Napfény Poszt - Stílus, művészet, társasági élet - Budapest napos oldala


Fiatalságom első száz éve

2012. június 15. - napfényposzt

Írta: Keresztesi Judit – Az én urbánus konyhám rovat - 2012. június 15.

„...több dolgok vannak az interneten, Horatio,
mint bölcselmetek álmodni képes” (Shakespeare -sort of)


Fiatalságom első száz éve      Általában tűrhető a humorom, de amint átlépem a konyha ajtaját, egy kreténné változom. Ha a répa hasábra volna jó, ha a levesbe szerintem késve kerül a gyömbér, ha felsál az ott a pulton és nem marhaszegy okoskodni fogok, ez olyan biztos, mint hogy most itt ülök az erkélyen és ezeket a sorokat gépelem. A rovat címe mindezek alapján könnyen lehetett volna „Ribanc a konyhában”, az „Én urbánus konyhám” úgy lett belőle mégis, hogy beszéltem egy szomszédommal, kérdezte, mivel vagyok ennyire elfoglalva, mondom, egy könyvet írok, az lesz a címe: Fiatalságom első száz éve. Hogy miről esik szó benne, kérdezi, mondom, arról, hogy a százhúsz évnyi, jó minőségű élet egy születéskor ránk ruházott jog, egy kétszázezer éven át tökéletesített neurobiológiai rendszer alapszolgáltatása... De, lesznek benne receptek is teszem hozzá, hogy a szemében lobbanó rémületet csendesítsem.

      Mondja nekem megkönnyebbülten: - aha, szóval fitnesz szakácskönyv lesz. Bólogatok beletörődve, igen, igen, éppen így sejtettem, egy szavamat sem lehet érteni.

      Szeretném egy vallomással kezdeni: engem nem érdekel a fiatalság annak aritmetikai értelmében. Azt sem tudom, pontosan meddig kellene visszautaznom az időben ahhoz, hogy kikerüljek az életkort vegzáló megjegyzések kereszttüzéből. Huszonegy évesen Angliába mentem örökre, átnyújtottam útlevelemet a brit vámtisztnek, az végigmért mielőtt megdicsért volna, szerinte közel nem néztem ki annyira idősnek. Később egy lány társaságában már Magyarországon ültem egy étterem kertjében, és győzködtem a körülöttünk sündörgő fiatalembert, hogy hagyna magunkra, mert születésnapunk meghitt ünnepélésre jövünk itt össze. De hogy legalább tudni akarná, hány évesek vagyunk mondta az, és én feleltem: huszonöt. És ő elámulva kapott homlokához így kiáltotta, milyen hihetetlenül jól tartjuk magunkat. Mégis, mi a franc baja van ennek a bolygónak, kérdem tisztelettel?

Tovább