Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


„- Akkor tehát a négyes pont: világuralom öt éven belül… …Egyetértek, a tettek beszélnek, nem a szavak. Legyen egy azonnali akció azonnal....

2009. március 28. - napfényposzt

– Előbb meg kell szavazni.
- Persze persze, előbb
szavazni kell…”

(Monty Python - Brian élete)

           Ahogy említettem, már közel három éve olvasom a hatástanulmányokat, amelyeket a bolygó jövőéért aggódó világszervezetek tesznek közzé. Mindannyian az összeomlást, az ötven-száz éven belül bekövetkező apokalipszist hirdetik, de jelentéseik végén általában csak az szerepel: azonnali cselekvésre van szükség.

           Az országok vezetői a riasztó adatok láttán mindent megtesznek, - amit légkondicionált irodáikból emberileg tenni lehetséges – annak érdekében, hogy csökkenjen a vég eljövetelének esélye. Általában nincs jobb ötletük, mint az, hogy a sötét, vérborzalom világvégét mint csak hajszál híján elkerülhető eseményt tárják a közvélemény elé.

           Az állampolgárokban keltett lelkiismeret-furdalásra építenek. Megpróbálnak még több szmogot, még több szeméthegyet még több kivágott esőerdőt mutatni és megalkotják a világ legértelmetlenebb kommunikációs kampányait, amelyek láttán az ember végképp elbizonytalanodik abban, hogy mit várnak el tőle a bolygó megmentésének érdekében:
- Látom, látom, de most mit tudok csinálni? Nem kell ötven évet várnom, már most megfojt a szelektív szemét az ablakom alatt és komolyan fiúk, szerintetek én vágtam ki a fákat? 

           Az oktató weboldalakon általában nem avatják be az embereket a bolygót működtető folyamatok részleteibe. Mindenki egyetért abban, hogy az állampolgár az, aki mindent elrontott és neki is kell elvégeznie az állagjavító munkálatokat. De senki sem hajlandó odafordulni az állampolgárhoz és megkérdezni tőle, hogy: - te érted, hogy pontosan hogyan kell szelektálnod a hulladékodat? Érted, hogy hogyan tudod csökkenteni a CO2 kibocsátást azzal, ha kihúzod a telefontöltődet a konnektorból, amikor nem használod? Érted, hogy milyen összefüggésben áll a klímaváltozás az anyagok újrahasznosításával? Érted, hogy miért kérem tőled, hogy javíttasd meg a csöpögő csapodat? 

           Kérem, kopogtasson be szomszédjához – aki reprezentálja az emberiséget, vagyis ellentétben önnel, nincsenek naprakész információi a környezetvédelemről – és kérdezze meg tőle, hogy érti-e a következő instrukciókat: „mérsékeld az ökológiai lábnyomod” vagy „ha csak minden második divathullámra ülsz föl, már segítettél” vagy „vegyél vissza” vagy „mindenki dobja be a magét” vagy „tehetsz rá vagy tehetsz ellene”. 

           Elismerem, hogy egyelőre nem tudok bizonyítékkal szolgálni arra, hogy a sötét jövő axiómaként való tálalásánál és minden napos sulykolásánál valamint a homályos cselekvési tervek közzétételénél létezik jobb megoldás a klímaváltozás megakadályozására és az energiaforrások megóvására.

Csak azt tudom, hogy kivétel nélkül
minden problémának több megoldása
létezik a Földön, s ha van „B” terv, azt a biztonság kedvéért minél előbb működésbe kell hoznunk arra az esetre, ha az „A” terv
cserbenhagyna minket.

           Elnézését kérem, ha már sokszor hallotta az alábbi történetet, amely valószínűleg csak városi legenda de én azért szeretném igaznak hinni. Az egyik koppenhágai egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
A tanár arra biztatta az éppen kollokváló hallgatót, hogy legyen szíves írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével. A hallgató a kérdésre a következő feleletet adta: „- Fogunk egy hosszú zsinórt, rákötjük a barométer tetejére, majd a barométert lelógatjuk a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.” 

            A professzor elképedt a diák szemtelenségén és elégtelenre értékelte teljesítményét. A tanuló azonban meg volt győződve arról, hogy válasza abszolúte helyes és addig gyötörte az egyetem vezetőségét, amíg azok ki nem jelöltek egy független bírát a vita eldöntésére. Az új tanár az esetet gyorsan átgondolva megállapította, hogy bár a megoldás valóban helyes volt, de semmiféle emelt szintű fizikai ismeretet nem tükrözött. Ezért a diákot a feladat újbóli megoldására kötelezte ott helyben a folyosón.

            A diák hosszú percekig állt szótlanul, mélyen gondolataiba merülve. A vizsgabiztos türelmesen várakozott, aztán, mert a tanuló még mindig nem nyitotta szólásra száját, feltette az első segítő kérdést: - Nos?
A diák bocsánatkérően bólogatott és azzal magyarázta hallgatását, hogy ebben a pillanatban számtalan megoldás áll rendelkezésére, csak az jelent nehézséget számára, hogy eldöntse, melyiket adja elő. A vizsgáztató biztosította a tanulót, hogy van ideje bőven, szívesen végighallgat minden megoldást, vágjon csak bele nyugodtan a feleletbe. A tanuló ekkor nagyot sóhajtott s sebesen kezdte sorolni ötleteit: „Először is megfoghatjuk a barométert, felmehetünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobhatjuk onnan. Mérhetjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámíthatjuk a H=0.5g * t2 képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.

          Vagy, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.

           De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a T=2 π * √(1/g) képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.

           Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmászhatjuk azt és miközben haladunk fölfelé, a barométert magunk előtt görgetve megszámolhatjuk, hogy annak kerülete hányszorosa a tűzlétra magasságának. Majd a barométer körméretét meghatározva, egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.

           De ha Ön az unalmas módszerre kíváncsi, akkor használhatjuk a barométert légnyomásmérésre is. A talajon és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből megállapíthatjuk a felhőkarcoló magasságát. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

           Itt, az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti megoldásokat kidolgozni, ezért mindent összevetve, a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: „Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert.”
(Részlet a Problémamegoldás környezettudatos Fenegyerekeknek című könyvből. Írta: Keresztesi Judit)

Kapcsolódó videók: Azonnali akció, azonnal - a Brian élete című filmből:
 

Miért utálják a magyarok annyira, ha valaki a „bezzeg a nyugat-európaiak” szófordulatot használja társaságukban?



„Egy fiatal magyarnak külföldön tanácsos eltitkolnia, hogy hol született, mert ha kiderül, hogy Magyarországról származik, túl sokat várnak el tőle. Az emberek rögtön tudni fogják, hogy ő egyike azon kivételesen intelligens marslakóknak, akik azt a felfoghatatlanul csodálatos nyelvet beszélik.” (Telegdi Béla 1989)


           Enrico Fermi, 1938-ban Nobel díjat nyert kivételes tehetségű fizikus, élt-halt a világ titkainak felkutatásáért. Fermi legendás kérdéseit mindig baráti körben tette fel, de általában csak hosszas felvezetés után volt hajlandó kibökni, hogy mire is kíváncsi valójában:
           - A világegyetem hatalmas - rugaszkodott neki egyszer Fermi a litániának -, csillagok milliárdjait tartalmazza. Ezek a csillagok sokban hasonlítanak a Naphoz. Bolygók keringenek körülöttük, éppen úgy, mint a mi Napunk körül. Ezen égitestek között biztosan szép számmal találnánk olyanokat, amelyek felszínét víz borítja, légkörét pedig valamilyen gáz alapú anyag képezi. A helyi csillagból érkező energia minden bizonnyal ezeken az égitesteken is beindította azt a szintézist, amely az óceánok vizét langyos levessé változtatta. Az organikus vegyületek itt is összekapcsolódhattak és létrehozhattak egy ön-reprodukciós rendszert. Az egysejtű élőlények aztán osztódni kezdtek, a természetes szelekciónak köszönhetően egyre tökéletesebbé és bonyolultabb szerkezetűvé váltak. Végül aktív, gondolkodó lények jöttek létre e bolygókon, akik civilizációjukat a tudomány és a technológia fejlesztésével tökéletesítették. 
           Világos, hogy ezek a lények sóvárogtak az ismeretlen feltárása után. Új kalandokra, felfedezésekre volt szükségük, így előbb utóbb elindultak a közeli bolygók, majd a szomszédos naprendszerek s végül a távoli galaxisok felé. Lehetetlen, hogy e kifinomult gondolkodású, érzékeny és kivételesen tehetséges utazókat ne fogta volna meg a mi Földünk szépsége. „És – tette fel Fermi végre a kérdést -, ha mindez valóban így történt, mostanra már biztosan ide kellett érniük. Akkor meg hol vannak?” – Szilárd Leó Fermire emelte tekintetét és így válaszolt: - „Barátom, itt vannak közöttünk – csak magyaroknak hívatják magukat.”

Tovább