Az 1. ábrán látható térképen ezt a teret jelöltük 2-es számmal.

 

Az Epreserdő utcán gyalogoskapcsolatot létesíthetnénk a villamosmegálló és a park között


Epreserdő utca

A szakaszon a bicikli utak mindkét irányból megmaradnak.
Az 1. ábrán látható térképen ezt a teret 3-as számmal jelöltük.

 

Hogyan kaphat zöld utat egy ilyen terv?

 

            Ide azt illene írnom, hogy elsősorban a képviselők és általában véve Ferencváros Önkormányzatának tetszését kell elnyernie egy olyan tervnek, amelynek ambíciói között első helyen a megvalósulás szerepel. A tervezés természetes útja ezzel szemben az, hogy az önkormányzat és néhány civil szervezet által közösen alkotott megoldás, elsőként a lakók reakcióit kell hogy tesztelje. Később, ha már beérkeztek az irányított metodikával beszerzett lakóvélemények, a hozzáértő tervezők ezeket értékelve, súlyozva vetik el, gondolják tovább, tervezik újra, legjobb esetben hagyják helyben egy probléma elhárítására alkotott ötletüket. A mi kísérletünkben a közösségi tervezés még nem természetes útját járja, nem az önkormányzat és egy (vagy több) civil szervezet puhatolja a közösen elkészített terv kiváltotta lakóreakciókat, hanem mi, furcsa testvérpár puhatoljuk külön-külön a lakók és az önkormányzat reakcióit egy probléma megoldására.

 

           Ha az ügy menete természetes útját járná, akkor Ferencváros Önkormányzata egy eredményes közösségi tervezési projektet követően elkészítené a kivitelezési tervet s annak végleges költségvetését. A terveket a helyi önkormányzat a Főváros elé terjesztené, aki a beruházás költségét nem vállalja, a tervezésben nem vesz részt, de szavával jogában áll megakadályozni azt, hogy a beruházás vagy átalakítás elindulhasson. A vétójog ezek szerint olyasvalaki kezében van, aki nem érdekelt a probléma megoldásában és nem is akar benne részt venni. E konfliktus feloldása csakúgy, mint minden más konfliktus feloldása is, a bőséges információ áramlásában és a helyes kommunikációban rejlik. De az önkormányzatok közötti együttműködés természetes mederbe terelése már egy újabb kísérlet tárgyát képezi, s ennek részleteit csak a következő Interaktivistában lesz módom ön elé tárni.

 

Hogyan függ össze a Napfény utca 6. szám előtt 2009. október 17-én megrendezett
Töklámpa-fesztivál a forgalom kizárásával és az autók sebességének lelassításával?

 

A lakótelepeken áthaladó külső forgalom és a gyorshajtás csak látszólag azonos problémák. A valóságban külön módszertana van az átmenő autók kizárásának és a helyi gyorshajtók lecsillapításának.

 

Egy ausztrál olyan városokat teremt, amelyekben a gyalogosok, a kerékpárosok, a motorosok, a babakocsisok, a kerekes székesek és az autósok egyenrangú utasai az úttesteknek.
 

           David Engwicht művész, közösségfejlesztő és utcai filozófus. Nevéhez fűződik a Sétáló Iskolabusz, a Kocogó Autó Mozgalom és az Utca Visszahódításának ötlete. Engwicht-et a világ leghaladóbb, forgalomszabályozással, közösségi élettel és városkép-tervezéssel foglalkozó gondolkodói között tartják számon. Szilárd meggyőződése, hogy érdekes és meglepetésszerű lakótelepi utak létrehozásával olyan világot teremthetünk, amelyben az emberek jó közérzetének fenntartása mindennél fontosabb szempont.

 

           A korábbi papnövendék, 1987-ben azonban már ablaktisztító kisiparosként dolgozó David akkor indult el a forgalomlassítás alternatív módszereit kutató pályán, amikor a helyi önkormányzat úgy határozott, kiszélesíti az Engwicht utcáját keresztülszelő úttestet. A hatóság annak érdekében szánta rá magát a munkára, hogy megszüntesse a közeli, nagy forgalmú úton időről időre jelentkező torlódást, és lehetőséget adjon az autósoknak arra, hogy menetidejüket a közeli – immáron kiszélesített – utcácskákon lerövidíthessék.

 

           David részt vett a helyi közösségek útkiszélesítés ellen szervezett kampányában, s később írt erről egy pamfletet is, amelynek a Forgalomszelídítés címet adta. Ebben a kis könyvben tudatta a világgal először, hogy hátralévő életét a forgalomlassítás forradalmasításának fogja szentelni.

 

           David Engwicht elmélete, hogy közlekedési szempontból két világ épült az emberek köré. Az egyik egy autók uralta föld, ahol a gépjárművek egyenes, széles pályákon közlekedhetnek a városok között. A másik egy közösségek lakta vidék, ahol az emberek kényelmének kiszolgálása magasabb rendű feladat, mint a kocsik sebesség iránti vágyának beteljesítése. A közösségek lakta birodalomban Engwicht szerint gyalogos, kerékpáros, babakocsis, autós, motoros, kerekes székes egyenrangú utasai az úttestnek. Az ausztrál forgalomszelídítő azt állítja, hogy a jövőben a városatyák megtakaríthatják a gyalogosforgalom biztonságossá tételére szánt költségeket, amelyeket ma még rendőrlámpák, fekvőrendőrök, sebességmérő berendezések telepítésére és most kérem, kapaszkodjon meg: járdák építésére különítenek el. Tíz év múlva ugyanis a felsoroltak közül egyetlen eszközre sem lesz szükség, sőt – ahogyan a ma már főállású városkép-tervezőként dolgozó filozófus előrejelzi – annak következtében, hogy gyalogos és autós ugyanazt az utat használja majd, nemcsak a gyorshajtás és a kibékíthetetlen gyalogos-autós konfliktus szűnik meg, de az autók koccanásából származó károk mértéke és a gázolás okozta halálozások száma is drámaian csökken.

 

           Engwicht-et az különbözteti meg a többi elméleti szakembertől, hogy ő nem nyugszik addig, amíg ötleteit a gyakorlatban ki nem próbálja, és meg nem győződik azok életképességéről.

 

           Először szomszédait vette rá arra, hogy próbálják meg közösen megszelídíteni a forgalmat és hódítsák vissza az úttestet önmaguk számára. Ebben a kifejezésben, vagyis az utca visszahódításban, benne lakozik a múlt, pontosabban szólva az a tény, hogy valaha ezek az utcák a mi birtokunkban voltak. Néhány évtizede még a gyerekek az utakon játszottak, a felnőttek pedig a közelben álldogáltak és beszélgetéssel múlatták az időt. A közösség színes forgatagánál, az út mellé állított székekben üldögélő néniknél és a kertjüket rendezgető embereknél talán nem is létezik izgalmasabb látvány a Földön. Így amikor e régi időkben egy-egy autós a környékre tévedt, a kavalkád láttán lelassított, és alaposan kiélvezte az őt körülvevő, számtalan, meglepetésszerű esemény nyújtotta élményt. Ilyenkor a gyerekek kicsit félrehúzódtak, hogy a gépkocsi kényelmesen elférjen, s amikor az lépésben elhaladt mellettük, visszaszaladtak eredeti helyükre és folytatták a játékot tovább. Ezt az idilli állapotot, amelyben minden közlekedő, játszadozó és beszélgető teljes joggal tartózkodhatott az úttesten és annak közelében, először valószínűleg egy gyorshajtó dúlhatta fel. Elegendő volt egyetlen vezetőnek túllépnie a biztonságos sebességhatárt ahhoz, hogy tettével beindítsa azt a végzetes láncreakciót, amelynek eredményeként a mai rideg utcakép kialakult.

 

A szülők megijedtek a szokottnál gyorsabb autótól és gyermekeiket a járdára parancsolták. Az autósok a kiürült utat veszélytelennek tartva bátrabban adtak gázt, s immár olyan sebességgel haladtak át a lakótelepeken, amelynek láttán a szülők kénytelenek voltak elővigyázatosságból az út szélén játszadozó gyermekeiket még távolabb vinni a forgalomtól. A természetes díszüktől, a közösségektől, szabadidejüket olvasással, beszélgetéssel, sakkozással utcán töltő emberek szépséges látványától megfosztott, kopár környékek elveszítették érdekességüket és meglepetésszerűségüket. Ezért történhetett meg, hogy az autósok úgy ítélhették, az út kellően biztonságossá és kiszámíthatóvá vált ahhoz, hogy a sebességet az egekbe emelve rohanhassanak át rajta.

 

           Ez a folyamat eltávolította az embereket a természetes közösségi élet színteréről, az utcáról és az úttestről.

 

           Engwicht arra jött rá, hogy ami történt, visszafordítható. Természetesen nem azt ajánlja, hogy mostantól, mindenki álljon ki az úttestre és kezdjen labdázni a forgalomban. Inkább azon fantáziál, hogy hogyan lehetne visszaadni az utcák érdekességét és meglepetésszerűségét, vagyis hogyan lehetne a ma még csakis az úticél elérésére koncentráló autósok figyelmét valami olyasmire fordítani, aminek látványa izgalommal tölti el őket, és aminek hatására azonnal lelassítják masináikat. Engwicht azt javasolja, hogy ne gyűlöljük a gyorshajtókat, mert egyelőre még senki sem tanította meg nekik, hogy az utakat minden szereplő azonos jogokkal használhatja. A sofőrök egyszerű félreértés áldozatai. Ökölrázás helyett inkább integessünk nekik az út széléről,

David Engwicht

állítsunk padot az út mellé és üljünk ki rá a szomszédokkal, ragasszunk szarvacskákat a biciklis sisakunkra, öltöztessük a gyereket sárkánynak és sétáljunk el vele az óvodába… szóval tegyünk bármit, ami magára vonhatja ennek az ádáz társaságnak, a sebességmegszállottaknak, vagyis ha jobban meggondoljuk: saját férjünknek, feleségünknek és el ne felejtsem, saját magunknak figyelmét.

 

Ha többet szeretne megtudni David Engwicht módszeréről, Az érdekes és meglepetésszerű utak, a forgalomlassítás új eszközei című könyvet szabadon letöltheti amennyiben

ide kattint

.

 

Forgalomlassító Töklámpa-fesztivál
 

Világító töklámpások

           2009. október 17-én, szombaton délután 5 órától kiülünk a szomszédainkkal, s ha elfogadja meghívásunkat, akkor önnel együtt, a Napfény utca 6. szám előtti parkolóöbölbe, és megnézzük, hogy az autók valóban lelassítanak-e, ha izgalmas, színes forgatagot látnak az út mentén. Azt az elméletünket is itt ellenőrizzük majd, hogy a töklámpával feldíszített, érdekes és meglepetésszerű utak megzabolázzák-e az arra járó, más alkalmakkor utcáinkon csak lélektelenül keresztülszáguldó gépkocsik sebességét.

 

           Az a tapasztalatunk, hogy alkotás közben az emberi agresszivitás minden lehetséges formája megpihen, így töklámpa vájás közben kitűnő alkalom nyílik arra, hogy mindannyian konstruktív, irányított beszélgetést folytassunk jövőről, tervekről, elvárásokról, az Univerzumról, meg mindenről.

 

Ha ez a közösségi tervezés természetes útját járná, akkor mi, független, e témában mélyen érintett helyi civil szervezet és önök, az önkormányzat döntéshozói ezt az eseményt közösen szerveznénk a lakóknak. Az előkészítő munkálatok során önök és mi, értelmi szerző felek, már megegyeztünk volna abban, hogy a terv elviekben kivitelezhető, és elindulhat az elmélet gyakorlati finomhangolása.

 

           Ha így lenne, akkor mi részletesen ismertetetnénk terveinket a Napfény térről és a Forgalomlassító Töklámpa-fesztiválról a Napfény Poszt jövő héten megjelenő számában. A rendezvény napján pedig óriás posztereken közszemlére tehetnénk a közeljövő József Attila-lakótelepének fotóit. A tervek mellé kérdéseket, a véleménynyilvánításhoz ötletet adó mondatokat írnánk ki nagy, a tervek kommentálására használható lapokra. Ezeken az irányított „fehér vásznakon” bárkinek lehetősége nyílna építő, vagy ha neki úgy jobban tetszik, nem építő kritikáinak közzétételére.

 

           Ha így volna, akkor így lehetne, ha így lenne, akkor így lehetett volna, de mivel nincs így, hát nem így van. Ez logikus. Ebben azt hiszem, egyet kell értenünk Subiduval Tükörországból.

 

Napfény Poszt

A Napfény Poszt lakótelepi újság

           Egyelőre nem ismerjük az önkormányzat forgalomkizárásról alkotott álláspontját, ezért úgy döntöttünk, hogy a Töklámpa-fesztiválon, a közösségi tervezésnek egy kockázatmentesebb változatát alkalmazzuk. A lakókkal általánosságban beszélünk majd a forgalom kizárásának lehetőségeiről, valamint az érdekes és meglepetésszerű utakról, a forgalomlassítás új eszközeiről. Eljátszunk majd annak gondolatával is, hogy mindössze egyetlen hétvégi napra, egy ideiglenes Napfény teret alakítsunk ki a József Attila-lakótelepen, és megtöltsük csöndes, interaktív, XXI. századi programokkal.

 

          E kísérlet célja, hogy gyakorlatban lássuk az álláspontok közelítésének, az érthető célok megfogalmazásának, az együttműködésnek, a társadalmi támogatottság megszerzésének folyamatát. A kísérlet másik célja, hogy mindeközben felhőtlenül szórakozzunk. 

Reméljük, hogy október 17-én mindannyiunk örömére, remek időben lesz részünk! 

Üdvözlettel

Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit